• Tartalom
Oldalmenü
A 2010. évi CXXII. törvény indokolása
a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról
Általános indokolás
A központi költségvetés bevételi előirányzatainak hatékonyabb és gazdaságosabb teljesítése, az államháztartási érdekek hatékonyabb érvényesítése szükségessé teszi az adó- és a vámigazgatás szervezeti integrációját.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal valamint a Vám- és Pénzügyőrség összevonásával létrejövő új szervezet a hatékony, költségtakarékos közigazgatás elveire építve biztosítja az állam adó- és adójellegű bevételeinek teljes körű kontrollját és védelmét. Az összevonást követő években, az integrációs folyamatok következetes továbbvitele, az egységes és egyszerűbb eljárási formák bevezetése, az egy helyen való érdemi ügyintézés lehetőségének megteremtése csökkenteni fogja a vállalkozások és a háztartások adminisztratív terheit.
A költségvetést súlyosan károsító, büntetőjogi eszközökkel szankcionálandó adózói magatartások feltárása, szankcionálása és visszaszorítása érdekében szükséges az adónyomozói intézményrendszer visszaállítása, az adóhatóság és az adónyomozók közötti együttműködés kereteinek kialakítása.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló törvényjavaslat tartalmazza az összevont szervezet jogállására és szervezeti kereteire, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (a továbbiakban: NAV) személyi állományára vonatkozó szabályokat, valamint ehhez kapcsolódóan egyes jogszabályok, különösképpen az adózás rendjéről szóló törvény módosítását, illetve egyéb jogszabályok hatályon kívül helyezését.
A javaslat költségvetési hatásai a következők szerint foglalhatók össze.
A törvényjavaslatban szereplő egységes illetménytábla a kormánytisztviselői illetménytábla felépítését és logikáját követve, a hivatásos szolgálati viszonyban állók pótlékrendszerének teljes átalakításával, a különböző illetményelemek összehangolásával készült. Az új illetménytábla bevezetése, az illetmények harmonizációja – elsősorban a két szervezetnél korábban alkalmazott illetményrendszerben és szervezeti felépítésben jelen lévő különbségek miatt – éves szinten 3640 millió forint többlet költségvetési forrást igényel.
Az integrációs folyamat továbbvitele további, egyszeri költségvetési ráfordítást igényel elsősorban az informatika rendszerek területén. Ezt követően viszont az üzemeltetési és az egyéb funkcionális költségek lényegesen csökkenthetők akár már a 2011-es év során is. Előzetes kalkulációk alapján ez éves szinten elérheti a 8-10 milliárd forintot is.
A törvényjavaslat keretjellegű szabályozást kíván adni, ezért kizárólag azokra a területekre koncentrál, ahol a törvényi szabályozás garanciális jelentőségű. A törvényi keretet rendeleti szintű szabályozás tölti ki, ezzel biztosítva a szabályozás szükség szerinti rugalmasságát.
A NAV, mint állami adó- és vámhatóság a Kormány irányítása és az adópolitikáért felelős miniszter felügyelete alatt álló kormányhivatal, államigazgatási, de fegyveres rendvédelmi feladatokat is ellátó országos hatáskörű szerv, amely a központi költségvetésben önálló fejezetet képez.
A NAV struktúrája négy fő tevékenységi kör köré szerveződik, úgymint az adóigazgatás, a vámigazgatás, a bűnügyi tevékenység, valamint a szakmai tevékenységet támogató informatika. A jól működő informatika a szervezet egyik alappillére, hiszen nélküle az adóigazgatás, illetve a vámigazgatás sem tud megfelelően működni.
A NAV központi szervei a Központi Hivatal, a bűnügyi főigazgatóság, az informatikai feladatokat ellátó intézetek, valamint a humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézet.
A NAV állami adóhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság adóztatási szerve. A NAV vámhatósági feladatokat ellátó szerve az állami adó- és vámhatóság vámszerve.
A bűnügyi tevékenységet a NAV nyomozó hatósága, azaz a bűnügyi főigazgatóság és a középfokú bűnügyi szervei, a regionális bűnügyi igazgatóságok valósítják meg. Emellett a bűnügyi főigazgatóság alsó fokú (áru- és bűnjelkezelést végző) szervvel is rendelkezik. A hatékony bűnügyi szervezet legfontosabb jellemzője, és a törvényes működés egyik legfontosabb garanciája, az egyéb (adó, vám) igazgatási szakterületektől való szervezeti elkülönültsége, ideértve az önálló funkcionális – humán és egyéb erőforrás – szervezeti egység működtetését is, amely országos illetékességgel képes intézni a nyomozó szervek személyügyi, anyagi, technikai és egyéb gazdasági jellegű feladatait, és így képes a teljes nyomozó szolgálat igényei szerint a szükséges erőforrások arányos, időszerű és adott esetben koncentrált biztosítására. Mindezen elvek pedig a bűnügyi szakterület szakmai és gazdasági önállóságát biztosítják.
A NAV bűnügyi főigazgatósága és regionális bűnügyi igazgatóságai (azaz a felhatalmazott szervek) a büntetőeljárásról szóló törvény által a NAV nyomozó hatóságainak hatáskörébe utalt bűncselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, tartózkodási helyének megállapítása, a bizonyítékok megszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevők és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyek védelme érdekében – a javaslatban meghatározott keretek között – titokban információt gyűjthetnek. A javaslat – megtartva a titkos információgyűjtésre vonatkozó korábbi szabályokat – külön fejezetben általános érvénnyel tartalmazza a titkos információszerzés céljait, behatárolva a szóban forgó módszerek alkalmazási lehetőségeit, biztosítva az együttműködő személy védelmét, illetve a közreműködők biztonságát. A javaslat tartalmazza a bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtés módozatait, ezen belül a fedett módszer alkalmazásának lehetőségét, biztosítja a bűncselekményekkel kapcsolatba hozható személyek, járművek, helyiségek stb. technikai eszközökkel való megfigyelésének lehetőségét is, valamint szabályozza az együttműködők díjazását. Az előzőeken túl, a javaslat lehetőséget biztosít arra, hogy a nyomozó hatóság az információt szolgáltató kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőjével kapcsolatban a feljelentés elutasítását vagy a nyomozás megszüntetését kilátásba helyezze, ha az ezzel elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek jelentősebb, mint a kisebb súlyú bűncselekmény elkövetőjével szemben fennálló állami büntetőjogi igény érvényesítéséhez fűződő érdek.
A javaslat a NAV hivatásos állományú tagjainak, azaz a pénzügyőröknek – ideértve a NAV bűnmegelőzési, bűnüldözési, bűnfelderítési és nyomozati feladatait ellátó hivatásos állományú pénzügyi nyomozót is – valamint a nem hivatásos állományú pénzügyi nyomozóinak az intézkedései és szolgálati fellépési jogaival és kötelezettségeivel, valamint az általuk igénybe vehető kényszerítőeszközök alkalmazásával kapcsolatos rendelkezések tekintetében a korábbi szabályozást veszi át, az új szervezetre átültetve.
Az informatikai feladatokat ellátó két intézet, valamint a humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézet országos illetékességgel látják el feladataikat. Az egyik informatikai intézet a számlavezetési továbbá a törzs- és egyéb nyilvántartási valamint az üzemeltetési feladatokat látja el, a másik pedig egyrészt az APEH és a VP jelenlegi – egymástól meglehetősen eltérő – informatikai rendszereinek fejlesztését és közelítését végzi az integráció jövőbeni további mélyítése érdekében, másrészt az egyéb rendszerektől elkülönülten itt működik a bűnügyi főigazgatóságot és szerveit kiszolgáló informatika is. Az integráció során kiemelkedően fontos szerepe van annak, hogy az informatikai háttér folyamatosan és magas színvonalon biztosítva legyen. Az informatikai rendszerek átvétele, átalakítása hosszadalmas feladat, mely feladat a nagyságrendje és nem utolsósorban jelentősége miatt igényelte ezen szervezeti keret létrehozását.
A NAV humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézetének fő tevékenységi köre az alkalmazottak részére a munkavégzésükhöz szükséges képzés, továbbképzés megszervezése és lebonyolítása, továbbá szociális, kulturális és egészségügyi feladatok ellátása. Tekintettel a két szerv kiemelkedően magas létszámára, valamint a NAV létrejöttének alapvető céljaira, szükséges egy olyan intézet működtetése, amely hosszú távon biztosítja a humánerőforrás-képzést, az egyéni élethelyzetre, szakmai tudásra figyelemmel megteremti a szakmai előrejutást lehetővé tévő feltételeket (továbbképzés, együttműködési megállapodások a felsőoktatási intézményekkel), annak érdekében, hogy a NAV minden dolgozója számára a kiszámítható és biztos életpálya lehetőségét biztosíthassa.
A NAV személyi állománya kormánytisztviselőkből, kormányzati ügykezelőkből, szolgálati viszonyban álló, hivatásos állományú tagokból (pénzügyőrök) és munkavállalókból áll. A jogviszonyokat illetően a javaslat csak a VP korábbi közalkalmazottai tekintetében hoz változtatást, tehát aki az összeolvadást megelőzően kormánytisztviselő (kormányzati ügykezelő) volt, az továbbra is az marad, a VP hivatásos állományába tartozók pedig továbbra is hivatásos állományú alkalmazottak lesznek. A VP korábbi közalkalmazottainak jogviszonya viszont 2011. január 1-jével – munkakörüknek és iskolai végzettségüknek megfelelően – kormánytisztviselői jogviszonnyá vagy munkaviszonnyá alakul át.
Mivel a két szervezet eltérő illetmény- és juttatási rendszerrel rendelkezik, szükséges a két rendszer egymáshoz közelítésével egy olyan illetmény- és juttatási keretrendszer meghatározása, melyben sem a közösségi (társadalmi), sem az egyéni érdekek nem sérülnek.
A NAV esetében – tekintettel az új szervezet kezelésébe tartozó adatmennyiségre – kiemelt jelentőséggel bírnak az adatkezelésre, nyilvántartásra, adatszolgáltatásra, adatátadásra és adatátvételre vonatkozó szabályok, ezért a javaslat e kérdésekkel külön fejezetben foglalkozik. A javaslat garanciális szabályként rögzíti, hogy az egyes feladatokhoz kapcsolódó adatokat elkülönítetten kell kezelni, és – ha törvény eltérően nem rendelkezik – kizárólag a kezelésük alapjául szolgáló célra lehet felhasználni.
A személyi állományt illetően, a törvény garanciát tartalmaz arra, hogy az összeolvadást közvetlenül megelőző illetmények (bérek) szintjénél nem lehet alacsonyabb az összeolvadást követően megállapított illetmények (bérek) szintje. Amennyiben az új besorolás alapján valaki magasabb összegű illetményre (bérre) jogosult, mint a jogutódlást megelőzően, az a személy az új magasabb összegre lesz jogosult.
Ha az új szabályok alapján, az átalakulást követően megállapítandó illetmény (bér) szintje mégsem érné el az átalakulást közvetlenül megelőző illetmény (bér) szintjét, a NAV elnökének joga van arra, hogy a személyi állományt érintő ezen egyedi helyzeteknél kialakuló aránytalanságokat személyi bér megállapítása útján kompenzálja. Az elnök személyi alapbér megállapítására vonatkozó jogköre elengedhetetlenül szükséges annak biztosításához, hogy az összevonást követően legalább az összevonás előtti bérszínvonal valamennyi alkalmazott esetében garantálható legyen.
A jogszabályokban meghatározott, a költségvetést megillető bevételek minél teljesebb körű biztosítása érdekében szükséges lehetővé tenni, hogy a NAV hatáskörébe tartozó, adókötelezettséggel, vámkötelezettséggel, adóigazgatási és vámigazgatási eljárással kapcsolatos, a NAV adóztatási szerve által kezelt adatokat a NAV vámszerve, a NAV vámszerve által kezelt adatokat a NAV adóztatási szerve – feladatkörében eljárva – megismerhesse és felhasználhassa, ideértve a megismert adatnak az ellenőrzésre történő kiválasztás során történő felhasználását is.
A NAV által bűnüldözési célból gyűjtött és tárolt adatokat, továbbá a különleges adatokat csak bűnüldözési célra lehet felhasználni, ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik. Garanciális szabályként rögzíti a javaslat, hogy a NAV bűnüldözési célú adatkezelési rendszereiből a javaslatban felsorolt szervek (bíróság, ügyészség, más nyomozó hatóság stb.) csak a feladataik teljesítésével összefüggésben és a cél megjelölésével kérhetnek adatot.
A bűnügyi adatkezelés szabályainak részeként a javaslat rögzíti, hogy a NAV adóztatási szerve és vámszerve csak a NAV hatáskörébe tartozó adóztatással kapcsolatos feladatokkal összefüggésben kérhet adatot a NAV nyomozó hatóságától.
A NAV nyomozó hatósága a bűnüldözési feladatok teljesítése érdekében csak az adott bűncselekmény felderítése és nyomozása során, annak kapcsán vehet át adótitoknak, vámtitoknak minősülő adatot, iratot a NAV adóztatási és vámszervétől; a titkos információgyűjtés során ehhez ügyészi jóváhagyás is szükséges.
Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény módosítása
Az adózás rendjéről szóló törvényt érintő javaslatok – a NAV-törvényre tekintettel szükséges módosításokon túl – egyéb jogszabályok változása miatt szükségessé vált módosításokat, az adóeljárást és az adóadminisztrációt egyszerűsítő rendelkezéseket, valamint az adóztatási tevékenységet illetve a jogalkalmazást segítő pontosításokat tartalmaznak.
Részletes indokolás
Az 1. §-hoz
A NAV a kormány irányítása és a miniszterelnök által kijelölt miniszter felügyelete alatt álló kormányhivatal.
Az újonnan létrejövő, 23 ezer főt foglalkoztató és több mint 100 milliárd forinttal gazdálkodó szervezet a központi költségvetésben önálló fejezetet képez, ami – a kormányhivatali jogállással együtt – biztosítja számára a feladatellátáshoz szükséges önállóságot.
A Javaslat utal a költségvetési bevételek minél hatékonyabb biztosítása érdekében kialakítandó érdekeltségi rendszerre, amelynek részletes szabályait a mindenkori költségvetési törvények határozzák meg.
A 2–4. §-hoz
A Javaslat szerint az új szervezet struktúrája igazodik az APEH és a VP jelenlegi, háromszintű szervezetéhez. Ennek megfelelően, feladatait központi szervei, valamint közép- és alsó fokú szervei útján látja el. Központi szervnek a Központi Hivatal, a bűnügyi főigazgatóság, az informatikai feladatokat ellátó intézetek és a humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézet minősül. A bűnügyi főigazgatóság és a humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézet önállóan működő és gazdálkodó költségvetési szervek, amelyek költségvetése a NAV fejezetén belül elkülönülten jelenik meg. Ez a szervezeti megoldás biztosítja egyrészt a nyomozó hatósági feladatokat ellátó, a titkos információgyűjtést is végző terület megfelelő elkülönültségét, bizonyos fokú gazdasági önállóságát. A humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézet tekintetében pedig ez a szervezeti keret a legoptimálisabb a NAV egészét érintő, kiemelt jelentőségű feladatok (oktatás, egészségügyi ellátás, hagyományőrzés, kulturális feladatok stb.) ellátására, és az esetleges további, jövőbeni funkciók megvalósítására.
A Javaslat az új szervezeten belül – az egyesített szakmai feladatok megfelelő szakmai színvonalon történő ellátására – nevesíti az adóztatási szervet, amely az állami adóhatósági feladatokat hivatott ellátni, a vámszervet a vámhatósági feladatokra és a nyomozó hatóságot a bűnmegelőzési, bűnüldözési, bűnfelderítési feladatok ellátására. A három, szakmai alapon elkülönülő szakmai ág saját feladat- és hatáskörrel rendelkezik.
Az 5. §-hoz
A Javaslat meghatározza a kijelölt miniszter felügyeleti jogkörét, amely igazodik ugyan a kormányhivatali jogállás sajátosságaihoz, ugyanakkor nagyrészt megegyezik a jelenleg hatályos szabályozás alapján gyakorolt jogkörökkel. Lényeges változás, hogy a Javaslat a vámokkal valamint a nem közösségi adókkal és díjakkal kapcsolatos ügyekben is biztosít döntés-felülvizsgálati jogkört annak érdekében, hogy az egy szervezethez tartozó különböző hatósági ügyek tekintetében egységes jogorvoslati fórumrendszer jöjjön létre.
A 6–11. §-hoz
A Javaslat kimondja, hogy a NAV vezetője az elnök, akit határozatlan időre a kijelölt miniszter javaslatára a miniszterelnök nevez ki és ment fel, és aki felett a munkáltatói jogokat – a kinevezés és felmentés kivételével – a kijelölt miniszter gyakorolja.
A NAV elnökhelyetteseit és gazdasági vezetőjét az elnök nevezi ki és gyakorolja felettük a munkáltatói jogkört.
A Javaslat a Központi Hivatalon belül bevezeti a szakfőigazgatói pozíciót, mint vezetői szintet, mivel az egyes elnökhelyettesek által felügyelt szakterület összetettsége, bonyolultsága, szervezeti egységeinek száma, illetve a szakterület állományi létszáma indokolttá teheti, hogy az elnökhelyettes munkáját a főosztályvezetői szint felett álló vezető segítse.
A bűnügyi főigazgatóságot, az informatikai intézeteket, a humánerőforrás-fejlesztési feladatokat ellátó intézetet, valamint a középfokú adóztatási és vámszerveket az elnök által kinevezett főigazgató vezeti, és ezen szervek tevékenységének irányításában a főigazgatót az elnök által kinevezett főigazgató-helyettesek segítik.
Az alsó fokú adóztatási szerveket és vámszerveket szintén az elnök által kinevezett igazgató vezeti, akiknek munkáját a főigazgató által kinevezett igazgatóhelyettesek segítik.
A bűnügyi főigazgatóság alsó fokú szervét – amely az áru- és bűnjelkezelést végzi – főosztályvezetői besorolású hivatalvezető, míg az alsó fokú vámszervek hatásköri önállósággal rendelkező kirendeltségeit – e szervezeti egységek méretétől függően – igazgatóhelyettesként vagy főosztályvezetői besorolású vezetőként kirendeltségvezető vezeti.
A Javaslat tartalmazza a munkáltatói jogkörökkel valamint a hivatásos állomány tekintetében a kiemelt munkáltatói jogkörökkel kapcsolatos szabályokat.
A 12. §-hoz
A Javaslat meghatározza a felettes szervi rendszert, amely érvényes mind a hatósági jogkörök, mind pedig az általános szervezeti vezetés tekintetében.
A 13–14. §-hoz
A Javaslat meghatározza a NAV feladatait. A Javaslat szerinti feladatkörök hatáskörként a későbbiekben kiadandó kormányrendeletben, valamint a NAV számára hatáskört meghatározó egyéb jogszabályokban konkretizálódnak.
A 15. §-hoz
A Javaslat személyi hatálya kiterjed a volt Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal, valamint a volt Vám- és Pénzügyőrség teljes személyi állományára, függetlenül a jogviszony típusától. A VP volt közalkalmazottainak jogviszonya – az átmeneti rendelkezéseknek megfelelően – a munkakörüknek és iskolai végzettségüknek megfelelően – kormánytisztviselői jogviszonnyá vagy munkaviszonnyá alakul át.
A NAV személyi állománya tekintetében a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény és a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény, illetve a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény rendelkezéseit a Javaslat szerinti eltérésekkel kell alkalmazni.
A 16. §-hoz
A Javaslat szerinti pénzügyi nyomozói tevékenység ellátható hivatásos és kormánytisztviselői jogviszonyban is.
A 17–18. §-hoz
A Hszt. és Ktv. azon rendelkezéseinek felsorolása, melyek a NAV személyi állományába tartozó pénzügyőrök és kormánytisztviselők jogviszonya vonatkozásában nem alkalmazhatók.
A 19. §-hoz
A létrehozandó kormányhivatal méretére és szervezeti tagoltságára tekintettel a Javaslat meghatározza az alkalmazható vezetői szinteket, az egységes szervezeti felépítés és működés biztosítása érdekében.
A 20. §-hoz
A Javaslat kiegészíti a hatályos szabályok szerinti besorolási fokozatokat, tekintettel arra, hogy a nyugdíjazási szabályok változása következtében meghosszabbodik a jogviszonyban töltött idő. A Javaslatban előírt feltételek teljesítése esetén mindkét típusú jogviszonyban lehetőség van a soron kívüli előresorolásra is.
A 21–24. §-hoz
A Javaslat a Ktv., a Ktjv., és a Hszt. előírásait alapul véve meghatározza a NAV személyi állományának illetményére vonatkozó szabályokat.
A 25–26. §-hoz
A Javaslat kötött illetményrendszere mellett biztosítani kell a lehetőséget a kiemelkedő teljesítmények elismerésére, illetve a pénzügyőrök vonatkozásában is továbbra is biztosítani kell az alapilletmény eltérítésének lehetőségét.
A 27–30. §-hoz
A pénzügyőrök illetményének megállapítására vonatkozóan a Hszt. által nem szabályozott, illetve attól eltérő részletes szabályokat tartalmaz.
A 31–32. §-hoz
A kormánytisztviselők jubileumi jutalmának feltételeire, illetve a teljes személyi állomány cafetériajuttatására vonatkozó szabályokat rögzíti. Kiemelendő, hogy ezáltal a jövőben a NAV valamennyi alkalmazottjára vonatkozóan egységes rendelkezések lesznek irányadók.
A 33. §-hoz
A 22. § által meghatározott vezetői szintekhez, és a 24. § által meghatározott besorolási fokozatokhoz igazodóan a Ktv. és a Hszt. idevonatkozó rendelkezései kiegészítésre kerülnek a pótszabadság tekintetében.
A 34. §-hoz
A Javaslat a Hszt. szabályaitól eltérő összeférhetetlenségi szabályokat tartalmaz a pénzügyőrök vonatkozásában annak érdekében, hogy a NAV teljes személyi állománya tekintetében egységes rendelkezések legyenek alkalmazandók.
A 35–37. §-hoz
A Javaslat tételesen rögzíti a rendvédelmi feladatokat ellátó pénzügyőrök intézkedési és fellépési jogait, valamint kötelezettségeit. A Javaslat kiemeli, hogy a NAV a hatékony bűnmegelőzési és bűnüldözési tevékenysége érdekében együttműködik a külföldi és nemzetközi rendvédelmi szervekkel.
A 38–39. §-hoz
A pénzügyőri intézkedés eredményessége nem függhet az érintett belátásától, ezért szükség esetén az kikényszeríthető. A kikényszerítés többnyire a személyi szabadság átmeneti korlátozásával jár. A Javaslat erre tekintettel nagy jelentőséget tulajdonít a kényszerítés eszközrendszerének, valamint az alkalmazási feltételek teljes körű és törvényi szintű meghatározásának, annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyőr kizárólag a Javaslatban meghatározott kényszerítőeszközöket és csak az ott meghatározott feltételek mellett alkalmazza.
Az intézkedés, illetve a kényszer alkalmazása során kerülni kell a sérülés okozását, az emberélet kioltását. Ebből fakadóan a lőfegyver használata előtt általában az élet kioltására nem alkalmas kényszerítőeszközt kell alkalmazni, továbbá törekedni kell arra, hogy a lőfegyver használata – vagyis az emberre leadott célzott lövés – esetén se történjék halálos kimenetelű sérülés. A Javaslat alapján a pénzügyőri intézkedés, illetőleg a kényszerítőeszköz alkalmazása során megsérült személyek orvosi ellátására a pénzügyőrt intézkedési kötelezettség terheli. Ha a sérülés ellátása kórházi kezelést igényel, értesíteni kell a sérült hozzátartozóját, illetőleg a vele közvetlen kapcsolatban álló személyt. Kényszerítőeszköz – a testi kényszer kivételével – nem alkalmazható a láthatóan terhes nővel és a gyermekkorúval szemben, kivéve a jogos védelem esetét.
A Javaslat szerint a kényszerítőeszköz alkalmazásáról a pénzügyőrnek jelentést kell tennie a szolgálati elöljárójának.
Garanciális szabályként rögzíti a Javaslat, hogy a kényszerítőeszközök alkalmazása miatt az, akivel szemben az intézkedést foganatosították, panasz előterjesztésére jogosult.
A 40–50. §-hoz
A Javaslat sorrendben tárgyalja a kényszerítőeszközöket, azoknak alkalmazási feltételeit. Ezek közül a legenyhébb a testi kényszer alkalmazása, mely a fizikai erőfölényre alapoz.
Amennyiben a pénzügyőr testi épségét, vagy az őrzésére bízott dolgot fenyegető támadás elhárítása miatt indokolt, úgy alkalmazható a vegyi eszköz, mely a támadó érzékszerveire fejti ki hatását, illetve az elektromos sokkoló eszköz, melynek kibocsátott elektromos impulzusa miatti fájdalomérzet az, amely alkalmassá teszi ezt az eszközt az ellenállás megtörésére. Kényszerítőeszközként, a Javaslatban meghatározott feltételek esetén, alkalmazható a különlegesen kiképzett szolgálati kutya.
Az útzárt, mint műszaki akadály telepítését a pénzügyőr a Javaslatban meghatározott célokból az illetékes rendőrhatóságtól kérheti.
A bilincs a további ellenszegülés megtörésére, a szökés, a támadás és az önkárosítás megakadályozására szolgáló, védelmi jellegű kényszerítőeszköz, mely kizárólag személyi szabadság korlátozásával járó intézkedés (pl. előállítás, őrizetbe vétel, elfogás) keretében alkalmazható.
A Javaslat részletesen meghatározza a lőfegyverhasználat szabályait. A Javaslat meghatározza a lőfegyver használatának eseteit és azt, hogy a lőfegyver használatát megelőzően milyen intézkedéseket kell tennie a pénzügyőrnek annak érdekében, hogy módot adjon az érintett számára olyan magatartás tanúsítására, amelynek következtében a lőfegyver használata megelőzhető vagy elkerülhető. A lőfegyverhasználatot követően a pénzügyőrnek haladéktalanul jelentést kell tennie a közvetlen elöljárójának, és annak megérkezéséig a helyszínt biztosítania kell. A fegyverhasználat jogszerűségét és szakszerűségét az érintett szerv vezetője vizsgálja.
Az 51–65. §-hoz
A Javaslat szerint a NAV bűnügyi főigazgatósága és regionális bűnügyi igazgatóságai (azaz a felhatalmazott szervek) a Be. által a NAV nyomozó hatósági hatáskörébe utalt bűncselekmények elkövetésének megelőzése, felderítése, megszakítása, az elkövető kilétének megállapítása, elfogása, tartózkodási helyének megállapítása, a bizonyítékok megszerzése, valamint a büntetőeljárásban részt vevő és az eljárást folytató hatóság tagjainak, az igazságszolgáltatással együttműködő személyeknek a védelme céljából titkos információgyűjtést végezhetnek.
A nemzetközi és hazai bűnüldözési tapasztalatok azt igazolják, hogy a bűnelkövetők cselekményük sikere és leplezése érdekében maguk is rendszeresen végeznek „titkos információgyűjtést”. Titkos információkat vásárolnak, zsarolnak ki, tippadókat alkalmaznak, beépülnek a potenciális sértett környezetébe, állami és gazdálkodó szervezetekbe, továbbá okmányokkal, áltevékenységgel fedik magukat, titokban behatolnak helyiségekbe, beférkőznek számítástechnikai rendszerekbe, beszélgetéseket hallgatnak le, távközlési titkokat fürkésznek ki. A szervezett, országhatárokon átlépő bűnözés a tudomány és a technika újabb és újabb vívmányait alkalmazza. Az azonos módszerek és eszközök hiánya a bűnözés számos területét a bűnüldöző és bűnfelderítő szervek számára hozzáférhetetlenné tenné, valamint a bűncselekmények és elkövetőik jelentős hányadának felderítését meghiúsítaná. A titkos információszerzés a bűnüldözés fegyvertárának nemzetközileg is elismert és alkalmazott eleme.
Az alkalmazandó szabályok a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben foglalt rendelkezések figyelembevételével, a NAV bűnügyi főigazgatóságának és regionális bűnügyi igazgatóságainak speciális feladataihoz igazítva kerültek kidolgozásra a Javaslatban.
A Javaslat általános érvénnyel tartalmazza a titkos információszerzés céljait, behatárolva a szóban forgó módszerek alkalmazási lehetőségeit, biztosítva az együttműködő személy védelmét, illetve a közreműködők biztonságát.
A Javaslat tartalmazza a bírói engedélyhez nem kötött információgyűjtés módozatait, ezen belül a fedett módszer alkalmazásának lehetőségét, amikor a pénzügyi nyomozó e minőségét leplezve szerzi meg az információkat.
A Javaslat lehetőséget biztosít a bűncselekményekkel kapcsolatba hozható személyek, járművek, helyiségek stb. technikai eszközökkel való megfigyelésére.
A Javaslat szabályozza az együttműködők díjazását, illetve lehetővé teszi az információt szolgáltató kisebb súlyú bűncselekmények elkövetőjével kapcsolatban a feljelentés elutasításának vagy a nyomozás megszüntetésének kilátásba helyezését, ha az ezzel elérhető bűnüldözési célhoz fűződő érdek jelentősebb, mint az államnak a kisebb súlyú bűncselekmény elkövetőjével szembeni büntetőjogi igényének érvényesítéséhez fűződő érdek. Szabályozza a Javaslat továbbá azt a lehetőséget is, hogy megfelelő garancia mellett a felhatalmazott szervek vezetői adatszolgáltatást kérjenek többek között a pénzintézetektől, az önkormányzati adóhatóságtól, a távközlési szervezetektől.
A bírói engedélyhez kötött eszközök (titkos kutatás, levélellenőrzés, helyiség, illetve más zárt hely kép- és hangtechnikai megfigyelése) az Alkotmányban biztosított alapjogokat, a magánlakás sérthetetlenségét, a magántitok védelmét sértik, ezért ilyen módszerek alkalmazására – garanciák betartása mellett, bírói engedéllyel – csak a Javaslatban meghatározott, a társadalomra fokozott veszélyt jelentő bűncselekmények esetében kerülhet sor.
A Javaslat szabályozza azokat a legfontosabb eljárási kérdéseket, amelyek a jogalkalmazás során nélkülözhetetlenek. Ennek keretében rögzíti, hogy a különleges eszköz alkalmazása iránti kérelmet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező felhatalmazott szervek vezetői terjesztik elő, és annak alkalmazását az illetékes helyi bíróságnak a megyei (fővárosi) bíróság elnöke által kijelölt bírája engedélyezi. A Javaslat tételesen felsorolja a különleges eszköz alkalmazása iránti kérelem tartalmi elemeit. Garanciális jelleggel rögzítésre kerültek azon esetek is, amikor a felhatalmazott szerv vezetője haladéktalanul köteles elrendelni a különleges eszköz alkalmazásának megszüntetését.
A 66–68. §-hoz
A NAV két olyan szervezet összeolvadásával jött létre, amelyek adatállománya egyenként is kiemelkedő mind a nagyságrendet, mind az adatok jelentőségét és az érintettek körét illetően. Ennek megfelelően az új szervezetnél az adatvédelem – mint ahogy eddig mindkét szervnél külön-külön is – kiemelt jelentőségű feladat. Tekintettel ugyanakkor arra, hogy az a NAV egyes feladatköreit illetően az adatkezelésre vonatkozó rendelkezéseket az egyes ágazati jogszabályok tartalmazzák – a párhuzamos szabályozást elkerülendő – a Javaslat az általános szabályok között kizárólag alapelvi szintű rendelkezésekre, illetve az egyes feladatkörökhöz tartozó adatkezelés kapcsolódási pontjaira vonatkozóan tartalmaz szabályozást.
A Javaslat a NAV feladatköreihez kapcsolódóan határozza meg a NAV által kezelt adatok körét és főszabályként kimondja, hogy az egyes feladatokhoz kacsolódó adatokat elkülönítetten kell kezelni és – törvény eltérő rendelkezése hiányában – kizárólag a kezelésük alapjául szolgáló célra lehet felhasználni.
A Javaslat a jelenleg hatályos törvényi előírásokkal összhangban, rögzíti az adóztatási szervek és a vámszervek ilyen minőségben kezelt adatainak egymás közötti – kizárólag célhoz kötött – felhasználásának lehetőségét. Ez a lehetőség jelenleg is adott az Art. és a Vtv. rendelkezései alapján.
Az adatátadás módja tekintetében a javaslat teljes felhatalmazást ad az elektornikus úton történő adatátadásra.
A 69–77. §-hoz
A Javaslat a bűnügyi adatkezelésre vonatkozó szabályokat a jelenleg hatályos Vptv. rendelkezéseiből veszi át, a Javaslat 72. § (1)–(2) bekezdésében foglalt rendelkezésével kiegészülve a Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben a rendőrség számára is biztosított lehetőségekkel a NAV nyomozóhatóságának feladatköréhez igazodóan.
A bűnügyi adatkezelésre vonatkozó rendelkezések a célhoz kötött adatfelhasználás követelményeinek szem előtt tartása mellett biztosítják a NAV nyomozóhatósága számára a feladata ellátásához szükséges adatok rendelkezésre állását. A Javaslat meghatározza a felhasználható adatok forrását, az adatok összekapcsolásának valamint továbbításának garanciális szabályait.
A Javaslat Bűnügyi adatkezelés alcím alatt eleget tesz továbbá a vízuminformációs rendszerhez (VIS) a tagállamok kijelölt hatóságai, valamint az Europol számára a terrorcselekmények és egyéb súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése és kivizsgálása érdekében, betekintés céljából történő hozzáférésről szóló, 2008. június 23-i, 2008/633/IB tanácsi határozattal, valamint a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés keretében feldolgozott személyes adatok védelméről szóló, 2008. november 27-i, 2008/977/IB tanácsi kerethatározattal hazánkra háruló szabályozási kötelezettségnek.
A 78–80. §-hoz
A Javaslat Egyéb adatkezelés alcím alatt az adó- és vámigazgatáshoz, valamint bűnüldözési adatkezeléshez nem kapcsolódó egyes adatkezelési rendelkezéseket tartalmaz a hatályos Vptv. Közigazgatási adatkezelés és Elektronikus kapcsolattartással összefüggő adatkezelés alcím alatt található szabályaival összhangban.
A Javaslat 81. §-a eleget tesz továbbá az információs technológia vámügyi alkalmazásáról szóló, 2009. november 30-i 2009/917/IB Tanácsi határozatból fakadó jogharmonizációs kötelezettségnek.
A 81–86. §-hoz
A Javaslat a végrehajtásához szükséges törvényi szabályozást nem igénylő jogalkotási feladatok elvégzésére megadja a kormány és a kijelölt miniszter számára szükséges szabályozási felhatalmazást.
A Javaslat tartalmazza továbbá a hatálybalépést megállapító rendelkezéseket, valamint a jogszabályszerkesztésről szóló IRM rendeletben foglaltaknak megfelelően meghatározza a Nemzeti Adó- és Vámahivatalról szóló törvény más jogszabályban alkalmazandó rövidítését.
A 87–90. §-hoz
A javaslat az Áht. előírásait követve kimondja az APEH és a VP összeolvadás formájában történő megszűnését, és általános jogutódként a Nemzeti Adó- és Vámhivatal létrejöttét, rendezi a szervezeti jogutódlás esetén a vonatkozó jogi szabályozás által kötelezően előírt kérdéseket.
A 91–95. §-hoz
A Javaslat rendelkezik a munkáltatói jogutódlásról, a NAV teljes személyi állományának besorolásáról, új illetményének megállapításáról, a volt közalkalmazottak jogviszonyának átalakításáról és a jogviszonyok folyamatosságának biztosításáról.
A személyi állományt illetően a törvény garanciát tartalmaz arra, hogy az összeolvadást közvetlenül megelőző illetmények (bérek) szintjénél nem lehet alacsonyabb az összeolvadást követően megállapított illetmények (bérek) szintje. Amennyiben az új besorolás alapján valaki magasabb összegű illetményre (bérre) jogosult, mint a jogutódlást megelőzően, az a személy az új magasabb összegre lesz jogosult. Ha az új szabályok alapján, az átalakulást követően megállapítandó illetmény (bér) szintje mégsem érné el az átalakulást közvetlenül megelőző illetmény (bér) szintjét, a NAV elnökének joga van arra, hogy a személyi állományt érintő ezen egyedi helyzeteknél kialakuló aránytalanságokat személyi bér megállapítása útján kompenzálja. Az elnök személyi alapbér megállapítására vonatkozó jogköre elengedhetetlenül szükséges annak biztosításához, hogy az összevonást követően legalább az összevonás előtti bérszínvonal valamennyi alkalmazott esetében garantálható legyen.
A 96–97. §-hoz
A Javaslat szabályozza az összeolvadás időpontjában folyamatban lévő hatósági és büntetőeljárások lefolytatásának szabályait. Tekintettel arra, hogy a NAV nyomozóhatóságának hatásköre – A VP-éhez képest – szűkül, szükséges rendelkezni a folyamatban lévő, de az új szabályok szerint már nem a NAV hatáskörébe tartozó eljárások lefolytatásának egyes kérdéseit.
A 98. §-hoz
A Javaslat a költségtakarékosság jegyében tartalmaz rendelkezéseket a két szervnél meglévő nyomtatványok, szolgálati igazolványok, egyenruha és gépjárművek tekintetében.
A 99. §-hoz
E rendelkezés rögzíti, hogy a Javaslat mely Európai Uniós jogi aktusoknak való megfelelést szolgálja.
A 100. §-hoz
A hatályos előírások szerint az ügyintézési határidő adóügyekben – ha az Art. eltérően nem rendelkezik – 30 nap. Az adóhatósági igazolás határideje tekintetében a törvény speciális rendelkezést nem tartalmaz, így az igazolás kiadására a hatályos előírások szerint 30 nap áll rendelkezésre. E határidő ugyanakkor indokolatlanul hosszú, ezért a javasolt módosítás 8 napra csökkenti azt.
A 101. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezése az állandó képviselő részére csak a bevallással, adatszolgáltatással kapcsolatos jogsértés esetén biztosítja a kimentési lehetőséget. A módosítás lehetővé teszi, hogy az állandó képviselő a képviseleti joggal érintett bármely bejelentett kötelezettség esetén bizonyíthassa, hogy a jogsértés az ő érdekkörén kívül eső okra vezethető vissza.
A 102. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 103. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 104. §-hoz
A módosítási javaslat az Art. 14. § (8) és (9) bekezdésében az egyéni vállalkozói, ügyvédi, szabadalmi ügyvivői, közjegyzői minőségre való ismételt utalással egyértelművé teszi, hogy a hivatkozott rendelkezések kizárólag az ilyen minőségben keletkezett adókötelezettségekre, illetve az ilyen minőségben érvényesített adó-visszaigénylésre, adó-visszatérítésre, költségvetésitámogatás-igénylésre vonatkoznak. Az eredeti jogalkotói szándékkal összhangban a pontosító rendelkezéssel nyilvánvalóvá válik, hogy például a közjegyző a közjegyzői tevékenység szünetelése alatti időtartamban is kötelezett a közjegyzői tevékenységétől független, nem e minőségéhez kapcsolódó adókötelezettségei teljesítésére, illetve jogosult a közjegyzői minőségétől független adó-visszaigénylései érvényesítésére.
A 105. §-hoz
Az Art. 16. § (3) bekezdés d) pontját érintő módosító javaslat az egyéni vállalkozók és a cégek tevékenységi köreinek terminológiáját a háttérjogszabályoknak megfelelően egyértelműen elválasztja egymástól: cégek esetén főtevékenység és ténylegesen végzett tevékenység, egyéni vállalkozók esetén fő- és egyéb tevékenység terminológiát alkalmazza az Art. is. A módosítás következtében egyértelművé válik hogy az Art. 17. § (3) bekezdés f) pontja egyéni vállalkozókra nem vonatkozik.
A passzív ellátásokra (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj) vonatkozó bejelentéseket 2009. január 1-jétől már nem az állami adóhatósághoz, hanem a Regionális Egészségpénztárak részére kell teljesíteni, ezért szükségtelenné vált az ezen bejelentésekre vonatkozó szabály.
Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló 2010. évi LXXV. törvény (a továbbiakban: Efo. tv.) az egyszerűsített foglalkoztatásban álló, teljeskörűen nem biztosított személyek bejelentésére speciális szabályokat állapított meg és kimondja, hogy az Efo. tv.-ben nem szabályozott adózást érintő kérdésekben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) rendelkezéseit kell alkalmazni. Erre tekintettel indokolt az Art. 16. §-át kiegészíteni arra az esetkörre vonatkozó szabályozással [(4a) bekezdéssel], amikor az egyszerűsített foglalkoztatottként bejelentett személy(ek)re az Efo. tv. szerinti foglalkoztatás és közteherfizetés helyett az általános munkajogi szabályok alapján történő foglalkoztatáshoz kötődő adó- és járulékfizetési szabályokat kell alkalmazni. Ilyen esetekben az alkalmazottak a Tbj. rendelkezései szerint biztosítottnak minősülnek, ezért ezen jogállásuknak megfelelően be kell őket jelenteni.
Az előtársaság a cégbejegyzési kérelem benyújtásának napjáig tartó időszakban adószámmal még nem rendelkezik, ugyanakkor jogszabály nem zárja ki, hogy az alapító okirat keltétől már foglalkoztatóvá váljon, s akár az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvény keretei között foglalkoztasson idény- vagy alkalmi munkást. A Javaslat meghatározza, hogy ilyen esetben miként kell az előtársaságnak teljesítenie bejelentési kötelezettségét.
A 106. §-hoz
Az Art. 17. § (3) bekezdés új h) pontját megállapító, az adóhatósági ellenőrzések szempontjából érdemi jelentőségű rendelkezés alapján a cégek kötelesek az egyablakos rendszeren kívül, közvetlenül az állami adóhatósághoz bejelenteni a gazdasági tevékenységük végzésének mindazon helyszíneit, amelyeket a cég létesítő okiratában telephelyként ugyan nem jelölnek meg és a cégbírósághoz nem jelentenek be, de az Art. 178. § 27. bekezdésében foglalt, adózási célú telephelyfogalomnak megfelelnek.
Az Art. 17. § (5) bekezdésének jelenleg hatályos rendelkezése nem tér ki arra az esetre, ha a magánszemély adózó, vagy az adózó törvényes képviselője már az adószám megszerzését megelőzően regisztráltatta magát az okmányirodában. A javaslat szerint ilyen esetekben a regisztrációról az adószám megszerzését követő 8 napon belül kell bejelentést tenni az állami adóhatósághoz.
A hatályos szabályok szerint az újonnan alakult adózók részére tájékoztatást kell küldeni a nyilvántartásba vett adataikról. Az elektronikus ügyintézésre kötelezett adózók ugyanakkor törzsadataikat elektronikus úton bármikor megtekinthetik, így esetükben a külön értesítés szükségtelen.
A 107. §-hoz
A javasolt módosítás jogalkalmazást segítő pontosítás.
A 108. §-hoz
Az Art. hatályos 22. §-a alapján tett ún. áfanyilatkozatban az adózó az általánostól és a főszabálytól eltérő szabályok alkalmazásáról nyilatkozhat, ha ilyen nyilatkozatot az adózó nem tesz, úgy minősül, mint aki /amely/ az általános forgalmi adó általános szabályait alkalmazza. A speciális szabály választásának hiánya az esetek többségében tudatos adózói döntés az általános szabályok alkalmazása mellett, de gyakran adózói figyelmetlenség miatt maradt el a speciális választási lehetőségről szóló nyilatkozat, utóbbi esetben az adózó és az adóhatóság számára is jelentős terhet jelentett az adójogviszonyok visszamenőleges értelmezése, minősítése. Az áfastátusz tisztázása az adószám megállapítása szempontjából is érdemi jelentőségű. A két esetkör egyértelmű elkülönítése és a jogbiztonság elvének érvényesítése érdekében a módosító rendelkezés szerint pozitív nyilatkozatot kell tenni akkor is, ha az adózó az általános forgalmi adó általános szabályai szerint kíván adózni.
A 109. §-hoz
Mivel az egyablakos rendszerben a cégbíróság útján a cégbejegyzésre kötelezett adózók végelszámolása időtartamával kapcsolatos adatok az állami adóhatóság rendelkezésére állnak, a módosítás az adminisztratív terhek csökkentése érdekében csak a cégbejegyzésre nem kötelezett – egyablakos rendszeren kívüli – adózók részére írja elő a végelszámolás kezdő és záró időpontjának bejelentését.
A 110. §-hoz
Az Art. 23/A. §-át módosító rendelkezés az Art. 23. § (6) bekezdésre hivatkozás elhagyásával a jelenleginél még egyértelműbbé teszi, hogy az Art. 23/A. §-ában foglalt rendelkezést az egyéni vállalkozó kizárólag az egyablakos rendszeren kívül bejelentendő adatokra alkalmazhatja.
A 111. §-hoz
Az adószám-felfüggesztés kedvező gyakorlati tapasztalataira, eredményeire tekintettel a módosítás hatályon kívül helyezi az adófizetési kötelezettség elmulasztásához kapcsolódó tényállás szabályozásában azt a korlátozó rendelkezést, amely szerint a fizetési halasztás, részletfizetés engedélyezése nem minősül az adófizetési kötelezettség teljesítésének. A módosítás alapján a fizetési kedvezményben részesülő, jogkövető adózók adószámát az adóhatóság nem függesztheti fel az adófizetési kötelezettség egy évet meghaladó nemteljesítésére hivatkozással a fizetési kedvezménnyel érintett adófizetési kötelezettség körében.
A 112. §-hoz
A javaslat a személyi jövedelemadóról szóló törvényben szabályozott adónyilatkozatra vonatkozó rendelkezésekhez kapcsolódó eljárásjogi módosításokat tartalmazza.
A 113. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 114. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A javasolt pontosítás egyértelművé teszi, hogy minden, számlanyitásra kötelezett adózónak belföldi pénzforgalmi számlájáról történő átutalással kell teljesítenie fizetési kötelezettségét, vagyis a számlanyitásra kötelezett, de e kötelezettségét nem teljesítő – azaz pénzforgalmi számlával jogellenesen nem rendelkező – adózónak nincs lehetősége arra, hogy készpénz-átutalási megbízással teljesítse fizetési kötelezettségét.
A 115. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 116. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a munkáltatói táppénz-hozzájárulásra vonatkozó adatok átadásával kapcsolatos eljárást, papír alapú kommunikáció helyett főszabállyá téve az elektronikus úton történő adatátadást az OEP részéről az állami adóhatóság felé. Mivel az állami adóhatóság ebben az esetben nem ellenőrizheti az elektronikus adatszolgáltatás és a papír alapú határozatok egyezőségét, ezért az adatszolgáltatásban foglalt adatok helyességéért az OEP felelősséggel tartozik. Az állami adóhatóságnak az eredeti, jogerősítő záradékkal ellátott határozatot kizárólag abban az esetben kell megküldeni, ha az adózó végrehajtási kifogást nyújt be, vagy egyéb jogvitát kezdeményez.
A táppénzegyharmadra vonatkozó végrehajtási kifogás megalapozott elbírálása és jogszerű kezelése érdekében indokolt az ezzel kapcsolatos törvényi határidőkre vonatkozó rendelkezések kiegészítése is.
A hatályos szabályozás értelmében a túlfizetés visszatérítésére irányuló kérelem elbírálása során nem vizsgálandó, hogy az adózó valamennyi bevallási kötelezettségének eleget tett-e. Előfordulhat ugyanakkor, hogy az adózó javára mutatkozó túlfizetés abból ered, hogy az adózó adófizetési kötelezettségének eleget tett, azonban adóbevallási kötelezettségét elmulasztotta. Ilyen esetekben az adófolyószámlán mutatkozó túlfizetés nem tekinthető tényleges túlfizetésnek, hiszen az pusztán abból ered, hogy az adóhatóság bevallás hiányában az adófizetési kötelezettség összegét az adófolyószámlán nem tudta rögzíteni, így az adózó által teljesített befizetés látszólagos túlfizetést eredményez. A javasolt módosítás szerint ezért az adózó javára mutatkozó túlfizetés csak abban az esetben téríthető vissza, ha az adózó valamennyi esedékes bevallási kötelezettségének eleget tett.
A 117. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló személy nyilatkozattételre kötelezhető az általa ismert vagy nyilvántartásában szereplő tények, körülmények, adatok vonatkozásában. A hatályos szabályok az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló másik adózóra a nyilatkozattevő, az adózóval szerződéses kapcsolatban állt vagy álló egyéb magánszemélyekre a tanú megnevezést használják. E megnevezésbeli különbségtétel indokolatlan, tekintettel arra, hogy a törvény mindkét személyi körre azonos nyilatkozattételi szabályokat rögzít. Az előzőeken túl, a tanú megnevezés használata a gyakorlatban jogértelmezési kérdéseket vetett fel, konkrét eljárások során nem volt egyértelmű, hogy mi a viszonya az Art. tanúra illetőleg tanúvallomásra vonatkozó szabályainak, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.) rögzített, tanúval, tanúvallomással kapcsolatos szabályoknak. A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy az Art. szerinti nyilatkozattétel a Ket. szerinti tanúvallomástól különböző, speciális jogintézmény.
A 118. §-hoz
A javasolt módosítás egyértelművé teszi, hogy az önellenőrzés csak abban az esetben minősül az adóellenőrzés megkezdését megelőzően elvégzett helyesbítésnek, ha az az adóellenőrzés megkezdését megelőzően az adóhatósághoz benyújtásra került, postai úton történő benyújtás esetén pedig abban az esetben, ha az adózó az önellenőrzési lapot az ellenőrzés megkezdését megelőzően postára adta. E módosítással megelőzhető az önellenőrzés jogintézményével való visszaélés, vagyis azon rosszhiszemű adózói magatartás, amikor az adózó az önellenőrzést kidolgozza, azonban azt csak abban az esetben nyújtja be az adóhatósághoz, ha adóellenőrzésről szóló értesítést kap.
A 119. §-hoz
A javasolt változás szerint a hatósági adatbázisokban meglévő adatokat a végrehajtási eljárásokhoz is fel lehet használni, továbbá az egyes közhiteles nyilvántartások adatait az adóhatóság ingyenesen szerezheti be, tekintettel arra, hogy az adóhatóság tevékenysége így költséghatékonyabban megvalósítható.
A szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet 13. cikkének előírására tekintettel szükséges törvényben rögzíteni a külföldi foglalkoztató által a magyar biztosított után – az EU más tagállamában párhuzamosan végzett keresőtevékenységre tekintettel – fizetendő járulékokra vonatkozó eljárási szabályokat.
A Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal (a továbbiakban: BÁH) menekültügyi hatóságként és idegenrendészeti hatóságként egyaránt ellátja a hatáskörébe utalt feladatokat. A külföldiek magyarországi tartózkodásának engedélyezésére irányuló eljárásokban a külföldi megélhetésével, magyarországi egzisztenciájával összefüggésben felmerülő kérdések (pl.: a szabad mozgás és tartózkodás jogával rendelkező személyek eleget tesznek-e adó-, és járulékfizetési kötelezettségüknek, a keresőtevékenységet folytató harmadik országbeli állampolgárok szabályszerű foglalkoztatásának nyomon követése stb.), visszásságok tisztázásához szükséges, hogy a BÁH-nak, mint idegenrendészeti hatóságnak, is lehetősége legyen adatszolgáltatást kérni az állami adóhatóságtól, amennyiben az valamely ellátás vagy támogatás megállapítása, valamint a folyósítás és a jogviszonyok jogszerűségének ellenőrzése érdekében szükséges. A módosítás célja a feketegazdaság visszaszorítása, az adózási morál javítása.
Az Art. 52. § (7) bekezdés d) pontjában – a Tbj. 56/A. §-ának módosulására figyelemmel – jogalkalmazást könnyítő szövegpontosításra kerül sor, egyúttal az alpontokra tagolással a szabályozás áttekinthetőbbé is válik.
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) 83/B. §-a a nyugellátás folyósítása melletti munkavégzésből származó nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelem tekintetében éves keretösszeget állapít meg, melynek nyomon követése az állami adóhatóság kötelezettsége. Az állami adóhatóság az Art. 31. § (2) bekezdés 5. pontja szerinti nyugdíjas státuszú foglalkoztatottak nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelméről a havonként beérkező bevallások adataiból értesül, azokat összesíti és a kereseti korlát elérésekor, az adott hónapra benyújtott bevallás feldolgozását követően a bevallásra előírt határidőt követő hónap utolsó napjáig adatot szolgáltat a nyugdíjfolyosító szerv részére.
A szabályozás célja egyértelművé tenni, hogy az adatszolgáltatási kötelezettség az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény (evatörvény) hatálya alá tartozó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó által bevallott nyugdíjjárulékkal kapcsolatos adatokra is kiterjed.
Az adóhatóságnak az elhunyt adójának soron kívüli megállapításához szüksége van az elhunyt hozzátartozóinak adataira. A közjegyzőhöz akár néhány hónap elteltével kerül a hagyatéki ügy, így az adóhatóságnak az önkormányzati jegyző adatszolgáltatása ellenére sincs tudomása az elhunyt hozzátartozóiról. Sok esetben hiába keresi meg az adóhatóság a közjegyzőt, a hagyatéki ügy iratai még nem érkeztek meg hozzá, azok változatlanul az önkormányzatnál vannak. Mindezekre tekintettel – az adómegállapításra előírt ügyintézési határidő tarthatósága érdekében – a Javaslat szerint az önkormányzat jegyzője adatot szolgáltat a rendelkezésére álló hozzátartozói adatokról az állami adóhatóság részére. A hagyatéki leltár kötelező tartalmi eleme az örökösök személyének, valamint a hozzátartozó adatainak feltüntetése, így az adatok közlése az önkormányzati adóhatóságnak többletfeladatot nem jelent.
A 120. §-hoz
Az ügyészi jóváhagyás mind a nyomozó hatóság mind pedig az ügyészség számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, és a nyomozás szempontjából időveszteséget okoz. Mindezek mellett, az ügyészség törvényben rögzített kötelezettsége a nyomozás egészének felügyelete, így a nyomozó hatósági megkeresések külön ügyészi jóváhagyáshoz kötése a nyomozás törvényességének biztosítása szempontjából nem jelent többletgaranciát. A javasolt módosítás értelmében ezért a nyomozó hatósági megkeresések esetében nincs szükség ügyészi jóváhagyásra. A javasolt módosítás – annak érdekében, hogy az adótitok felhasználásának célhoz kötöttségét biztosítsa – kimondja, hogy az adóhatóság kizárólag a megkeresés célja szerint indokolt adatok vonatkozásában tehet eleget a nyomozó hatósági megkeresésnek.
A központi költségvetésből vagy Európai Uniós forrásból finanszírozott támogatások jogszerű megállapításához nélkülözhetetlen bizonyos, az adóhatósági eljárások során keletkezett adatok átadása a támogatást folyósító szervek számára. Az adótitok-kiadás esetkörének bővítése és rugalmasabb szabályozása által hatékonyabban visszaszoríthatók a költségvetés megkárosítására irányuló magatartások.
A 121. §-hoz
Az Art. 57. § (1) és (8) bekezdését érintő módosítások technikai jellegű pontosításokat tartalmaznak. Az Art. 57. § (1) bekezdését érintő módosítás egyértelművé teszi, hogy a hatályos szövegváltozat 57. § (1) bekezdés f) pontjában felsorolt követelések, a költségekhez hasonlóan, az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban foglalt követelésekhez kapcsolódó, járulékos elemek. Az Art. 57. § (8) bekezdését érintő módosítás alapján pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a kézbesítés iránti megkeresés az 57. § (1) bekezdésben felsorolt fő- és járulékos követelésekről szóló hatósági döntésekre terjedhet ki.
A 122–128. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 129. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
Az Art. 92. § (4) bekezdését érintő módosítás egyszerűsített felszámolás esetén – ezen eljárás sajátosságaira tekintettel – egységesíti az ellenőrzési határidőt: a tevékenységet záró bevallás, az ezt megelőző időszakra vonatkozó bevallás és a felszámoló által készített záró bevallás ellenőrzését az adóhatóság ez utóbbi bevallás benyújtását követő 45 napon belül köteles befejezni.
Amennyiben az adóellenőrzés során külföldi adóhatóság megkeresése szükséges, úgy – hasonlóan a kapcsolódó vizsgálat elrendelésének esetéhez – kizárólag a megkereséssel érintett kérdések tekintetében indokolt az ellenőrzés felfüggesztése. A javasolt módosítás ezért egyértelművé teszi, hogy az adóhatóság az ellenőrzést a megkereséssel nem érintett kérdésekben folytathatja csakúgy, mint a kapcsolódó vizsgálat elrendelése esetén. E módosításra tekintettel nem indokolt, hogy a külföldi megkeresés időtartama alatt az adó megállapításához való jog elévülése nyugodjon, tekintettel arra, hogy a külföldi megkeresés az ellenőrzés folytatásának nem akadálya. A javasolt módosítás ezért hatályon kívül helyezi az elévülés nyugvását kimondó rendelkezést.
A 130. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvényben (Ket.) rögzített előírások szerint elővezetésnek abban az esetben van helye, ha a személyes megjelenésre kötelezett személy a második idézésnek sem tesz eleget. Az adózás rendjéről szóló törvény – a Ket. rendelkezéseitől eltérően – már az első szabályszerű idézés elmulasztása esetén is lehetővé teszi az adózó illetőleg képviselője, alkalmazottja elővezetését. Az adóellenőrzés során ugyanakkor az esetek jelentős részében – különösen felszámolási eljárás hatálya alatt álló adózók ellenőrzése esetén – az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges azon személyek meghallgatása, akik az ellenőrzéssel érintett időszakban voltak az adózó képviselői, alkalmazottai. Különösen a felszámolási eljárás alatt álló adózók esetében gyakori, hogy a társaság volt képviselői, alkalmazottai nem működnek együtt az adóhatósággal, az első idézésre nem jelennek meg, a második idézés pedig már kézbesíthetetlennek bizonyul (például a küldemény „ismeretlen helyre kötözött” jelzéssel érkezik vissza az adóhatósághoz). A javasolt módosítás ezért lehetővé teszi, hogy az adóhatóság már az első idézés elmulasztása esetén elrendelje az adózó korábbi képviselőjének, alkalmazottjának elővezetését.
A 131. §-hoz
A hatályos rendelkezések szerint, amennyiben az adózó adóköteles bevételszerző tevékenységét elmulasztotta bejelenteni, az adóhatóság 12 havi működést vélelmezve, átlagadó fizetésére kötelezi. Az átlagadó kifejezés a gyakorlatban értelmezési nehézségeket okozott. Felmerült, hogy átlagadó alatt egy külön adónemet kell érteni, így a bejelentési kötelezettség elmulasztása esetén nem azon adónemekben kell az adózó terhére adókülönbözetet megállapítani, amelyek tekintetében az adózónak – a bejelenteni elmulasztott tevékenység eredményeként – ténylegesen adófizetési kötelezettsége keletkezett.
Az átlagadóval kapcsolatban a gyakorlatban felmerült értelmezési nehézségekre tekintettel a javasolt pontosítás – az átlagadó kifejezés mellőzésével – egyértelművé teszi, hogy az adóköteles bevételszerző tevékenység bejelentésének elmulasztása esetén is azon adónemek vonatkozásában kell az adókülönbözetet becsléssel megállapítani, amely adónemek tekintetében az adózónak – a bejelenteni elmulasztott tevékenység alapján – adófizetési kötelezettsége keletkezett.
A 132. §-hoz
Az Art. 115. § (1) bekezdés b) pontját érintő módosítás az adózó kérelmére elrendelt ismételt ellenőrzés szabályait pontosítja oly módon, hogy – a gyakorlatban kialakult fogalomhasználatot alapul véve – meghatározza az ismételt ellenőrzés elrendelését megalapozó új tény, körülmény fogalmát. Az ugyanezen jogszabályhely c) pontját módosító rendelkezés az ismételt ellenőrzés elrendelésének harmadik esetkörét jelentősen bővíti: a javaslat szerint nemcsak a társadalombiztosítási igazgatási szerv és a magánnyugdíjpénztár megkeresésének teljesítése érdekében, hanem bármely olyan esetben lehetőség nyílik az ellenőrzéssel lezárt időszak tekintetében az adó, költségvetési támogatás ismételt vizsgálatára, amikor az adóhatóság rendelkezésére álló adatok alapján az ismételt ellenőrzés eredménye ellátási jogosultságot teremt.
A 133. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 134. §-hoz
Az Art. hatályos rendelkezései a kézbesítési vélelemmel kapcsolatos valamennyi részletszabályt meghatározzák – azaz a jogintézményt teljeskörűen szabályozzák –, ezért a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény (Ket.) kézbesítési vélelemmel kapcsolatos előírásai az adóeljárásban nem érvényesülnek. A hatályos szabályok alapján sem alkalmazható tehát adóügyben a Ket. 79. § (3) bekezdésének azon előírása, amely szerint a hatósági döntés kézbesítése esetén a kézbesítési vélelem beálltát megalapozó hivatalos irat megküldésével öt munkanapon belül értesíteni kell az ügyfelet. A javasolt módosítás a gyakorlatban felmerült jogértelmezési kérdésekre tekintettel mindezt kifejezetten rögzíti az Art. rendelkezései között.
Az adóeljárásban ugyanis nem indokolt a külön értesítési kötelezettség előírása, tekintettel arra, hogy adóhatósági döntést (határozatot, végzést) kizárólag tértivevényes küldeményként lehet kézbesíteni. A tértivevényes küldemény érkezéséről szóló (kétszeri) postai értesítés alapján az adózó egyértelműen értesül arról, hogy az adóhatóság határozatot vagy végzést kísérelt meg kézbesíteni számára, és értesül a kézbesítési kísérletek időpontjáról is, vagyis külön értesítés nélkül is tudomással bír valamennyi, a kézbesítési vélelem beállta szempontjából releváns tényről, így minderről nem szükséges még egy alkalommal külön is értesíteni.
Az Art. 124. § új (6) bekezdésében foglalt rendelkezés a többes képviselet kézbesítéssel kapcsolatos problémakörét orvosolja. A módosító javaslat szerint a kézbesítést az adóhatóság csak az egyik képviselő részére teljesíti, a kézbesítéssel érintett képviselőt az adózó jelölheti ki meghatalmazott képviselői közül, ha azonban ezzel a lehetőséggel az adózó nem él, akkor az adóhatóság választja ki az adózó meghatalmazottjai közül azt a képviselőt, aki (amely) számára az irat kézbesítését teljesíti.
A 135. §-hoz
A vagyonszerzési illeték kiszabási eljárások bonyolultságára, és a helyszíni szemle lefolytatásának időigényességére tekintettel indokolt az ügyintézési határidő 30 napról 60 napra történő módosítása.
A 136. §-hoz
A módosítási javaslat az Art. 128/A. § (4) bekezdésében a végelszámoláshoz kapcsolódó ellenőrzést követő hatósági eljárás általánosnál gyorsabb lefolytatását biztosító rendelkezések közül az új eljárásra utasítás tilalmát hatályon kívül helyezi, tekintettel arra, hogy az adózók az új eljárást tiltó rendelkezéssel új bizonyítékok, tények előterjesztése útján gyakran visszaéltek. Mivel a cégbírósági törvényességi felügyeleti eljárással kapcsolatban indított megszüntetési eljárással érintett cégek esetén ilyen gyakorlati probléma nem merült fel, a módosító javaslat az Art. 128/A. § (5) bekezdésének utolsó mondatában az új eljárásra utasítás tilalmát továbbra is fenntartja. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és közvetlen kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 23. § (2) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint a fióktelep nem törölhető a cégjegyzékből, ha a fióktelepen keresztül folytatott tevékenységgel összefüggésben hatósági eljárás van folyamatban. A javaslatnak a Ctv. 56. § (1) és (5) bekezdéseit, a 62. § (4) bekezdését, valamint az Art. 128/A. § (5) bekezdés első mondatát módosító rendelkezései együttesen biztosítják, hogy a cégbíróság a külföldi vállalkozás belföldi fióktelepét mindaddig ne törölje a cégjegyzékből, amíg a fióktelep ellen adóigazgatási eljárás van folyamatban.
A 137. §-hoz
Jogalkalmazást segítő pontosítás
A 138. §-hoz
Tekintettel arra, hogy az illetékfizetési kötelezettséget megállapító határozat nem minősül végrehajtható okiratnak és külön időigényes eljárásban fel kell szólítani az adózót a teljesítésre, ezért ezen speciális esetkörrel a módosítás bővíteni javasolja a végrehajtható okiratok körét.
A 139. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 140. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A hatályos szabályozás a visszatartási jog gyakorlásának mellőzését csak a gazdasági tevékenységet folytató adózók esetében, azok kérelmére teszi lehetővé. A törvény szövegből („az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené”) értelemszerűen az következik, hogy csak a gazdálkodó adózók élhetnek a visszatartási jog gyakorlásának mellőzése iránti kérelem lehetőségével. Ezen szabályozás méltánytalan helyzetet teremt azon köztartozással rendelkező magánszemélyek számára, akik igazolni tudják, hogy a visszatartott költségvetési támogatás elmaradása súlyosan veszélyezteti a saját és a velük együtt élő hozzátartozójuk megélhetését, ezért a szabályozás kiterjesztése indokolt a magánszemélyekre is.
A 141. §-hoz
Ha az adózó az adófizetést késedelmesen teljesíti – a banki átfutási időre tekintettel – adott esetben kivédhetetlen, hogy az adóhatóság az adózó számlájának megterhelését (vagyis az adó megfizetését) követően adjon ki inkasszót. Az adóhatóságnak ilyenkor önhibáján kívül keletkezik kamatfizetési kötelezettsége, ezért az ilyen – lényegében az adózó felróható magatartására visszavezethető esetekre – a Javaslat egyfajta „kármegosztást” vezet be.
A 142. §-hoz
A Javaslat egyszerűsíti a munkáltatói táppénz-hozzájárulásra vonatkozó adatok átadásával kapcsolatos eljárást, papír alapú kommunikáció helyett főszabállyá téve az elektronikus úton történő adatátadást az OEP részéről az állami adóhatóság felé. Mivel az állami adóhatóság ebben az esetben nem ellenőrizheti az elektronikus adatszolgáltatás és a papír alapú határozatok egyezőségét, ezért az adatszolgáltatásban foglalt adatok helyességéért az OEP felelősséggel tartozik. Az állami adóhatóságnak az eredeti, jogerősítő záradékkal ellátott határozatot kizárólag abban az esetben kell megküldeni, ha az adózó végrehajtási kifogást nyújt be, vagy egyéb jogvitát kezdeményez.
A táppénzegyharmadra vonatkozó végrehajtási kifogás megalapozott elbírálása és jogszerű kezelése érdekében indokolt az ezzel kapcsolatos törvényi határidőkre vonatkozó rendelkezések kiegészítése is.
A végrehajtási kifogás beérkezését követően 8 napon belül nem minden esetben lehetséges a tényálláshoz kapcsolódó összes irat (más megyében található, irattárban elhelyezett irat), vagy az adózótól szükséges nyilatkozat beszerzése, illetve az adózó hiánypótoltatása stb.), ezért a jogorvoslati kérelem felterjesztési ideje 8-ról 15 napra növekedne.
A 143. §-hoz
Illetéktartozások esetében előfordul az a helyzet, hogy a végrehajtásnak akadálya nincs, de az adós és az adóhatóság előtt is ismert az a tény, hogy a fizetési kötelezettség megszűnése vagy jelentős csökkenése várható, például ha az adásvételi szerződést a felek felmondták, de a kötelezettség megszűnését még nem állapították meg. A módosítás ezen helyzetek kezelése érdekében a felfüggesztésre kiegészítő lehetőséget biztosít illetékügyekben.
A hatályos jogi szabályozás nem nyújt megoldást azokra az esetekre, amikor a hátralékos társaság mögöttesként kötelezhető tagjával szemben az Art. 35. § (2) f) pontja alapján fizetésre kötelező határozat kiadására kerül sor, és a későbbiekben elrendelik a cég felszámolását. A felszámolás megindítását követően a hitelezők egyenlő elbírálás alá esnek, így az adóhatóság a mögöttes felelőssel szemben a végrehajtási eljárást nem folytathatja, ezért erre az esetkörre vonatkozóan is rendelkezni szükséges a végrehajtás szüneteléséről.
Ha az eljárás megszüntető végzéssel lezárt fizetési kedvezményi ügyet követően az adós újból ugyanilyen tartalmú kérelmet terjeszt elő, akkor az újabb kérelem joghatása ugyanúgy a végrehajtási eljárás szünetelése, mint az első kérelem esetében, hiszen ugyanebben a tárgyban a korábbi (első) kérelem alapján jogerős érdemi határozat nem született, eljárást megszüntető végzés, tehát a törvény alapján ismételten szünetel az eljárás. Ezen adózói magatartás szinte folyamatos szünetelést eredményez, ezért alkalmas arra, hogy a végrehajtási eljárás indokolatlanul elhúzódjon, és az adóhatóság adóssal szembeni intézkedési lehetőségeit korlátozza.
A 144. §-hoz
A behajthatatlan szófordulat értelmezési zavarokat okoz, mert az átvett követeléseket nem minősítheti behajthatatlannak az adóhatóság, ezért a végrehajtás eredménytelenségét kell megállapítani, ugyanis a behajthatatlanság megállapítására a megkereső szerv jogosult.
Az állami kezességvállalásra irányadó szabályokat a garancia/viszontgarancia tárgyában is alkalmazni kell, mert a Széchenyi Kártya-program keretében visszafizetendő támogatások (viszontgarancia-vállalásból származó követelések) is a központi költségvetést és nem a behajtást kérőt illetik meg. A módosítást indokolják az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet garancia- és viszontgarancia-beváltására, illetve -behajtására vonatkozó rendelkezései is.
A 145. §-hoz
A hagyatéki eljárás időtartama alatt, az örökösök személyének jogerős megállapításáig sem az adóhatóság sem pedig a leendő örökösök nincsenek abban a helyzetben, hogy az elhunyt adójának megállapítása, adótartozásainak megfizettetése, illetőleg túlfizetésének visszatérítése érdekében szükséges valamennyi cselekményt megtehessék. A javasolt módosítás elfogadása esetén ezért a hagyatéki eljárás időtartama alatt az elévülés nyugszik.
A 146. §-hoz
Az számvitelről szóló törvény 170. § (3) bekezdése szerint: amennyiben az adóhatóság megállapítja, hogy a vállalkozó által közzétett beszámoló egészében vagy részben nem felel meg a számviteli törvény előírásainak, úgy az ilyen beszámolót készítő vállalkozóra az adózás rendjéről szóló törvény szerint mulasztási bírság szabható ki. Az Art. hatályos rendelkezései ugyanakkor az említett mulasztásra nem határoznak meg szankciót. A két törvény közötti összhang megteremtése érdekében a javasolt módosítás az említett mulasztást nevesíti a mulasztási bírság kiszabására okot adó tényállások között, és meghatározza a mulasztás esetén kiszabható bírság mértékét.
Az elmúlt időszakban a feketegazdaság elleni küzdelem keretében számos olyan rendelkezés került a törvénybe, amely a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség megsértése, továbbá a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetére rendkívül súlyos jogkövetkezmény alkalmazását, illetve intézkedési lehetőséget biztosít az adóhatóság számára, illetve rendkívül hátrányos helyzetet teremt a jogsértő adózót érintően (üzletlezárás, milliós bírság, közzététel a honlapon, kizárás az állami támogatásokból stb.). Emellet a törvény az adózón kívül (aki egyébként alanya az adott adójogi jogviszonynak) más személyek szankcionálását is lehetővé tette. Tekintettel azonban arra, hogy az adózó tevékenységében közreműködő, jellemzően alkalmazott magánszemélyeket nem indokolt adójogi szankcióval sújtani, hiszen az esetleges mulasztásuk esetére más jogterület felelősségi szabályai alkalmazhatók, a módosítás kiveszi a mulasztásibírság-szabályok közül azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján az adóhatóság az adózón kívüli személyeket bírságolhatja meg.
Az igazolatlan eredetű áru forgalmazása adózási szempontból éppen olyan jogsértés lehet, mint az Art.-ben szankcionált egyéb esetek. Minthogy e jogsértést nem indokolt súlyosabban megítélni, mint a többi esetet, a módosítás – az Art.-ben egyébként főszabályként érvényesülő mérlegelési lehetőséget figyelembe véve – a kötelező bírságolás, valamint a bírság mértékének meghatározását elvetve a többi bírságtényálláshoz hasonló szabályt tartalmaz, lehetőséget adva az eset összes körülményének figyelembevételére.
A 147. §-hoz
Az Art. 175. § (10) bekezdése korábban a bevallási és adatszolgáltatási kötelezettségüket elektronikus úton teljesítő adózókra terjedt ki. Mivel az állami adóhatóság az ügyfél egyértelmű viszontazonosítását kizárólag az adóazonosító szám alapján már nyilvántartott adózók esetében tudja elvégezni, ezért szükségessé vált a jogszabály módosítása.
A javaslat lehetőséget teremt arra, hogy – az adóügyek elektronikus intézésének szabályairól szóló 34/2007. (XII. 29.) PM rendelet módosítása útján – az elektronikus úton intézhető adóügyek köre bővüljön.
A 148. §-hoz
A NAV-törvényhez kapcsolódó módosítás.
A 149. §-hoz
A rendelkezések az adózás rendjéről szóló törvény egyes szakaszaihoz kapcsolódó átmeneti szabályokat tartalmaznak.
A rendelkezés az APEH egyszeri adatátadási kötelezettségét írja elő a KEK KH részére, az adatátadás a következő két adatkört érinti:
–    a 2008. december 28–2009. december 27. között időszakban az egyéni vállalkozók alapnyilvántartásának „szakmakód-mentesítése” miatt kizárólag az APEH-hez, szakmakódszámon bejelentett tevékenységikör-adatok csoportját, valamint
–    a 2009. december 28–2010. december 31. közötti időszakban a körzetközponti jegyzők és a KEK KH közreműködésével visszaállított, főszabály szerint egyablakos bejelentési rendszerben jogértelmezési-jogalkalmazási problémák miatt a közvetlenül az APEH-hez, változásbejelentés keretében bejelentett tevékenységikör-adatok csoportját.
Az adatátadás eredményeképp a KEK KH mint az egyéni vállalkozók alapnyilvántartását vezető szerv teljeskörűen rendelkezhet az egyéni vállalkozók tevékenységikör-adataival.
A 150. §-hoz
A képviseleti szabályokat érintő módosítással egyértelművé válik, hogy az adópolitikáért felelős miniszter által vezetett minisztérium előtti eljárásokban (pl: felügyeleti intézkedés iránti kérelmek) is irányadóak az Art. képviseleti szabályai.
A nem magánszemély adózó esetében a hatályos rendelkezés nem engedi meg, hogy az adózót a rá vonatkozó szabályok szerint képviseleti joggal rendelkező személy által adott meghatalmazással az adózó nagykorú tagja képviselje az adóhatóság előtt. A módosítással szélesedik a képviseletre jogosultak köre, ezáltal könnyebbé válik az adóügyek intézése.
A Tbj. 56/A. §-ának módosulása miatti szövegpontosítás.
Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról, illetve módosításáról szóló törvény módosította az Áht.-nek az egyablakos rendszerre vonatkozó rendelkezéseit úgy, hogy a „törzskönyvi szerv” szövegrész helyébe „törzskönyvi jogi személy” szövegrész lépett. Azért, hogy az Art. és az Áht. összhangja ezen módosítást követően is biztosítva legyen, szükséges ez a szövegpontosító jellegű módosítás.
Szövegpontosítás.
A tervezett változással a köztartozásmentes adózói adatbázisban történő felvételnél a hiánypótlás teljesítésére nyitva álló határidő meghosszabbodik, ezzel az adózók hosszabb határidőn belül tudják pótolni a hiányzó feltételeket. Ezzel az adatbázis gyorsabban bővül, amely javítaná a gazdálkodó adózók egymás közötti bizalmát.
A javasolt módosítás lehetővé teszi, hogy az adózó részére visszatérítendő jövedelemadó és járulék kiutalásával egyidejűleg a visszatérítendő egészségügyi hozzájárulás kiutalására is sor kerülhessen.
A Tbj. 56/A. §-ának módosulása miatt szükséges szövegpontosítás.
A javasolt módosítás jogalkalmazást segítő pontosítás.
A módosítás megszünteti a társaságokra történő szűkítést és a kapcsolt viszonyban álló felekre is vonatkozik a szokásos piaci ármegállapítási eljárás.
A módosítással egyértelművé tehető, hogy az Art. 136. § (3) bekezdése ténylegesen is egy taxatív felsorolást tartalmaz.
A Ket. – eljárási határidőket az eddig munkanap helyett a jövőben naptári napban megadó – módosításával összhangban szükséges az Art. ezen eljárási határidőkre vonatkozó szabályait módosítani, hiszen az érintett hatósági eljárásokat a Ket. szabályai alapján kell lefolytatni. Az ügyfelek számára ugyanis megnehezítené a szabályok átlátását és követését, ha a két eljárásjogi törvény eltérő módszerrel határozná meg a hatósági eljárásra vonatkozó határidőket. Ennek elkerülése végett kell egységesíteni a hivatkozott rendelkezéseket.
A javaslat az Art. egy korábbi módosítását átvezető, pontosító rendelkezést tartalmaz.
A javaslat az Art. egy korábbi módosítását átvezető, pontosító rendelkezést tartalmaz.
Az adózói befizetések azonosítása adóazonosító szám hiányában sok esetben nem lehetséges a KEK KH adatszolgáltatása alapján. Ennek elsődleges oka, hogy az okmányirodák nem kezelik az adózók adóazonosító számát, így azt nem is továbbítja a KEKKH a gépjármű-vagyonszerzési illetékkel kapcsolatos adatszolgáltatás során az állami adóhatósághoz. Tekintettel azonban arra, hogy az állami adóhatóság az adózókat adóazonosító számon tartja nyilván, a befizetések adózókhoz rendezése sok esetben nehézségekbe ütközik Az okmányirodai téves adatrögzítés az adatok feldolgozása során szintén sok problémát okoz. Az adózók kétséget kizáró azonosításával az állami adóhatóság a gépjármű-vagyonszerzési illeték ellenőrzésének hatékonyabban tudna eleget tenni.
A külföldi szervezet társasági adókötelezettségének 2011. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezésére tekintettel a javaslat módosítja az Art. vonatkozó rendelkezéseit is.
A 151. §-hoz
Mellékletekre hivatkozás.
A NEMZETI ADÓ- ÉS VÁMHIVATALRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNYHEZ, ILLETVE AZ
ADÓZÁS RENDJÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNY MÓDOSÍTÁSÁHOZ KAPCSOLÓDÓ
EGYÉB JOGSZABÁLY-MÓDOSÍTÁSOK
A 152. §-hoz
A környezetvédelmi termékdíjról, továbbá egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló 1995. évi LVI. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 153. §-hoz
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 154. §-hoz
A büntetőeljárásról szóló törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
Az ügyészi jóváhagyás mind a nyomozó hatóság mind pedig az ügyészség számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, és a nyomozás szempontjából időveszteséget okoz. Mindezek mellett, az ügyészség törvényben rögzített kötelezettsége a nyomozás egészének felügyelete, így a nyomozó hatósági megkeresések külön ügyészi jóváhagyáshoz kötése a nyomozás törvényességének biztosítása szempontjából nem jelent többletgaranciát. A javasolt módosítás értelmében ezért a nyomozó hatósági megkeresések esetében nincs szükség ügyészi jóváhagyásra. A javasolt módosítás – annak érdekében, hogy az adótitok felhasználásának célhoz kötöttségét biztosítsa – kimondja, hogy az adóhatóság kizárólag a megkeresés célja szerint indokolt adatok vonatkozásában tehet eleget a nyomozó hatósági megkeresésnek.
A 155. §-hoz
A Szabs. Tv. módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 156. §-hoz
A közösségi vámjog végrehajtásáról szóló 2003. évi CXXVI. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 157. §-hoz
A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 158. §-hoz
A központi államigazgatási szervekről, valamint a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 159. §-hoz
A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges módosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 160. §-hoz
A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény módosításai. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 161. §-hoz
Mivel egyszerűsített felszámolások esetén a záró bevallás elkészítésének kötelezettsége még a professzionális felszámoló szervezetek gyakorlatában is értelmezési nehézségeket okozott, a Javaslat egyértelművé teszi a záró adóbevallás elkészítésének kötelezettségét a benyújtási határidő és az adófizetési kötelezettség egyértelmű előírása mellett.
162. §
A Javaslatnak az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV. törvény 14. § (1) bekezdését módosító rendelkezése az Art. 23/A. §-át módosító rendelkezésével összhangban egyértelművé teszi, hogy az egyéni vállalkozó értelemszerűen csak az egyablakos rendszeren kívüli, APEH-hez közvetlen bejelentendő adatokra alkalmazhatja azt a kedvezményes szabályt, amely segítségével a bejelentést az egyéni vállalkozók ügyeiben eljáró hatóság közvetítésével is teljesítheti. Az Evtv. 14. § (5) bekezdésének pontosítása a hatóságközi adatátadás jogalapját teszi egyértelművé.
A 163–164. §-hoz
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és közvetlen kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény 23. § (2) bekezdés c) pontja alapján főszabály szerint a fióktelep nem törölhető a cégjegyzékből, ha a fióktelepen keresztül folytatott tevékenységgel összefüggésben hatósági eljárás van folyamatban. A javaslat Ctv. 56. § (1) és (5) bekezdéseit, a 62. § (4) bekezdését, valamint az Art. 128/A. § (5) bekezdésének első mondatát módosító rendelkezések együttesen biztosítják, hogy a cégbíróság a külföldi vállalkozás belföldi fióktelepét mindaddig ne törölje a cégjegyzékből, amíg a fióktelep ellen adóigazgatási eljárás van folyamatban.
A 165. §-hoz
2010. január 1-jét megelőzően a költségvetési szervek – így az állami adóhatóság és az önkormányzati adóhatóságok is – teljes személyes mentességet élveztek az ingatlan-nyilvántartási eljárás díja alól. A törvény 2010. január 1-jétől hatályos módosítása e mentességet megszüntette, ami az állami adóhatóságot valamint az önkormányzati adóhatóságokat rendkívül hátrányosan érintette. A módosítás következtében, amennyiben az adóhatóság adóvégrehajtás keretében ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel járó végrehajtási cselekményt – pl. jelzálogjog-bejegyzés, végrehajtásijog-bejegyzés – foganatosít, úgy igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetnie. E díjfizetési kötelezettség egyik hatása az, hogy az adóhatóság csak annyi ingatlannal kapcsolatos végrehajtási cselekményt képes foganatosítani, amennyinek a díjára fedezete van, és nem annyit, amennyire a végrehajtás eredményességére tekintettel szükség lenne, ami az adóhatóság eredményes működését, és így az állam és az önkormányzatok bevételi érdekeinek érvényesítését veszélyeztetheti. Mindezekre tekintettel, a javasolt módosítás visszaállítja az adóhatóságok személyes mentességét.
Díjtörvény módosításához kapcsolódó átmeneti szabály.
A 166. §-hoz
A NAV-tv.-hez kapcsolódó módosítás.
A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 167. §-hoz
Mivel a cég szervezeti képviselőjének adóazonosító számát a cégbíróság az egyablakos rendszerben megküldi az APEH részére, a javaslat hatályon kívül helyezi az ugyanezen adatra vonatkozó, párhuzamos adózói bejelentési kötelezettséget előíró rendelkezést.
Az Art. 52. § (7) bekezdés új e) pontjának aktualizált rendelkezései szükségtelenné teszik az Art. 31. § (11) bekezdésének szabályait.
Az ügyészi jóváhagyás mind a nyomozó hatóság mind pedig az ügyészség számára jelentős adminisztrációs terhet jelent, és a nyomozás szempontjából időveszteséget okoz. Mindezek mellett, az ügyészség törvényben rögzített kötelezettsége a nyomozás egészének felügyelete, így a nyomozó hatósági megkeresések külön ügyészi jóváhagyáshoz kötése a nyomozás törvényességének biztosítása szempontjából nem jelent többletgaranciát. A javasolt módosítás értelmében ezért a nyomozó hatósági megkeresések esetében nincs szükség ügyészi jóváhagyásra. A javasolt módosítás – annak érdekében, hogy az adótitok felhasználásának célhoz kötöttségét biztosítsa – kimondja, hogy az adóhatóság kizárólag a megkeresés célja szerint indokolt adatok vonatkozásában tehet eleget a nyomozó hatósági megkeresésnek.
Az Art. 77/799/EGK ún. adómegállapítási irányelvet átültető 57. § (1) és (8) bekezdését érintő módosítások új normatartalmat nem hordoznak, technikai jellegű pontosításokat tartalmaznak. Az Art. 57. § (1) bekezdését érintő módosítás egyértelművé teszi, hogy a hatályos szövegváltozat 57. § (1) bekezdés f) pontjában felsorolt követelések a költségekhez hasonlóan az (1) bekezdés a)–d) pontjaiban foglalt követelésekhez kapcsolódó, járulékos elemek. Az Art. 57. § (8) bekezdését érintő módosítás alapján pedig nyilvánvalóvá válik, hogy a kézbesítés iránti megkeresés az 57. § (1) bekezdésben felsorolt fő- és járulékos követelésekről szóló hatósági döntésekre terjedhet ki.
Az adóhatóság jogalkalmazását segítő pontosító rendelkezés.
Tekintettel arra, hogy az ellenőrzésre történő kiválasztás módszereit, esetköreit meghatározó törvényi rendelkezések már nem tartalmazzák a véletleneszerű kiválasztás módszerét, ezért a normaszövegből az erre való utalás hatályon kívül kerül.
Jogtechnikai pontosítás.
Jogalkalmazást segítő pontosítás
A gyakorlati tapasztalatok alapján a hatályos „alaki felülvizsgálat”, mint követelmény elhagyható, mert az adós a kézbesítést követően fellebbezéssel élhet. Az elsőfokú adóhatóság által hozott határozatok, végzések megfelelnek egy alaki felülvizsgálat feltételeinek, így felesleges a felettes szerv bevonása az eljárásba.
A jelenleg hatályos szabályok szerint az adóhatóság szempontjából minden hátralék azonnal végrehajtandó, az ennek elmulasztásából eredő kárért az APEH harmadik személyek irányában felel. Az APEH minden tőle telhetőt megtesz a végrehajtás teljeskörűsége érdekében, de a rendelkezésre álló erőforrások erre nem elegendőek, bebizonyosodott, hogy valamennyi hátralék azonnali és teljes körű végrehajtás alá vonása nem nem lehetséges, ezért az eljárás megindításának kötelezettsége nem haladéktalanul áll fenn, hanem a kapacitások tervezhetőségére tekintettel ütemeződik.
A javasolt módosítás elfogadása esetén az Art. 164. § (10) bekezdésének hatályos rendelkezése hatályon kívül helyezésre kerül. Az Art. 92. § (10) bekezdését érintő módosításra tekintettel ugyanis nem indokolt, hogy a külföldi megkeresés időtartama alatt az adó megállapításához való jog elévülése nyugodjon, figyelemmel arra, hogy a külföldi megkeresés az ellenőrzés folytatásának nem lesz akadálya.
Az elmúlt időszakban a feketegazdaság elleni küzdelem keretében számos olyan rendelkezés került a törvénybe, amely a számla-, illetve nyugtaadási kötelezettség megsértése, továbbá a be nem jelentett alkalmazott foglalkoztatása esetére rendkívül súlyos jogkövetkezmény alkalmazását, illetve intézkedési lehetőséget biztosít az adóhatóság számára, illetve rendkívül hátrányos helyzetet teremt a jogsértő adózót érintően (üzletlezárás, milliós bírság, közzététel a honlapon, kizárás az állami támogatásokból stb.). Emellet a törvény az adózón kívül (aki egyébként alanya az adott adójogi jogviszonynak) más személyek szankcionálását is lehetővé tette. Tekintettel azonban arra, hogy az adózó tevékenységében közreműködő, jellemzően alkalmazott magánszemélyeket nem indokolt adójogi szankcióval sújtani, hiszen az esetleges mulasztásuk esetére más jogterület felelősségi szabályai alkalmazhatók, a módosítás kiveszi a mulasztásibírság-szabályok közül azokat a rendelkezéseket, amelyek alapján az adóhatóság az adózón kívüli személyeket bírságolhatja meg.
A biztosítóintézetet terhelő adatszolgáltatások közül – egyszerűsítés okán – indokolt törölni a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási összeg kifizetésével összefüggőt, tekintettel arra, hogy az Szja.-törvény 1. számú mellékletének 6.6 pontja alapján nem minősül adómentesnek a jövedelmet helyettesítő felelősségbiztosítási kártérítés összege, ezért a biztosítóintézetnek ezen a jogcímen történő kifizetése esetén adóelőleget kell levonnia, és az Art. 31. § (2) bekezdése szerint bevallást nyújt be, amelyben adatot szolgáltat.
A lakáscélú megtakarítás kifizetésével kapcsolatosan az Szja.-törvény már nem tartalmaz rendelkezést, az e tárgykört szabályozó 37. § már 2003. január 1-je óta nem hatályos.
A külföldi szervezet társasági adókötelezettségének 2011. január 1-jétől történő hatályon kívül helyezésére tekintettel a javaslat módosítja az Art. vonatkozó rendelkezéseit is.
A 168. §-hoz
A NAV-tv.-hez kapcsolódó módosítások. A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 169. §-hoz
A NAV-tv.-hez kapcsolódó módosítás.
A 170. §-hoz
A Javaslat a jogrendszeri illeszkedés biztosítása céljából elvégzi a szükséges törvénymódosításokat, illetve hatályon kívül helyezi a Javaslat hatálybalépésével szükségtelenné váló rendelkezéseket.
A 171. §-hoz
Technikai dereguláció.
Az 1–7. számú melléklethez
A Javaslat II. Fejezetével összhangban a mellékletek a NAV személyi állománya tekintetében irányadó illetményszabályok egyes szabályait, valamint a hivatásos állományra vonatkozó kiemelt munkáltatói jogkörökre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák.
Az 8. számú melléklet
A jelenlegi szabályozás szerint a törvényben fel nem sorolt adónemekről a 100 Ft alatti utalásokat teljesíteni kell, amely aránytalan többletköltséget, és munkaerő ráfordítást eredményez, különösen a magán-nyugdíjpénztári adónemek vonatkozásában. A költségek csökkentése érdekében javasoljuk kiterjeszteni minden adónemre a 100 Ft-os utalási összeghatárt.
Az 9. számú melléklet
A módosítás gyorsítaná az ügyfelek ügyintézési idejét bizonyos ügyekben, mégpedig illetékügyekben a lakóház építésére biztosított négyéves kedvezményt igénybe vevő ügyfelek ügyeit nemcsak a négy év elteltével, hanem már a használatbavételi engedély kiadásakor le lehetne zárni, ha építésügyi hatóság az ingatlan fekvése szerint illetékes állami adóhatóságnak is megküldi az engedélyt.
A gépjármű-adóztatás 2004. január 1-je óta a KEK KH által vezetett járműnyilvántartás adatai alapján történik. 2010. január 1-jétől a légrugós tehergépjárművekre, autóbuszokra az adómérték kisebb (1200 Ft/100 kg), mint a nem légrugós tehergépjárművekre (1380 Ft/100 kg), ugyanakkor a légrugós rugózási rendszerről KEK KH adatszolgáltatási kötelem nincs, mert az adatok járműnyilvántartásba való feltöltését a hatóság 2010-től kezdte meg. A kedvezőbb adómérték a hatályos szabályok szerint tehát csak úgy vehető igénybe, hogy az adózó igazolja az adóhatóság előtt: tehergépjárműve légrugós rugózási rendszerű. A légrugózásra vonatkozó adatokat a járművek döntő többsége esetén ugyanakkor a járműnyilvántartás már tartalmazza, ezeket az adatokat az önkormányzati adóhatóságok a közlekedési nyilvántartási hatóságtól megkaphatják, adózói külön bejelentésre e körben már nem lesz szükség. Ezért az igazolási kötelmet a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvényben (Gjt.) már csak azokra az esetekre kell fenntartani, amelyekben a járműnyilvántartásból nem tűnik ki a rugózási rendszer milyensége. Ennek érdekében egészül ki az Art. járműnyilvántartásból szolgáltatott adatköre. A Gjt. értelmében, ha az eladó az okmányirodánál bejelenti gépjárműve eladását az adóév végéig, akkor is „megszabadul” az adóalanyiságától, ha a vevője nem jelenti be a vétel tényét. Az eladó gépjárműve adóztatására illetékes adóhatóság jelenleg kap adatot az eladásról, s meg is szünteti az adókötelezettséget, a vevő szerint illetékes adóhatóság viszont nincs abban a helyzetben, hogy a vevőt adóztassa. Egyfelől azért, mert a közlekedési igazgatási hatóság a járműnyilvántartásba csak az eladói bejelentés alapján a vevőt tulajdonosként nem tüntetni fel, másfelől pedig azért, mert az eladói bejelentésben szereplő vevői adatok (melyek rögzítése jelenleg egyébként is esetleges) jelenleg nem képezik részét a járműnyilvántartásnak. A járműnyilvántartásba a közlekedési igazgatási hatóság akkor jegyzi be az eladótól tulajdonjogot szerző, ám bejelentési kötelezettségét nem teljesítő vevőt, mint tulajdonost, ha később e vevő is eladja gépjárművét, s a tőle tulajdonjogot szerző személy bejelentési kötelezettségét teljesíti. A vevői bejelentést elmulasztó, ún. köztes tulajdonosról szóló adatszolgáltatással a vevő szerint illetékes önkormányzati adóhatóság képes lesz a kötelezettségét elmulasztó adózó pótlólagos adóztatására.
A nyomtatványt forgalmazók nem rögzítik nyilvántartásukban, milyen úton győződtek meg a képviseleti jogosultság fennállásáról a szigorú számadású nyomtatvány vásárlója esetében. Több esetben a cég nem ismerte el sajátjának a forgalmazók által lejelentett számlatömböket.
Erre tekintettel javasoljuk az alábbiak szerint kiegészíteni az Art. 3. számú melléklet K) pontjának 1. alpontját.
Az 10. számú melléklet
Az Art. összesítő nyilatkozatról szóló 8. számú mellékletének 3. A) pontját módosító – pontosító jellegű – rendelkezés az Áfa-tv. 37. §-a és 77. §-a hatálya alá eső szolgáltatásnyújtásokat érintően kimondja, hogy utólagos adóalany-csökkenés, szolgáltatás ellenértékének utólagos módosítása esetén a korrekció összegét arra az időszakra vonatkozó összesítő nyilatkozatban kell szerepeltetni, amelyben a korrekcióról a szolgáltatást igénybe vevő értesítést kapott.
_