BÜ BH 2010/140
BÜ BH 2010/140
2010.06.01.
A veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett segítségnyújtás elmulasztásának bűntette akkor is megállapítható, ha a sértettek közlekedési szabályszegő magatartása is közrehatott ahhoz a halállal illetve sérüléssel végződő közúti balesetből származó és a segítségnyújtás kötelezettségét kiváltó közvetlen veszélyhelyzethez, amelyet a terhelt – sebesség korlátozás jelentős túllépésében megnyilvánuló – közlekedési szabályszegése okozott [Btk. 172. § (1) és (3) bek., 187. §, KRESZ 26. § (1) bek. a) pont, 58. § (1) és (2) bek., 2/1999. BJE].
Az elsőfokú bíróság a 2007. év június hó 12. napján kihirdetett ítéletében a terheltet bűnösnek mondta ki halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétségében és segítségnyújtás elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében. Ezért őt – halmazati büntetésül – 2 év 10 hónap börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 4 év közúti járművezetéstől eltiltásra ítélte.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2004. év december hó 4. napján a hajnali órákban egy irányonként kétszer két forgalmi sávos, párhuzamos közlekedésre alkalmas, zárt villamos pályával osztott főútvonal belső forgalmi sávjában vezette személygépkocsiját. Négy utasa volt. A megengedett 50 km/óra sebességet jelentősen túllépve, 90 km/óra sebességgel haladt. A terhelt haladási irányát tekintve jobbról a főútvonalba torkolló egyik utca kereszteződésénél ebben az időben jobbról balra kezdték meg az áthaladást dr. Gy. B. és mögötte balra kissé lemaradva V. Á. gyalogosok. A terhelt – észlelve a gyalogosokat – késedelem nélkül vészfékezett és járművét balra kormányozta. Ennek ellenére a jelentős sebességtúllépése miatt nem tudta a gépkocsiját a gyalogosok elérése előtt megállítani. Az úttesten a terhelt által legalább 1,9 másodperce látható és észlelhető helyzetben 7,4 métert megtett dr. Gy. B.-t a jármű középső részével, V. Á.-ot pedig jobb első részével minimum 54 km/óra sebességgel elütötte.
A sértettek azonos reakciópontba, 50 méter távolságról történő észlelése esetén a terhelt a járművét intenzív fékezéssel akkor tudta volna megállítani, ha a gépkocsi sebessége a 74-80 km/óra sebességet nem haladja meg. A megengedett 50 km/óra haladási sebesség mellett pedig érdemi közlekedési konfliktus sem alakult volna ki.
A baleset során dr. Gy. B. sértett olyan súlyos, többszörös sérülést szenvedett el, hogy heveny keringési és légzési elégtelenség következtében másnap a kórházban elhunyt. V. Á. sértett különféle hámfosztásos sérülései mellett szívzúzódásban és agyduzzanatban megnyilvánuló, 8 napon túl gyógyuló súlyos sérüléseket szenvedett el.
A terhelt az ütközést észlelte, a balesetet a gépkocsi szélvédőjének betörése miatt is észlelnie kellett. Ennek ellenére nem állt meg, nem győződött meg a tőle elvárható módon arról, hogy a balesetben megsérültek élete, testi épsége közvetlen veszélybe került-e, hanem a jármű világítását lekapcsolva elhajtott a helyszínről.
A terhelt a balesetet megelőzően szeszesitalt fogyasztott, de a felszívódási szakasz miatt az alkoholos befolyásoltság mértéke a cselekmény időpontjára vonatkozóan nem volt megállapítható.
Az elsőfokú bíróság a terhelt terhére a KRESZ 4. § (1) bekezdés c) pontjának, a 26. § (1) bekezdés a) pontjának, valamint az 58. § (1) és (2) bekezdésének a megszegését állapította meg. Kifejtette, hogy a sértett gyalogosok szabálytalan helyen történő áthaladásukkal veszélyhelyzetet hoztak létre. Ezt a veszélyhelyzetet a terhelt a megengedett sebesség csaknem kétszeresével történő haladásával oly mértékben növelte tovább, hogy a késedelem nélkül alkalmazott vészfékezés és elkormányzás ellenére sem tudta az elütésüket elhárítani. A terhelt ezért felelős a bekövetkezett halálos eredménnyel, illetve súlyos sérüléssel járó balesetért.
A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év április hó 18. napján kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terhelt börtönbüntetésének tartamát 3 év 6 hónapra súlyosította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt meghatalmazott védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben a terheltnek felrótt segítségnyújtás elmulasztása bűntettének törvénysértő minősítését sérelmezte. Utalt arra, hogy e bűncselekmény minősített esete annak róható fel, aki a veszélyhelyzetet maga idézte elő. Ám az indítvány szerint a halálos eredménnyel járó közúti baleset nem a terhelt által elkövetett közlekedési szabálytalanság miatt, hanem az úttesten szabálytalanul áthaladó sértettek által előidézett veszélyhelyzet folytán következett be. A terhelt a sértettek által előidézett veszélyhelyzetet a gyorshajtása miatt nem tudta elhárítani. A terhelt cselekményének helyes minősítése ezért segítségnyújtás elmulasztásának vétsége. A védő okfejtése szerint a törvénysértő minősítés törvénysértően súlyos büntetés kiszabását eredményezte, ezért a megtámadott ítéletek megváltoztatása, és a terhelttel szemben végrehajtásában felfüggesztett fogházbüntetés kiszabása indokolt.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta. Kifejtette, hogy a segítségnyújtás elmulasztásának a Btk. 172. § (3) bekezdés I. fordulata szerinti bűntett tényállásának nyelvtani értelmezéséből egyértelműen következik, hogy az ítélet tényállásában írt veszélyhelyzet nem azonos a balesetet megelőző közlekedési veszélyhelyzettel. A terhelt szabályszegésével okozati összefüggésben bekövetkezett közúti baleset során a sértettek megsérültek, életük, testi épségük közvetlen veszélybe került. Ebben a veszélyhelyzetben volt köteles a terhelt segítségnyújtásra. Az így bekövetkezett helyzet előidézéséért is ő felelős. Az eljárt bíróságok ezért a 2/1999. BJE határozatban írtaknak megfelelően minősítették a terhelt cselekményét segítségnyújtás elmulasztása bűntettének.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 423. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó.
A felülvizsgálati indítvány érvei ellentétesek az ítéletben megállapított és a felülvizsgálati eljárásban irányadó ítéleti tényállással. Eszerint ugyanis a gépkocsi 50 km/óra sebességgel haladása esetén nemcsak a gyalogosok elütése lett volna elkerülhető, hanem közlekedési konfliktus-helyzet sem alakult volna ki.
A terhelt a lakott területen megengedett 50 km/óra sebességet jelentősen túllépve, 90 km/óra sebességgel közlekedett. A városi forgalomban tiltott nagy sebesség a biztonságos áthaladásuk lehetőségének megítélésében a sértetteket megtéveszthette. Mindemellett kétségtelen, hogy a sértettek szabálytalan, meg nem engedett helyen való áthaladása közrehatott a halálos eredménnyel járó baleset bekövetkezésében.
A terheltnek felrótt cselekmény tényeit értékelve azonban egyértelműen megállapítható, hogy a halálos közúti baleset miatti büntetőjogi felelősségének alapja a megengedett sebesség túllépése volt. A terheltnek számolnia kellett ugyanis azzal, hogy az általa választott 90 km/óra sebesség egy, a forgalomban bármikor előálló veszélyhelyzetben korlátozza, vagy kizárja annak lehetőségét, hogy a KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontjában írtaknak eleget tudjon tenni. A terhelt közlekedési bűncselekményben való bűnösségét mindez akkor is megalapozza, ha a sértettek magatartását tekintjük a veszélyhelyzetet előidéző körülménynek, mert a terhelt a megengedett sebesség közel kétszeresével történő haladásával a veszélyhelyzetet tovább növelte: a késedelem nélkül alkalmazott vészfékezés és a jármű elkormányzása sem volt elegendő a baleset elkerüléséhez.
A Btk. 172. §-ának (1) bekezdése értelmében a segítségnyújtás elmulasztásának vétségét az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van. A 172. § (3) bekezdés I. fordulata a segítségnyújtás elmulasztásának súlyosabban minősülő eseteként határozza meg azt, ha az elkövető a veszélyhelyzet előidézője. Ha a sértett életét, testi épségét közvetlenül fenyegető veszélyhelyzetet az elkövető vétlenül idézi elő, de nem nyújt tőle elvárható segítséget a rászorultnak, cselekménye a segítségnyújtás elmulasztásának alapeseteként [Btk. 172. § (1) bekezdés], és nem annak bűntetti alakzata [Btk. 172. § (3) bekezdés] szerint minősül. Ezzel szemben az ún. különös segítségnyújtási kötelezettség [Btk. 172. § (3) bekezdés I. fordulata] azoknak a személyeknek a mulasztását vonja súlyosabb büntetőjogi megítélés alá, akik a segítségre szoruló személy veszélybe jutását, vagy testi sérülésének bekövetkezését gondatlan magatartásukkal idézik elő (2/1999. Büntető jogegységi határozat).
A tényállásban rögzített események kronologikus elemzéséből is megállapítható, hogy az alapítéleti tényállásban két veszélyhelyzetről van szó, amelyek időben elkülönülnek egymástól. Ez az elkülönülés a cselekmények jogi megítélésében jelentőséggel bír.
A terhelt jelentős sebesség túllépése a sértettek szabályszegő közlekedése mellett a súlyos baleset bekövetkezésének veszélyét idézte elő. Az ügyben elbírált közlekedési bűncselekmény tényállásának megvalósulása során tehát a terhelt szabálytalan közlekedése miatt is veszélyhelyzet állt elő, amely a baleset bekövetkeztében realizálódott és a sértettek sérüléseihez, illetve egyikük halálához vezetett.
A sértettek élete, testi épsége a terhelt gépkocsijával történt nagy erejű ütközés után került abba a veszélyhelyzetbe, amelyben segítségnyújtásra szorultak. Ez a balesetből eredő veszélyeztetettség teremtette meg a terhelt segítségnyújtási kötelezettségét. Minthogy a terhelt az általa okozott balesettel ennek a veszélyhelyzetnek is előidézője volt, őt különös segítségnyújtási kötelezettség terhelte.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a terhelt cselekményeinek büntetőjogi értékelésével egyetértett és elvetette a védelem anyagi jogi érvelését, ezért a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, a megtámadott határozatot a Be. 426. §-a alapján a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 619/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás