BÜ BH 2010/142
BÜ BH 2010/142
2010.06.01.
I. Kábítószerrel visszaélésnél a kereskedői típusú magatartással az egyéb fogyasztói típusú cselekmény valódi halmazatban megállapítására nincs lehetőség, ha a terhelt a cselekményét a teljes kábítószer mennyiség tekintetében forgalomba hozatalra irányuló szándékkal valósítja meg [Btk. 12. § (1) bek., 282/C. § (1) és (2) bek.].
II. A kábítószerfüggő elkövető forgalomba hozatallal vagy kereskedéssel megvalósult kábítószerrel visszaélés bűntettének értékelendő cselekménye üzletszerűen elkövetettként nem minősülhet [Btk. 282/C. § (2) és (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2006. év április hó 4. napján kihirdetett ítéletével a IV. r. terheltet bűnösnek mondta ki 1 rb. kábítószerfüggő személy által, az „országba behoz” magatartással, jelentős mennyiségre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében és 1 rb. kábítószerfüggő által a csekély mennyiséget meghaladó, de a jelentős mennyiséget el nem érő mennyiségre kereskedéssel, üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest. Ezért őt halmazati büntetésül 3 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint a IV. r. terhelt 2002 tavaszán, pontosan meg nem állapítható időpontban és alkalmakkor Hollandiából jelentős mennyiségű extasy tablettát és hasis-gyantát csempészett be Magyarországra abból a célból, hogy részben saját fogyasztását fedezze, részben értékesítse. A kábítószert édesanyja, az I. r. terhelt beleegyezésével a vele közös lakásban helyezte el. A kábítószer egy részét részben a II. r. terhelttel közösen, részben saját maga értékesítette. Mindkét terhelt saját fogyasztásra is felhasznált a kábítószerből.
2002 májusának elején a IV. r. terhelt ismét Hollandiába távozott és a megállapodásuknak megfelelően az értékesítést ekkor már csak a II. r. terhelt végezte. A kábítószert az I. r. terhelt adta át alkalmanként a II. r. terheltnek, aki az értékesítésből befolyt összeggel a IV. r. terhelt távollété-ben az I. r. terhelttel számolt el.
Az I. r. terhelt lakásán 2002. június 20. napján az alábbi mennyiségű tabletta, illetve kábítószer került lefoglalásra:
2067 darab extasy tabletta, amelynek MDMA hatóanyag-tartalma 175,35 g.
1185,6 g hasis-gyanta, amelynek D 9 THC tartalma 51,22 g, valamint
3,4 g növényi anyagmaradvány, amelynek D 9 THC tartalma 0,034 g.
Mind a cannabis, mind a hasis az 1/1968. (V. 12.) BM-EüM számú rendelet szerint kábítószernek minősül, a D 9 THC, és az MDMA, valamint az amphetamin származékok a 4/1980. (VI. 24.) EüM-BM számú rendelet szerint pszichotrop anyagok.
Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt extasy tabletta MDMA hatóanyag-tartalma, valamint a hasis-gyanta mennyisége önmagukban is jelentős mennyiségnek minősülnek.
A II. r. terhelt részben értékesítésre az alábbi mennyiségű kábítószereket vette át:
a) Értékesítés céljából 235 darab extasy tablettát az I. r. terhelttől és azt különböző kábítószer-fogyasztó személyeknek értékesítette 1500, illetve 2000 forint/darab árért. Az extasy tabletták MDMA hatóanyag-tartalma 11,985 g volt, amely mennyiség meghaladta a csekély mennyiség felső határát, de nem éri el a jelentős mennyiség alsó határát. A II. r. terhelt által a IV. r. terhelttől átvett 10 g hasis-gyanta hatóanyagtartalmát tekintve csekély mennyiségnek minősül, mert legkevesebb 0,1 g D 9 THC-t tartalmaz.
A II. r. terhelt 2002. év május hó 30. napján az értékesítésből befolyt 280 000 forinttal elszámolt az I. r. terhelt lakásán, ezt a pénzt az I. r. terhelt átvette.
b) 2002. év márciusában az itthon tartózkodó IV. r. terhelttől a II. r. terhelt értékesítés céljából 150 darab extasy tablettát vett át, azonban ezt maga fogyasztotta el, vagy 1-1 tablettát ajándékozott ismerőseinek. E tabletták MDMA hatóanyag-tartalma 11,1 g volt, amely a csekély mennyiség felső határát meghaladja, de a jelentős mennyiség alsó határát nem éri el.
A IV. r. terhelt 2002. évben kábítószerfüggő volt és Hollandiában ezzel összefüggésben orvosi kezelésben részesült.
A jogi indokolás körében kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a IV. r. terhelt által az ország területére Hollandiából behozott kábítószer-mennyiség értékelése a bírói gyakorlatnak megfelelően történt, így a jelentős mennyiség az „országba behoz” magatartással valósult meg. Miután megállapítást nyert, hogy a IV. r. terhelt kábítószerfüggő, ezért a Btk. 282/C. §-ában meghatározott rendelkezéseket alkalmazta a bíróság. A kábítószert többszöri útja alkalmával hozta be az ország területére, és a többszöri részletekben történő eladással rendszeres haszon megszerzésére törekedett. A kereskedés tényállásszerű magatartását a II. r. terhelttel szándékegységben valósította meg.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2006. év november hó 21. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta. A IV. r. terhelt cselekményét kábítószerfüggő személy által, jelentős mennyiségű kábítószerre, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének minősítette, és a halmazati büntetés kiszabására utalást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást az iratok tartalma alapján kiegészítette, illetve pontosította. Rögzítette, hogy a IV. r. terhelt azzal a céllal hozta Magyarországra a kábítószert, hogy értékesítse. Magyarországi tartózkodása alatt a birtokában levő kábítószerből fogyasztott is, de ennek mennyisége az általa behozott összes kábítószerhez képest elenyésző volt.
Mellőzte a másodfokú bíróság azt a megállapítást, hogy a IV. r. terhelt egyedül és a II. r. terhelttel együtt értékesítette a kábítószert. A IV. r. terhelt ugyanis kizárólag a II. r. terheltnek adott el kábítószert.
Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt 2067 darab extasy tabletta tiszta hatóanyag-tartalma – 23,085 g MDMA – a jelentős mennyiség alsó határának 8 és félszerese. Az 1785,6 g hasis tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 2 és félszerese. A II. és IV. r. terheltek a IV. r. terhelt kezdeményezésére abban állapodtak meg, hogy az általa Magyarországra behozott kábítószerből a II. r. terhelt értékesít. Az extasy tablettát darabonként 1200 forintért veszi meg a II. r. terhelt. Abban is megegyeztek, hogy amikor a IV. r. terhelt nem tartózkodik Magyarországon, a kábítószert az I. r. terhelttől, annak lakásán veheti át. 2002 márciusában pedig a IV. r. terhelt 150 darab extasy tablettát adott el a II. r. terheltnek.
A II. r. terhelt ezt követően – amikor a IV. r. terhelt nem volt Magyarországon – 100 darab extasy tablettát vett át az I. r. terhelttől.
A következő alkalommal a II. r. terhelt 85 darab extasy tablettát, majd 2002. június 4-én újabb 50 darab extasy tablettát vitt el az I. r. terhelttől, amelyet azonnal ki is fizetett.
A IV. r. terhelt által a II. r. terheltnek közvetlenül, illetve az I. r. terhelten keresztül eladott 385 darab extasy tabletta és 10 g hasis tiszta hatóanyag-tartalma a jelentős mennyiség alsó határának 115,925%-a.
Az indokolás körében rámutatott az ítélőtábla, hogy kétséget kizáróan meg lehetett állapítani, hogy a lefoglalt kábítószer hatóanyag-tartalma pontosan megegyezik a II. r. terhelt által elfogyasztott és eladott extasy tabletták tömegszázalékának arányában megállapított hatóanyagtartalmával. Ezért nem volt szükség az ORFK Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézete által évente kiadott, a kábítószerek átlagos hatóanyagtartalmát meghatározó táblázat alkalmazására.
A perbeli adatokat összevetve azzal a körülménnyel, hogy a II. r. és a IV. r. terheltek megállapodtak a kábítószer értékesítésében, megegyeztek az árban, az elszámolás módjában és a kapcsolatot is rendszeresen tartották telefonon, okszerűen csak arra lehet következtetni, hogy a IV. r. terhelt a Magyarországra hozott kábítószert értékesíteni akarta. A IV. r. terhelt szándéka a Magyarországra behozott teljes mennyiség értékesítésére irányult. Esetében kizárólag a kereskedő típusú magatartás megállapítása lehetséges. A IV. r. terhelt a kábítószer egy részét forgalomba hozta, de a lefoglalt mennyiséggel is ez volt a célja. A IV. r. terhelt cselekményének helyes minősítése tehát a Btk. 282/C. §-ának (2) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdésének második fordulata szerint minősülő és büntetendő, kábítószerfüggő személy által jelentős mennyiségű kábítószerre forgalomba hozatallal, társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette.
A cselekmény azáltal befejezetté vált, hogy a II. r. terheltnek átadott kábítószer mennyisége a jelentős mennyiség alsó határát meghaladta. A további lefoglalt mennyiség – mivel ténylegesen forgalomba nem került – kísérleti szakban maradt részcselekmény, amelynek a minősítés szempontjából nincs jelentősége, csupán a büntetés kiszabásánál veendő figyelembe.
Tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság a IV. r. terhelt terhére az üzletszerű elkövetést. A Btk. 282/A. §-a a terjesztői típusú magatartások vonatkozásában az üzletszerű elkövetést – a korábbiaktól eltérően – minősítő körülményként már nem értékeli. A forgalomba hozatal, illetve a kereskedelem ugyanis azt magába foglalja. Az üzletszerű kínálás, átadás pedig nem életszerű, illetve az már kereskedelmi tevékenységet, forgalomba hozatalt jelent. Bár formailag úgy tűnik, mintha a törvény 282/C. §-ának (3) bekezdése – kizárólag a kábítószerfüggőknél – ezt a minősítő körülményt a terjesztői magatartásokra nézve is fenntartotta volna, a helyes jogi álláspont szerint a kereskedői elkövetői magatartás megállapítása esetén az üzletszerűség minősítő körülményként értékelését mellőzni kell.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a IV. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, mert álláspontja szerint a terhelttel szemben téves minősítés miatt törvénysértően súlyos büntetés kiszabására került sor.
Az indítvány szerint az alapügyben eljárt bíróságok csak az azonos törvényi tényálláson belül szabályozott elkövetési magatartások halmozódása eredményezhet törvényi egységet. A Btk. 282/C. §-ának (1) és (2) bekezdés szerinti tényállások találkozása estén tehát halmazatot kell megállapítani. Tévedett ezért az ítélőtábla, amikor a saját jogi álláspontja szerint is eltérő törvényi tényállásokba tartozó, ún. fogyasztói és terjesztői magatartásokat ötvözve minősítette egységként a IV. r. terhelt cselekményeit.
Az I. r. terhelt lakásán lefoglalt kábítószerek tekintetében elkövetési magatartásként nem a „forgalomba hozatal”, hanem csupán az „országba behozatal” állapítható meg, így a terhelt ezzel kapcsolatosan elkövetett cselekménye a Btk. 282/C. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (4) bekezdésének első fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettének a megállapítására alkalmas.
A IV. r. terhelt a II. r. terhelt által átvett kábítószert sem hozta forgalomba, hanem azt mindössze átadta. E kábítószerek összmennyisége a minimális hatóanyag-tartalom számításával nem haladta meg a csekély mennyiséget, ezért a IV. r. terhelt cselekménye a Btk. 282/C. §-a (5) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő csekély mennyiségű kábítószerre átadással elkövetett kábítószerrel visszaélés vétségének a megállapítására alkalmas.
A védő mindezekre figyelemmel a minősítés megváltoztatását, a főbüntetés enyhítését, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés mellőzését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Az ítélkezési gyakorlat szerint forgalomba hozatalnak minősül a kábítószer több személy részére történő hozzáférhetőségének biztosítása akkor is, ha az egyetlen személyen keresztül, akár egyetlen átadással történik. A IV. r. terhelt személyesen, illetve az I. r. terheltnek, mint közvetítőnek az útján rendszeresen azzal a céllal látta el a II. r. terheltet kábítószerrel, hogy azt értékesítse, és a vételárral számoljon el. A IV. r. terheltnek ez a magatartása feltétlenül kimeríti a forgalomba hozatal fogalmát. Azáltal pedig, hogy az irányadó tényállás szerint valamennyi kábítószert ilyen céllal hozta Magyarországra, az ítélőtábla arra is okszerűen következtetett, hogy az I. r. terhelt lakásán lefoglalt kábítószert is forgalomba hozatal céljából tárolta.
Törvényes tehát a IV. r. terhelt cselekményének a másodfokú ítélet szerinti jogi minősítése. A kiszabott büntetés nem törvénysértő, a felülvizsgálatot egyéb ok sem indokolja. Nincs indok a jogerős büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére sem.
Mindezekre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatnak a IV. r. terheltre vonatkozó rendelkezéseit – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a védő felülvizsgálati indítványát alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a másodfokon eljárt ítélőtábla a Be. 42. §-ának (1) bekezdése szerint irányadó tényállás alapján helyes jogi következtetést vont arra, hogy a IV. r. terhelt szándéka az általa Magyarországra behozott teljes kábítószer-mennyiség értékesítésére irányult. Ennél fogva mind a II. r. terheltnek eladott, mind pedig az édesanyja, az I. r. terhelt lakásán lefoglalt további kábítószer tekintetében a forgalomba hozatalra irányuló szándékára lehetett és kellett következtetni. Mivel pedig cselekményét a tényállásban terhére rótt teljes kábítószer-mennyiség tekintetében forgalomba hozatalra irányuló szándékkal hajtotta végre, így e „kereskedői típusú” magatartásával halmazatban egyéb – „fogyasztói típusú” – cselekmény valódi halmazatban történő megállapítására nem volt törvényes indok.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
A jogbiztonság érdekében és „a jogerő tiszteletének” a jegyében a törvény korlátozza a jogerős ügydöntő határozatban megállapított büntetés vagy intézkedés felülvizsgálatát. Ha a minősítés törvényes és más anyagi jogszabálysértés sem történt, a büntetés nemét vagy mértékét meghatározó rendelkezéseket nem lehet megtámadni abból az okból, hogy eltúlzottan – vagy akár törvénysértően – súlyosak vagy enyhék. A büntetéskiszabás önmagában nem képezheti felülvizsgálat tárgyát akkor sem, ha annak során a Btk. 37. vagy 83. §-ának az előírásait nem vették figyelembe.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a IV. r. terhelt vonatkozásában – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 635/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás