1688/B/2010. AB határozat
1688/B/2010. AB határozat*
2011.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, és 2010. január 1. napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja. Indokolás
I.
Az indítványozó a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását, és 2010. január 1. napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól. A támadott rendelkezés szerint ha a betéti társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó bel-, vagy kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályhely nyelvtanilag megtévesztő, félreértelmezhető, és nem fejezi ki a bíróságok jelenleg alkalmazott gyakorlatát. Rámutat arra, hogy amennyiben a hat hónapos jogvesztő határidőt a bejelentés cégbírósághoz való beérkezésére vonatkozóan kell értelmezni, – ahogy azt a bírói gyakorlat teszi – akkor a társasági szerződés módosítására ténylegesen nem hat hónap, hanem annál rövidebb idő áll rendelkezésre. Utal még az indítványozó a Gt. 18. § (4) bekezdésére is, amely szerint a társasági szerződés módosítását – ha a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény ettől eltérően nem rendelkezik – a változás megtörténtétől számított harminc napon belül kell bejelenteni a cégbíróságnak. A támadott rendelkezés alkotmányellenességét illetően az indítványozó eredeti beadványában az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének sérelmét jelöli meg, majd hiánypótlásra való felhívását követően a jogorvoslathoz, valamint a közérdekű adatok megismeréséhez való jog sérelmére hivatkozik. Ez utóbbi tekintetében előadja, hogy az állampolgárnak joga van arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, és ezek közé tartozik valamennyi reá vonatkozó jogszabályi rendelkezés is. A jogszabályok megismeréséhez azonban szükséges többek között az egyértelmű és nyelvtanilag helyes, nem félreérthető fogalmazás is. II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: „8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.” „57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.” „61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás és a szólás szabadságához, továbbá a közérdekű adatok megismeréséhez, valamint terjesztéséhez.” 2. A Gt. indítvány által támadott szabálya: „110. § (1) Ha a társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó beltag vagy az utolsó kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti.” III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 8. § (1) bekezdése az ember alapvető jogairól, ezek sérthetetlen és elidegeníthetetlen voltáról, valamint ezek állam általi tiszteletben tartásáról és védelméről szól. A Gt. támadott rendelkezése az Alkotmány általános jellegű, normatív szabályával az alkotmányossági vizsgálat tekintetében értékelhető összefüggésbe nem hozható. Ugyanez a helyzet a jogorvoslathoz való jog, illetve a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot illetően is. A jogorvoslathoz való jog lényegében annyit jelent, hogy a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti [Alkotmány 57. § (5) bekezdés], és a jogorvoslat tárgyában más szerv, vagy ugyanazon szerv magasabb fóruma kell, hogy eljárjon. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog értelemszerűen „közérdekű adat”-hoz kapcsolódhat, amely a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 4. pontja szerint „az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől”. A támadott jogszabályi rendelkezések a közérdekű adat törvényi fogalma alá nem vonhatók. [Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a közérdekű adatok kérdéskörének különböző vonatkozásaival, így pl. 83/2008. (VI. 13.) AB határozat, ABH 2008, 1407.; 36/2007. (VI. 6.) AB határozat, ABH 2007, 432.; 20/2007. (III. 29.) AB határozat, ABH 2007, 295. stb.] Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által előadott indokok alapján az Alkotmány hivatkozott rendelkezései és a Gt. támadott szabálya között alkotmányossági szempontból értékelhető, közvetlen érdemi összefüggés nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az értékelhető alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 201.; 720/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 1005, 1007.; 380/D/1999. AB határozat, ABH 2004, 1306, 1313–1314.], ezért az Alkotmánybíróság az indítványt a rendelkező részben foglaltak szerint elutasította. Budapest, 2011. szeptember 27.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
az Alkotmánybíróság elnöke |
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Balsai István s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
|
|
Dr. Szalay Péter s. k., |
Dr. Szívós Mária s. k., |
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |