1240/B/2010. AB határozat
1240/B/2010. AB határozat*
2011.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2010. évi LII. törvény 35. § (4) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt az indítványt, mely szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet jelent az, hogy a jogalkotó a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvényben nem szabályozza a társasház szerveinek ügyészi törvényességi felügyeletét.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó társadalmi szervezetek azt sérelmezték, hogy a jogalkotó az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló 2010. évi LII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 35. § (4) bekezdésével hatályon kívül helyezte a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Thtv.) 27/A. §-át (a társasház szerveinek törvényességi felügyelete). Az Országgyűlés hatásvizsgálat nélkül hozta meg a döntést – fogalmaznak az indítványozók –, az előterjesztés benyújtója a hatályon kívül helyezés indokait nem bizonyította. Mivel a bíróságok „nem foglalkoznak azokkal a jogsértésekkel, amelyek nem egy közgyűlési határozat végrehajtásával jönnek létre (…) vagy éppen egy közgyűlési határozat elmaradásával keletkeznek”, szerintük feltétlenül szükséges az ügyészi törvényességi felügyelet. Ennek hiányában sérül a jogbiztonsághoz [Alkotmány 2. § (1) bekezdés] és a jogorvoslathoz való jog [az indítványozók e körben először az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, majd második indítványukban – tévesen – az 50. § (1) bekezdését jelölték meg, de továbbra is a jogorvoslathoz való jogra hivatkoztak]. Továbbá, ha a „társasházi lakosokat – ellentétben a családi házban élőkkel – bizonyos típusú (…) jogsértések esetén megfosztják mind a bírósági, mind az ügyészségi úton történő jogorvoslat” lehetőségétől, az az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütköző hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Az indítványozók érvelése szerint emellett a hatályon kívül helyezéssel megszűnt a társasházi lakók esélyegyenlőtlenségét kiküszöbölő – esetleges jogsérelmeik megállapítását lehetővé tévő – előírás, s ez az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdését is sérti.
A kérelem alátámasztásaként végezetül az indítványozók az Alkotmány 51. § (3) bekezdését is megemlítik (az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket), s utalnak arra, hogy az abban foglalt megfogalmazás általános, tehát a társasházi szervekre is vonatkozik.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„51. § (3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.”
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(…)
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
2. A Módtv. támadott rendelkezése:
„35. § (4) E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a.”
3. A Thtv. érintett – a Módtv. által 2010. június 17. napjával hatályon kívül helyezett – rendelkezése:
„27/A. § (1) A társasház szerveinek, e szervek működésének törvényességi felügyeletét az ügyészség a reá irányadó szabályok szerint látja el. Ha a működés törvényessége másképpen nem biztosítható, az ügyész a bírósághoz fordulhat.
(2) A bíróság az ügyész keresete alapján:
a) megsemmisítheti a közgyűlés törvénysértő határozatát, és szükség szerint új határozat hozatalát rendelheti el;
b) a működés törvényességének helyreállítása céljából összehívhatja a társasház közgyűlését;
c) ha a társasház működésének törvényessége másképpen nem biztosítható, az ellenőrzésre felügyelőbiztost rendelhet ki.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. A jelen alkotmánybírósági eljárás tárgyát képező jogszabályhely [Módtv. 35. § (4) bekezdés] a Thtv.-re vonatkozó módosítást tartalmaz. Az Alkotmánybíróság – állandó gyakorlata szerint – nem a módosító rendelkezéseket hatályba léptető, hanem a módosított rendelkezéseket magába foglaló (inkorporáló) jogszabályok rendelkezéseit vizsgálja [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 14.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.; 55/2008. (IV. 24.) AB határozat, ABH 2008, 525, 530.], s ha alkotmányellenességet állapít meg, a jogszabály(i rendelkezés)t teljesen vagy részben megsemmisíti.
Jelen ügyben azonban a támadott előírás nem egy módosult rendelkezést beiktató, hanem egy hatályon kívül helyező normát tartalmaz [a Módtv. támadott 35. § (4) bekezdése a Thtv. 27/A. §-ának hatályon kívül helyezéséről szól]. Mivel a hatályon kívül helyezés lényege éppen valamely szabálynak a jogrendszerből való eltávolítása, ilyenkor „az inkorporált jogszabályhely nem létezik, nincs megsemmisíthető jogszabályi rendelkezés” [136/2010. (VII. 8.) AB határozat, ABK 2010. július–augusztus, 903, 904.]. Emiatt jelen ügyben az utólagos normakontroll eljárás – a fent említett gyakorlattal ellentétben – kivételesen mégis csak a módosító jogszabályi rendelkezés vonatkozásában folytatható le.
Megjegyzendő ugyanakkor az is, hogy egy hatályon kívül helyező norma alkotmányellenességének esetleges megállapítása önmagában nem vezet a hatályon kívül helyezéssel érintett rendelkezések hatályának automatikus feléledéséhez, valamely jogszabály újbóli hatályba helyezése ugyanis a jogalkotó kizárólagos kompetenciájába tartozik (1437/B/1995. AB határozat, ABH 1998, 616, 618.). Az Alkotmánybíróság erről hiánypótlás keretében tájékoztatta az indítványozókat, ők ennek ellenére fenntartották kérelmüket.
Egyértelmű tehát, hogy az indítványozók nem pusztán a Módtv.-t kifogásolták, hanem azt is, hogy jelenleg a társasház szerveinek ügyészi törvényességi felügyelete nem biztosított. Az indítvány tehát – tartalma szerint – a Módtv. érintett rendelkezésének megsemmisítése mellett egyidejűleg a Thtv.-vel kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelemnek is tekinthető. Az Alkotmánybíróság tehát mindkét indítványi elemre kiterjedően lefolytatta az alkotmányossági vizsgálatot az alábbiak szerint.
2. Az indítványozók a Módtv.-nyel kapcsolatban azt kifogásolták, hogy a jogalkotó nem „bizonyította”, hogy a társasház szervei ügyészi törvényességi felügyeletének megszüntetésére szükség volt, s ezzel megsértette az Alkotmány 2. § (1) bekezdését.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogbiztonság követelménye szorosan kapcsolódik a jogállamiság alkotmányos elvéhez, annak szerves részét képezi. A jogbiztonság követelménye az Alkotmánybíróság értelmezésében a jogalkotó kötelezettségévé teszi azt, hogy a jogszabályok világosak, egyértelműek és működésüket tekintve kiszámíthatóak, előreláthatóak legyenek a jogszabályok címzettjei számára. [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65–66.; 11/1992. (III. 5.) AB határozat, ABH 1992, 77, 81–82.; 28/1993. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1993, 220, 225.]
A Módtv. megalkotása során hatályos, a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 18. § (1) bekezdése szerint a jogszabály megalkotása előtt – a tudomány eredményeire támaszkodva – elemezni kell a szabályozni kívánt társadalmi-gazdasági viszonyokat, az állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az érdek-összeütközések feloldásának a lehetőségét, meg kell vizsgálni a szabályozás várható hatását és a végrehajtás feltételeit. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság az 54/1996. (XI. 30.) AB határozatában rámutatott arra, hogy ez nem alkotmányi szabály: „Amennyiben a törvény előkészítése során az előkészítésre irányuló kötelezettségeket megsértik, az feltehetően a törvény társadalmi hatékonyságának a kárát fogja eredményezni, de közvetlen alkotmánysértéshez csak az vezet, ha maga a törvény sérti az Alkotmány valamely rendelkezését. (…) A törvényjavaslat előkészítése körébe tartozó társadalmi-szociológiai követelmények teljesítése, illetőleg azok elmulasztása az Alkotmány rendelkezéseivel nem hozható közvetlen összefüggésbe, az nem vezet a jogállamiság és jogbiztonság [Alkotmány 2. § (1) bekezdése] közvetlen sérelmére sem (…)” (ABH 1996, 173, 190.).
Mindezekre tekintettel nem megalapozott az álláspont, mely szerint a Thtv. 27/A. §-ának hatályon kívül helyezése azért lenne alkotmányellenes, mert a jogalkotó „nem bizonyította”, hogy a társasházak ügyészségi törvényességi felügyeletének a megszüntetésére szükség volt.
Az Alkotmánybíróság ezért a Módtv. 35. § (4) bekezdése megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
3. Az indítványozók úgy vélik, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség áll fenn amiatt, hogy a jogalkotó a Módtv-nyel megszüntette, tehát a Thtv.-ben jelenleg nem szabályozza a társasház szerveinek ügyészi törvényességi felügyeletét. E körben a jogbiztonság követelményének [illetve ezzel összefüggésben az 51. § (3) bekezdésének] és a jogorvoslathoz való jognak a sérelmét állították, valamint hátrányos megkülönböztetésre és az esélyegyenlőség sérelmére hivatkoztak.
3.1. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szerint akkor van helye, ha az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. A szabályozás tartalmának hiányos voltából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán alapul [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.].
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság és az annak szerves részét képező jogbiztonság elve a jogrendszer egészére érvényes követelményeket állít. A Thtv. Módtv. által hatályon kívül helyezett 27/A. §-ában szabályozott, a társasház szerveinek működésére vonatkozó ügyészi törvényességi felügyelet olyan különleges jogintézmény volt, amelynek szabályozása a jogbiztonság követelményével összefügg ugyan (célja a társasházak törvényes működésének biztosítása volt), de abból nem következik kényszerítően. Jelen ügyben nincs szó feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettségről [vö. 4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]. Valamely „[j]ogszabály hatályon kívül helyezését indokolhatják szakmai szempontok, vagy a szabályozott jogintézmény korszerűsítésének igénye”, a „jogalkotó szerv helyezkedhet arra az álláspontra, hogy adott társadalmi viszony jogi szabályozása szükségtelen; ez önmagában véve nem minősül alkotmányellenesnek” (847/B/2005. AB határozat, ABH 2008, 3111, 3117.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a társasház szerveinek ügyészi törvényességi felügyeletére vonatkozó jogalkotói kötelezettség az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből nem vezethető le.
A törvényesség betartása és betartatása minden egyes tulajdonostársnak és a társasház-közösség egészének is elsőrendű kötelessége. A törvényesség ellenőrzését a társasházközösség intézményei (közgyűlés, intézőbizottság, számvizsgáló bizottság) szolgálják. Ezek szervezeti felépítésének és működésének részletes szabályait a társasházközösség által alkotott szervezeti-működési szabályzat tartalmazza.
Tekintettel arra, hogy a törvényességi felügyelet elsősorban a törvényesség biztosításának és nem a jogérvényesítésnek, illetve a jogviták megoldásának az eszköze, alaptalannak tekinthető az indítványozók arra vonatkozó hivatkozása is, hogy az ügyészi törvényességi felügyelet jogintézményének megszüntetése (illetve jelenlegi hiánya) a társasházak esetében a tulajdonostársak jogérvényesítését olyan mértékben megnehezítené, ami a jogállamiság részét képező jogbiztonságot sérti.
Hangsúlyozni kell továbbá, hogy az Alkotmánynak az indítványozók által hivatkozott 51. § (3) bekezdése pusztán annyit rögzít, hogy az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket, törvénysértés esetén pedig – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében. Az ügyészség alkotmányos feladata tehát a törvényesség védelme, a törvényességi felügyeleti hatáskör terjedelmét (e körben azt is, hogy az mely szervekre és döntésekre terjed) azonban külön törvényben kell meghatározni. Az Alkotmánynak ebből a szakaszából nem következik sem az, hogy a társasház szerveinek ügyészi törvényességi felügyelete kizárt, azonban az sem, hogy azt a jogalkotónak feltétlenül szabályoznia kellene.
Az Alkotmánybíróság mindezek alapján a Thtv.-vel kapcsolatban előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére és ezzel összefüggésben az 51. § (3) bekezdésére alapított – indítványi elemet is elutasította.
3.2. Az Alkotmánybíróság értelmezésében az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jog olyan alkotmányos alapjog, amely mindenkit megillet, akinek jogát, vagy jogos érdekét valamely bírói, államigazgatási vagy más hatósági döntés érinti.
A jogorvoslathoz való jog tárgyát tekintve tehát bírósági, közigazgatási és más hatósági döntésekre terjed ki, tartalma pedig az érdemi határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás (fellebbezés, felülvizsgálat) lehetősége [Legutóbb összefoglalóan: 3/2007. (II. 13.) AB határozat, ABH 2007, 107, 111.], ugyanakkor ez a jog nem vonatkozik a nem állami, pl. a munkáltatói (1129/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 604, 605.) vagy a tulajdonosi (1534/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 602, 603.) döntésekre.
A társasház-tulajdon a közös tulajdon különleges formája, melynek lényege az ún. osztott tulajdonjog: az épület bizonyos részei – pl. a lakások – a tulajdonostársak külön tulajdonában vannak, a fennmaradó részek pedig (pl. az épülethez tartozó földrészlet, továbbá a külön tulajdonként meg nem határozott épületrész) meghatározott eszmei hányadrészek szerint közös tulajdonban állnak [a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 149. § (1) bekezdése]. A társasház működtetése tulajdonosi döntéseken alapszik. Akinek alanyi jogát a társasház-közösség tulajdonosi döntése sérti, az az ebből származó igényét bírói úton érvényesítheti, majd a bíróság döntésével szemben élhet jogorvoslati jogával.
Mivel a társasház működtetése során hozott tulajdonosi döntések nem minősülnek sem bírósági, közigazgatási vagy hatósági döntésnek, azokra a fent kifejtettek szerint a jogorvoslathoz való alapvető jog nem terjed ki. Ezért az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a társasház szerveinek törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályok (ezek hatályon kívül helyezése, illetve jelenlegi hiányának ténye) és a jogorvoslathoz való jog között alkotmányossági szempontból értékelhető, közvetlen, érdemi összefüggés nincs. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az értékelhető alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.], ezért az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.
3.3. Az indítványozók szerint amiatt, hogy a jogalkotó megszüntette a társasházközösség szerveinek ügyészi törvényességi felügyeletét, a társasházi tulajdonosok a jogérvényesítés tekintetében hátrányosabb helyzetbe kerültek más tulajdonosokkal (családi házban élőkkel) szemben, esélyegyenlőségük sérült.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint diszkrimináció akkor állapítható meg, ha valamely személyt vagy csoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban hátrányosabb módon kezelnek [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.; 32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 142.; 43/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 744, 745.; 32/2005. (IX. 15.) AB határozat, ABH 2005, 329, 338.].
Tekintve, hogy a társasházon kívül a közös tulajdon egyéb eseteiben hozott tulajdonosi döntésekre (Ptk. 139-146. §) sem terjed ki az ügyészi törvényességi felügyelet, megállapítható, hogy a Módtv. 35. § (4) bekezdése – a Thtv. 27/A. §-ának hatályon kívül helyezése – nem eredményezett hátrányos megkülönböztetést a társasházi tulajdonosok számára.
Az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésében írt – és az indítványozók által szintén felhívott – esélyegyenlőségi követelménnyel kapcsolatban hangsúlyozni kell, hogy ennek lényege az, hogy az államnak a formális jogegyenlőség megvalósulását a tényleges esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel kell segítenie. „Ehelyütt az Alkotmány az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapított meg alanyi alapjogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmazott meg a jogegyenlőség megvalósulását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. Az e célkitűzések megvalósulását szolgáló állami intézkedések tartalmának kialakítása azonban – természetesen az Alkotmány keretei között – a hatáskörrel rendelkező állami szervek belátásától függ.” (2100/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 554, 557.)
A társasházi tulajdonosok a jogérvényesítési lehetőségek szempontjából nem tekinthetők hátrányos helyzetű, esélyegyenlőtlenséggel küzdő személyeknek. Sem a társasházi szervek ügyészi törvényességi felügyelete, sem pedig e jogintézmény megszüntetése nem hozható összefüggésbe a társadalmon belüli esélyegyenlőtlenségek megszüntetésére vonatkozó alkotmányi szabállyal.
Mindezek alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság ebben a tekintetben is megalapozatlannak találta és elutasította.
Budapest, 2011. május 31.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás