BÜ BH 2010/144
BÜ BH 2010/144
2010.06.01.
A büntethetőség elévülését a gyanúsítotti kihallgatásra szóló idézés kibocsátása akkor is félbeszakítja, ha az idézés a terhelthez nem jut el [Be. 35. § (1) bek.].
A városi bíróság a 2008. május 8. napján kelt ítéletével a terhelt bűnösségét bűnsegédként elkövetett hitelezési csalás bűntettében állapította meg és ezért őt 300 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés napi tételének összegét 500 forintban határozta meg, így a kiszabott pénzbüntetés összesen 150 000 forint volt, amelyet meg nem fizetés esetén napi tételenként 1-1 napi fogházbüntetésre rendelt átváltoztatni.
A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán eljáró megyei bíróság a 2008. november hó 21. napján kelt határozatával az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A bíróság által megállapított tényállás lényege szerint K. D. és S. Gy. az 1999. október 1. napján megalakult Kft. ügyvezetői voltak. A cég társasági szerződését a terhelt készítette el. A megalakulást követően a Kft. nevében az ügyvezetők a gazdasági tevékenység folytatása végett meg kívánták vásárolni az E.-ben lévő ingatlanokat, de mert készpénzzel nem rendelkeztek, a vételár kifizetéséhez hitelt kívántak felvenni.
Az adásvételi szerződésnek a hitelkérelemhez történő csatolására 2000. február 10. napjáig került sor a takarékszövetkezetnél. A 2000. február 9. napján kelt szerződésre figyelemmel a takarékszövetkezet és a Kft. között 2000. március hó 6. napján kölcsönszerződés jött létre, amelynek alapján a takarékszövetkezet 90 000 000 forint kölcsönt nyújtott a Kft.-nek. A kölcsönösszeg folyósítására 2000. április hó 4. napján került sor, amikor ezen 90 000 000 forintból a Kft. 20 000 000 forintot egy korábbi hitele visszafizetésére fordított, míg a fennmaradó összegből 57,5 millió forintot az egyik ügyvezető kapott meg.
A 2000. február hó 9. napján kelt adásvételi szerződést ellenjegyző terhelt tudott arról, hogy a Kft az ingatlant gazdasági tevékenység folytatásához kívánja megvásárolni és a vételárat hitelből törlesztette volna. A szerződés aláírásakor 20 000 000 forint vételárelőleg foglalóként történő megfizetésére – az adásvételi szerződésben foglaltakkal ellentétben – nem került sor. A terhelt, valamint az ügyvezetők úgy készítették és írták alá a szerződést, hogy tudták, hogy ez a hitelfelvétel körében kerül felhasználásra, mivel a pénzintézet kérésére történt a művelési ág módosítása is.
Az ítéleti tényállás rögzítette, hogy az ügyben a hitelezési csalás bűntette miatt a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya 2002. november 8. napján rendelt el nyomozást, majd az ügyészség a 2002. december 30-án kelt határozatával e nyomozás határidejét 2003. március 8. napjáig meghosszabbította, majd 2003. január 30. és 2003. január 31. napján a terhelttel, mint gyanúsítottal szemben nyomozati eljárási cselekményeket foganatosítottak. 2003. január 31. napján, 2003. február hó 6. napjára gyanúsítotti idézést bocsátottak ki részére, amelyet az édesanyja szabályszerűen átvett. 2003. február 10. napján írásbeli idézés nélkül, távbeszélő útján történt idézésre megjelent, majd ekkor házkutatásra és gyanúsítotti kihallgatásra került sor.
A jogerős határozatokkal szemben a terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt, amelyet a Be. 416. § (1) bekezdés a) és c) pontjaira alapított. A felülvizsgálati indítvány szerint az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályait megsértve, elévült ügyben hozták meg döntésüket.
A védő álláspontja szerint ténykérdés, hogy 2003. január 17. napján a büntetőeljárásban a terheltet tanúként hallgatták meg, így ez önmagában fogalmilag kizárja a büntetőeljárás folyását és az elévülés megszakadását is. Megítélése szerint 2000. február 10. napjától számítva a terhelt kihallgatására több mint három év múlva, 2003. február 10. napján került sor, az elévülés azonban 2003. február 9. napján 24 óra 00 perckor bekövetkezett.
Ennek megfelelően indítványozta, hogy a Be. 427. § (1) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat megváltoztatva, a törvénynek megfelelő határozatot hozva az eljárást elévülés okából szüntesse meg.
A felülvizsgálati indítvány ezen túlmenően a Be. 373. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással sérelmezi, hogy az alapügyben a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el. Álláspontja szerint ugyanis olyan vádirat került benyújtásra, amelyben nem szerepelt az állítólagosan elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatban, hogy a terhelt melyik elkövetővel, mikor és milyen módon állapodott meg a tervezett bűncselekményhez történő szándékos segítségnyújtásról. A felülvizsgálati indítvány indokolása szerint az ügyben eljárt helyi bíróság a megismételt eljárásban meg sem kísérelte a vád törvényességének helyreállítását, akár az ügyész felhívásával, hanem ennek tisztázása nélkül az ügy érdemi tárgyalásába bocsátkozott és marasztaló ítéletet hozott.
Erre figyelemmel viszont a Be. 373. § (1) bekezdésének I/c. pontjában meghatározott eljárási szabálysértésre hivatkozással indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság helyezze hatályon kívül az ügyben hozott határozatokat és a büntetőeljárást szüntesse meg.
Ezen túlmenően a felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan. Az érdemi indokolás teljes hiánya, valamint az iratellenesség, az önellentmondások és a logikai hibák miatt a Be. 373. § (1) bekezdés III. fordulatára figyelemmel az ítéletek hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását indítványozza.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak ítélte meg. Az ügyész álláspontja szerint a bűncselekmény elkövetésére 2000. február hó 9. és február 10. napja között került sor, így a büntethetőség elévülése 2003. február 9-én valóban bekövetkezett volna, hacsak 2003. január 31-én nem bocsátottak volna ki gyanúsítotti idézést a terhelttel szemben. Ennek alapján tehát a bűncselekmény büntethetőségének elévüléséről nem lehet szó. Az ügyész álláspontja szerint a vád maradéktalanul megfelelt a törvényes vád követelményeinek, különösen a vádirat szerkesztésekor hatályban volt törvényi előírásoknak. Az ügyészi átirat szerint az elsőfokú bíróság határozatában több oldalon keresztül részletesen értékelte a rendelkezésre álló bizonyítékokat, a terhelt védekezését és megindokolta azt is, hogy azzal szemben mely bizonyítékokra alapította a bűnösség megállapítását. Ennek megfelelően a Legfőbb Ügyészség indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
Nem helytálló a védő azon hivatkozása, amely szerint az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével elévült ügyben hoztak volna bűnösséget megállapító határozatot.
Az elsőfokú bíróság tényként rögzítette, hogy az ügyben a nyomozó hatóság már 2002. november hó 8. napján elrendelte a nyomozást, amelynek határidejét az ügyészség 2003. március hó 8. napjáig meghosszabbította. Ugyanakkor ténykérdés, hogy a terhelt részére 2003. január 31. napján idézést küldtek a 2003. február hó 6. napjára kitűzött gyanúsítotti kihallgatásra. A kézbesítés szabályszerű volt, viszont a terhelt gyanúsítotti kihallgatására csak 2003. február hó 10. napján került sor.
A Btk. 35. § (1) bekezdése szerint „Az elévülést félbeszakítja a büntetőügyben eljárt hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye.” E körbe tartozik a nyomozás elrendelése is függetlenül attól, hogy azt ismeretlen tettessel szemben rendelték el, ugyanis a nyomozás egyik sarkalatos feladata az elkövető kilétének egyértelmű meghatározása. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy a feljelentésben a terhelt neve nem szerepelt, minthogy a nyomozást azon hitelezési csalás bűntette miatt rendelték el, amelyben a terhelt – a feljelentéshez csatolt hamis tartalmú szerződések ellenjegyzőjeként – tevékenyen közreműködött.
Ezen túlmenően a gyanúsítotti idézés kibocsátása 2003. január 31-én ugyancsak félbeszakította az elévülést függetlenül attól, hogy azt a terhelt átvette-e vagy sem, tudott róla vagy sem.
Figyelemmel arra, hogy a Be. 423. § (1) bekezdése szerint a jogerősen megállapított tényállás nem támadható, az elévülés félbeszakadásának jogi értelmezése pedig téves, az anyagi büntető jog alkalmazása során törvénysértés nem következett be.
Ugyancsak nem helytálló a védő azon hivatkozása, amely szerint – az okból, hogy a vádirati tényállás nem tartalmazta, hogy a terhelt és társai mikor, hol, milyen körülmények között állapodtak meg a szándékos segítségnyújtásban – a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el.
A vádirati tényállás ugyanis mind a vádemeléskor, mind az elbíráláskor hatályos Be. 2. § (2) bekezdésében írt törvényes feltételeknek maradéktalanul megfelelt. Minden olyan releváns adatot tartalmazott, amely a büntetőjogi felelősség tisztázása érdekében a bírósági eljárás alapjául feltétlenül szükséges. Téves az a jogi okfejtés, miszerint a vádirati tényállás a bűnsegédi magatartás egyes elemeit nem rögzítette, így az nem felelt meg a törvényes feltételeknek. A bűnsegéd a Btk. 21. §-a szerint a más által elkövetett bűncselekményhez nyújt szándékosan segítséget. Ebből következően a tettes és a bűnsegéd között a szándékegység kialakulása szükséges, de nem feltétel az erre vonatkozó előzetes megállapodás. Ezzel szemben egyértelműen tartalmazta a vádirat, hogy a terheltnek tudomása volt a készülő, majd elkövetett bűncselekményről, illetve annak részleteiről és ezek ismeretében működött közre segítőként. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megalapozó, a Be. 373. § (1) bekezdés c) pontjában írt eljárási szabálysértés megállapítására nem látott törvényes alapot.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvány azon okfejtését sem, amely szerint az elsőfokú bíróság – a törvényes vád hiányára visszavezethetően – oly mértékben nem tett eleget indokolási kötelezettségének, hogy az ítélet ez okból érdemi felülbírálatra alkalmatlan.
A felülvizsgálat során megállapítható volt, hogy az ügyben eljárt elsőfokú bíróság rendkívül részletesen megindokolta, hogy a terhelt következetes tagadásával szemben milyen bizonyítékokat, milyen megfontolásból fogadott el és milyen bizonyítékokat miért vetett el. Részletes, minden releváns tényezőre kiterjedő indokolása a másodfokú bíróság számára is kielégítő és meggyőző volt, és ezzel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértve azt állapította meg, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontját megalapozó, a Be. 373. § (1) bekezdés III/a. pontjában írt abszolút hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés nem valósult meg.
Figyelemmel arra, hogy az ügyben eljáró bíróságok sem anyagi jogi, sem eljárási szabálysértést nem követtek el, a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 120/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás