GÜ BH 2010/158
GÜ BH 2010/158
2010.06.01.
Ha a másodfokú bíróság olyan ügyben, amelyben a felülvizsgálati eljárás nem kizárt, elutasítja az előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet, e végzés elleni fellebbezési eljárásban eljáró bíróság a kezdeményezés szükségességét nem vizsgálhatja és e körben a határozatot nem változtathatja meg [Pp. 155. §, 249/A. §, EKSz. 234. cikk (3) bek., Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös vélemény].
A felperes pontosított keresetében annak megállapítását kérte az I-III. r. alperesekkel szemben, hogy a II. r. alperes tulajdonában lévő részvények ellenértékeként az I. r. alperes által bírósági teljesítési letétbe megfizetett és ekként elfogadott 1 707 425 004 Ft összegen a felperesnek óvadéki joga áll fenn.
Megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság 2009. január 7-én kelt végzésével a pert megszüntette. Határozata indokolásában kifejtette, az osztrák jogról történt tájékoztatás szerint az osztrák csődtörvény kizárja a csődvagyonnal szembeni perindítás lehetőségét, függetlenül attól, hogy a kereset megállapításra, vagy teljesítésre irányul. Ezt perzárlatnak nevezi. A perzárlat alóli kivételek között, a jelen per tárgyát képező, az óvadéki jog megállapítása iránti per nem tartozik.
Felperes e végzéssel szembeni fellebbezésében kezdeményezte az Európai Bíróság megkeresését. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmében két kérdés feltételét indítványozta. Első kérdése az alábbiak szerint szólt: „Alkalmazható-e a fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendelet egy új tagállamban egy olyan fizetésképtelenségi eljárásra, különösen a fizetésképtelenségi eljárás elismerésére, amelyet egy régi tagállamban még azt megelőzően indítottak, hogy a közösségi jog az új tagállam vonatkozásában hatályba lépett volna?” A felperes által feltenni kért második kérdéssel kapcsolatban fellebbezés előterjesztésére nem került sor, így annak ismertetésétől a Legfelsőbb Bíróság eltekint. Az egyes számú kérdéssel összefüggésben felperes kifejtette, korábban a II. r. alperest maga is felszámolás alatt állónak tekintette, utóbb az osztrák jogi szabályozás megismerését követően arra a következtetésre jutott, hogy a fizetésképtelenségi eljárásról szóló hivatkozott rendelet szabályai a Magyarországon való hatálybalépést megelőzően indult eljárásban nem alkalmazhatóak, ezért a II. r. alperest Magyarországon nem lehet felszámolás alatt álló cégnek tekinteni, ugyanis a II. r. alperes felszámolásának kezdő időpontja megelőzi Magyarországnak az Európai Unióhoz történt csatlakozását és csak ezen időponttal lépett a hivatkozott rendelet Magyarországon hatályba.
A másodfokú bíróság 2009. július 14-én kelt végzésével az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította. Végzése indokolásában hivatkozott a Rendelet 16. § (1) bekezdésében, illetve a 17. § (1) bekezdésében foglaltakra. A Rendelet hivatkozott szabályának értelmezésével arra a következtetésre jutott, hogy a Rendeletet kötelezően és közvetlenül alkalmazni kell Magyarországon, mint az Európai Unió tagállamában. A 16. cikk rendelkezése szerint a 3. cikk alapján joghatósággal rendelkező tagállam bírósága által hozott fizetésképtelenségi eljárást megindító határozatot az összes többi tagállamban attól kezdve el kell ismerni, amikor az hatályossá válik az eljárás megindításának helye szerinti államban. A végzés indokolása hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös véleményében írtakra is.
Felperes fellebbezést kizárólag az egyes számú kérdés tekintetében terjesztett elő. Az egyes számú kérdés vonatkozásában elsődlegesen a Pp. 155/A. § (2) bekezdésének megfelelően az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését, egyidejűleg a per felfüggesztését az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, illetve, ha erre a Legfelsőbb Bíróság nem látna lehetőséget, a végzés hatályon kívül helyezésével a másodfokú bíróság utasítását kérte a fenti kérdés feltételére az Európai Bíróságnak. Elsődleges fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, hogy az EKSz. 234. cikkének (2) bekezdése értelmében az ítélőtábla végzését a Legfelsőbb Bíróság jogosult felülbírálni, ha az értelmezést szükségesnek találja, jogosult az elutasító végzést megváltoztatni. Ezt támasztja alá megítélése szerint a Pp. 249/A. §-ában foglalt rendelkezés törvényi indokolása is. A fenti álláspontot pergazdaságossági szempontok is indokolják. Amennyiben a fenti érvelést a Legfelsőbb Bíróság nem fogadná el, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére – annak szükségessége megállapítása mellett – a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblát utasítsa. Másodlagosan a Pp. 258. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 213. § (1) bekezdésére figyelemmel kérte az ítélőtábla végzésének hatályon kívül helyezését az egyes számú kérdés tekintetében, mert a kérelem álláspontja szerint nem került érdemben elbírálásra. Az ítélőtábla végzésének indokolása ugyanis a Rendelet rendelkezéseinek jelen ügyben való alkalmazhatóságát magának a rendeletnek a hatálybalépéséből vezette le, nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Magyarországon, egy a Rendelet hatálybalépését megelőzően elrendelt fizetésképtelenségi eljárásban a Rendelet szabályai alkalmazásra kerülhetnek-e, ha a Rendelet saját időbeli hatályát akként állapítja meg, hogy rendelkezéseit csak a hatálybalépését követően lehet alkalmazni (43. cikk).
A II. r. alperes észrevételében kifejtette, az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése a per érdemi elbírálásához szükségtelen, ezért kérte a végzés helybenhagyását.
A II. r. alperes pernyertessége érdekében beavatkozó, ugyancsak a végzés helybenhagyását kérte, elsődlegesen a Legfelsőbb Bíróság Polgári és Közigazgatási Kollégiumának közös véleményében kifejtettekre hivatkozva.
A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a fellebbezés keretei között vizsgálta és megállapította, hogy a fellebbezés nem alapos. A felperes fellebbezése nem érintette a 2. számúként hivatkozott kérdés feltételét elutasító határozati rendelkezést, így az nem volt a fellebbezési eljárás tárgya.
Az egyes számú kérdés kapcsán a Legfelsőbb Bíróság álláspontja a következő.
Az eljárás során hivatkozott 1/2009. (VI. 24.) PK-KK közös véleményben foglaltakra tekintettel elsődlegesen azt kellett a Legfelsőbb Bíróságnak vizsgálnia, hogy a peres eljárás során hozandó érdemi határozattal szemben van-e helye felülvizsgálati eljárásnak. Ha ugyanis van helye felülvizsgálati eljárásnak, az meghatározza, hogy mely körben illeti meg a Legfelsőbb Bíróságot, mint jelen esetben másodfokú bíróságot az ítélőtábla végzésének felülvizsgálata. Olyan Pp. rendelkezés nincs hatályban, mely a felülvizsgálat lehetőségét az adott ügyben kizárná, így az ítélőtáblát nem lehet az EKSz. szerződés 234. cikkének (3) bekezdése szerinti előterjesztésre kötelezett bíróságnak tekinteni. Ebből következően az ítélőtáblát megillette a mérlegelés joga a tekintetben, hogy felteszi-e a felperes által javasolt kérdést az Európai Bíróságnak, annak eldöntése, hogy érdemi határozata meghozatalához szükségesnek tartja-e a kérdés feltételét. Végzése, melyben az előzetes döntéshozatal kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította, a jelenleg hatályos Pp. 249/A. §-a alapján fellebbezéssel támadható. A Legfelsőbb Bíróság azonban a hivatkozott kollégiumi vélemény 3. pontjában egyértelműen akként foglalt állást, többek között az Európai Bíróság C-210/06. számú Cartesio Bt. ügyében hozott ítélete értelmezésével, hogy a fellebbezés elbírálásakor a fellebbviteli bíróság, jelen esetben a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálhatja a kezdeményezés szükségességét és e körben a határozatot nem változtathatja meg, figyelemmel arra, hogy az eljárásnak ebben a szakaszában az ügy érdemében döntési hatásköre nincs. Így nem foglalhat állást abban a kérdésben, hogy az érdemi döntés meghozatalához szükség van-e az Európai Bíróság jogértelmezésének beszerzésére. A Legfelsőbb Bíróság hivatkozott kollégiumi véleményében kifejtettek szerint az alapügyben eljáró bíróság (jelen esetben az ítélőtábla) mérlegelési jogát korlátozná az EKSz. 234. cikk (2) bekezdésével össze nem egyeztethető módon a Legfelsőbb Bíróság, ha az eljáró ítélőtáblát szándékától eltérően az eljárás kezdeményezésére kötelezné. Így tehát az eljárás jelen szakaszában a Legfelsőbb Bíróság a felperes elsődleges fellebbezési kérelmét nem találta teljesíthetőnek, sem olyan módon, hogy maga keresse meg az Európai Bíróságot, sem oly módon, hogy annak megkeresésére az ítélőtáblát utasítja.
A másodlagos fellebbezési kérelem sem alapos. Az ítélőtábla megindokolta, hogy miért nem tartja szükségesnek az Európai Bíróság megkeresését. Az indokolás tartalmi felülvizsgálatát a fentebb kifejtettek kizárják. A Legfelsőbb Bíróság egy esetleges felülvizsgálati eljárásban lesz abban a helyzetben, hogy mérlegelje, eldöntse, szükséges-e az Európai Bíróság megkeresése, avagy sem, milyen indokok alapulvétele mellett.
A fent kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az ítélőtábla végzését a fellebbezéssel érintett körben a Pp. 259. §-a szerint alkalmazandó 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Legf. Bír. Gf. IX. 30.324/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás