BÜ BH 2010/146
BÜ BH 2010/146
2010.06.01.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett vádlott tekintetében nem helyezheti hatályon kívül az elsőfokú bíróság határozatát és nem utasíthatja új eljárásra azért, mert álláspontja szerint a megismételt eljárásban a vádlott bűnösségének megállapítása indokolt [Be. 349. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2007. január 11. napján meghozott végzésével az I. r. terhelttel és 72 társával szemben
– az egyes terheltek ellen 1 rb. bűnsegédként elkövetett,
– más terheltek ellen 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett,
– további terheltek ellen pedig többrendbeli, bűnsegédként elkövetett
magánokirat-hamisítás vétsége miatt indult büntetőügyben, a büntetőeljárást valamennyi terhelt esetében megszüntette.
Az elsőfokú határozat a CLXVI. r. és a XLVII. r. terhelt kivételével, a többi terhelt tekintetében, 2007. február 6. napjától 2007. május 3. napjáig terjedő időben, különböző időpontokban jogerőre emelkedett.
Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint a terheltek cselekményének büntethetősége elévült, ezért az eljárást a Be. 267. § (1) bekezdés c) pontja alapján megszüntette. Egyben utalt arra, hogy – a törvényes vád hiánya miatt – a megszüntetés Be. 267. § (1) bekezdés j) pontja szerinti oka is fennáll.
Az elsőfokú bíróság határozata ellen a főügyészség felülvizsgálati indítványt terjesztett elő azon terheltek terhére, akikkel szemben az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett.
Időközben a CLXVI. r. terhelt és védője által benyújtott (2007. február 9. napján érkezett) fellebbezés folytán, a többi fellebbezésre jogosult számára nyitva álló határidő leteltét követően, az elsőfokú bíróság az iratokat 2007. február 13. napjával felterjesztette a másodfokú bírósághoz.
A CLXVI. r. terhelt és védője által bejelentett fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2008. november 5. napján meghozott végzésével
– az elsőfokú határozatot hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította a CLXVI. rendű terhelt tekintetében; és
– az elsőfokú határozat jogerejének feloldásával az elsőfokú határozatot szintén hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította a további terheltek tekintetében;
– az elsőfokú határozatot ugyancsak hatályon kívül helyezte a XLVII. r. terhelt tekintetében, és az e terhelt ellen bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt a büntetőeljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint téves az elévülés bekövetkeztének megállapítása, valamint a törvényes vád hiányára hivatkozás. A CLXVI. r. terhelt, valamint a többi terhelt – vád tárgyává tett – cselekményének büntethetősége nem évült el. Ennélfogva törvénysértő az eljárás megszüntetése.
Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú határozatot a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja alapján a CLXVI. rendű terhelt tekintetében hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A másodfokú bíróság indokolása szerint az elsőfokú bíróság végzése a CLXVI. r. és a XLVII. r. terhelt kivételével, a többi terhelt tekintetében jogerőre emelkedett, ezért a másodfokú bíróság a Be. 349. § (2) bekezdése alkalmazásával – a jogerő feloldásával – ezen terheltek vonatkozásában is hatályon kívül helyezte az elsőfokú végzést és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A XLVII. r. terhelt 2006. december 13-án elhunyt, így esetében – a másodfokú bíróság szerint – az elsőfokú bíróságnak az eljárást a Be. 267. § (1) bekezdés c) pontja alapján meg kellett volna szüntetnie. Ennek hiányában a másodfokú bíróság a XLVII. r. terhelt tekintetében – a Be. 373. § (1) bekezdés I. pontjának a) alpontja alapján – az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezése mellett az eljárást megszüntette.
A másodfokú bíróság hatályon kívül helyező határozatának felülvizsgálata érdekében a XCV. r. terhelt – 2009. január 7. napján – kérelmet nyújtott be. A Legfelsőbb Bíróság a felterjesztett iratokat – a kérelem tartalmára tekintettel és figyelemmel a Be. 431. §-ára – megküldte a Legfőbb Ügyészségnek.
A másodfokú bíróság jogerős végzése ellen a Legfőbb Ügyész – a Be. 431. §-a alapján – törvényesség érdekében jogorvoslatot jelentett be törvénysértés megállapítása, valamint hatályon kívül helyezés érdekében.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság végzésének a fellebbezéssel nem érintett terheltek esetében, az elsőfokú határozat jogerejét feloldó rendelkezése törvénysértő. Ezért indítványozta a másodfokú bíróság határozata ezen terheltekkel szemben jogerőt feloldó, az elsőfokú végzést hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító rendelkezésének hatályon kívül helyezését.
Indokai szerint a Be. 349. § (2) bekezdése – önmagában vett tartalmából is következően – kizárólag a terheltek javára, felmentés, az alkalmazott joghátrány enyhítése, illetve az eljárás megszüntetése céljából alkalmazható.
A fellebbezéssel nem érintett terheltek esetében beállt jogerő kizárólag a javukra törhető át; aminek rendeltetése az eljárás egyszerűsítése olyan esetekben, amikor rendkívüli jogorvoslati eszközt kellene igénybe venni.
A másodfokú bíróság viszont a fellebbezéssel nem érintett terheltek terhére döntött, amikor a velük szemben jogerős – az eljárás megszüntetéséről rendelkező – határozatot azon az alapon, hogy a megszüntetés törvényi feltételei nem állnak fenn, hatályon kívül helyezte és új eljárásra utasított. Ezzel ugyanis a fellebbezéssel nem érintett terheltek terhére irányuló döntés meghozatala érdekében oldotta fel a jogerőt; amit a Be. 349. § (2) bekezdése nem tesz lehetővé.
A Legfőbb Ügyész jogorvoslati indítványában – álláspontja alátámasztásaként – hivatkozott a Be. 348. § (1) és (2) bekezdésére; 349. § (2) bekezdésére; 350. §-ára, valamint 405. § (3) bekezdésére.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyben a Be. 434. § (1) bekezdése alapján nyilvános ülést tartott, melyen a Legfőbb Ügyész képviselője a jogorvoslati indítványt fenntartotta és azzal egyező tartalommal szólalt fel. A terheltek védői felszólalásukban a jogorvoslati indítvánnyal egyetértettek.
A törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslati indítvány alapos.
A másodfokú bíróság törvényt sértett, amikor – a 349. § (2) bekezdés alkalmazásával – a fellebbezéssel nem érintett terheltek tekintetében, a velük szemben indult büntetőeljárás megszüntetéséről rendelkező elsőfokú határozatot, annak jogerejét feloldva, hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A Be. 348. § (1) bekezdése alapján főszabályként a másodfokú bíróság nincs kötve a fellebbezés tartalmához. A másodfokú bíróságnak önmagában a (joghatályos) fellebbezés ténye folytán – tekintet nélkül arra, hogy ki, milyen okból fellebbezett – joga és egyben kötelessége a megtámadott határozat minden rendelkezése és az azt megelőző bírósági eljárás felülbírálata, s hivatalból dönt az ehhez kapcsolódó járulékos kérdésekben (teljes revíziós jogkör).
A Be. 349. § (1) bekezdése a – Be. 348. § (1) bekezdése szerinti – teljes felülbírálat általános szabálya alóli egyik (alanyi jellegű) kivételről rendelkezik. E szerint, ha az elsőfokú bíróság határozata több terheltről rendelkezik, a másodfokú bíróság a határozatnak csak a fellebbezéssel érintett terheltre vonatkozó részét bírálja felül.
A Be. 349. § (2) bekezdése alapján pedig, ha ilyenkor – a felülbírálat eredményeképp – a fellebbezéssel érintett terhelt felmentésének, bűncselekményének enyhébb minősítése folytán törvénysértően súlyos büntetése (illetve a vele szemben büntetés helyett alkalmazott intézkedése) enyhítésének, vagy a határozat rávonatkozó része hatályon kívül helyezésének és vele szemben az eljárás megszüntetésének, illetve az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye, akkor a másodfokú bíróság a fellebbezéssel nem érintett terhelt tekintetében is ugyanígy határoz.
A Be. 349. § (2) bekezdése valójában nem rendelkezik arról, hogy a fellebbezéssel megtámadott határozatnak a fellebbezéssel nem érintett terheltre vonatkozó része is felülbírálható. E felülbírálati jogkör azonban – értelemszerűen – következik a Be. 349. § (2) bekezdése szerinti, a fellebbezéssel nem érintett terheltre vonatkozóan is biztosított döntési jogkörből.
A Be. 349. § (2) bekezdés zárófordulata szerinti „ugyanígy határoz” szövegrészből következően a fellebbezéssel érintett és a fellebbezéssel nem érintett terhelt esetében azonos határozat hozatalára kizárólag azonos okból kerülhet sor (összefüggő ok).
További lényeges feltétel, hogy ezen – a fellebbezéssel érintett és nem érintett terhelt esetében egyaránt meglévő – ok ugyanarra az eredményre vezessen, és csak olyan lehet, amely a fellebbezéssel nem érintett terhelt javát szolgáló, kedvező eredményre vezet. Az összefüggő ok címén való jogerő feloldásának a lehetőségét a Be. kizárólag ez irányba biztosítja.
A törvény kifejezetten nem tartalmazza ugyan, hogy a Be. 349. § (2) bekezdése kizárólag akkor alkalmazható, ha az a fellebbezéssel nem érintett terhelt javára szóló döntéshez vezet, ez azonban – amint arra a Legfőbb Ügyészség is hivatkozott – egyértelműen következik a 349. § (2) bekezdésének tartalmából és a Be. egyéb szabályaiból.
A Be. 349. § (2) bekezdése szerinti „vagy az elsőfokú bíróság ítéletének reá vonatkozó részét hatályon kívül helyezi, és vele szemben az eljárást megszünteti, illetőleg az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja” szövegrészt megelőző szövegrész egyértelmű tartalma, hogy a fellebbezéssel érintett terhelt esetében a felülbírálat a megtámadott határozathoz képest kedvezőbb – de semmiképpen nem hátrányosabb – döntéshez vezetett.
Nyilvánvaló, hogy ezzel összhangban állóan – és nem pedig önállóan – értelmezhető a Be. 349. § (2) bekezdésének hatályon kívül helyezésre és új eljárásra utasításra vonatkozó szövegrésze. Tehát a fellebbezéssel érintett terhelt tekintetében hozott olyan hatályon kívül helyező és új eljárásra utasító rendelkezés esetében van helye ekként (ugyanígy) határozni a fellebbezéssel nem érintett terhelt tekintetében is, amely nem rejti magában a hátrányosabb döntés lehetőségét.
A már kifejtettek alapján a Be. 348. § (1) és 349. § (1) bekezdése értelmében a fellebbezéssel támadott határozat teljes felülbírálata csak ugyanazon terheltre és a terhére megállapított több bűncselekményre vonatkozik; s a 348. § (2) bekezdése alapján a revízió nem terjed ki a határozat fellebbezéssel nem támadott felmentő, eljárást megszüntető rendelkezésére (a teljes felülbírálat alóli tárgyi jellegű kivétel).
A 349. § (2) bekezdése szerinti – a Be. 349. § (1) bekezdése alóli – kivételes szabály nem oldja fel a Be. 348. § (2) bekezdése szerinti, a teljes revízió általános szabálya alóli tárgyi jellegű kivételre vonatkozó rendelkezés hatályát; nem teremt lehetőséget a fellebbezéssel nem támadott felmentő, eljárást megszüntető rendelkezés felülbírálatára. A Be. 349. § (2) bekezdése kizárólag a teljes revízió általános szabálya alóli alanyi jellegű kivételről rendelkező Be. 349. § (1) bekezdéséhez kapcsolódik.
A Be. 350. §-a alapján a határozat megalapozatlansága esetén is – a 349. § (2) bekezdésének alkalmazásával – csak akkor lehet új eljárásra utasítani, ha ez a fellebbezéssel nem érintett vádlott felmentését, a bűncselekmény enyhébb minősítése folytán a törvénysértően súlyos büntetés enyhítését, vagy az eljárás megszüntetését eredményezheti.
A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett CLXVI. r. terhelt tekintetében Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának e) alpontja alapján – miszerint az elsőfokú bíróság törvénysértően állapította meg, hogy vád szerinti cselekmény büntethetősége elévült – helyezte hatályon kívül az elsőfokú bíróság eljárást megszüntető határozatát és utasított új eljárás lefolytatására.
Ez azt jelenti, hogy a CLXVI. r. terhelt esetében – a Be. 405. § (1) bekezdése és (2) bekezdés a) pontja értelmében – a megismételt eljárásban hátrányosabb döntés is hozható. Következésképpen az ilyen döntés meghozatalának igénye nyilvánul meg a fellebbezéssel nem érintett terheltek tekintetében – a Be. 349. § (2) bekezdése alkalmazásával – történt hatályon kívül helyező rendelkezés vonatkozásában is.
Mindemellett a másodfokú bíróság döntése önmagában sem tartható. A Be. 405. § (3) bekezdésének – a megismételt eljárás súlyosítási tilalomra vonatkozó – rendelkezése ugyanis kifejezetten kizárja a terhelt bűnösségének megállapítását, illetőleg vele szemben súlyosabb büntetés kiszabását, vagy a büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél súlyosabb intézkedés alkalmazását, ha a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát a Be. 349. § (2) bekezdése alapján helyezte hatályon kívül.
Ehhez képest – jelen ügyben – a fellebbezéssel nem érintett terheltek esetében, ellentétben a fellebbezéssel érintett CLXVI. terhelt esetével – a megismételt eljárás során sem hozható bűnösséget megállapító határozat. Ez pedig azt jelenti, hogy a hatályon kívül helyezés bár ugyanazon okból történt, azonban – a fellebbezéssel érintett terhelt és a fellebbezéssel nem érintett terheltek tekintetében – nem vezet ugyanarra az eredményre.
Rámutat továbbá a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy – a Be. 405. § (2) bekezdésének a) pontja és (3) bekezdése összevetéséből következően – a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjának a)-c) vagy e) pontja szerinti (összefüggő) ok miatti és a Be. 349. § (2) bekezdése alkalmazásával történt hatályon kívül helyezést követően sem hozható a megismételt eljárásban – a fellebbezéssel nem érintett terheltekre nézve – bűnösséget megállapító (hátrányosabb) határozat.
Ilyenkor a megismételt eljárásban a – Be. 405. § (3) bekezdés szerint – korlátozott döntési jogkör miatt csupán a hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértés kiküszöbölésére van lehetőség.
A kifejtettek alapján a Be. 349. § (2) bekezdése szerinti – összefüggő ok címén jogerő feloldását lehetővé tevő – szabály rendeltetése az, hogy a favor defensionis (a védelemnek adott kedvezés) elvéből fakadóan a kedvezőbb döntés lehetőségét biztosítsa a fellebbezéssel nem érintett terhelt tekintetében akkor, ha fellebbezéssel érintett terhelt esetében a felülbírálat ilyen döntéshez vezet.
Ennek elvi indoka, hogy a Be. 349. § (2) bekezdése valójában két lényeges ponton áttöri a Be. – alapeljárásra vonatkozó – általános szabályozása szerinti törvényi kereteket. Egyrészt a megtámadott ügydöntő határozat fellebbezéssel nem érintett terheltje vonatkozásában fellebbezés hiányában biztosít másodfokú felülbírálatot, másrészt lehetővé teszi a jogerő feloldását. A másodfokú bíróság ezen, törvényen alapuló hivatalbóli felülbírálati és döntési jogköre ellensúlyát képezi, hogy az csak a fellebbezéssel nem érintett terhelt érdekében állóan, javára gyakorolható.
Emellett kétségtelen a törvényi rendelkezés mögött meghúzódó azon célszerűségi megfontolás is, miszerint ilyen törvényi lehetőség hiányában a fellebbezéssel nem érintett terhelt esetében csupán rendkívüli jogorvoslatra lenne törvényi lehetőség. E megfontolás – tartalmilag – szintén a védelemnek adott kedvezés elvében gyökerezik.
Következésképpen a fellebbezéssel nem érintett terheltek esetében a másodfokú bíróság általi hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás egyrészt a Be. 349. § (2) bekezdésével ellentétes, helytelen, másrészt tartalmilag – figyelemmel a Be. 405. § (3) bekezdésére – céltalan.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 436. §-a alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság végzésének, az elsőfokú bíróság végzése jogerejét feloldó, valamint azt az e vonatkozásban érintett terheltek tekintetében hatályon kívül helyező és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasító rendelkezése törvénysértő. Ezért a Be. 437. §-a értelmében a másodfokú bíróság végzésének e rendelkezését, az azzal érintett terheltek tekintetében hatályon kívül helyezte, ebből következően a másodfokú bíróság határozatának jogerőt feloldó rendelkezése ma nincs hatályban.
(Legf. Bír. Bt. III. 286/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás