1221/D/2010. AB határozat

1221/D/2010. AB határozat^*

2011.05.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 19. § (2) bekezdésének – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére alapított – alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.

I n d o k o l á s

Az indítványozó a Kaposvári Munkaügyi Bíróság 2.K.316/2010/3. számú ítélete ellen előterjesztett alkotmányjogi panaszában a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 19. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.

Érvelése szerint a kifogásolt szabályozás hátrányosan érinti azokat a személyeket, akik korkedvezménnyel kívánnak előrehozott öregségi nyugdíjba menni. Azzal, hogy a támadott rendelkezés az elért életkort is figyelembe veszi a korkedvezményt szerzett személy előrehozott nyugdíjjogosultsága megállapításánál, a korkedvezményes előrehozott öregségi nyugdíjasoknak mintegy három évvel növeli meg a nyugdíjkorhatárát az előző évi szabályozáshoz képest, véli az indítványozó. Példaként említi, hogy 2009-ben az 1949-es születésűek előrehozott öregségi nyugdíjba mehettek, míg korkedvezménnyel az 1956-ban születettek mehettek előrehozott öregségi nyugdíjba. 2010-ben az 1950-es születésűek mehettek előrehozott nyugdíjba, azonban az 1957-ben születettek 2010-ben nem, csupán három évvel később, 2013-ban válnak jogosulttá korkedvezményes előrehozott nyugdíjra. Ezért a kifogásolt rendelkezés – nézete szerint – sérti az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Tny. indítvánnyal támadott rendelkezése:

„19. § (2) A korkedvezményt szerzett személynek az öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt, a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál pedig a megszerzett szolgálati időt, illetve az elért életkort a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni.”

III.

A határidőben benyújtott alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

Az Alkotmánybíróság azt vizsgálta, hogy a Tny. 19. § (2) bekezdésébe foglalt rendelkezések a korkedvezményt szerzett személy előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságának megállapításánál a születési év alapján indokolatlanul hátrányosan különbözteti-e meg azokat, akik 1957-ben születtek és korkedvezményt szerezve 2010-ben kívánták igénybe venni az előrehozott öregségi nyugdíjat, azokhoz képest, akik 1956-ban születtek és 2009-ben korkedvezménnyel előrehozott öregségi nyugdíjra váltak jogosulttá.

1. Mindehhez szükséges röviden áttekinteni a korkedvezményes nyugdíjra, valamint az előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó hatályos szabályozást.

1.1. A Tny. 8. § (1) bekezdése értelmében a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzők, meghatározott időtartamú korkedvezményben részesülnek, tehát a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatárnál alacsonyabb életkorban válnak öregségi nyugdíjra jogosulttá.

A Tny. 8–8/B. §-ai – a korkedvezményre való jogosultság konkrét feltételeit tartalmazva – többek között meghatározzák, hogy az igénylő mely munkakörökben végzett – melyeket a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet 2006. december 31-ig hatályos 1. számú mellékletét képező, korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke tartalmazza –, milyen időtartamú munkavégzés után mekkora időtartamú korkedvezményre válik jogosulttá. A korkedvezmény mértékét a Tny. 8. §-a határozza meg: az igénylőre irányadó öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest kétévi korkedvezményben részesül az a férfi, aki legalább tíz, és az a nő, aki legalább nyolc éven át korkedvezményre jogosító munkakörben, továbbá az, aki legalább hat éven át 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben dolgozott. További egy-egy év jár a korkedvezményre jogosító munkakörben végzett minden újabb öt, nő esetében négy, illetve 100 kPa-nál nagyobb nyomású légtérben végzett minden újabb háromévi munka után. További feltételként a Tny. 18/B. § (1) bekezdése meghatározza, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően két évvel előrehozott öregségi nyugdíjra jogosult az az 1950. december 31-ét követően született férfi, valamint az az 1958. december 31-ét követően született nő, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és azon a napon, amelytől kezdődően az előrehozott nyugdíjat megállapítják, a Tbj. 5. § (1) bekezdés a)–b), valamint e)–g) pontjai szerinti biztosítással járó jogviszonyban nem áll.

A Tny. 18. § (1) bekezdésének g) pontja értelmében 2010. január 1-jétől az öregségi nyugdíjra jogosító öregségi nyugdíjkorhatár az 1957-ben vagy azt követően születettek esetében a 65. életév; míg a 2009-ben hatályban volt Tny. 18. § (1) bekezdése szerint társadalombiztosítási öregségi nyugdíjra – születési évétől függetlenül – az volt jogosult, aki a hatvankettedik életévét betöltötte és legalább húsz év szolgálati idővel rendelkezett.

1.2. A Tny. 18/A., valamint 18/B. §-ai előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására adnak lehetőséget, amelynek feltételei eltérőek aszerint, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj csökkentés nélküli (teljes összegű) [Tny. 18/A. § (1) bekezdés], avagy csökkentett összegű [18/A. § (2) bekezdés, valamint 18/B. § (1) bekezdés]. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság együttes feltétele a születési évtől függően meghatározott életkor betöltése, valamint az előírt szolgálati idő megszerzése, illetve hogy a jogosult azon a napon, amelytől kezdődően a nyugellátását megállapítják, ne álljon biztosítással járó jogviszonyban.

A csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának lehetőségével – a jelenleg hatályos rendelkezések szerint – az a 60. életévét betöltött, 1950-ben született férfi és az az 59. életévét betöltött, 1952-ben vagy 53-ban született nő élhet, aki legalább 40 év szolgálati időt szerzett és a nyugdíj megállapítása napján biztosítással járó jogviszonyban nem áll [Tny. 18/A. § (1) bekezdés]. Ugyanez a személyi kör akkor lehet jogosult csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megállapítására, ha legalább 37 év szolgálati időt szerzett, és megfelel az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultsághoz szükséges egyéb feltételeknek (a csökkentés kiszámítási módját a Tny. 18/A. § (3) bekezdése tartalmazza]. Lényeges, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése a megállapított csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj összegére semmilyen hatással nincs, az a nyugdíjkorhatár elérése után is változatlan marad. Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra válik továbbá jogosulttá az öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőzően két évvel az az 1950. december 31-ét követően született férfi, valamint az az 1958. december 31-ét követően született nő, aki legalább 37 év szolgálati időt szerzett és azon a napon, amelytől kezdődően a nyugellátást megállapítják, biztosítással járó jogviszonyban nem áll. A Tny. 18/B. § (3) bekezdése a fentieken túl további feltételek fennállása esetén szintén lehetőséget enged a csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj megszerzésére.

1.3. A Tny. indítványozó által támadott 19. § (2) bekezdése a korkedvezményre jogot szerzett biztosítottak számára lehetővé teszi, hogy a korkedvezményt és az előrehozott öregségi nyugdíjat együttesen vehessék igénybe oly módon, hogy az a csökkentett mértékű előrehozott öregségi nyugdíjra nem, csupán a csökkentés nélküli előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz. Eszerint a korkedvezményt szerzett személynek az öregségi nyugdíjkorhatárhoz képest az előrehozott öregségi nyugdíj annyi évvel alacsonyabb életkorban jár, ahány évvel korábban őt a korkedvezményre jogosultság nélkül az előrehozott öregségi nyugdíj megilletné. Az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt, a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál viszont a megszerzett szolgálati időt, illetve az elért életkort a korkedvezmény időtartamával növelve kell figyelembe venni. Az indítványozó e szabály alkotmányellenességét abban látta, hogy az az egyes nyugdíjjogosultakra nézve a születési év alapján hátrányos megkülönböztetést tartalmaz.

2. Az Alkotmánybíróság mindezekre tekintettel vizsgálta, hogy a Tny. 19. § (2) bekezdése alkotmányellenes megkülönböztetést eredményez-e azok között, akik 1956-ben született korkedvezményre jogosultak és az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultságukat 2009-ben megszerezték, továbbá azok között, akik 1957-ban született korkedvezményre jogosultak és 2010-ben kívánták az előrehozott öregségi nyugdíjat igénybe venni.

2.1. Az Alkotmánybíróság már több határozatban értelmezte az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt tilalom alkotmányos tartalmát, az emberi méltósághoz való joggal [Alkotmány 54. § (1) bekezdés] szoros összefüggésben. Megállapította, hogy „a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni” [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.]. Rámutatott arra is, hogy „az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.]. Nem minden személyek közötti jogi megkülönböztetés minősül az Alkotmánybíróság gyakorlata alapján alkotmányellenesnek (108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 526.). A megkülönböztetés alkotmányossága csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggéseiben vizsgálható. Nem minősül megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő jogi helyzetben lévő, eltérő szabályozási körbe tartozó jogalanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.). Ennek megfelelően alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.].

2.2. Az Alkotmánybíróság szerint a korkedvezményes előrehozott nyugdíjra való jogosultak vizsgált két csoportja nem összehasonlítható. Ugyanis az indítványban megjelölt két csoportba tartozók – a 2009-ben korkedvezményre jogosult 1956-os születésűek, valamint az 1957-ben született és 2010-ben korkedvezményes nyugdíjra jogosító munkakörben dolgozó személyek csoportja – előrehozott öregségi nyugdíjjogosultsága a Tny. nem azonos időbeli hatályú rendelkezésein alapul. A Tny. korkedvezményes előrehozott öregségi nyugdíjra vonatkozó szabályozása ugyanis a Tny. öregségi nyugdíjra vonatkozó rendelkezéseinek (18. §) változása miatt is, 2010. január 1-jével módosult. A Tny. indítványozó által támadott 19. § (2) bekezdésének rendelkezései – azaz a korkedvezményes előrehozott öregségi nyugdíj kiszámítási módja – a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tnym.) 4. §-a alapján 2010. január 1-jével maga is változott. A Tny. 2009-ben hatályos 11. §-ának (2) bekezdése alapján mind az előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultság és a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt a korkedvezmény időtartamával növelve kellett figyelembe venni; a 2010-től hatályos rendelkezések szerint a nyugdíjcsökkenés mértékének meghatározásánál a megszerzett szolgálati időt, illetve az elért életkort kell a korkedvezmény időtartamával növelve figyelembe venni. Továbbá az előrehozott öregségi nyugdíjra való jogosultság feltételeire vonatkozó szabályok is változtak a 2009-ben hatályban volt szabályokhoz képest (2009. január 1-jétől 2009. december 31-ig előrehozott öregségi nyugdíjra a 62. életév betöltését megelőzően az a nő volt volt jogosult, aki 57. életévét betöltötte, illetve az a férfi volt jogosult, aki 60. életévét betöltötte, amennyiben legalább 38 év szolgálati időt szerzett, továbbá biztosítással járó jogviszonyban az igény megállapításakor nem állt). A Tny. 18. §-ában rögzített öregségi nyugdíjkorhatár szabályozása szintén megváltozott 2010. január 1-jével (az 1957-ben születettek esetén 65 év, többek között a később születettek várhatóan hosszabb élettartama miatt). Ez a korkedvezményes előrehozott nyugdíjra való jogosultság feltételeire nézve is lényeges, az indítványozó számára hátrányos hatással volt. Ugyanakkor a kifogásolt, 2010-ben az indítványozó perének elbírálásakor hatályos szabályozás azonos minden 1957-ben született, korkedvezményt szerzett személyre nézve, aki 2010-ben igényli az előrehozott nyugdíjat.

Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a jogszabály időbeli hatályának változása a jogalanyok egy csoportjára nézve az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetésnek általában nem tekinthető. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[ö]nmagában az a tény, hogy a jogszabálymódosítást vagy újraszabályozást megelőzően kedvezőbb rendelkezések voltak hatályban, mint a módosítást vagy az újraszabályozást követően (…) nem hozható összefüggésbe az Alkotmány diszkrimináció tilalmára vonatkozó rendelkezésével. Az Alkotmány 70/A. §-nak nem lehet olyan értelmet tulajdonítani, hogy az megtiltja a jogalkotó számára a jogok és kötelezettségek jogszabálymódosítás vagy újraszabályozás útján történő megváltoztatását.” [5/1998. (III. 1.) AB határozat, ABH 1998, 82, 88.]

Az Alkotmánybíróság fentiekben foglaltakat jelen eljárásban is irányadónak tekinti és mindezek alapján megállapította, hogy a Tny. 19 § (2) bekezdése nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította.

Budapest, 2011. május 9.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Stumpf István
alkotmánybíró helyett

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek