PÜ BH 2010/152
PÜ BH 2010/152
2010.06.01.
A kiskorú gyermektől a vele együtt élő szülő magatartására hivatkozással az ajándékot súlyos jogsértés címén nem lehet visszakövetelni [Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdés, Csjt. 70. és 75. § (2) bekezdés].
A felperesek az alperesek anyai nagyszülei. A kiskorú alperesek törvényes képviselői az ő szüleik: a felperesek leánya és a felperesek veje. A három generációs család az Ü., F. út 12/a. szám alatt kétszintes családi házban él. A házasingatlan a felperesek és a kiskorú alperesek szüleinek a közös tulajdona. Az alsó szinten a nagyszülők, a felső szinten a szülők és a gyermekek laknak.
Az akkor még harmonikusan élő nagy családban a felperesek által – hitel igénybevételével – biztosított 13 300 000 forint vételárért a kiskorú alperesek (szüleik törvényes képviseletével) egymás között egyenlő arányban megvásárolták a lakhelyük melletti Ü., F. út 12. szám alatti és az ingatlan-nyilvántartásban Ü. belterület 67/2. hrsz-on nyilvántartott lakóház és udvar megjelölésű ingatlant. A kiskorú alperesek tulajdonjoga vétel jogcímén fejenként 1/4 arányban bejegyzést nyert. A felperesek által felvett 67 592 svájci frank hitel biztosítékául a nagyszülők és a szülők közös tulajdonát képező lakóingatlan szolgál. A hitel havi 200 000 forintot is meghaladó törlesztő részleteit a felperesek fizetik.
A felperesek és a leányuk valamint vejük között utóbb a viszony nagyon megromlott, rendszeressé váltak a viták, a veszekedések. Mind a felperesek, mind a törvényes képviselők (az alperesek szülei) feljelentést tettek egymás ellen és több alkalommal kérték a rendőrség intézkedését. 2005. március 11-én a II. r. felperes veszélyes fenyegetés miatt tett feljelentést leánya és veje ellen. A bíróság határozataiban meg is állapította, hogy 2004 decembere és 2005 márciusa között a közös tulajdonú ingatlanban több alkalommal, bár pontosan meg nem határozható időpontokban, a II. r. felperest a leánya és a veje megöléssel, illetőleg feldarabolással fenyegette. A szülők felelősségre vonását azonban – mivel a II. r. felperes az eljárás alá vont személyek megbüntetését nem kérte – mellőzte. 2006-ban a felperesek leánya tett büntető feljelentést a felperesek ellen a megvásárolt ingatlanon lévő lakóház felperesek általi lebontása miatt, amely tényt a felperesek nem is tagadtak. A rongálás büntette miatt indult büntetőeljárást az ügyészség megszüntette. Megállapította, hogy a ház lebontásával károkozás nem történt, sőt a felperesek új kerítést is létesítettek, bár az sem változtatott az ingatlan értékén. A közös tulajdonú és közösen használt ingatlannak – a felperesek fogyasztókkénti feltüntetésével – közös közszolgáltatási mérőórái vannak. A közszolgáltatókkal kötött szerződésnek megfelelően a közös fogyasztás díjainak kiegyenlítéséért a felperesek felelnek. 2006 óta az alperesek a közös fogyasztás díjaihoz nem járulnak hozzá, bár védekezésük szerint ők azt megkísérelték.
A megajándékozott alperesekkel – az unokáikkal – a felperesek a kapcsolatot tartják, bár értelemszerűen ez a szülőkkel való viszony megromlása miatt nem teljesen zavartalan.
A felperesek keresetükben az ingatlan ajándékukat az alperesektől visszakövetelték. Keresetüket elsődlegesen a Ptk. 582. § (2) bekezdése szerint arra alapozták, hogy a gyermekekkel együttélő szüleik, tehát közeli hozzátartozóik súlyos jogsértést követtek el a felperes ajándékozók terhére. Ezt egyrészt a szabálysértési eljárásban hozott határozattal, másrészt a gyermekek szüleinek folyamatosan tanúsított összeférhetetlen, agresszív magatartásával, az adott esetben elvárható magatartási követelményeket súlyosan sértő magatartásukkal indokolták (egyebek mellett a közszolgáltatások díja fizetésének az elmulasztásával is). Másodlagosan a Ptk. 582. § (3) bekezdésére is hivatkoztak: miszerint az a feltevésük, amelyre tekintettel az unokáikat megajándékozták – nevezetesen, hogy majd a szülőkkel változatlanul jó viszonyban élnek, akik őket szükség esetén segítik, támogatják – a gyermekük és vejük magatartása miatt meghiúsult.
Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. A szüleik és a nagyszüleik között a rossz viszony meglé-tét elismerték, de a szüleiknek a felperesek sérelmére elkövetett súlyos jogsértését vitatták. A másodlagos kérelemmel kapcsolatban pedig tagadták, hogy a megajándékozásuk a felperesek által hivatkozott feltevésre tekintettel történt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperesek keresetének helyt adva az Ü. belterület 67/2. hrsz. alatti ingatlan tekintetében a négy alperesnek adásvétel jogcímén történt egymás közt, fejenként 1/4 arányú tulajdonjoga bejegyzését a földhivatal által törölni rendelte és elrendelte ezen ingatlanra – az ajándék visszakövetelésének a jogcímén – az I. r. és a II. r. felperesek, egymás között egyenlő arányú 1/2-1/2 tulajdonjogának a bejegyzését. Ennek foganatosítására, a jogerőre emelkedés függvényében a földhivatalt megkeresni rendelte. Úgy határozott, hogy az állam által előlegezett 900 000 forint eljárási illetéket az állam viseli és az alpereseket – egyetemlegesen – a felperesek javára 700 000 forint perköltségben marasztalta. Megállapította a törvényes képviselők pártfogó ügyvédjének a díját és rendelkezett annak viseléséről is.
Az ítélet indokolásának a lényege, hogy a törvényes képviselők, a megajándékozott gyermekekkel együttélő hozzátartozók, az életveszélyes fenyegetés szabálysértésének az elkövetésével, amelyet a szabálysértési hatóság megállapított, csak a felelősségre vonást mellőzte, a rezsiköltségekhez való hozzájárulás megtagadásával a szülők és a nagyszülők között igen megromlott viszonyban súlyos jogsértést követtek el. Ez az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. § (2) bekezdése szerinti feltételét megvalósítja. A Ptk. 4. §-ában foglalt és az alkalmazás során erkölcsi tartalommal kitöltendő alapelvek szerint a szülők a nagyszülőknek az ajándékozás miatt a közfelfogásnak megfelelően hálával tartoznak, hiszen őket mentesítették a felperesek a gyermekek jövőjének anyagi biztosítása alól. Ráadásul a szülő-gyermek kapcsolat vonatkozásában ajándékozás nélkül is általános társadalmi elvárás a szülők iránti megbecsülés, a velük való jó viszony ápolása, amelyet a törvényes képviselők szintén megsértettek. Az általánosan megkívánt erkölcsi normákat az alperesek szülei súlyos kötelezettségszegéssel és tevőleges magatartásukkal – azokat összességében és a kialakult rossz viszony keretei között mérlegelve – olyan módon sértették meg, ami a felperesek keresetét megalapozza.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperesek fellebbeztek. Elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára kötelezését kérték. Ez utóbbi körben a Csjt. 87. § (1) bekezdése szerinti – a szülők törvényes képviseletének az érdekellentét miatti – kizártságára hivatkoztak. Érdemi kérelmükkel összefüggésben tagadták a veszélyes fenyegetés szüleik általi elkövetelésének a tényét, hivatkozva arra, hogy a szabálysértési hatóság azt kizárólag a felperesek vallomása alapján állapította meg, és fellebbezési jog hiányában e megállapítás ellen a szüleik jogorvoslattal nem élhettek. Állították, hogy a rezsihez a szüleik hozzájárulnának, de azt a felperesek nem fogadják el, mint ahogyan azt sem, hogy a kölcsön visszafizetésében a szüleik részt vállaljanak. Érveik szerint a súlyos jogsértést csak bűncselekmény valósíthatja meg, hálálatlanság önmagában nem.
A felperesek fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyására irányult.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította. Mellőzte az alperesek elsőfokú perköltségre kötelezését és az állam helyett a felpereseket kötelezte, hogy fizessenek meg egyetemlegesen 15 nap alatt az alperesek pártfogó ügyvédje részére 120 000 forint elsőfokú perköltséget. Az állam javára a felpereseket 900 000 forint le nem rótt kereseti illeték és ugyanilyen összegű fellebbezési illeték külön felhívásra történő megfizetésében marasztalta. A felperesektől, egyetemlegesen, az alperesek javára 120 000 forint másodfokú perköltséget ítélt meg, 15 napos teljesítési határidővel.
Az ítéletének az indokolásban rámutatott, hogy miután az ajándékozáshoz felvett hitel tekintetében az adóstársak (a nagyszülők és a szülők) megállapodtak abban, miszerint a hitel a felpereseket terheli, az alperes gyermekek és a szüleik között olyan érdekellentét, ami a szülők törvényes képviselőkénti eljárását az adott perre kizárná, nem áll fenn. Így eljárási jogszabályt az elsőfokú bíróság nem sértett.
Érdemben viszont a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság döntésével nem értett egyet. Egyebek mellett kiemelte, hogy az ajándék visszakövetelése iránti igény elbírálásakor nem csak az ajándékozó, hanem a megajándékozott érdeke is jogi védelem alatt áll. A törvény, a Ptk. 582. §-a csak lényeges és komoly ok fennállása esetén ad lehetőséget az ajándék visszakövetelésére. Az ítélkezési gyakorlat szerint általában a bűncselekmény elkövetése ilyen ok. A szabálysértés azonban olyan jogsértő magatartás, amely a bűncselekményhez képest enyhébb fokban sérti vagy veszélyezteti a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit. Ezáltal az ajándék visszakövetelése szempontjából az ajándékozók jogilag védett érdekét önmagában a szabálysértés súlyosan nem sérti. Ezt támasztja alá, hogy a sértett sem kérte a perbeli esetben az elkövetők (a törvényes képviselők) felelősségre vonását. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy felróható magatartásukkal a viszony megromlásában a felperesek is közrehatottak, amikor az ajándék tárgyát képező ingatlanon a törvényes képviselők hozzájárulása nélkül az épületet lebontották és a befolyt haszonnal maguk rendelkeztek.
Vizsgálta a felperesek keresetének másodlagosként megjelölt, a Ptk. 582. § (3) bekezdése szerinti feltételeit is. A PK 76. számú állásfoglalás I. pontjában írtak alapulvételével kifejtette, hogy az ajándékozás feltevéshez kötöttségét a felperesek tartoztak bizonyítani, de a bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. Az ajándékozók elképzelése, reménye – az, hogy a megajándékozottak szüleivel a jó családi kapcsolat fennmarad – nem azonosítható az ajándék visszakövetelésének törvényi feltételeként rögzített feltevés meglétével (BH 1997/9/442. számú eseti döntés). Nyilvánvalóként megállapította a másodfokú bíróság, miszerint az ajándékozók és a törvényes képviselők közötti viszony megromlása az alperesek magatartásától független okokra vezethető vissza. Márpedig az egységes ítélkezési gyakorlat szerint nem követelhető vissza az ajándék olyan feltevés végleges meghiúsulására alapítottan, amely a megajándékozott személyétől, magatartásától teljesen független és ezért a feltevésre a megajándékozottnak nem is lehet befolyása (BH 1997/9/442. számú eseti döntés).
A jogerős ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és „az elsőfokú ítélet szerinti új ítélet meghozatalát”, (helyesen az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását) kérték, valamint teljes perköltséget. Jogszabálysértésként a Ptk. 582. § (2) és (3) bekezdését, a Ptk. 4. §-át jelölték meg. A bizonyítékok mérlegelésére (Pp. 206. §), valamint az indokolási kötelezettségre (Pp. 221. §) vonatkozó eljárási szabályok megtartásának a hiányával is érveltek.
Álláspontjuk szerint az elsőfokú bíróság az eset összes körülményét együttesen mérlegelve helyesen állapította meg, hogy a törvényes képviselők magatartása a súlyos jogsértés fogalmát kimerítette. Az ítélőtábla viszont csak egyetlen körülményt – a felperesek állítólagos közrehatását – értékelt, mégpedig éppen az elsőfokú mérlegeléssel ellentétesen. Ez a közrehatás azonban a per adataiból nem állapítható meg és megállapítását a másodfokon eljárt ítélőtábla meg sem indokolta. A bűntett és a vétség egyaránt kimerítheti az ajándék visszakövetelésének a Ptk. 582. § (2) bekezdésében írt feltételét, de ez nem jelenti egyben azt is, hogy csak a büntetőjogi relevancia bírna jelentőséggel. A súlyos jogsértés fennállását vagy annak hiányát az eset összes körülményének értékelése és azoknak a további hatásából lehet csak megfelelően megállapítani. A felperesek és a törvényes képviselők közötti rendszeres veszekedések, viták, rendőri intézkedések, az ingatlan rezsijéhez való hozzájárulás hiánya és a törvényes képviselők által elkövetett szabálysértés, amelyekkel a törvényes képviselők jogi és társadalmi normákat egyaránt sértettek, a Ptk. 582. § (2) bekezdésével jogilag védett érdek súlyos sérelmét akkor is kimeríti, ha ennek megállapítására a szabálysértés egymagában nem elegendő. A szabálysértéssel összefüggésben a másodfokú bíróság egyébként is tévesen értékelte azt, hogy a II. r. felperes nem kívánta a törvényes képviselők felelősségre vonását. A II. r. felperes ezen nyilatkozata nem a cselekmény jelentőségének súlyát érinti, hanem azt mutatja, hogy a II. r. felperes célja nem a törvényes képviselők megbüntetése volt, hanem arra való rábírásuk, hogy fenyegető magatartásukkal hagyjanak fel. Érveltek azzal is, hogy az ajándékozókkal szemben a hála tanúsítása a közfelfogás szerinti kötelezettség.
A másodlagos jogalap körébeni indokaik szerint az ítélőtábla egyes körülményeknek a kiragadott értékelésével tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az ajándékozók lényeges feltevés nélkül ajándékoztak. A jó családi kapcsolat nem általános kívánalom volt csupán, hiszen ennek feltevéskénti értékelését több körülmény alátámasztja. Így az, hogy a szomszédos ingatlant vették meg, továbbá, hogy a két ingatlant egybenyitották. Ezt a feltevést magatartásukkal a törvényes képviselők hiúsították meg. A leányuknak az a vállalása, hogy a felperesek öreg korára támogatná a szüleit, az eddigi magatartása mellett hiteltelen.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult. Álláspontjuk szerint nem az elsőfokú bíróság, hanem a másodfokon eljárt ítélőtábla értékelte a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében írt mérlegelési követelményeknek megfelelően, tehát törvényesen. A jogszerű mérlegeléssel megállapított tényállásból, ami a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságot köti, jogszerű következtetést is vont le az ítélőtábla az elsőfokú rendelkezés megváltoztatásával, a felperesek keresetének az elutasításával.
Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte az alperesek terhére a szabálysértési eljárás és határozat adatait. A törvényes képviselők ugyanis mindvégig tagadták a felperesek által állított szabálysértés elkövetését és a szabálysértés tárgyában a bíróság az eljárást megszüntette. A polgári bíróságot viszont csak a bűnösség megállapítása köti. A törvényes képviselőknek a közüzemi számlák kiegyenlítésétől való elzárkózása sem valós, mert a felperesek utasították vissza a törvényes képviselő teljesítésének az elfogadását.
A megajándékozott alperesek a felperesekkel egyébként is jó viszonyban vannak, és a felperesekkel szemben semmiféle negatív értékítélet alá eső magatartást nem tanúsítottak. Ezért a megajándékozottak magatartása a Ptk. 4. §-a szerinti követelményeknek megfelel. Az alperesek szüleinek a felperesekkel való kapcsolatának a megromlása – a felperesek érvelésével ellentétben – a felperesek magatartására vezethető vissza. Így a Ptk. 4. § (4) bekezdése alapján az ajándék visszakövetelését megalapozó körülményként a felperesek az alperesekkel közös háztartásban élő törvényes képviselőivel való viszony megromlására sem hivatkozhatnak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
Az ajándékozás a Ptk. egyik külön fejezetében, az egyes szerződésekre vonatkozó Harmadik Címben foglalt szerződés, amelynek megvalósulása a Ptk. 579. § (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel azt jelenti, hogy az egyik fél a saját vagyona rovására a másiknak ingyenes vagyoni előnyt juttat, amelyet a megajándékozott elfogad [Ptk. 213. § (1) bekezdése]. Az ajándékozási szerződésben foglalt szolgáltatás ingyenességére tekintettel a törvény meghatározott esetekben megengedi a szolgáltatás visszakövetelését, ami valójában a szerződésnek – az egyoldalú szolgáltatási kötelezettségnek megfelelő feltételek melletti – jövőre történő megszüntetését [Ptk. 319. § (2) bekezdése] jelenti.
Ilyen megszüntetési, az ajándék visszakövetelését megalapozó feltételek – egyebek mellett – a felperesek által hivatkozott Ptk. 582. § (2) bekezdése alá eső, az ajándékozó rovására elkövetett súlyos jogsértés, továbbá a Ptk. 582. § (3) bekezdése szerint az ajándékozásra indító feltevés végleges meghiúsulása.
Az először idézett visszakövetelési feltétellel, a súlyos jogsértéssel kapcsolatban a felperesek helytállóan érvelnek a felülvizsgálati kérelmükben azzal, hogy a súlyos jogsértés fogalmának a megítélésekor nem a büntetőjogi megítélés az irányadó. Önmagában tehát az, hogy egy szabálysértés jóval enyhébb büntetőjogi, sőt társadalmi-erkölcsi megítélés alá esik, mint egy bűntett, a bűncselekményhez képest a szabálysértés enyhébb fokban veszélyezteti a társadalom általánosan elfogadott együttélési normáit, a kereset elbírálása szempontjából – eltérően az ítélőtábla vonatkozó indokolásától – jelentőséggel nem bírhat. Ehelyett mindig a szerződés jellegéhez, a felek körülményeihez, egymáshoz való viszonyához képest, az egyedi eset összes releváns adatának egybevetett, összességében történő értékelése alapján kell abban a kérdésben állást foglalni, hogy az ajándékot visszakövetelő fél által sérelmezett megajándékozotti (vagy a vele együttélő hozzátartozója által elkövetett) magatartás, vagy folyamatosan tanúsított magatartássorozat kimeríti-e a megajándékozott (vagy közeli hozzátartozója) rovására elkövetett azt a súlyos jogsértést, ami az ajándék visszakövetelésére is alapot ad. Azt, hogy ennek megítélésekor milyen törvényi rendelkezések irányadóak és milyen erkölcsi normák, iránymutató döntések segítik a jogalkalmazót, az eljárt bíróságok ítéletének összesített indokai, sőt maguk a felek hivatkozásai is lényegében helyesen sorolják fel. Ezzel szemben a jelen perben ügydöntő körülménynek, nevezetesen a megajándékozottak kiskorúságának (a sérelmezett jogsértések megtörténtekor a legidősebb gyermek sem érte el 14. életévét) kellő jelentőséget nem tulajdonítottak. A másodfokon eljárt ítélőtábla ugyan az indokolásában kitért erre is, de határozatát döntően nem erre alapította.
A megajándékozottak kiskorúságára tekintettel nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy ők a Csjt. 70. §-a alapján szülői felügyelet alatt állanak és a 75. § (2) bekezdése szerint szüleik iránt tisztelettel viseltetni, nekik engedelmeskedni kötelesek. A kiskorúak a Ptk. 12/B. § (1) bekezdése alapján 14. életévük alatt cselekvőképtelenek, a Ptk. 12/A. § (1) bekezdése alapján pedig 14. és 18. évek koruk között korlátozottan cselekvőképesek, akik szüleik magatartásáért szubjektív vagy objektív felelősséggel sem erkölcsi, sem polgári jogi szempontból nem tartoznak. (Sőt a polgári jogi, de az erkölcsi ún. mögöttes, helyettes felelősség is a szülő-gyermek kapcsolat esetén éppen fordított. Mind a felelősség-megelőzési, mind reparációs céljának a megvalósulása a szülőknek a gyermek magatartásáért való felelősségével biztosított.)
Kétségtelen, hogy a kiskorú alpereseknek a törvényes képviselői (a szülei) a velük együttélő közvetlen hozzátartozói, de a gyermekek kiskorúságuk idejére e közvetlen hozzátartozói viszony nem az a kapcsolat, amelyre tekintettel a törvény a megajándékozottal együttélő hozzátartozó súlyos jogsértő magatartását az ajándék visszakövetelésével szankcionálja. Az említett szankció – egyebek mellett – az ajándékozókkal szembeni magatartás tekintetében (is) feltételezi az együttélő hozzátartozó és a megajándékozott közötti kölcsönös és hasonló súlyú hatásgyakorlást. A törvény vélelmezi, hogy a megajándékozott is hozzájárult annak a légkörnek a kialakulásához, ahhoz a szituációhoz, amely a hozzátartozója súlyos jogsértéséhez vezetett. A kiskorúak által a szankció alkalmazását lehetővé tévő hatásgyakorlás azonban a valóságban és ennek megfelelően a fent idézett jogi szabályozás szerint is kizárt. Az alperesek mint gyermekek akkor sem tudták volna a szülők magatartását megakadályozni, ha akarták volna, és akkor sem tudták volna a közüzemi számlákkal kapcsolatos vitát elhárítani, ha ez állt volna a szándékukban, mivel a közüzemi számlák kiegyenlítésére nem voltak képesek. Ezért a szüleiknek felperesek által sérelmezett magatartásáért – függetlenül attól, hogy azok milyen mértékben és módon valósak, illetőleg kimerítik-e a súlyos jogsértés fogalmát vagy sem – a megajándékozott gyermekek nem felelhetnek, szüleik magatartásáért a nekik adott ajándék visszaszolgáltatási kötelezettségével ők nem szankcionálhatók. Hiányzik az az okozati összefüggés, ami az ingyenes szolgáltatás visszakövetelését, a szerződés jövőre történő megszüntetését megalapozná. Az alperesek sem életkoruknál fogva (és ebből adódó kiszolgáltatott helyzetük miatt), sem a fölöttük gyakorolt szülői felügyeletnél fogva nincsenek abban a helyzetben, hogy szüleik (törvényes képviselőik) magatartására a jog által szankcionált módon hatást gyakorolhassanak. Erre utal – bár a Ptk. 582. § (3) bekezdésében szabályozott visszakövetelési joggal kapcsolatban – az ítélőtábla által idézett BH 1997/9/442. szám alatt közzétett legfelsőbb bírósági eseti döntés is, amikor rámutat, hogy a feltevésnek a megajándékozott személyétől, magatartásától teljességgel független és ezért a megajándékozotti befolyástól mentes meghiúsulása az ajándék visszakövetelését nem eredményezheti.
Az ajándék visszakövetelésének a megalapozottságához az ajándékozásra indító feltevés meghiúsulásával [Ptk. 582. § (3) bekezdése] kapcsolatban a feltevésük unokákra vonatkozó fennállását, a megajándékozott unokáikkal közös háztartásban élő gyermekük és vejük magatartásával kapcsolatban [Ptk. 582. § (2) bekezdése] pedig azt kellett volna a felpereseknek bizonyítaniuk, hogy a gyermekük-vejük súlyosan jogsértő magatartása, velük a viszony megromlása a megajándékozott unokák magatartására vezethető vissza, vagy legalább közrehatásuk vélelmezhető. Mindezt azonban a felperesek nem is állították. Állításuk szerint a gyermekükkel, vejükkel kapcsolatban volt az ajándékozásra indító feltétel a jó családi kapcsolat és az ezen alapuló elvárható támogatás-segítség. Az unokákat pedig – akikkel a szülőkkel való konfliktus mellett is kielégítő a viszonyuk – változatlanul szeretik. Róluk változatlanul gondoskodni kívánnak, olyannyira, hogy a keresetük teljesítése esetén az ingatlant eladni szándékoznak és annak eladási árát a kiskorú alperesek javára gyámi letétbe helyezni.
Ilyen feltételek mellett a szüleikhez fűződő feltevés meghiúsulásáért, vagy a szüleiknek az ajándékozó nagyszülőkkel szemben elkövetett súlyosan jogsértő magatartásáért a gyermekek az ajándék visszaadásának a kötelezettségével nem felelhetnek. Ennek megfelelően annak sincs jelentősége, hogy a nagyszülők-szülők viszonyának a megromlásában megállapított felperesi felelősséget az ítélőtábla megfelelően megindokolta-e vagy sem, mert ez a döntése jogszerűségét a Legfelsőbb Bíróság által módosított indokok miatt nem befolyásolja.
A kifejtetteknek megfelelően ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet – módosított indokolással – a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.182/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás