PÜ BH 2010/13
PÜ BH 2010/13
2010.01.01.
Az adóhatóság a Kft. adóellenőrzése során a Kft. számlavezető bankjától beszerzett – a bankszámla adatokból a magánszemélyre vonatkozó és személyes adatnak minősülő – adatokat jogosult megőrizni és nyilvántartani, illetve a magánszemély adóellenőrzése során jogosult azokat felhasználni (1992. évi LXIII. tv. 1. és 2. §, 2003. évi XCII. tv. 52. és 97. §, 1996. évi CXII. tv. 51. §).
Az elsőfokú bíróság helyt adva a felperes keresetének, megállapította, hogy az alperes jogosulatlanul kezelte a felperes személyes adatait és kötelezte, hogy a felperesnek – a T. Kft.-nél elrendelt adóellenőrzés során e gazdasági társaság számlavezető bankjától beszerzett – személyes adatait törölje. Az alperest a felperes javára 30 000 forint perköltségben marasztalta. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította. Mellőzte az alperes perköltségben marasztalását és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 50 000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.
A jogerős ítélet által megállapított nem vitás tényállás szerint az alperes jogelődje a T. Kft.-nél (továbbiakban: Kft.) adóellenőrzést folytatott, amelynek során megkereste a Kft. számlavezető bankját, a B. Zrt.-t és kérte, hogy a cég bankszámlájának teljes forgalmára vonatkozó adatokat közölje. Ennek a bank eleget tett és a megkeresésre adott válaszában, egyebek mellett közölte azt is, hogy a felperes a Kft. tagjaként a Kft. bankszámlájáról 2004-ben 260 566 000 forintot, majd 2005. évben 304 290 000 forintot vett fel készpénzben.
Ezt követően az alperes a felperesnél a 2004-es és 2005-ös évekre vonatkozóan személyi jövedelemadó-bevallások utólagos vizsgálatára vonatkozó ellenőrzést végzett, amelyekről jegyzőkönyvet vett fel és ezen adóellenőrzés során a jegyzőkönyvek tanúsága szerint, az alperes felhasználta a Kft. adóellenőrzése kapcsán beszerzett, a felperes pénzfelvételére vonatkozó információkat is.
A felperes e tényállás alapján állította, hogy az alperes, a más adóalany adóellenőrzése során beszerzett és tudomására jutott, a felperes személyes adatát képező adatokat a felperes adóellenőrzése során jogosulatlanul használta fel. Az elsőfokú bíróság – elfogadva a felperes álláspontját – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. tv. (Avtv.) 2., 3. és 5. §-ai, továbbá a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 51. § (1), (4) és (5) bekezdései alapján megállapította az alperes terhére a felperes személyes adatának jogosulatlan kezelését és az Avtv. 17. § (4) bekezdés szerint kötelezte az alperest e személyes adatok törlésére. Az ítélet indokolása szerint mind az Avtv., mind pedig a Hpt. a személyes adatok, illetve a banktitok felhasználását szigorúan célhoz kötötten teszi lehetővé, ezért a Kft. adóellenőrzésének céljából beszerzett adatok más cél érdekében, így a felperes adóellenőrzése során nem lett volna felhasználható. A célhoz kötöttség jogszabályi előírásának megsértése miatt állapította meg tehát az elsőfokú ítélet a személyes adattal való visszaélést.
A jogerős ítélet álláspontja ezzel szemben az volt, hogy az alperes a felperes személyes adatait jogosultan tárolta és használta fel a felperes adóellenőrzése során. Hivatkozott arra, hogy az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerint – a jogosult hozzájárulásán túlmenően – törvény felhatalmazása alapján lehet személyes adatot kezelni. Ezt a törvényi felhatalmazást az alperes részére az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (Art.) rendelkezései egyértelműen megadták. Az Art. 52. § (1) bekezdése lehetővé teszi az adóhatóság részére, hogy a tudomására jutott adatokat nyilvántartsa és megőrizze, az Art. 97. § (5) bekezdés pedig lehetővé, sőt az alperes kötelezettségévé teszi, hogy más adózók adatait a hatósági tevékenysége, az adóellenőrzés során felhasználja. Az Avtv., illetve a Hpt. 51. §-ában meghatározott célhoz kötöttség, nem szűkíthető le az ítélet által meghatározott mértékben, mert a célhoz kötöttség jogszabályokban meghatározott előírásait adóügyekben az Art. tölti ki megfelelő tartalommal.
A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének megfelelő ítélet meghozatalát. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem volt tekintettel a Hpt. 51. § (5) bekezdésében meghatározott rendelkezésre, amely szerint a jogosult által megszerzett banktitok felhasználása is szigorúan célhoz kötött, azaz a banktitkot kizárólag a Kft. adóellenőrzése céljából lehetett felhasználni. Újabb megkeresés nélkül, a Kft. adóellenőrzése céljából az alperes birtokába jutott személyes adatok felhasználása ezért a banktitkot és azon keresztül a személyes adatok védelméhez fűződő jogot sértette. A jogerős ítéletnek az Art.-re vonatkozó álláspontját tévesnek tartotta, állítva, hogy az Art. az Avtv. és a Hpt. rendelkezéseit nem írhatja felül, illetve az alperes az eljárásai során nem kizárólag az Art., hanem egyéb jogszabályok rendelkezéseit is köteles megtartani.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A jogerős ítélet a tényállást helyesen állapította meg és érdemben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a felperes személyes adatainak kezelésével jogsértést nem követett el. Nem kétséges, hogy a Kft.-vel szemben folytatott adóellenőrzés céljából beszerzett banki adatok révén az alperes a felperes személyes adatainak a birtokába is jutott. Az sem kétséges, hogy az alperes e személyes adatokat kezelte. Egyrészt azáltal, hogy e személyes adatokat azok beérkezését követően megőrizte és nyilvántartotta, másrészt azáltal, hogy e személyes adatokat a felperes adóellenőrzése során felhasználta. Kizárólag azt kell ezért vizsgálni, hogy az alperesnek e tevékenysége az Avtv. rendelkezései alapján jogszerű volt-e.
Amint arra a jogerős ítélet helyesen rámutatott, az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja alapján – az érintett hozzájárulásán túlmenően – személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli. Nem kétséges, hogy a banki adatok beszerzése a Hpt. 51. § (2) bekezdés i) pontja alapján az alperes részéről jogszerű volt. Az alperes a Kft., mint adózó vizsgálata során jutott a felperes személyes adatainak a birtokába. Ezt követően az Art. 52. § (1) bekezdése jogosította fel az alperest arra, hogy – a Kft. adóellenőrzési eljárásától függetlenül – a felperesre vonatkozó személyes adatokat megőrizze és nyilvántartsa, illetve az Art. 97. § (5) bekezdése jogosította fel, hogy a felperes adóellenőrzése során a Kft., mint más adózó adatát felhasználja. Egyértelműen megállapítható tehát, hogy az alperes, törvény felhatalmazása alapján kezelte a felperes személyes adatát, így az Avtv. 17. § (4) bekezdés szerint az alperessel szemben a személyes adatokkal való visszaélés miatt a jogsértés megállapítására, illetve az adat törlésének elrendelésére nem volt lehetőség.
A Hpt. 51. § (4) és (5) bekezdéseiben meghatározott, a banktitok megszerzésének célhoz kötöttségével kapcsolatos rendelkezések a fentieknek nem mondanak ellent. A felperes ugyanis nem a banktitok megsértését, hanem a személyes adataival való visszaélést kifogásolta. A banktitokra, mint személyes adatra vonatkozó célhoz kötöttség szabálya alól, miként a személyes adatnak az érintett hozzájárulása nélküli kezelése alól az Avtv. 3. § (1) bekezdés b) pontja, illetve az Art. idézett rendelkezései adtak az alperes részére felhatalmazást. Annak tehát, hogy az alperes a felperes személyes adataihoz banktitok jogszerű beszerzése útján jutott, a kereset megítélése szempontjából nincs relevanciája.
Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.529/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás