GÜ BH 2010/160
GÜ BH 2010/160
2010.06.01.
Vadásztársaság közgyűlési határozatának megsemmisítése iránti perben a vadásztársaság tagjának kell bizonyítania, hogy a vadásztársaságból kizáró fegyelmi határozat törvénysértő, mert az abban megállapított tényállás megalapozatlan (1989. évi II. tv. 10. §, Pp. 164. §).
A felperes az alperes vadásztársaság tagja volt. Az alperes fegyelmi és etikai bizottsága a felperest a 2008. január 26-án hozott határozatával kizárta a vadásztársaságból. A fegyelmi büntetés alkalmazását a vadászati szabályzatnak a vadazonosító jel használatára, az egyéni vadászatra történő beiratkozásra, a biztonságos vadászatra vonatkozó előírásainak felperes általi megsértésével, a hivatásos vadásszal és az elnökkel szembeni sértő magatartásával indokolta. A közgyűlés, a felperes jogorvoslati kérelmére hozott, 2008. március 14-i határozatával a fegyelmi határozatot helybenhagyta.
A felperes az utóbbi határozattal szemben benyújtott keresetében kérte annak megsemmisítését, a fegyelmi határozatra kiterjedően. Vitatta a terhére megállapított fegyelmi vétségek elkövetését. Állításának alátámasztásául hivatkozott arra is, hogy az ellene jogosulatlan vadászat miatt indított közigazgatási eljárást megszüntették.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Álláspontja az volt, hogy a támadott határozat nem sérti az alperes alapszabályának, illetve fegyelmi szabályzatának előírásait. Megállapította, hogy a felperes megsértette a vadászatra beiratkozás leghosszabb – 12 órás – időtartamra vonatkozó, a sebzett vad „után-keresésére” irányadó szabályát. A hivatásos vadásszal és az alperes elnökével szemben nem megengedhető hangnemet használt, nem igazolta továbbá, hogy az általa elejtett vadon a vadazonosító jelet a vadászati szabályzatban előírtak szerint elhelyezte. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta azt is, hogy a szabályszegésekkel arányban állónak tartotta az alkalmazott fegyelmi büntetést.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Határozatának indokolásában rámutatott arra: az alperes önkormányzattal bíró társadalmi szervezet. Autonóm közösség, amely maga határozza meg a működésének szabályait, e szabályok megsértésének következményeit. Maga dönt arról, hogy mely magatartásokat, mulasztásokat minősít fegyelmi vétségnek, ezek megvalósulása esetén az arra jogosult szerve útján indít-e fegyelmi eljárást, és annak lefolytatását követően milyen szankciót alkalmaz. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a társadalmi szervezet működésébe, kizárólag annak jogszabályba ütköző tevékenysége esetén avatkozhat be a bíróság. Ilyennek kell minősíteni a társadalmi szervezet alapszabályát, fegyelmi szabályzatát sértő tevékenységet is. A bíróság azonban kötve van a keresettel támadott, felülvizsgálni kért határozat tényállásához, és köteles tiszteletben tartani az önkormányzati működést.
A kifejtettek tükrében tévesnek tartotta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalakor olyan magatartásokat is értékelt, amelyek nem képezték a fegyelmi eljárás tárgyát. E körben utalt a vadászatra beiratkozás időtartamának, az „után-keresés” szabályainak megsértésére. Rámutatott: az arra jogosult elnök a vad szabálytalan elejtése, a vadazonosító jel elhelyezésének elmulasztása, a hivatásos vadásszal és az elnökkel szemben tanúsított sértő magatartás miatt kezdeményezett fegyelmi eljárást. A fegyelmi bizottság a kezdeményező által megjelölt fegyelmi vétségek elkövetését megállapította, és kiszabta a fegyelmi büntetést. A közgyűlés a határozatot helybenhagyta. A bíróságnak ezért kizárólag az eljárási szabályok betartásának, a döntés alapjául szolgáló tények helytálló megállapításának vizsgálatára terjedt ki a hatásköre.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatására az alapszabály és a fegyelmi szabályzat előírásainak betartásával került sor. A felperes erre nézve maga sem terjesztett elő kifogást.
A másodfokú bíróság a peres iratok között fellelhető fényképfelvételek, a helyszíni szemle adatai, a hivatásos vadász előadása alapján – a felperes állításával és az általa becsatolt írásbeli tanúvallomásokkal szemben – okszerűnek tartotta a fegyelmi bizottság következtetését arra vonatkozóan, hogy a felperes a vad elejtésre vonatkozó szabályokat megsértette. Annak ellenére, hogy a 8. számú körzetbe iratkozott be, a perbeli vadat az 5. és a 6. körzet határán lőtte ki. A másodfokú bíróság a hivatásos vadász vallomása alapján megállapította továbbá, hogy a vadat a felperes nem 2008. január 3-án a reggeli órákban, hanem későbbi időpontban ejtette el. Az említett szakember ugyanis személyesen, az esti órákban azt tapasztalta, hogy az állat vére a lapocka felett lefejtett bőr alatt „még nem fagyott meg”.
A másodfokú bíróság a felperes személyes előadása alapján is a vadazonosító jel feltételére vonatkozó szabályszegést bizonyítottnak tartotta. A felperes ugyanis azt adta elő, hogy a vadnak a 15 óra körüli teherautóra történő felhelyezésekor tette fel a vadazonosító jelet. A szabályzat ezzel szemben az elejtéskor – ez a felperesi állítás szerint reggel 8 órakor volt – azonnali jelfeltételt ír elő. A másodfokú bíróság a fegyelmi eljárás során meghallgatott két tanú vallomása alapján okszerűnek tartotta azt a fegyelmi határozatban szereplő megállapítást is, hogy a felperes a tetemen nem helyezett el vadazonosító jelet.
A másodfokú bíróság a fegyelmi eljárás alapján azt nem látta megállapíthatónak, hogy a felperes intrikus magatartást tanúsított volna, azt azonban a felperes által sem vitatott tényként elfogadta, hogy a hivatásos vadászt, illetve a vadásztársaság elnökét megsértette.
A fegyelmi határozatban megjelölt, valóságos tényekre alapítva – figyelemmel a vadásztársaság autonómiájára – a fegyelmi vétségek miatt kiszabott fegyelmi büntetést azokkal arányban állónak tartotta. Utalt arra is, hogy az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 10. §-a alapján indult perben, az Etv. 16. § (2) bekezdés a) pontja értelmében, jogszabálysértés esetén kizárólag a támadott határozat megsemmisítésére van jogköre, az alkalmazott büntetés súlyosságát nem értékelheti, nem mérlegelheti felül.
Kifejtette azt is, hogy a Pp. 4. § (1) bekezdése szerint a bíróságot más hatóság döntése az abban megállapított tényállás nem köti. Ebből következően az elsőfokú bíróság nem követett el eljárási szabálysértést, amikor a kereset elbírálásakor a felperessel szemben lefolytatott közigazgatási eljárásban hozott határozatot nem vette figyelembe.
Mindezekre tekintettel az érdemben helytállónak tartott elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a támadott ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és a keresetben megjelölt fegyelmi határozat helybenhagyásáról szóló közgyűlési határozat megsemmisítését a fegyelmi határozatra kiterjedően. Másodlagosan a jogerős ítélet elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését és az eljárt bíróságok új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását indítványozta. Előadta, hogy a másodfokú ítélet az Etv. 10. §-át, 16. § (2) bekezdését, a Pp. 164. § (1) bekezdését sérti. A beadványában – annak tartalma szerint – hivatkozott még a bizonyítékok okszerű mérlegelésére vonatkozó kötelezettséget előíró Pp. 206. § (1) bekezdésének megsértésére is. Állította, hogy a hivatásos vadász az elejtett perbeli vadat nem tekintette meg. Az elejtés időpontjára, a vadazonosító jel hiányára nézve ezért értékelhető tanúvallomást nem tehetett. A felperes tagadta azt is, hogy a távozását követően elkészített, általa nem hitelesített fegyelmi tárgyalási jegyzőkönyv helytállóan tartalmazza azt a nyilatkozatát, hogy a vadazonosító jelet 15 óra körül tette fel. Utalt a megelőző több évtizedes vadász pályafutására, és arra, hogy ezt megelőzően vele szemben fegyelmi eljárás nem indult. Maga is több vadásztársaságban töltött be korábban különböző tisztségeket.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban fenntartását indítványozta. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket. Hangsúlyozta, hogy a felperes olyan körzetben vadászott, ahova nem volt beiratkozva. Bizonyított tény, hogy nem „után-keresés” során ejtette el a vadat, az pihent a kilövés helyén. Utalt arra is, hogy a felperes többször elismerte a vadazonosító jel felhelyezésének elmulasztását, csak a fegyelmi eljárás megindítását követően tagadta azt. Azt pedig maga sem vitatta, hogy a hivatásos vadásznak, illetve az alperes elnökének – rajtuk keresztül az alperes vadásztársaságnak – méltóságát megsértette. Ez utóbbi magatartás önmagában megalapozza a legsúlyosabb büntetés alkalmazását.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a másodfokú ítélet a felperes által megjelölt jogszabályokat az alábbiakra tekintettel nem sérti.
A Pp. 164. § (1) bekezdésében írtak szerint a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy az általa megjelölt fegyelmi határozatban rögzített fegyelmi vétségeket, az alperes állításával szemben nem követte el. A perbeli vadat a kilövés helyén, az általa megjelölt időpontban jogosult volt elejteni. A vadazonosító jel elhelyezésére vonatkozó előírásokat nem sértette meg, nem tanúsított az alperes tisztségviselőivel szemben sértő magatartást.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság a Pp. 206. § (1) bekezdésében írtak szerint, a bizonyítékok okszerű mérlegelésével következtetett arra, hogy a felperes az általa tagadott tények fenn nem állását bizonyítani nem tudta. A kilövés helyén készült fényképek, a helyszíni szemle adatai, a hóban fellelhető, az állattól származó, illetve az elvontatásával keletkező nyomok alapján a felperes által állított „után-keresés” igazolást nem nyert. A felperes alaptalanul hivatkozik arra, hogy a helyszíni szemlét a távollétében tartották, ezért annak adatai az alperes által állított tények alátámasztásaként nem elfogadhatók. A felperes telefonon keresztül tudomást szerzett a helyszíni szemle folyamatban létéről. Érdekében állt volna ott azonnal megjelenni. A vizsgálatot végző személyekkel azonban nem működött együtt. Jelenlétének hiánya miatt, a helyszíni szemle adatait megalapozottan nem kérdőjelezheti meg.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal az álláspontjával is, hogy a rendelkezésre álló iratok szerint a felperes a vadazonosító jel elhelyezésére nézve ellentmondásos nyilatkozatokat tett. A fegyelmi bizottság három tagja és jegyzőkönyvvezetője által aláírt jegyzőkönyvből kitűnik, hogy a hivatásos vadásznak, a fegyelmi tárgyalást megelőzően, az elejtett vad megtekintésekor azt mondta, hogy a vadazonosító jelet azért nem helyezte el, mert félt, hogy az kiesik. Ezzel szemben a helyszíni szemle időpontjában telefonon az alperes elnökével azt közölte, hogy azért nem tudott vadazonosító jelet használni, mert a vadőrtől nem kapott. A felperes a fegyelmi tárgyaláson személyesen azt nyilatkozta, hogy a vad szállítására használt járműre történő feltételt követően, kb. 15 órakor helyezte el a krotáliát. A vadászmester 2008. január 5-én kelt jelentése is utal arra, hogy a hivatásos vadász arról tájékoztatta, a felperes elismerte a vadazonosító jel használatának elmulasztását. Mindezek egybevetésével a fegyelmi tárgyalásról készült jegyzőkönyvnek a felperes általi aláírása hiányában is arra kell következtetni, hogy bár a vadászati szabályzat II/4. pontja azt tartalmazza, hogy az elejtést követően a vadat haladéktalanul meg kell jelölni azonosító jellel, a felperes e kötelezettségét megszegte.
A felperes maga sem állította, hogy a hivatásos vadásszal és az alperes elnökével szemben nem tanúsított sértő magatartást, velük szemben nem használt bántó hangnemet.
Az eljárt bíróságok – a kifejtettek alapján – helytállóan állapították meg, hogy a fegyelmi határozat valós tényekre alapítva született meg. Az Etv. 10. § (1) bekezdésére hivatkozással támadott, a fegyelmi határozatot helybenhagyó közgyűlési határozat nem jogszabálysértő, az Etv. 16. § (2) bekezdés a) pontja alapján, a megsemmisítés jogszabályi feltételei nem állnak fenn.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával – a felülvizsgálni kért, jogszabályoknak megfelelő, eljárási szabálysértés nélkül hozott határozatot hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.131/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás