GÜ BH 2010/156
GÜ BH 2010/156
2010.06.01.
I. Meg kell szüntetni a másodlagos fizetésképtelenségi eljárást, ha a hitelező nem tudja bizonyítani, hogy az adós – aki ellen az Európai Unió más tagállamában fizetésképtelenségi főeljárás indult – Magyarország területén telephellyel rendelkezett vagy rendelkezik. A telephely létezésének megállapítását önmagában nem alapozza meg a magyarországi székhelyű gazdasági társaságban szerzett részesedés, sem pedig bankszámla nyitása, illetve fenntartása [1991. évi XLIX. tv. 25. § (3) bek., Európai Unió Tanácsa 1346/2000. EK rendelete].
II. A másodlagos felszámolási eljárást megszüntető jogerős végzés felülvizsgálati kérelemmel támadható [Pp. 270. § (3) bek., 157. § a) pont, 130. § (1) bek. a) pont, 1991. évi XLIX. tv. 6. § (3) bek., 25. § (3) bek.].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás szerint az adóssal szemben 2003. december 5-én Ausztriában a Bécsi Cégbíróságon 2S.531/03f-1. számon fizetésképtelenségi főeljárás indult. Ezt követően az E. Bank Nyrt. jogelődje, a P. és T. Rt., 2004. január 22-én teljes lehetséges igényét bejelentette a fizetésképtelenségi főeljárásban (összesen 6 132 072 EUR összegben), majd a jogutód hitelező 2007. január 8-án kérelmet terjesztett elő az adóssal szemben a Fővárosi Bíróságnál a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindítása iránt. Kérelmét arra alapította, hogy az adós Magyarországon telephellyel rendelkezik, ezért a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet (továbbiakban: EK rendelet) preambulumának 12. pontja értelmében ellene másodlagos eljárás indítható Magyarországon. A telephely fennállását abban látta megvalósulni, hogy az adós 1997 és 2001 között Magyarországon folyamatos kereskedelmi és pénzügyi tevékenységet folytatott. Kereskedelmi tevékenysége abból állt, hogy az adós társaságot képviselő ügynököt foglalkoztatott Magyarországon.
Az adós mint kedvezményezett javára a kérelmező hitelező jogelőde, a P. és T. Rt. bocsátott ki az N. 95 Rt. megbízásából 2 db akkreditívet, melynek alapja – a szerződés szerint – az adós gazdasági társaság által az N. 95 Rt. részére acéláru értékesítése volt. Az adósnak, mint kedvezményezettnek a birtokában lévő áruról raktárigazolást kellett benyújtania. A hitelező becsatolt raktárigazolásként egy angol nyelven kiállított iratot egyszerű fénymásolatban, s állította, hogy az igazolás szerint az adós az árumennyiséget Magyarországon raktározta. Erre alapította, hogy „az adós megfelelő telephellyel rendelkezett Magyarországon, hiszen e vonatkozásban végzett kereskedelmi tevékenységet”. Az adós pénzügyi tevékenységeként azt jelölte meg, hogy az adós a P. és T. Rt. részvényese volt és számlát vezetett ennél a banknál. Emellett az adós üzletrész tulajdonnal rendelkezett a magyarországi székhelyű D. Kereskedelmi, Szolgáltató és Vagyonkezelő Kft.-ben 1998 júliusától 1999. november 20-ig. (Ennek bizonyítására csatolta a D. Kft. cégmásolatát). Előadta, hogy az adós társaság teljes vagyonát a Fővárosi Bíróságnál letétben lévő pénzösszeg jelenti, amely a Magyar Állam által megvásárolt, korábban az adós tulajdonában volt P. Bank részvények ellenértéke.
Az elsőfokú bíróság a 2007. március 28-án kelt 4. sorszámú végzésében elrendelte az adós magyarországi telephelyére vonatkozóan a felszámolást másodlagos eljárásként és felszámolóként a Cs. Szolgáltató Kft.-t jelölte ki. Elfogadta a hitelező arra való hivatkozását, hogy az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytatott az országban. Megállapítása szerint ezt alátámasztja az, hogy az adós több gazdasági ügyletben részt vett, raktárt is bérelt, ahol áruját raktározta, tulajdonjogot szerzett különböző vállalkozásokban, szerződéseket kötött. Mindezek igazolják az EK rendelet szerinti telephely meglétét. Másrészt arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy egy adóssal szemben a fizetésképtelenségi eljárás nem kizárólag akkor folytatható le, ha az adós még működik, így a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásakor már nem működő telephely esetén is fennáll az eljárás megindításának a lehetősége.
A kifejtettek alapján az elsőfokú bíróság – utalva az EK rendelet 27. és 28. cikkére – az adós fizetésképtelenségének a vizsgálata nélkül megindította a másodlagos eljárást. A végzése elleni fellebbezés lehetőségét kizárta, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (továbbiakban: Cstv.) 22. § (2) bekezdésének analóg alkalmazásával.
A végzés ellen az adós nevében a főeljárásbeli felszámoló, továbbá a K. B. főeljárásbeli hitelező nyújtott be fellebbezést, mely fellebbezéseknek az elsőfokú bíróság részéről hivatalból történt elutasítását követően nevezettek az elutasító végzések ellen is fellebbezéseket terjesztettek elő.
Az ítélőtábla a 2008. április 28-án kelt végzésében az elsőfokú bíróság 15. sorszámú – a fellebbezést hivatalból elutasító – végzését megváltoztatva elrendelte a 4. sorszámú végzés ellen az adós által 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés érdemi elbírálását, míg a 17. sorszámú végzést, – melyben az elsőfokú bíróság a főeljárásbeli hitelező fellebbezését hivatalból elutasította – helybenhagyta. Egyidejűleg az adós eljárás felfüggesztése és az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezése iránti kérelmét elutasította, mely rendelkezése jogerőre emelkedett.
Az adóst képviselő főeljárásbeli felszámoló a másodlagos eljárást elrendelő végzés elleni fellebbezésében a végzés megváltoztatását és a Cstv. 25. § (3) bekezdése alapján az eljárás megszüntetését kérte.
Fellebbezésének indokolásában kifejtette, hogy az adós Magyarország területén az EK rendelet értelmében vett telephellyel nem rendelkezik. Az a körülmény, hogy követelése van Magyarországon, nem értelmezhető a telephely megállapíthatósága körében. Sérelmezte, hogy a másodlagos eljárás hitelezője több olyan tevékenységet megjelölt a kérelmében, melyeket dokumentumokkal nem igazolt, ennek ellenére az elsőfokú bíróság az állításait tényként elfogadta és elmulasztotta azok megalapozottságának vizsgálatát. A kérelmező mindössze az adós pénzügyi tevékenységére vonatkozóan nyújtott be konkrét adatokat – mely szerint az adós a P. Bank részvényese volt, illetve részesedése volt a D. Kft.-ben – azonban e részesedések évekkel a területi eljárás iránti kérelem benyújtása előtt megszűntek, de egyébként sem igazolják a telephely fennállását. Az pedig nem állapítható meg, hogy az adós a kereskedelmi tevékenysége során ügynököt foglalkoztatott, illetve raktározási tevékenységet folytatott. Ez utóbbi tekintetében utalt arra is, hogy a raktári igazolást a korábbi peres eljárásban sem fogadták el.
Másodlagosan hivatkozott arra, hogy az adott ügyben – még ha a bíróság el is fogadná a kérelmező érvelését – a telephely fennállására alapítottan azért sem lehet kérelmet előterjeszteni, mert az adós jelenleg nem végez olyan tevékenységet Magyarországon, amely megalapozná a kérelmező állítását.
Utóbb hivatkozott arra, hogy miután az adósnak Magyarországon nincs vagyontárgya – csupán követelése van a Magyar Állammal szemben – melyen még nem szerzett tulajdonjogot, így azzal nem is rendelkezhet. A letétőrzés helye és a letét ténye sem igazolja a társaság magyarországi telephelyének meglétét.
A másodlagos eljárást kezdeményező hitelező a fellebbezésre tett észrevételében a másodlagos eljárást elrendelő végzés helybenhagyását kérte.
A másodfokú eljárás során a másodlagos eljárást kezdeményező hitelező a másodfokú bíróság telephely igazolását érintő bizonyítás elrendelésére vonatkozó felhívására – többek között – bejelentette, hogy már az elsőfokú eljárás során bizonyította, az adós Magyarországon kereskedelmi és pénzügyi tevékenységet folytatott. Így igazolásra került a tagsága egy másik gazdálkodó szervezetben, illetve az, hogy részvényese volt a pénzintézetnek, valamint, hogy képviselővel rendelkezett és kereskedelmi tevékenységet folytatott. Az adós bankszámlát is vezetett a P. Banknál, illetve a D. Kft. felügyelő bizottságának tagjai az adós ügyvezetői voltak.
Az adós főeljárásbeli felszámolója a másodfokú eljárás során előadta, hogy időközben 2006. március 24-én a Magyar Állam 1 386 059 707 Ft-ot már kifizetett az adós részére a főeljárásbeli felszámolójának magyar jogi képviselője útján, aki azt továbbutalta külföldi bankszámlára. A fennmaradó összeget (1 707 425 047 Ft-ot) a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatala bírói letétként őrzi a folyamatban lévő per befejezéséig, így az adósnak Magyarországon nincs vagyontárgya.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és az eljárást megszüntette. Felhívta az elsőfokú bíróságot, hogy erről a főeljárást megindító bíróságot tájékoztassa.
Határozatának indokolásában kifejtette, hogy miután az adós gazdálkodó szervezettel szemben az Európai Unió más tagállamában már fizetésképtelenségi főeljárás indult, ezért az adós másodlagos fizetésképtelenségi eljárására – a Tanács fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelete az elsődlegesen irányadó. Ennek 3. cikke (2) bekezdésének értelmében, ha az adós cég érdekeltségi központja egy tagállam területén helyezkedik el, egy másik tagállam bírósága csak akkor rendelkezik joghatósággal az adós elleni fizetésképtelenségi eljárás megindítására, ha az adós telephellyel rendelkezik a másik tagállam területén belül is. Az EK rendelet 2. cikkének h) pontja értelmében „telephely” bármely olyan működési hely, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytat, emberi erőforrással és termékekkel.
A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a másodlagos eljárást kezdeményező hitelező kérelmében előadottak nem igazolják az EK rendelet 2. cikk h) pontjában megjelölt feltételek megvalósulását.
A hivatkozott telephely fogalom feltételez egyfajta állandóságot és olyan minimális szervezettséget, illetve szervezeti keret jelenlétét, melynek következtében a gazdasági élet más szereplői számára is érzékelhetővé és felismerhetővé válik az adós működése. Nem elegendő alkalomszerűen végezni a tevékenységet, hanem annak huzamosabb időtartamot elérő, emberi erőforrással és termékekkel való működése is szükséges. A gazdasági tevékenység személyek és vagyoni értékek együttes meglétét, azok nem átmeneti jellegű működését feltételezi. Ha az adósnak az érintett tagállamban – ahogy ez a jelen ügyben is megvalósult – csak bankszámlája, vagy letétbe helyezett pénzvagyona van, úgy ez – a másodfokú bíróság álláspontja szerint – az EK rendelet 2. cikk h) pontja szerinti feltételeket nem valósítja meg.
Az a tény, hogy az adós tulajdonjogot szerzett különböző vállalkozásokban, melyek külön az adóstól függetlenül gazdálkodtak, illetőleg szerződéseket kötött, továbbá számlát vezetett pénzintézeteknél, nem elegendő a telephely meglétének az igazolására. Úgyszintén nem igazolja a telephely fennállását a részvényvásárlás sem, ugyanis a rendelet értelmében megkívánt telephely igazolásához azt is bizonyítani kell, hogy a telephelyként megnevezett működési helyen konkrét tevékenység, munkavégzés folyt.
A másodfokú bíróság alkalmatlannak találta a raktár bérlésének bizonyítására becsatolt angol nyelvű dokumentumot is a kérelmező állításának alátámasztására. Megállapította, hogy ennek az okiratnak a tekintetében már peres eljárás során is kétely merült fel, de ezen túlmenően a benne foglaltak csupán azt igazolják, hogy a B. Mgtsz. – vagyis a jelen eljárásban nem szereplő harmadik személy – a saját telephelyén árut tárolt 1998. évben egy további, a jelen eljárásban nem szereplő társaság részére.
A kérelmező a másodfokú eljárásban történt felhívásra sem igazolta, hogy az általa hivatkozott, de konkrétan meg nem jelölt telephelyen az adós milyen formában, mennyi ideig, milyen rendszerességgel tevékenykedett, illetve milyen tevékenységet végzett és kit (kiket) foglalkoztatott, ezért a telephely léte, működése nem állapítható meg.
A kifejtett indokok miatt az EK rendelet 28. cikke értelmében alkalmazott Cstv. 25. § (3) bekezdése alapján – utalva a Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 259. §-ára és 253. § (2) bekezdésében foglaltakra is – a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatva a másodlagos felszámolási eljárást megszüntette.
A másodlagos felszámolási eljárást megszüntető jogerős másodfokú végzés ellen a másodlagos felszámolási eljárás lefolytatását kérelmező hitelező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben a másodfokú végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság területi eljárást elrendelő végzésének helybenhagyását kérte.
Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a telephely megállapíthatóságához az EK rendelet 2. cikk h) pontja értelmében szükséges feltételek az adós esetében maradéktalanul megvalósultak. Az ítélőtábla ezzel ellentétes álláspontja a közvetlenül alkalmazandó közösségi jogi normába ütközik. A közösségi jogalkotó akarata – a helyi hitelezők védelme érdekében életre hívott jogintézmény mögötti megfontolásoknak megfelelően – nem engedi meg a telephely fogalmának megszorító értelmezését, a gazdasági aktivitáson túli szervezettség feltételként való előírását.
A telephely megállapítása feltételeinek fennállása tekintetében fenntartotta a másodfokú eljárás során kifejtett észrevételeiben foglaltakat. Kiemelte, hogy a telephely fogalmának lényege a nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenység folytatása, amely pedig szükségszerűen a működés megvalósulását jelenti. Önmagában a kereskedelmi működés eredményeképpen megjelenő, a gazdasági tevékenységből származóan realizált vagyon megléte bizonyítja a telephely fennállását. Egy vagyontárgy ottléte önmagában még nem alapozza meg a telephely fennállását, a kifejtett kereskedelmi tevékenység, mint gazdasági aktivitás viszont már igen. Az adós a jelen ügyben ilyen kereskedelmi tevékenységet folytatott Magyarország területén, a társasági részesedések megszerzésére és kezelésére vonatkozó befektetési célú tevékenység másképp nem értékelhető. E tevékenységből az adós működése önmagában – a cégjogi ügyleteknek a cégjegyzék által teremtett publicitásából fakadóan – a gazdasági élet más szereplői számára objektíve érzékelhető volt.
Az adós más áruk (pl. vas) kereskedelmével is foglalkozott Magyarországon. Ezt a kereskedelmi tevékenységet nem teszi meg nem történtté az a körülmény, hogy az adós által eladott áru rendelkezésre állását igazolni hivatott raktározási jegyekről utóbb kiderült, hogy azok a szóban lévő áruk raktározását, tényleges rendelkezésre állását nem igazolták.
A gazdasági aktivitás huzamossága sem lehet vitás, miután az adós tevékenységét éveken keresztül folytatta Magyarországon.
A gazdasági tevékenységnek emberi erőforrás útján történő megvalósulása megállapításához a külső szemlélő számára észlelhető helyzet a döntő. Ha tehát harmadik személyek azt látják, hogy az adós nevében az ő érdekében végeznek tevékenységet, a telephely fennállását meg kell állapítani. Nem szükséges az emberi erőforrásnak munkaviszonyban állni az adóssal ahhoz, hogy a telephely megállapítható legyen. Nyilvánvaló, hogy a társasági részesedések megszerzése, ezek kezelése, továbbá a részvényjegyzések az adós nevében történtek, ezek pedig a kívülállók számára az adós tevékenységeként jelentek meg.
Végül hivatkozott arra, hogy önmagában a korábban fennállott telephely léte elegendő a másodlagos eljárás megindításához, nem szükséges, hogy a telephely a másodlagos eljárás megindítása iránti kérelem előterjesztésekor fennálljon. Az ezzel ellentétes értelmezés a másodlagos eljárás kezdeményezésének lehetőségét a lényegétől fosztaná meg.
Az adós főeljárásbeli felszámolója a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében a jogerős végzés hatályában való fenntartását és a hitelező kötelezését kérte a felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségei megfizetésére. Álláspontja szerint a felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzés mind ténybeli, mind jogi következtetési alapján érdemben helyes és megalapozott. Megismételte az eljárás során kifejtett védekezésében foglaltakat.
A másodlagos felszámolási eljárást megszüntető jogerős végzésre az EK rendelet 4. cikk (1) bekezdése szerint a másodlagos fizetésképtelenségi eljárás megindításának helye szerinti jog – azaz jelen esetben a magyar jog – az irányadó. A magyar Cstv. 6. § (3) bekezdése folytán irányadó Pp. 270. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős ítélet, vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés ellen van helye felülvizsgálatnak.
A Pp. 270. § (3) bekezdése szerint a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet (fizetési meghagyást) a 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító és a pert a 157. § a) és g) pontja szerint megszüntető jogerős végzés ellen. Az EK rendelet a másodlagos felszámolási eljárás, mint területi eljárás megindítására vonatkozó joghatósági okként határozza meg az adós telephelyét. Ekként a telephely fennállásának vizsgálata a magyar bíróság joghatósági körébe tartozik. Ezért a másodlagos felszámolási eljárásnak a Cstv. 25. § (3) bekezdése alapján magyarországi telephely hiányában történő megszüntetése azonos tartalmú a Pp. 157. § a) pontja szerint alkalmazott 130. § (1) bekezdésének a) pontja alapján alkalmazandó eljárás megszüntetési okkal.
Ezért a felülvizsgálati bíróság úgy ítélte meg, hogy a jelen másodlagos felszámolási eljárást megszüntető végzés ellen a Pp. 270. § (3) bekezdésének megfelelő alkalmazásával helye van felülvizsgálatnak. Így a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet érdemben vizsgálta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján, a felülvizsgálati kérelem keretei között.
Ennek során abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy jogszabálysértő-e a jogerős végzés annak folytán, mert azt állapította meg, hogy a hitelező az EK rendelet 2. cikkének h) pontjában meghatározott telephely magyarországi fennállását nem bizonyította.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan, a jogerős végzés nem jogszabálysértő.
Ahhoz, hogy a magyar bíróság joghatósága megállapítható legyen a másodlagos eljárás lefolytatására, a kérelmezőnek – az adós Magyarországon lévő vagyonán kívül- azt kellett bizonyítania, hogy az adósnak még működése ideje alatt volt az EK rendelet 2. cikk h) pontja szerinti telephelye Magyarországon, azaz az adósnak Magyarországon volt olyan működési helye, ahol az adós nem átmeneti jellegű gazdasági jellegű tevékenységet folytatott emberi erőforrással és termékekkel. Az EK rendelet nem határoz meg olyan további feltételt, hogy ennek a telephelynek a másodlagos fizetésképtelenségi (felszámolási) eljárás lefolytatása iránti kérelem benyújtásának időpontjában is fent kell állnia. E tekintetben a felülvizsgálati bíróság egyetért az elsőfokú bíróság által kifejtett és a másodfokú bíróság által is helytállónak elfogadott jogi állásponttal.
A hitelező jelen eljárásban csak állította, de nem bizonyította, hogy az adós Magyarországon ténylegesen acélárukkal kereskedett. Azt sem igazolta, hogy Magyarországon a kereskedés megvalósítása érdekében raktárt bérelt. A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az ennek igazolására becsatolt angol nyelvű iratból csak az állapítható meg, hogy a B. Mgtsz. a saját telephelyén tárolt árut 1998. május 8-án az N. 95 Rt. részére.
Az adós főeljárásbeli felszámolója helytállóan hivatkozott arra, hogy a hitelező jogelődje a P. és T. Rt. korábban arra hivatkozással tagadta meg fizetési kötelezettségét, hogy a hozzá benyújtott – köztük a jelen eljárásban a hitelező által bizonyítékként becsatolt – igazolások hamisak. A fellebbezési eljárásban becsatolt, a Legfelsőbb Bíróság Gf. 31.036/2000/13. számú ítélete (lásd 10. oldal 3. bekezdés és 11. oldal 1. bekezdés), valamint a Gfv. X. 30.354/2001/8. számú végzésének tartalma alapján (lásd 18. oldal 3. bekezdés) megállapítható, hogy a beszerzett írásszakértői vélemény és a B. Mgtsz. képviselőinek nyilatkozata egyaránt azt támasztották alá, hogy az 1998. május 8-i keltezésű raktárjegyek hamisak voltak, azokat nem a B. Mgtsz. állította ki és nem is raktározott árut az N. 95. Rt. javára.
Az a bizonyított tény, hogy az adós a D. Kft.-ben üzletrész tulajdont szerzett, illetve a P. és T. Rt. részvényese volt, szintén nem ad alapot a telephely létének megállapítására. A gazdasági részesedések megszerzése, kezelése, a részvényjegyzés ugyan az adós nevében történt a rendelkezésre álló iratok szerint, de azt a további feltételt a hitelező nem bizonyította, hogy magyarországi „emberi erőforrással” folytatta ezt a tevékenységet. E tevékenységek pedig önmagukban nem igényelték az adós képviselőjének nem átmeneti jellegű, huzamos magyarországi jelenlétét, ezek az érdekeltségek az ausztriai székhelyről is kezelhetőek voltak.
Az adós által Magyarországon bankszámla nyitása, illetőleg fenntartása pénzügyi tevékenység, amely szintén nem igényelte az adós (képviselője, megbízottja) nem átmeneti jellegű magyarországi fizikai jelenlétét. A bankszámla kezelésének helye pedig – ahogy arra az adós főeljárásbeli felszámolója helytállóan hivatkozott – nyilvánvalóan nem az adós, hanem a számlát vezető bank működési helye.
A kifejtett indokokra tekintettel a másodfokú bíróság jogerős végzésében helytállóan jutott arra a következtetésre, miszerint a hitelező nem bizonyította az adósnak olyan magyarországi működési helyét, ahol nem átmeneti jellegű gazdasági tevékenységet folytatott emberi erőforrással és termékekkel.
Az adós magyarországi telephelye bizonyítottságának hiányában pedig helytállóan szüntette meg az eljárást a Cstv. 25. §-ának (3) bekezdése alapján.
A Legfelsőbb Bíróság a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Gfv. XI. 30.516/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás