1697/B/2010. AB határozat
1697/B/2010. AB határozat*
2011.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (1)–(2) bekezdése, a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 63/B. § (2) bekezdése, továbbá a felszámolók, a vagyonfelügyelők és az ideiglenes vagyonfelügyelők elektronikus kijelölésének szabályairól szóló 36/2010. (V. 13.) IRM rendelet egésze – utóbbi tekintetében az Alkotmány 50. § (5) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság felszámolók, a vagyonfelügyelők és az ideiglenes vagyonfelügyelők elektronikus kijelölésének szabályairól szóló 36/2010. (V. 13.) IRM rendelet egésze – az Alkotmány 46. § (3) bekezdésére és 50. § (3) bekezdésére alapított – alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Az indítványozó bíró pontosított beadványában utólagos normakontroll keretében kérte a felszámolók, a vagyonfelügyelők és az ideiglenes vagyonfelügyelők elektronikus kijelölésének szabályairól szóló 36/2010. (V. 13.) IRM rendelet (a továbbiakban: Felsz.kijr.) egésze, továbbá arra figyelemmel, hogy a hivatkozott jogszabály – hatályon kívül helyezett –8. §-a utal a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 27/A. § (1)–(2) bekezdésére, valamint a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (a továbbiakban: Büsz.) 63/B. § (2) bekezdésére is, „összefüggés okán” utóbbi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Egyfelől a Felsz.kijr. formai alkotmányellenességére hivatkozott azzal, hogy a felszámoló kijelölése a bíróságok szervezetét és igazgatását érintő kérdés, így véleménye szerint az Alkotmány 50. § (5) bekezdése értelmében csak 2/3-os szavazati aránnyal elfogadott törvényben lett volna szabályozható.
Másfelől tartalmilag kifogásolta a Felsz.kijr.-t, továbbá a Cstv. módosított 27/A. §-át. Érvelése szerint e rendelkezések az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében deklarált bírói függetlenség alkotmányos alapelvébe ütköznek, mert a felszámolási eljárást lefolytató bírón kívül más – a kijelölésénél közreműködő – bíró is részt vesz az ítélkező tevékenységben, holott csak „az eljáró bíró képes mérlegelni” a felszámoló kiválasztásánál figyelembe veendő körülményeket. Miután a Cstv. 27. § (1)–(2) bekezdése a felszámolási eljárást lefolytató bíróságot jogosítja fel a felszámoló kijelölésére, azzal, hogy az eljárás első szakaszába más bíró is bevonásra kerül, a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvénynek az ügy ésszerű határidőben történő elbírálása követelményét tartalmazó 30. § (1) bekezdésével, valamint 33. §-ával – a bíró a bírósági vezetőnek az ítélkezés érdemét nem érintő utasítási jogával – is ellentétes. Ugyancsak az Alkotmány 50. § (3) bekezdését sérti a Büsz.-nek – a Felsz.kijr. 8. §-ával módosított – 63/B. § (2) bekezdése, amely a csőd- és felszámolási eljárásban feljogosítja a bírósági vezetőt, hogy az eljáró bíró számítógépes program által javasolt kijelölésétől eltérjen. E szabály – értelmezésében – a bíró utasítását jelenti.
Az indítványozó kifejtette, hogy a Felsz.kijr. az Alkotmány 46. § (3) bekezdésébe is ütközik azáltal, hogy a Cstv. 6. § (3) bekezdésének utaló szabálya folytán alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) nemperes eljárásra vonatkozó szabályai szerint egyesbíró jogosult az eljárásra, ezért nem vonható be egy másik bíró.
A kifogásolt rendelkezések az indítványozó álláspontja szerint elvonják az ügyet az ügy törvényes bírájától. Utalt ennek kapcsán a gyakorlati feladatokat tartalmazó felhasználási útmutatóra, amelynek kapcsán azonban nem terjesztett elő indítványt.
II.
Az Alkotmánybíróság az indítvány elbírálásánál a következő jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
1. Az Alkotmány vonatkozó rendelkezései:
„46. § (3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el. Helyi bíróság hatáskörébe tartozó, törvény által meghatározott ügyben, egyesbíró hatáskörében bírósági titkár is eljárhat, aki e tevékenysége során független, csak a törvénynek van alárendelve.”
„50. § (…)
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.
(…)
(5) A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról, továbbá a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény elfogadásához a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
2. A Cstv. támadott rendelkezése:„27/A. § (1) A bíróság elektronikus, véletlenszerű kiválasztás segítségével – a külön jogszabályban meghatározott eljárási szabályok szerint – haladéktalanul kijelöli a felszámolót. A kijelölésnél nem járhat el a felszámolási eljárást lefolytató bíró. Az eljáró felszámoló kijelölése átlátható módszertan szerint és olyan elvek alapján történhet, amelyek biztosítják az adós gazdálkodó szervezet sajátosságaihoz igazodó szakértelmet, az eljárás hatékony lefolytatásához szükséges kapacitásokat, a felszámolók arányos munkaterhelését, és – az eljárás költségeinek csökkentése érdekében – figyelembe veszik a felszámoló, valamint az adós gazdálkodó szervezet székhelyének, fióktelepeinek földrajzi elhelyezkedését is. A felszámoló kijelöléséről szóló végzés indokolásában és a 28. § szerinti közzétételben fel kell tüntetni, ha a bíróság nem az elektronikus kiválasztás által javasolt felszámolót jelöli ki, és meg kell jelölni az eltérés indokait is. Felszámolóként az a gazdálkodó szervezet jelölhető ki, amely szerepel a felszámolók névjegyzékében. A felszámolói névjegyzék 27/C. § (4) bekezdés szerinti adatai nyilvánosak.(2) A felszámolóként kijelölhetők körét a Kormány rendelettel állapítja meg. A Kormány a felszámolók névjegyzékébe való felvételre nyilvános pályázatot ír ki.”
3. A Büsz. támadott szabálya:
„63/B. § (2) Csődeljárási és felszámolási ügycsoportokban az adott ügycsoportba beosztott bírák közül az eljáró bíró kijelölése számítógépes ügyelosztást segítő program felhasználásával, automatikusan is történhet, amely figyelembe veszi a bírákra a tárgyévben kiosztott ügyek számát. A számítógépes program által javasolt kijelöléstől az ügyelosztásra jogosult bírósági vezető indokolt esetben – a folyamatban lévő ügyek bonyolultságára, munkaigényére tekintettel – eltérhet.”
4. A Felsz.kijr. felszámoló kijelölésére vonatkozó rendelkezése:
„1. § (1) A felszámoló, a vagyonfelügyelő, az ideiglenes vagyonfelügyelő (a továbbiakban együtt: felszámoló) felszámolók névjegyzékéből történő kijelölése az erre a célra kifejlesztett és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala (a továbbiakban: Hivatal) által jóváhagyott számítógépes program felhasználásával történik. A számítógépes programot a Hivatal üzemelteti.”
III.
Az indítvány részben nem megalapozott, részben érdemi elbírálásra nem alkalmas.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az indítványozónak a Felsz.kijr. kapcsán megfogalmazott formai kifogását vizsgálta.
Az Alkotmánybíróság az 54/2001. (XI. 29.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) vizsgálta a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 123/1973. (IK. 1974.1.) IM utasításnak (a továbbiakban: régi Büsz.) a felszámoló számítógépes program felhasználásával történő kijelölését tartalmazó 154. § (4) bekezdése alkotmányosságát többek között abból a szempontból, hogy a jogszabály kibocsátására volt-e az igazságügy-miniszternek felhatalmazása. Ezzel összefüggésben megállapította, hogy a vitatott rendelkezés a bíróságok számára ügyviteli, technikai jellegű szabályokat tartalmaz, amely a vizsgált ügyben a cégbíróság munkaszervezési kérdéseire vonatkozik. (ABH 2001, 421, 428.) A határozatban az Alkotmánybíróság – hivatalból – alkotmányellenes mulasztást állapított meg, mert az igazságügyminiszter nem tett eleget azon jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatának, miszerint a bírósági ügyvitel szabályait – az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal egyetértésben – rendeletben állapítsa meg, és felhívta, hogy e szabályozási kötelezettségének 2002. június 30-ig tegyen eleget. A határozat e rendelkezéshez fűzött indokolása tartalmazza, hogy a Pp. és a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (a továbbiakban: Be.) adott felhatalmazást, hogy a bírósági ügyvitel rendjét az igazságügyminiszter az OIT-tal egyetértésben rendeletben szabályozza. (ABK 421, 427.) Az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet azért mondta ki, mert erre nem került sor. [E kötelezettségének az igazságügyminiszter a Büsz. megalkotásával tett eleget, amely a 63. § (3) bekezdésében tartalmazta a felszámoló számítógépes program segítségével történő kijelölését, míg a külön jogszabály 2010-ben született meg.] Az Alkotmánybíróság ezzel közvetve állást foglalt abban a kérdésben is, hogy a bírósági ügyvitel – közte a felszámolók elektronikus kijelölése – nem igényel törvényi szintű szabályozást.
Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban kifejtett indokokra tekintettel megállapította, hogy a felszámoló elektronikus kijelölésére vonatkozó, törvényi felhatalmazáson alapuló Felsz.kijr.-ben foglaltak nem érintik a bírák érdemi, ítélkezési tevékenységét. Ezért nem szükséges törvényi szintű szabályozás, így ezen indítványi részt elutasította.
2.1. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban a régi Büsz.-nek a Cstv. jelenleg hatályos 27. § (1) bekezdésében és 27/A. §-ában foglaltakkal, illetőleg a Felsz.kij.r. 1. § (1) bekezdésének szövegében fellelhető, azonos tartalmat hordozó 145. § (4) bekezdése alkotmányosságát az Alkotmány 50. § (3) bekezdésével összefüggésben is vizsgálta, és az indítványt elutasította.
Az Abh.-ban vizsgált rendelkezés szerint: „Felszámolás (csődeljárás) megindításának elrendelése esetén a felszámoló (vagyonfelügyelő) kijelölése a számítógépes program felhasználásával történik. A számítógépes program – a felszámolói névjegyzékben meghatározott sorrend, valamint a felszámoló leterheltségének figyelembevételével – a bíróság illetékességi területén bejegyzett, illetve működő felszámolókat ajánlja fel kijelölésre. A bíró a számítógép által ajánlott kijelöléstől – szükséges esetben – eltérhet, az iraton az eltérés indokait fel kell tüntetni.” A határozat az elbírálás során figyelembe vette a Cstv. 27/A. § (1) bekezdésének rendelkezését, amely szerint: „A bíróság a felszámolást elrendelő végzésben kijelöli a felszámolót.”
A határozat kiemelte, hogy a csődeljárás során a bíróság a klasszikus igazságszolgáltatáson kívüli feladatokat lát el, nem a hagyományos értelemben vett jogvitát dönt el, így gyakran nem az ítélkezéshez kapcsolódó megszokott intézkedéseket kell megtennie. Az informatika felhasználásának biztosítása a hivatkozott jogszabályi rendelkezésből kifolyólag kifejezetten az igazságügyminiszter feladata. „Mindez – túl azon, hogy a vitatott normában testet öltve ténylegesen elősegíti a bírói munka időszerűségét – megkíméli a bírót attól, hogy esetleg hosszadalmas utánajárást igénylő, de nem érdemi munkát végezzen, s egyben alkalmas a szakszerűség és pártatlanság követelményeinek támogatására.” (ABH 2001, 421, 430, 431.) Az Alkotmánybíróság a bírói függetlenség alkotmányos alapelvével kapcsolatos gyakorlatából levezetve megállapította, hogy „a bírói függetlenség biztosításának alkotmányos kötelezettsége a bíró ítélkező tevékenységére vonatkozik: a bíró arra nem utasítható, hogy a jogvitát miként döntse el, abban nem befolyásolható, hogy a jogszabályok előírta keretek között milyen terjedelemben és milyen körben vegyen fel bizonyítást, s a bizonyítékokat hogyan értékelje. (…) A bírói függetlenséget biztosító jogszabályok mellett természetszerűleg szükség van az ezekkel összhangban álló, a munkarendet meghatározó igazgatási szabályoknak a jogrendszerbe történő beiktatására is. Ez utóbbi normák és a bírói függetlenséget megalapozó szervezeti, státusbeli, eljárási szabályok értékhierarchiája között szükségszerűen súlyponteltolódás van. Az igazgatási szabályok funkciója az, hogy egységes keretekbe foglalják, működőképessé tegyék azt a háttérszervezetet, amely az érdemi bírói munka gördülékenységét hivatott szolgálni. E szabályok tartalma áttételesen sem korlátozhatja a bíró státusbeli függetlenségét, a bíróságnak az anyagi igazság felderítésére irányuló kizárólagos jogosítványát (…). A Kormány rendelkezéseinek megfelelő módon készül el az a névjegyzék, amelyről a felszámoló bekerül a későbbi konkrét csődeljárásba. A lista mind az adott ügyben eljáró bíró, mind az igazságügy-miniszter személyén is kívül álló módon alakul ki. A vitatott rendelkezés éppen azt szolgálja, hogy a már nyilvános névjegyzékről ésszerű ügyintézési időt biztosítani törekvő rendben, az egyes eljárások kiegyenlítettségét előmozdító objektív kritériumoknak megfelelő módon legyen kiválasztható az a független közreműködő személy, aki az egyedi ügyben a csődeljárást levezeti.
A Cstv. szabályainak megfelelően azonban e közreműködő fölött a felügyeletet kezdettől fogva az érintett ügyben eljáró bíró gyakorolja. A felügyelet nem formális. Abba a felszámolóbiztos kizárásának szabályai, a vele szemben a felek részéről benyújtott kifogások elbírálása, mulasztásának szankcionálása, az eljárásból – és végső esetben magából a szervezetből – való eltávolításának kizárólagos lehetősége mindvégig a bíró kezében marad.” (ABH 2001, 421, 433, 434.)
Az Alkotmánybíróság erre tekintettel vizsgálta, hogy az indítvány tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak.”
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. §-ának c) pontja szerint az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani („ítélt dolog”). Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 17/1999. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1999, 131, 133.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Habár a régi Büsz. 145. § (4) bekezdése tartalmaz azonos elemeket a Cstv. és a Felsz.kijr. támadott rendelkezéseiben foglaltakkal, utóbbiak azonban részben eltérő és részletes szabályokat is magukban foglalnak, ezért res iudicata megállapításának nincs helye.
Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt érdemben bírálta el, az Abh.-ban foglaltakat azonban döntésének indokolásánál irányadónak tekintette.
2.2. Az indítványozó a Cstv. 27/A. § (1)–(2) bekezdése kapcsán a bírói függetlenség elvének sérelmét lényegében arra hivatkozással állította, hogy a kijelölés folytán más bíró is részese az eljárásnak, ezzel időlegesen elvonja az ügyet a törvényes bírájától.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 50. § (3) bekezdésében foglalt bírói függetlenség elve tartalmát többféle aspektusból fogalmazta meg. Az Alkotmánybíróság határozataiban hangsúlyozta, hogy a bírói hatalom, amelyhez a bírói függetlenség kapcsolódik, döntően az ítélkezésben ölt testet. A bírói függetlenség az ítélkezésre vonatkozik; a bíró jogi helyzetét meghatározó garanciák is a független ítélkezés feltételeit teremtik meg. Az Alkotmánybíróság állandó és következetes álláspontja, hogy az Alkotmány 50. §-ának (3) bekezdése alapján a minden külső befolyásolástól független bírói ítélkezés feltétel nélküli követelmény, és lényegében abszolút alkotmányos védelem alatt áll. [Pl.: 53/1991. (X. 31.) AB határozat, ABH 1991, 266, 267.; 38/1993. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1993, 256, 261.; 54/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 421, 432.]
Az Abh. nem találta a bírói függetlenség elvébe ütközőnek a felszámoló elektronikus kijelölésének szabályát. Kiemelte, hogy a számítógépes kijelölés nem az ítélkezési, érdemi bírói munka része, az a véletlenszerű kiválasztással az ésszerű ügyintézési határidőt és az objektivítást szolgálja. Utalt arra is, hogy az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága R (94) 12. számú Ajánlása III. fejezetének 1. d) és e) pontja előírja, hogy a bírák számára az informatikai rendszereket rendelkezésre kell bocsátani, s a nem bírói feladatoktól a bírákat tehermentesíteni kell. (ABH 2001, 421, 431.)
A jelen szabályozás annyiban tér el a korábbitól, hogy kizárja a kijelölésből a felszámolási eljárást lefolytató bírót, az Abh.-ban írtak azonban változatlanul irányadók. Az Alkotmánybíróság nem osztja az indítványozó álláspontját, miszerint a Cstv. ezzel elvonja az ügyet az eljáró bírótól. A felszámoló kijelölésének módja nem függ össze az érdemi munkával, csupán előkészítő funkciója van, technikai segítség ahhoz, hogy a számítógép a megfelelő szakképzettségű, kevésbé leterhelt személyt válassza ki. A Felsz.kijr. részletesen tartalmazza, hogy a névjegyzékbe milyen adatok kerülnek, amelyeket hetente aktualizálni kell, milyen listák szerint csoportosítja a számítógép a felszámolókat, a program pedig véletlenszerű kiválasztással oly módon tesz javaslatot, hogy a súlyozott halmazból egyenletes elosztás szerint választ. A gazdasági vagy polgári ügyszakból a Büsz. 63/B. § (1) bekezdése szerint havonta kijelölt bíró lényegében „kezeli” a számítógépet, így elkerülhető a szubjektív szempontok érvényesülése, és garanciát jelent az eljárásban a pártatlanságra, a befolyásmentességre azáltal is, hogy a javasolt kijelöléstől eltérésnek csak indokolt határozatban van helye. A Cstv. 27/A. § (1) bekezdését beiktató, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény, valamint az azzal összefüggő egyes törvények módosításáról 2009. évi LI. törvény 13. §-ához fűzött indokolás a következőket tartalmazza: „A Cstv. 27/A. §-ának módosítása törvényi szintre emeli a felszámolók kijelölésekor alkalmazandó, elektronikus, véletlenszerű kiválasztási módszert, és kimondja, hogy ezt a feladatot nem az ügyben eljáró bíró látja el. A végrehajtási jogszabályban részletezése kerülő algoritmus alapján működő rendszernek biztosítania kell, hogy a program olyan elvek alapján működjön, amely biztosítja az átláthatóságot, ellenőrizhetőséget, és azt a jogalkotói szándékot, hogy az adós gazdálkodó szervezet sajátosságaihoz igazodó szakértelemmel rendelkező, szabad kapacitásokkal is bíró, továbbá az adós székhelyéhez, telephelyeihez viszonylag kis földrajzi távolságban működő felszámoló cégek közül legyen kijelölve az eljáró felszámoló.” A kijelölt felszámoló ellenőrzése – kizárásáról való döntés, felmentés – továbbra is az eljáró bíró kezében van [Cstv. 27/A. § (5)–(8) bekezdése].
A fentiekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Cstv. támadott rendelkezése nem sérti az Alkotmány 50. § (3) bekezdését, ezért ezt az indítványi részt is elutasította.
2.3. A Büsz. 63/B. § (2) bekezdése az indítványozó szerint azért ütközik az Alkotmány 50. § (3) bekezdésébe, mert az, hogy a csőd- és felszámolási ügycsoportban a bíró kijelölésénél a bírósági vezető eltérhet a számítógép javaslatától, a bíró utasítását jelenti.
Az ügyelosztási rend meghatározásáról a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 11. § (3) bekezdése értelmében a bíróság elnöke dönt az (5) bekezdésében írt szempontok (az ügyek jelentősége, munkaigényessége, az ügyérkezés statisztikai adatai, az arányos munkateher) figyelembe vételével. Az ügyelosztási módszereket a Büsz. 31. §-a tartalmazza, ezek egyike a számítógépes program segítségével történő elosztás, de a j) pont szerint több ügyelosztási módszer együttesen is alkalmazható. A támadott rendelkezés csupán lehetőséget ad („automatikusan is történhet”), de nem kötelezi a bírósági vezetőt az eljáró bíró személyének számítógép segítségével történő megállapítására, amely csak a bírák megterhelését veszi figyelembe. A kijelölés így a bírósági vezető szignálási tevékenységének könnyítését és az arányos ügyelosztást célozza, de ha az ügy bonyolultsága, munkaigénye, vagyis súlya megkívánja, megengedi az eltérést, hiszen e szempontok figyelembe vételére a számítógép programja nem alkalmas. E szabály tehát kizárólag ügyviteli jellegű, a bíró kiválasztása nem mutat alkotmányjogilag értékelhető összefüggést a bírói függetlenség alapelvével.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. [985/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 652, 653–654.; 32/2000. (X. 20.) AB határozat, ABH 2002, 215, 220.; 19/2004. AB határozat, ABH 2004, 312, 343.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
3. A Felsz.kijr. kizárólag a felszámoló kijelölésének a technikai szabályait, a kijelölés során alkalmazott elveket rögzíti, a kijelölést végző bíróra, illetőleg az eljáró bíró kijelölésének módjára azonban nem tartalmaz rendelkezést, azt a Cstv. és a Büsz. előbbiekben vizsgált rendelkezései, illetőleg a Büsz. 63. § (3) bekezdése és 63/B. § (1) bekezdése szabályozza. Ezért az indítványozó – a kijelölés során eljáró bíróval kapcsolatos – érvelése nem alkalmas a Felsz.kijr.-nek az Alkotmány 50. § (3) bekezdésére alapított alkotmányellenessége alátámasztására.
Az Alkotmány 46. §-ának sérelmét az indítványozó ugyancsak azzal indokolta, hogy a Felsz.kijr. eljárási rendje szerint a kijelölést végző bíró részvételére figyelemmel a csőd- és felszámolási eljárásban nem egyesbíró jár el. Ebben a vonatkozásban sem értékelhető az indokolás, mert a bíró személyét nem érinti a szabályozás, emellett a hivatkozott alkotmányi rendelkezés a nem hivatásos bírák ítélkezésben való részvétele kapcsán rögzíti, hogy egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.
Az indítvány e részében nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése által támasztott tartalmi követelményeknek, amely szerint annak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint nem elegendő az Alkotmány egyes rendelkezéseire hivatkozni, az indítványban meg kell indokolni, hogy az Alkotmány egyes felhívott rendelkezéseit a megsemmisíteni kért jogszabály miért és mennyiben sérti. (472/B/2000. AB végzés, ABH 2001, 1655.; 494/B/2002. AB végzés, ABH 2002, 1783, 1784.; 477/B/2001. AB végzés, ABH 2005, 1596.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy e tartalmi követelmény hiányában az indítvány ebben a vonatkozásban érdemben nem bírálható el, ezért azt az Ügyrend 29. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2011. december 28.
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||
|
előadó alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Bihari Mihály s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Dienes-Oehm Egon s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Stumpf István s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
|
Dr. Pokol Béla s. k., |
Dr. Szalay Péter s. k., |
||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
||||||||
Dr. Szívós Mária s. k., |
||||||||
alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás