1251/E/2010. AB határozat

1251/E/2010. AB határozat^*

2011.06.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint az Alkotmány 70/F. §-át sértő alkotmányellenes mulasztás terheli a jogalkotót, mivel nem alkotta meg azt a jogszabályt, ami az ingyenes és kötelező általános iskolai oktatásban részt vevő valamennyi tanuló részére térítésmentesen biztosítaná a tankönyvellátást.

I n d o k o l á s

Az indítványozó annak „megállapítását” kérte az Alkotmánybíróságtól, hogy nincs olyan hatályos jogszabály, amely biztosítaná az ingyenes tankönyvellátást az ingyenes és kötelező általános iskolai oktatásban résztvevő minden tanuló részére. Indítványozta, hogy az Alkotmánybíróság „szólítsa fel” a mulasztást elkövető „jogalkotókat”, a jogalkotói feladatuk teljesítésére, arra, hogy alkossanak meg olyan jogszabályt, amely az általános iskolai oktatásban résztvevők számára biztosítja az ingyenes tankönyvellátást. Az indítványozó szerint a kifogásolt szabályozási hiány az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdésében foglalt művelődéshez való alkotmányos alapjogot sérti. A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény (a továbbiakban: Tkp tv.) egyes rendelkezéseire hivatkozással, azzal érvelt, hogy tankönyv nélkül az általános iskolai tanulmányok megkezdése és sikeres folytatása nem valósulhat meg, ugyanakkor a Tkp tv. szabályozása a kötelező általános iskolai oktatásban részesülő tanulók közül nem minden tanuló, csupán – a Tkp tv. 8. §-ában felsorolt tényállások esetén – egyes tanulók, (pl. a tartósan beteg tanulók) számára biztosítja a térítés nélküli tankönyvhöz jutást. Álláspontja szerint az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy az általános iskolai oktatás ingyenes és a Tkp tv. alapján az is nyilvánvaló, hogy az általános iskolai tanulmányok megkezdéséhez és sikeres folytatásához, az oktatáshoz elengedhetetlenül szükséges a tankönyv. Mindebből az indítványozó szerint okszerűen következik az, hogy a jogalkotónak olyan szabályozást kell kialakítania, amely minden általános iskolai oktatásban részt vevő tanuló számára ingyenesen biztosítja az oktatáshoz szükséges tankönyvet.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„70/F. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja az állampolgárok számára a művelődéshez való jogot.

(2) A Magyar Köztársaság ezt a jogot a közművelődés kiterjesztésével és általánossá tételével, az ingyenes és kötelező általános iskolával, képességei alapján mindenki számára hozzáférhető közép- és felsőfokú oktatással, továbbá az oktatásban részesülők anyagi támogatásával valósítja meg.”

2. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény vizsgálatba bevont rendelkezései:

„118. § (1) A közoktatás rendszerének működéséhez szükséges fedezetet az állami költségvetés és a fenntartó hozzájárulása biztosítja, melyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a közoktatási intézmény más saját bevétele egészíthet ki.

(2) A közoktatás feladatainak ellátását szolgáló költségvetési hozzájárulás összegét az éves költségvetési törvényben kell meghatározni. (…)

(5) Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni annak a támogatásnak az összegét, amelyet az iskolafenntartó kap a piaci áron forgalomba kerülő tanulói tankönyvek megvásárlásának támogatásához. A támogatás módjáról a nevelőtestület a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 6–7. §-ában meghatározottak szerint dönt. Az iskolának a tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-ának (4) bekezdésében meghatározottak szerint gondoskodnia kell az ingyenes tankönyvellátásról. Az éves költségvetési törvényben kell meghatározni annak a támogatásnak az összegét, amelyet a fenntartó kap a gyermekek kedvezményes étkeztetésének megszervezéséhez, figyelembe véve a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvény 148. §-ának (5)–(6) bekezdésében meghatározott normatív kedvezményeket.”

3. A Tkp tv. vizsgálatba bevont rendelkezései:

6. § (1) Az éves központi költségvetésről szóló törvényben kell meghatározni az egy tanulóra jutó tankönyvtámogatás összegét.

(2) A tankönyvtámogatás összegét – az éves központi költségvetésről szóló törvényben meghatározottak szerint – a fenntartók útján kell eljuttatni az iskolákhoz.

(3) A tankönyvtámogatás felhasználható a tanulói tankönyvvásárlás költségeinek átvállalására és csökkentésére, továbbá az iskolai tankönyvrendelés teljesítésére (a továbbiakban együtt: iskolai tankönyvellátás rendje).

7. § (1) Az iskolai tankönyvellátás rendjét – a (2)–(4) bekezdésben meghatározottak figyelembevételével, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével évente – az iskola igazgatója határozza meg.

(2) Az iskola igazgatója döntése előtt felméri, hány tanulónak lehet biztosítani a tankönyvellátást az iskolai könyvtárból, könyvtárszobából történő tankönyvkölcsönzés, a napköziben, tanulószobán elhelyezett tankönyvekhez való hozzáférés útján, továbbá hányan kívánnak használt tankönyvet vásárolni. A felmérés eredményéről az iskola igazgatója tájékoztatja az iskolaszéket, az iskolai szülői szervezetet (közösséget), az iskolai diákönkormányzatot, és kikéri véleményüket a tankönyvtámogatás rendjének meghatározásához.

(3) Az iskolának biztosítania kell, hogy a napközis és a tanulószobai foglalkozásokon megfelelő számú tankönyv álljon a tanulók rendelkezésére a tanítási órákra történő felkészüléshez.

(4) Az iskola részére tankönyvtámogatás céljára jutó teljes összegnek legalább huszonöt százalékát tankönyv, illetve az iskolában alkalmazott ajánlott és kötelező olvasmányok, elektronikus adathordozón rögzített tananyag, kis példányszámú tankönyv vásárlására kell fordítani. A megvásárolt könyv, tankönyv, elektronikus adathordozón rögzített tananyag az iskola tulajdonába, az iskolai könyvtár, könyvtárszoba állományába kerül.

(5) Az iskola igazgatója kezdeményezi a települési önkormányzatnál annak a rászoruló tanulónak a támogatását, akinek a tankönyvellátását az iskolai tankönyvtámogatás rendszere nem tudja megoldani.”

„8. § (4) Az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell, hogy – az iskolától történő tankönyv-kölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetőleg tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

a) tartósan beteg,

b) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,

c) pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott (pl. dyslexia, dysgraphia, dyscalculia, mutizmus, kóros hyperkinetikus vagy kóros aktivitászavar),

d) három- vagy többgyermekes családban él,

e) nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult,

f) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül

a tankönyvek ingyenesen álljanak rendelkezésre (normatív kedvezmények). A gyermekvédelmi gondoskodásban részesülő – nevelőszülőnél, gyermekotthonban, vagy más bentlakásos intézményben nevelkedő – ideiglenes hatállyal elhelyezett, átmeneti vagy tartós nevelésbe vett tanuló után nem vehető igénybe a normatív kedvezmény.

Az iskola igazgatója felel a normatív kedvezmények biztosításáért.

(5) Abban a kérdésben, hogy a normatív kedvezményre való jogosultság elbírálásánál kit kell

a) tartósan beteg, súlyosan fogyatékos, három- vagy többgyermekes családban élő, nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosultnak tekinteni – kivéve, ha az iskoláztatási támogatásra való jogosultság a legmagasabb életkor elérése miatt szűnt meg – a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény II. fejezetében,

b) sajátos nevelési igényűnek tekinteni, a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 29. pontjában foglaltakat kell alkalmazni. (…)”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 1. § e) pontjában foglalt – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló – hatáskörben kérte az Alkotmánybíróság eljárását.

Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, „[h]a az Alkotmánybíróság hivatalból, illetőleg bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére.” Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ez által az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg továbbá akkor is, ha valamely alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak abban az esetben állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].

Az Abtv. hivatkozott szabálya és az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata alapján a jogi szabályozás hiányosságai miatt mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának csak akkor van helye, ha a jogi szabályozás hiánya miatt alkotmányellenes helyzet keletkezett, tehát a jogalkotói mulasztásnak és az alkotmányellenes helyzetnek együttesen kell fennállnia. [35/2004. (X. 6.) AB határozat, ABH 2004, 504, 508.]

A vizsgált ügyben az Alkotmánybíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy fennáll-e az indítványozó által állított szabályozási hiány és amennyiben igen, úgy az sérti-e az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdését.

2. Az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány abban áll, hogy állítása szerint a hatályos jogi szabályozás nem biztosítja valamennyi – az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése értrelmében kötelező és ingyenes – általános iskolai oktatásban résztvevő tanuló számára az ingyenes „tankönyvellátást”.

Az Alkotmánybíróság a hivatkozott szabályozási hiánnyal összefüggésben áttekintette az általános iskolai képzésben részt vevő tanulók tankönyvellátására vonatkozó hatályos szabályozást és annak az indítvány elbírálása szempontjából releváns tartalmát az alábbiakban összegzi.

A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény (a továbbiakban: Köot.) 118. § (5) bekezdése értelmében az éves költségvetési törvényben kell meghatározni annak a támogatásnak az összegét, amelyet az iskolafenntartó kap a piaci áron forgalomba kerülő tanulói tankönyvek megvásárlásának támogatásához. A támogatás módjáról a nevelőtestület a Tkp tv. 6-7. §-ában meghatározottak szerint dönt. Az iskolának a Tkp tv. 8. §-ának (4) bekezdésében meghatározottak szerint kell gondoskodnia az ingyenes tankönyvellátásról.

A Tkp tv. értelmében az éves központi költségvetésről szóló törvényben kell meghatározni az egy tanulóra jutó tankönyvtámogatás összegét, amelyet – az említett törvényben meghatározottak szerint – a fenntartók útján kell eljuttatni az iskolákhoz. [Tkp tv. 6. § (1)–(2) bekezdés] A tankönyvtámogatás felhasználható a tanulói tankönyvvásárlás költségeinek átvállalására és csökkentésére, továbbá az iskolai tankönyvrendelés teljesítésére (a Tkp tv. fogalomhasználatában: iskolai tankönyvellátás rendje).[Tkp tv. 6. § (3) bekezdés] Az iskolai tankönyvellátás rendjét a Tkp tv. 7. § (2)–(4) bekezdésben meghatározottak figyelembevételével, a szakmai munkaközösség véleményének kikérésével évente az iskola igazgatója határozza meg. Az iskola igazgatójának döntése előtt fel kell mérnie azt, hogy hány tanulónak lehet biztosítani a tankönyvellátást az iskolai könyvtárból, könyvtárszobából történő tankönyvkölcsönzés, a napköziben, tanulószobán elhelyezett tankönyvekhez való hozzáférés útján, továbbá hányan kívánnak használt tankönyvet vásárolni. A felmérés eredményéről az iskola igazgatója tájékoztatja az iskolaszéket, az iskolai szülői szervezetet (közösséget), az iskolai diákönkormányzatot, és kikéri véleményüket a tankönyvtámogatás rendjének meghatározásához. [Tkp tv. 7. § (1) és (2) bekezdés] Az iskola igazgatója kezdeményezi a települési önkormányzatnál annak a rászoruló tanulónak a támogatását, akinek a tankönyvellátását az iskolai tankönyvtámogatás rendszere nem tudja megoldani. [Tkp tv. 7. § (5) bekezdés]

Az iskolai tankönyvrendelést az iskola igazgatója készíti el, a szakmai munkaközösség véleményének beszerzését követően, a Köot. 19. § (1) bekezdés c) pontjának és (2) bekezdésének figyelembevételével. A tankönyvrendelés alapján kell meghatározni, hogy a tankönyv vásárlására rendelkezésre álló összeget mely tankönyvek vásárlására fordítják. A tankönyvrendelés elkészítéséhez az iskola igazgatója beszerzi az iskolaszék, iskolaszék hiányában az iskolai szülői szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat véleményét [Tkp tv. 8. § (1) és (2) bekezdés].

A Tkp tv. 8. § (4) bekezdése alapján az iskolai tankönyvrendelésnek biztosítania kell azt, hogy – az iskolától történő tankönyv-kölcsönzés, napköziben, tanulószobában elhelyezett tankönyvek igénybevétele, használt tankönyvek biztosítása, illetőleg tankönyvek megvásárlásához nyújtott pénzbeli támogatás útján – a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő minden olyan tanuló részére, aki

a) tartósan beteg,

b) testi, érzékszervi, értelmi, beszédfogyatékos, autista, több fogyatékosság együttes előfordulása esetén halmozottan fogyatékos,

d) három- vagy többgyermekes családban él,

e) nagykorú és saját jogán iskoláztatási támogatásra jogosult,

f) rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesül

A Köot. és a Tkp tv. bemutatott szabályozása alapján megállapítható, hogy a törvényalkotó olyan szabályozást alakított ki, amely valamennyi kötelező általános iskolai képzésben részt vevő tanuló számára biztosítja a tanuláshoz szükséges tankönyvvel való ellátást. A törvényi szabályozás ugyanakkor többféleképpen is lehetővé teszi az általános iskolai képzésben részt vevő tanulók tankönyvvel való ellátását, ugyanakkor az ingyenes ellátást csak az arra jogosultak [Tkp tv. 8. § (4) bekezdés] számára, tehát nem valamennyi tanuló számára biztosítja. A normatív kedvezményre (ingyenességre) nem jogosult általános iskolai tanulók tankönyvellátását is támogatja az állam az éves központi költségvetési törvényben meghatározott „általános” támogatás formájában.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a hatályos törvényi szabályozás a kötelező általános iskolai képzésben résztvevő valamennyi tanuló részére nem, csupán a törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő jogosultak számára biztosítja az ingyenes tankönyvellátást. 3. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy az indítványozó által kifogásolt szabályozási hiány egyben alkotmányellenességre is vezet-e, sérülnek-e az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdésében szereplő alkotmányi rendelkezések.

Az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdése a művelődéshez való jogot rögzíti, amely az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata értelmében az állampolgárok alkotmányos alapjoga. [51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 687.; 635/B/2007. AB határozat, ABK 2010. július-augusztus, 967, 968.; 62/2009. (VI. 16.) AB határozat, ABH 2009, 553, 566.] Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy az állam a művelődéshez való jog érvényesülését hogyan valósítja meg, ennek keretében szól az ingyenes és kötelező általános iskoláról. A felhívott alkotmányi paragrafus utolsó fordulata az állam alkotmányos kötelezettségévé teszi az oktatásban részesülők anyagi támogatását. Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata az Alkotmány 70/F. § (1) bekezdésében foglalt művelődéshez való alapjog lényeges elemének tekinti az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében foglalt oktatáshoz való jogot. (214/B/2003. AB határozat, ABH 2007, 1505, 1509.) A művelődéshez való jog tehát alanyi jogi oldalon az oktatáshoz való jogot jelenti, amelyet az állam a jog másik oldalán álló, az alanyi jogi oldal érvényesülését elősegítő objektív intézményvédelmi kötelezettségén keresztül biztosít.

Az Alkotmánybíróság a 18/1994.(III. 31.) AB határozatában kifejtette, hogy az állampolgárok tanuláshoz való jogát az állam intézményfenntartói kötelezettsége alapozza meg, amelynek keretében az államnak mindenki számára – hátrányos megkülönböztetés nélkül – biztosítania kell e jog gyakorlását lehetővé tevő szervezeti és jogszabályi feltételeket. (ABH 1994, 88, 89.) A 22/1997. (IV. 25.) AB határozat indokolásában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésének „az ingyenes és kötelező általános iskolával” szövegrésze a kötelező általános iskolai oktatásban az ingyenes oktatás állami biztosításának kötelezettségét írja elő, tehát ebben az oktatási formában az államnak alkotmányos kötelezettsége, a szülőknek és a tanulóknak pedig alapvető alanyi jogosultsága áll fenn az ingyenes oktatásra. (ABH 1997, 107, 113.)

A kötelező általános iskolai oktatásban való részvétel azonban nem csupán jogosultság, hanem az Alkotmány 70/J. §-ában foglaltak szerint – a gyermeknek az Alkotmány 67. § (1) bekezdésében rögzített jogaival összefüggésben – a szülőknek a gyermek taníttatására vonatkozó kötelezettségeként is megfogalmazódik. Ezen alkotmányos alapjog sérelme akkor állapítható meg, ha valamely szabályozás korlátozza, megakadályozza a tanulót, hogy ebben az oktatási formában részt vegyen. (214/B/2003. AB határozat, ABH 2007, 1505, 1510.)

Az oktatáshoz való jog kapcsán az Alkotmánybíróság megállapította, hogy „[a]z Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése állami kötelezettségként »az oktatásban részesülők anyagi támogatásának« követelményét fogalmazza meg, ami nem azonosítható a támogatás valamely konkrét rendszerével” [79/1995. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1995, 399, 406.].

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint – figyelemmel az idézett határozatok indokolásában kifejtettekre is – az indítványozó által kifogásolt „szabályozási hiány” nem sérti az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdését. Az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdésében foglalt „ingyenes és kötelező általános iskola” a megfelelő minőségű, a társadalmi fejlődés követelményeit tükröző korszerű oktatást biztosító intézmény (általános iskola) látogatásához való jogot jelenti. Az „ingyenesség” az általános iskolai oktatáshoz való ingyenes hozzájutást, lényegében az alapfokú oktatás tandíjmentességét fejezi ki. Az általános iskolai oktatás szintjén a művelődéshez való jog alanyi jogi oldalából nem vezethető le egy konkrét állami támogatásra (a vizsgált esetben valamennyi általános iskolai oktatásban részt vevő tanuló számára a tankönyvek ingyenes biztosítására) vonatkozó, a tanulót illetve a szülőt megillető alanyi jog. Ugyanígy ezen az oktatási szinten a művelődéshez való jog másik oldalán álló, az államot terhelő objektív intézményvédelmi kötelezettség sem terjed ki arra, hogy a törvényalkotó olyan jogi szabályozást alakítson ki, amely kivétel nélkül minden általános iskolai oktatásban részesülő tanuló számára ingyenesen biztosítja a tankönyvhöz való hozzájutást. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az általános iskolai oktatás szintjén az Alkotmány 70/F. § (2) bekezdése által az állam számára előírt „ingyenesség” tartalmi meghatározásánál figyelemmel kell lenni arra, hogy a művelődéshez való alapjog érvényesülése ezen az oktatási szinten is döntően a társadalom számára rendelkezésre álló anyagi eszközök mértékének a függvénye. Az állam feladata az, hogy egyensúlyt teremtsen az alkotmányos célkitűzésen alapuló igény („általános iskola ingyenessége”) és az ennek megvalósításához a társadalom rendelkezésére álló anyagi eszközök között. A Köot. és a Tkp tv. bemutatott szabályozása az Alkotmánybíróság álláspontja szerint biztosítja a fent jelzett egyensúlyt: a kötelező általános iskolai oktatásban részt vevő tanulók tandíjmentesen jutnak hozzá az alapfokú oktatáshoz, a tanuláshoz szükséges tankönyveket az arra rászorulók számára az állam ingyenesen biztosítja, továbbá ezen túlmenően, az oktatásban résztvevő ingyenes tankönyvre nem jogosult tanulók után is tankönyvtámogatást ad az iskoláknak.

Az Alkotmánybíróság megjegyzi ugyanakkor, hogy a törvényalkotó dönthet úgy, hogy a kötelező általános iskolai oktatás keretében a szociális szempontokra is figyelemmel a tanulók jelenleginél szélesebb köre számára biztosítja ingyenesen a tankönyveket. Az Alkotmány 70/F. § (1) és (2) bekezdéséből a művelődéshez való alapjog alanyi jogi és intézményi oldalából ugyanakkor a kötelező általános iskolai oktatás szintjén a teljes körű, valamennyi tanulót megillető ingyenes tankönyvellátásra vonatkozó alkotmányos kötelezettség az állam számára nem vezethető le.

A kifejtettekre tekintettel az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.

Budapest, 2011. június 21.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		előadó alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró			alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró			alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
					alkotmánybíró			alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek