1629/B/2010. AB határozat

1629/B/2010. AB határozat^*

2011.03.31.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t:

1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésének „[a] felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 273. § (5) bekezdésének „[a] felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni” szövegrésze – az Alkotmány 7. § (1) bekezdésének sérelmére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.

I n d o k o l á s

Az indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 273. § (5) bekezdésének „[a] felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól utólagos normakontroll keretében.

Álláspontja szerint a támadott rendelkezés mindenekelőtt az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe ütközik, ugyanis a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjét „alapvető jogaiban (a helyesbítéshez és kiegészítéshez fűződő, az egyéb bírósági eljárásokban természetes módon meglevő jogaiban) korlátozza”.

Az Alkotmánynak a bíróságok feladatait meghatározó 50. § (1) bekezdésének sérelmét az indítványozó abban látta, hogy a megváltoztatás tilalma a „fél jogait korlátozza ahelyett, hogy védené és biztosítaná azt.”

Úgy vélte emellett, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdése (emberi méltósághoz való jog), az 57. § (1) bekezdése (tisztességes eljáráshoz való jog), és az 57. § (5) bekezdése (jogorvoslathoz való jog) azért sérül, mert a támadott rendelkezés kizárja a helyesbítés, a pontosítás és a kiegészítés lehetőségét.

Az Alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. § (3) bekezdését [helyesen (1) bekezdését] szintén sérülni vélte amiatt, hogy a felülvizsgálati kérelmet benyújtók az indítványukat nem módosíthatják, míg az egyéb bírósági beadványok esetében a módosítás lehetősége adott. E tekintetben tehát arra hivatkozott, hogy a jogszabály a Legfelsőbb Bírósághoz felülvizsgálati eljárás keretében, illetve általában a bíróságokhoz forduló más peres felek között tesz különbséget.

Végül az indítványozó szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdése is sérelmet szenved, ugyanis a támadott rendelkezés az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény egyik kiegészítő jegyzőkönyvébe ütközik.

II.

1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:

„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a vállalt nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”

„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”

„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.”

„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.”

„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el. (…)

(5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

2. A Pp.-nek az indítvánnyal támadott rendelkezése:

„273. § (5) A felülvizsgálati kérelmet nem lehet megváltoztatni; a kérelem mindaddig visszavonható, amíg a Legfelsőbb Bíróság a határozatát meg nem hozta, illetve – tárgyalás tartása esetén – a határozathozatal céljából vissza nem vonult. Az ezzel kapcsolatban felmerült költségek viseléséről a Legfelsőbb Bíróság határoz.”

III.

Az indítvány részben érdemi elbírálása alkalmatlan, részben nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság áttekintette a szabályozás indokát és az alábbiakat állapította meg.

A felülvizsgálati kérelem tartalmát tekintve – a Pp. 270. § (2) bekezdése alapján – nem ténybeli kérdésekre, hanem jogkérdésekre alapítható. A felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának tilalma – e szabállyal összefüggésben – arra szolgál, hogy a kérelmező fél csak átgondolt esetben és megalapozott (hangsúlyosan jogi) okra hivatkozással élhessen a rendes perorvoslatok után a rendkívüli perorvoslat lehetőségével.

2. Az indítványozó indokolása szerint az Alkotmány 54. § (1) bekezdése (emberi méltósághoz való jog), az 57. § (1) bekezdése (tisztességes eljáráshoz való jog), és az 57. § (5) bekezdése (jogorvoslathoz való jog) azért sérül, mert a támadott rendelkezés kizárja a helyesbítés, a pontosítás és a kiegészítés lehetőségét.

2.1. Az Alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt élethez és emberi méltósághoz való jog vonatkozásában az Alkotmánybíróság ismételten utal a 64/1991. (XII. 10.) AB határozatára, melyben rámutatott arra, hogy „az Alkotmány 54. § (1) bekezdése egyrészt minden ember számára garantálja az élethez való alanyi jogot, másrészt – a 8. § (1) bekezdésével összhangban – »az állam elsőrendű kötelességévé« teszi az emberi élet védelmét. Az állam kötelessége az alapvető jogok »tiszteletben tartására és védelmére« a szubjektív alapjogokkal kapcsolatban nem merül ki abban, hogy tartózkodnia kell megsértésüktől, hanem magában foglalja azt is, hogy gondoskodnia kell az érvényesülésükhöz szükséges feltételekről” (ABH 1991, 297, 302.).

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem megváltozatásának tilalma az emberi méltósághoz való jog fent kifejtett tartalmával nem hozható összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.]. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.

2.2. A tisztességes eljáráshoz való joggal [Alkotmány 57. § (1) bekezdés] kapcsolatban az Alkotmánybíróság az alábbiakra mutat rá: az eljárás tisztessége olyan minőség, amely az eljárás egészének figyelembevételével ítélhető meg és hogy a tisztességes eljáráshoz való joggal szemben nem létezik mérlegelhető más alapvető jog vagy alkotmányos cél, mert már maga is mérlegelés eredménye [pl. 14/2002. (III. 20.) AB határozat, ABH 2002, 101, 108.]. Több határozatban általános érvénnyel állapította meg: az Alkotmány 57. § (1) bekezdése mindenkinek biztosítja, hogy jogait független és pártatlan bíróság előtt érvényesítse. Ebből következően az államnak az a kötelessége, hogy a jogok és kötelezettségek elbírálására bírói utat biztosítson. [pl. 9/1992. (I. 3.) AB határozat, ABH 1992, 59, 67.]

A jogalkotó azzal, hogy a rendkívüli perorvoslat során a kérelem megváltoztatásának lehetőségét kizárta, nem zárta el a felet sem a rendes jogorvoslattól, sem pedig attól, hogy felülvizsgálati kérelmet előterjeszthessen. A megváltoztatás kizártsága nem teszi a felülvizsgálati eljárást tisztességtelenné, különösen azért nem, mert a kérelemben jogkérdésről és nem ténykérdésről van szó. Önmagában az indítványozó által támadott jogtechnikai megoldás tehát a tisztességes eljáráshoz való jog e tartalmát nem sérti. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

2.3. A jogorvoslathoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság az alábbiakat hangsúlyozza: a 42/2004. (XI. 9.) AB határozatában rámutatott arra, hogy „az 1/1994. (I. 7.) AB határozat óta követett gyakorlata szerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt alkotmányi rendelkezéssel összefüggésbe nem hozható. (…) [A] jogorvoslathoz való jog – mint alapvető jog – csak a rendes jogorvoslatra vonatkozik, a rendkívüli jogorvoslat a rendes jogorvoslaton túlmutató többletlehetőség, amelynek léte nem hozható összefüggésbe az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével (ABH 2003, 1223, 1230.)”. (ABH 2004, 551, 571–572.)

Minthogy a felülvizsgálat intézménye a jogorvoslathoz való joggal nem hozható összefüggésbe, ebből következően a felülvizsgálati kérelem megváltoztatásának a tilalma sincs összefüggésben az Alkotmány 57. § (5) bekezdésével. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.

2.4. Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés azért ütközik az Alkotmány 8. § (1) bekezdésébe mert a felülvizsgálati kérelem előterjesztőjét alapvető jogaiban, úgy mint a helyesbítéshez és kiegészítéshez fűződő, és az egyéb bírósági eljárásokban „természetes módon meglevő” jogaiban korlátozza. Az Alkotmánybíróság a 64/1991. (XII. 17.) AB határozatban rögzített, állandósult gyakorlata szerint valamely alapjog tartalmának meghatározása és lényeges garanciáinak megállapítása csakis törvényben történhet, törvény kell továbbá az alapjog közvetlen és jelentős korlátozásához is (ABH 1991, 297, 300.). Az Alkotmánybíróságnak azt kellett megvizsgálnia, hogy az indítvány alapján felmerül-e valamely alapjognak a sérelme. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy sem a helyesbítéshez, sem a kiegészítéshez fűződő jog nem minősül alapjognak. Ezen túlmenően az Alkotmánybíróság az Alkotmány 54. § (1) bekezdésének, az 57. § (1) bekezdésének és az 57. § (5) bekezdésének a sérelmét sem állapította meg, így nem sérül az Alkotmány 8. § (1) bekezdése sem.

Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a vonatkozásban is elutasította.

3. Az indítványozó az Alkotmány 50. § (1) bekezdésének sérelmét abban látta, hogy a megváltoztatás tilalma a „fél jogait korlátozza ahelyett, hogy védené és biztosítaná azt.” Az Alkotmány 50. § (1) bekezdése nem tartalmaz alapjogokat, hanem magára a bírói szervezetre nézve határoz meg feladatokat, illetve rendezi a bíróságok szervezetére vonatkozó kérdéseket. Ennek megfelelően e rendelkezéssel összefüggésben az indítványozó alapjogi sérelemre eredményesen nem hivatkozhat, így az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét szintén elutasította.

4. Az Alkotmány hátrányos megkülönböztetés tilalmát kimondó 70/A. § (1) bekezdését amiatt vélte sérülni az indítványozó, mert a felülvizsgálati kérelmet benyújtók az indítványukat nem módosíthatják, míg az egyéb bírósági beadványok esetében a módosítás lehetősége adott.

Az Alkotmánybíróság határozataiban kifejtette, hogy bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az alapvető jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem az alkotmányos alapjogok tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos helyzetű, azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.].

Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint „alkotmányellenes megkülönböztetés csak összehasonlítható jogosultak vagy kötelezettek között vethető fel” [4/1993. (II. 12.) AB határozat, ABH 1993, 48, 65.]. „A diszkrimináció vizsgálatánál központi elem annak meghatározása, hogy kiket kell egy csoportba tartozóknak tekinteni. [...] A diszkrimináció alkotmányos tilalma csak a szabályozás szempontjából egy csoportba tartozókra vonatkozik. A diszkrimináció vizsgálatának ennek megfelelően csak az egy csoportba tartozók közötti különbségtétel vizsgálata a tárgya” (1009/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 479, 479–480.).

Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a törvényalkotó jelen esetben nem személyek, hanem a különböző típusú eljárásfajták (első- másodfok, felülvizsgálat, rendes, illetőleg rendkívüli perorvoslat) között tett különbséget. A felülvizsgálati eljárásnak mint jogszabálysértésre alapított rendkívüli perorvoslatnak az általános peres eljárástól és a rendes jogorvoslattól is különböző rendeltetése van. A felülvizsgálati eljárásban érvényesülő szabályok az eljárás valamennyi alanyára, azaz valamennyi felülvizsgálati kérelmet benyújtóra egyformán vonatkoznak. Az eljárási szabályok különbözősége nem minősül személyek közötti különbségtételnek. Az eljárások természetéből eredő különbségek nem eredményezik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának sérelmét, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben is elutasította.

5. Végül az indítványozó szerint az Alkotmány 7. § (1) bekezdése is sérelmet szenved, ugyanis a támadott rendelkezés az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény egyik kiegészítő jegyzőkönyvébe ütközik.

Az Alkotmánybíróság több határozatában [pl. 72/2006. (XII. 15.) AB határozat, ABH 2006, 861.] hangsúlyozta, hogy az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint minden esetben csak az arra jogosult indítványa alapján járhat el. Az Abtv. 21. § (3) bekezdése értelmében pedig az Abtv. 1. § c) pontja szerinti – jogszabály, valamint közjogi szervezetszabályozó eszköz nemzetközi szerződésbe ütközésének vizsgálatára irányuló – eljárást csak meghatározott szervek, illetve személyek kezdeményezhetnek (Országgyűlés, annak állandó bizottsága, vagy bármely országgyűlési képviselő, a köztársasági elnök, a Kormány vagy annak tagja, az Állami Számvevőszék elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, valamint a legfőbb ügyész). Mivel az indítványozó nem tartozik ebbe a körbe, az Alkotmánybíróság az ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat (ABK 2009. január, 3.) 29. § c) pontja alapján – az indítványozói jogosultság hiánya miatt – az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Budapest, 2011. március 21.

Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

			Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bihari Mihály s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

		Dr. Bragyova András s. k.,				Dr. Holló András s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

				Dr. Kiss László s. k.,		Dr. Kovács Péter s. k.,
					alkotmánybíró		alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,					Dr. Lévay Miklós s. k.,
				előadó alkotmánybíró			alkotmánybíró

Dr. Stumpf István s. k.,
alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek