BÜ BH 2010/139
BÜ BH 2010/139
2010.06.01.
Az idős korú, kiszolgáltatott helyzetű sértett – hosszú időn át tartó nemi megalázással is párosuló bántalmazása során véghezvitt, élet kioltását eredményező cselekmény – alapot ad a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megállapítására; akkor is, ha ez utóbbi cselekvőség önmagában nem kirívóan embertelen, és az azt megelőző testi bántalmazás csak könnyebb, illetve súlyos testi sérülést eredményez, s e sérülések egy része a védekezés indirekt következménye [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pontja; 15. sz. Irányelv].
Az első fokon eljárt megyei bíróság a 2008. november 18-án kihirdetett ítéletével a terheltet nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre és a közügyek gyakorlásától 10 évi eltiltásra ítélte. A feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját húsz évben határozta meg.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint:
A terhelt rokkantnyugdíjas, büntetlen előéletű. Személyiségzavara a beszámítási képességét nem érinti.
2005. augusztus 3-án délután 6 órától este 9 óráig, záróráig, a terhelt egy kocsmában italozott és játékgépezett, ennek során hat-nyolc üveg sört fogyasztott, és mintegy 8000 forintot veszített.
Záróra után a terhelt hazament, otthon elaludt. Éjfél körüli időben még mindig szokványos ittas állapotban a viharra felébredt, majd a vihart követően éjjel egy óra körül kerékpárral elindult K. B.-né sértett házához azért, hogy az egyedül élő 76 éves asszony pénzét megszerezze.
A házhoz érve a drótkerítésen és a kamra nyitva lévő ablakán át – arról a szúnyoghálót letépve – bemászott a lakóépületbe. A kamrából a konyhába jutott, ahol felkapcsolta a villanyt. A konyhából nyíló szobában aludt a sértett, aki a villany felkapcsolására felébredt, és kérdőre vonta a terheltet, mit keres a házában.
A terhelt az ágyban fekvő sértetthez ment, leemelte róla a takarót, majd a bal kezének mutató ujjával legalább egy alkalommal a sértett hüvelyébe felnyúlt, ezután egy ismeretlen eszközt is a sértett hüvelyébe vezetett azért, hogy őt megalázza, sanyargassa, miközben a sértettől azt kérdezte, hol tartja a pénzét. A sértett védekezése közben belekapott a terhelt szemébe, erre a terhelt a sértett arcát, alsó állkapcsát legalább 8 alkalommal ököllel kis-közepes erővel, illetőleg az alsó állkapocs területén egy tompa felszínű tárggyal is megütötte, s a nyakát egy alkalommal egy ismeretlen, éllel-heggyel rendelkező eszközzel megszúrta. A vállánál, mellkasánál fogva több esetben lenyomta, leszorította, s ugyancsak több alkalommal a mindvégig jajgató sértett nyakát kézzel megragadta, őt fojtogatta, illetve a nyakát leszorította.
A sértett bántalmazását minimum 15-20 percig folytatta, eközben azt követelte tőle: árulja el, hol tartja az értékeit.
A bántalmazás következtében a sértett a fejsisak állományának bevérzését, az arcbőr, arckoponya lágyrészeinek többszörös, kiterjedt bevérzését, a nyakon egy rendbeli szúrt sérülést, az áll alatt egy repesztett jellegű sérülést, a nyaki lágyrészek kiterjedt bevérzését, a gége porcos vázának többszörös törését, a gége kisízületeinek súlyos fokú bevérzését, a gége porcos váza körüli izomzat masszív bevérzését, jobboldali bordatöréseket, a hüvelybemenet nyálkahártyájának többszörös, felületes folytonossága megszakadását, a hüvely nyálkahártyájának többszörös, felületes folytonossága megszakadását, a szeméremcsont felső szárának vetületében bevérzést, a jobb oldali mellizom állományának bevérzését, és lágyburok alatti bevérzést szenvedett.
A lágyrész-sérülések, bevérzéssel járó hámsérülések kis-közepes erőbehatásokra jöttek létre, nyolc napon belüli gyógytartamúak, miként a nyakat ért szúrt sérülés is.
A gége porcos vázának többszörös törése, a bordatörés, valamint a lágyburok alatti vérzés nyolc napon túl gyógyuló sérülés volt, és a nyak, valamint a test leszorítása következtében alakult ki.
A sértett a bántalmazással közvetlen okozati összefüggésben a helyszínen meghalt. Halála a nyak nagy erejű tartós leszorítása, következményes fulladás miatt következett be. A sérüléseket a sértett többféle testhelyzetben, közel azonos időben szenvedte el, s azok elszenvedése után 15-20 percig élhetett.
A sérülések nagy száma és jellege alapján a bántalmazás a sértettnek az átlagost lényegesen meghaladó mértékű fájdalmat, szenvedést, félelemérzetet okozott.
A sértett bántalmazását követően a terhelt a szomszédos szobában lévő ruhásszekrényből eltulajdonított egy lemezkazettát benne 40 000 forint készpénzzel, továbbá a konyhából a sértett pénztárcáját is magához vette, benne 1500 forinttal, majd a lakására távozott.
Az elsőfokú ítélet ellen a terhelt és a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.
Az ügyész a másodfokú eljárásban arra utalt, hogy a megyei bíróság a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját a Btk. 47/A. § (2) bekezdésének megsértésével határozta meg; a súlyosítási tilalomra figyelemmel azonban ennek csupán a megállapítását és az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a tárgyaláson felvett bizonyítás és az iratok tartalma alapján a tényállást kiegészítette, illetve helyesbítette a következőkkel:
– A terhelt a sértett nyakát több alkalommal ragadta meg, illetve szorította le nagy erővel.
– A bántalmazástól a sértett jobb oldali II. és III. bordái törtek el.
– A halál oka a nyak tartós leszorítása miatt a nyaki verőerek elzáródása következtében fellépő fulladás volt.
Rögzítette azt is, hogy a sértett nyakán a bántalmazás során is többszörös erőbehatás és többszörös szorítás érvényesült, majd ezt követően történt a nyak tartós leszorítása, s ettől következett be a sértett halála néhány percen belül.
A tartós nyakleszorítás kezdetén a gyenge fizikumú sértett már eszméletét veszthette. A fulladást előidéző nyaki szorításig azonban még cselekvőképes lehetett, a mozgásképességét az addig keletkezett viszonylag „enyhe” sérülései nem befolyásolták. Azok közül egyik sem, és azok együttesen sem vezettek volna a halálához.
A bűncselekmény minősítését felülbírálva az elsőfokú bíróság által megállapított egyenes ölési szándékot, és a nyereségvágyból történő elkövetést az ítélőtábla is helytállónak találta, ugyanekkor a különös kegyetlenséggel történő elkövetés megállapítását tévesnek tartotta a következők miatt:
Bár a terhelt 15-20 percig folyamatosan bántalmazta a sértettet, a neki okozott sérülések közül egyik sem, és azok együttesen sem vezettek volna a halálához, hiszen a sérülései közül a legsúlyosabbak (gége porcos vázának többszörös törése, a két bordatörés, a lágyburok alatti vérzés) tényleges gyógytartama nyolc napon túli, míg a többi sérülése nyolc napon belül gyógyuló, viszonylag „enyhe” sérülés volt.
Az orvos-szakértői véleményben 25 pontban részletezett sérülések külsérelmi nyomok voltak, melyek nem jelentették egyben azt is, hogy az erőbehatások száma is ennyi volt, mivel egy-egy erőbehatás több külsérelmi nyomot is előidézhetett. Emellett – a szakvéleményben 10 pontban felsorolva – olyan sérülései is voltak a sértettnek, amelyeket megragadás, ütődés, védekezés következtében is elszenvedhetett. Mindezek alapján pedig megállapítható, hogy a sérülésekhez vezető elkövetési mód, a sérülések száma és jellege nem volt az átlagost lényegesen meghaladó mértékben embertelen vagy brutális. Az ezt követő, a halálhoz vezető fojtásból sem lehet ilyen következtetésre jutni, mivel az szorosan kapcsolódik magához az ölési cselekményhez, s annak végrehajtása során sem állítható, hogy a terhelt emberi mivoltából kivetkőzve, rendkívüli brutalitással cselekedett volna.
Erre tekintettel az ítélőtábla 2009. május 5. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot megváltoztatta: a minősítésből a különös kegyetlenséget mellőzte, s terhelt főbüntetését 15 év fegyházbüntetésre enyhítette és vele szemben 41 500 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
A másodfokú ügydöntő határozat ellen, annak a megváltoztatása, a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítása, a terhelttel szemben életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása érdekében, a törvényes határidőn belül a fellebbviteli főügyészség nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a büntető anyagi jogi szabály megsértésével mellőzte a különös kegyetlenséggel elkövetés megállapítását. A törvénysértő minősítés folytán a határozott tartamban kiszabott szabadságvesztés is törvénysértő, életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása indokolt.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában és a nyilvános ülésen a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
A védő a támadott ítélet jogi okfejtésével értett egyet, s felszólalásában annak hatályában történő fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a terhelt kizárólag a megfojtáskor fejtett ki az élet kioltásához szükséges erőbehatást, ekként pedig az ezt megelőző sérülések okozása és az ölési cselekmény külön választható.
A büntetés kérdését érintve a védő arra hivatkozott, hogy a támadott ítélettel kiszabott büntetés még a kétszeres minősülés esetén is illeszkedik a büntetetési tételkeretek közé, az tehát – figyelemmel a terhelt egészségi állapotára is – törvénysértőnek nem tekinthető.
A felülvizsgálati indítvány csupán részben, a cselekmény minősítését támadó részében alapos.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a terhelt cselekvőségét nem folyamatában, és főként csak az általa okozott sérülések oldaláról, azok elemzésével vizsgálta.
A különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés fogalmi ismérveit a törvény nem határozza meg, arra nézve a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve ad útmutatást. E minősített eset megállapításánál elsősorban emberiességi, valamint erkölcsi szempontok a meghatározók.
Ezek alapján a különös kegyetlenség fogalma alá általában az ölésnél átlagos kegyetlenséget lényegesen meghaladó, rendkívüli embertelenséggel, brutalitással, gátlástalanul, az emberi méltóság mély megalázásával véghezvitt ölési cselekmények vonhatók.
Az irányadó tények szerint a terhelt az éjszakai órákban azért hatolt be az általa jól ismert, egyedül élő, idős asszony házába, hogy annak pénzét megszerezze. A váratlan megjelenésétől az álmából felriadt, ágyban fekvő, gyenge fizikumú, 76 éves sértett szinte védekezésre képtelen, teljesen kiszolgáltatott helyzetbe került.
Ezt kihasználva a terhelt a sértettet emberi méltóságában súlyosan sértette, női szemérmében is mélyen megalázta, és neki fájdalommal járó hüvelyi sérüléseket is okozott. E gátlástalan, durva „kezdet” után váltott módszerekkel 15-20 percen át folyamatosan tovább kínozta, sanyargatta azért hogy megtudja, hol tartja az értékeit.
A kezével védekező sértett arcára sorozat-ökölütéseket mért, legalább nyolc esetben megütötte. Az alsó állkapcsára már egy tompa tárgy használatával ütött rá, a nyakát pedig megint egy más eszközzel, egy éllel bíró tárggyal szúrta meg. Vállánál, mellkasánál fogva – bordatöréseket is előidézve – a sértettet többször az ágyra lenyomta. Ismétlődő jelleggel, nagy erővel, a gége porcos vázának többszörös törését is okozva, a sértett nyakát is leszorította, fojtogatta. Eközben a már testszerte – hüvelyében, fején, mellkasán – fájdalomérzettel járó sérülést elszenvedett, vérző, jajgató, de még eszméletén lévő sértett nyilvánvalóan fulladozott, levegő után kapkodott; felfokozott halálfélelmet, rettegést élt át, hiszen tudta, hogy a terhelt – akit ismert – nem fogja életben hagyni.
A terhelt az egész eseménysor brutális jellegéből, a bántalmazás elhúzódó voltából, a sértett látható szenvedéséből kétségkívül felismerte, hogy a pénz megszerzése érdekében a sértettnek az élet kioltásához feltétlenül szükséges szenvedésen messze túlmenő testi és lelki gyötrelmet okoz. Amikor pedig a sértett a gyötrelmek hatására megmondta, hol tartja a pénzét, a nyakát tartósan leszorítva őt megfojtotta; a pénzes kazettát, pénztárcáját magához vette és eltávozott.
Ekként pedig a terhelt cselekménye a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelvében a különös kegyetlenséggel kapcsolatban felsorolt ismérveknek mindenben megfelel. Ezért annak a törvényes minősítése helyesen – egyenes szándékkal, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette [Btk. 166. § (1) és (2) bekezdés b) és d) pontja].
Ennek ellenére a felülvizsgálati indítvány a támadott határozat megváltoztatását nem eredményezheti.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja szerint annak megváltoztatására akkor nyílik törvényi lehetőség, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt az alapügyben eljárt bíróságok törvénysértő büntetést szabtak ki.
A jelen esetben azonban a cselekmény részbeni törvénysértő minősítése törvénysértő büntetéskiszabást nem eredményezett. Amint arra a terhelt védője helytállóan hivatkozott, a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos anyagi jogi szabály az emberölés bármely – akár többszörösen is – minősülő esetére 10 évtől 15 évig terjedő szabadságvesztést, vagy életfogytig tartó szabadságvesztést írt elő.
Az ítélőtábla által kiszabott 15 évi szabadságvesztés a határozott ideig tartó szabadságvesztés felső határának felel meg, ekként a kiszabott büntetés a bűncselekmény többszörös minősülése esetén is tételkereten belüli.
A terhelt a cselekmény elkövetésekor 58. életévében volt, büntetlen előélettel rendelkezett. Rokkant-nyugdíjas, amely tényből következően egészségi állapota is megromlott.
Életkorára és egészségi állapotára figyelemmel a határozatlan tartamú szabadságvesztés alkalmazása – tekintettel arra is, hogy feltételes szabadságra bocsátása legkorábban csak harminc év elteltével lenne lehetséges, – számára tartalmilag ténylegesen életfogytig tartó büntetést eredményezne, amely a Btk. 83. § (1) bekezdésében meghatározott büntetéskiszabási elveknek nem felel meg. Cselekményének kiemelkedő tárgyi súlyát, és bűnösségének magasabb fokát a határozott tartamú szabadságvesztés maximális tartamában meghatározott büntetés kellőképpen kifejezi, és az alkalmasnak látszik a büntetési cél elérésére is.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott másodfokú határozatot a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 580/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás