BÜ BH 2010/172
BÜ BH 2010/172
2010.07.01.
A társtettesség megállapításának nem feltétele, hogy az ölési cselekményben résztvevők egyaránt halálos eredményt közvetlenül előidéző magatartást fejtsenek ki. Társtettes az is, aki felismerve társa szándékát, vele akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Ez határolja el a társtettességtől a fizikai bűnsegélyt, ugyanis a bűnsegéd – szemben a társtettessel – nem tanúsít tényállásszerű magatartást, mindössze a tettesi alapcselekmény külső feltételeit biztosítja [Btk. 20. § (3) bek., 21. § (2) bek.].
Társtettese ezért az emberölés bűntettének, aki – ismerve társa ölési szándékát – azért kötözi össze a társa által folyamatosan bántalmazott sértett kezeit, hogy annak ellenállását megtörje, s társa a sértettet megfojthassa [Btk. 20. § (3) bek., 166. § (1) bek.].
L. Z. II. r. terheltet a megyei bíróság a 2008. június hó 9. napján kelt ítéletével társtettesként elkövetett emberölés bűntette miatt 5 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a II. r. terhelt és védője részben megalapozatlanság és enyhítés érdekében jelentett be fellebbezést.
Az ítélőtábla a 2009. március hó 5. napján kelt végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege a következő:
B. R., az ügy I. r. terheltje és Sz. T. sértett évek óta jó ismerősi viszonyban voltak, melynek során több közös üzletet is lebonyolítottak. A Z.-i Rendőrkapitányság Sz. T. 2005. augusztus 19-én tett feljelentése alapján nyomozást rendelt el az I. r. terhelttel szemben, amelynek eredményeként a városi ügyészség a terhelt ellen jelentős értékre elkövetett lopás bűntette és magánokirat-hamisítás vétsége miatt 2006. május 12. napján vádat emelt. A büntetőeljárás bírósági szakaszában azonban a sértett csatolt egy 2006. május 24. napján keltezett és két tanú által aláírt nyilatkozatot, miszerint az I. r. terhelttel szemben tett feljelentésben foglaltak nem fedik a valóságot. Ennek alapján a városi bíróság 2007. augusztus 28. napján az I. r. terheltet az ellene emelt vád alól felmentette.
Az eljárás során az I. r. terhelt és a sértett viszonya jelentősen megromlott.
2006 nyarán a sértett az I. r. terhelt kiszolgáltatott helyzetét kihasználva, utalva arra, hogy az írásbeli nyilatkozatát akár vissza is vonhatja, rendszeresen zaklatta és zsarolta az I. r. terheltet, amelynek során különböző összegeket kért tőle. Az I. r. terhelt ebben az időben pénzszűkében volt és nem tudott eleget tenni a követeléseknek.
A II. r. terhelt 2005 nyarától dolgozott az I. r. terheltnél és tudomással bírt az I. r. terhelt és Sz. T. kapcsolatáról, illetve a sértett zsaroló tevékenységéről.
A II. r. terhelt 2006. augusztus 9-én reggel 7 órától dolgozott a műhelyben. Kb. 8 óra tájban Sz. T. megjelent a műhelyben a tulajdonát képező személygépkocsival és a műhely mögötti hátsó udvaron találkozott össze az I. r. terhelttel, aki a sértett megpillantásakor már indulatos állapotba került. Sz. T. sértett ez alkalommal 90 000 forint készpénzt kért B. R.-től arra hivatkozással, hogy ügyvédi munkadíj kifizetéséhez lenne szüksége a pénzre.
Emiatt közöttük szóváltásra került sor, amelynek során Sz. T. az I. r. terhelt felé rúgott, aki ezt elhárította, majd többször megütötte a sértettet úgy, hogy az az ütésektől hanyatt esett és a földre került. Az I. r. terhelt a földön fekvő sértettet többször megrúgta, azután letérdelt és ököllel ütlegelte az arcát, majd bal karjával hátrahúzta a fejét, jobb karjával pedig a nyakát szorította. A sértett kétségbeesve védekezett, ezért az I. r. terhelt kérte a II. r. terheltet: hozzon valamilyen kötelet a műhelyből, hogy megkötözzék a sértettet.
A II. r. terhelt a műhelybe sietett, onnan egy gumipókot vitt magával, majd az I. r. terhelt felszólította, hogy kötözze meg a sértett kezeit.
A II. r. terhelt felismerve társa ölési szándékát, a gumipókot többször áttekerte a sértett kezén, a védekezés és ellenállás megtörése érdekében. Ezt követően az I. r. terhelt megkérte a II. r. terheltet, hogy csukja be a műhely ajtaját, kapcsolja le a műhelyben a gépeket és a villanyt is. A II. r. terhelt e kérésnek is eleget tett. Az I. r. terhelt továbbra is szorította az egyre gyengülő sértett nyakát, aki a kb. 2 percen át tartó, közepest meghaladó szorítás következtében a helyszínen meghalt. Az I. r. terhelt ezt követően a sértett holttestére ráhelyezte egy kotrógép kanalát, majd megbeszélte a II. r. terhelttel, hogy keresse meg N. I. munkatársukat és vigye őt haza, majd jöjjön vissza a helyszínre a sértett holttestének, gépkocsijának valamint a bűncselekményre utaló nyomoknak az eltüntetése végett.
E kérésnek megfelelően a II. r. terhelt gépkocsijával felvette a műhelybe tartó N. I.-t és közölte vele, hogy az I. r. terhelt elfoglaltsága miatt aznapra befejezték a munkát, majd hazavitte a lakására. Ez idő alatt az I. r. terhelt a sértett holttestét belehelyezte a kotrógép kanalába és azt földdel telemerítette és a magasba emelte. Ezután a közeli T. község határában található erdőben egy fákkal szegélyezett földút mellett a kotrógép segítségével elásta. Ezt követően az I. r. terhelt a saját gépkocsijával, míg a II. r. terhelt a sértett gépkocsijával a helyszínről B. irányába közlekedtek, majd a sértett gépkocsijából a különböző ingóságokat, horgászbotokat, kerti felszereléseket, lámpákat eldobálták és a gépkocsit Sz.-on, a T.-i lakónegyed parkolójában hagyták, a belsejét pedig gázolajjal a nyomok eltüntetése végett áttörölgették.
Másnap a II. r. terhelt eltüntette a műhelyudvaron lévő vérnyomokat, majd élettársával Sz.-ra ment, ahol a sértett forgalmi engedélyét és egyéb iratait a 8-as főút mellett elégette. A II. r. terhelt a nyomozó hatóságnak 2007. május 8-án megmutatta a sértett gépkocsijának a feltalálási helyét, míg a holttestet május 15-én az I. r. terhelt mutatta meg a hatóságoknak.
A jogerős határozatok ellen a II. r. terhelt védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
A felülvizsgálati indítvány a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontjára hivatkozással sérelmezi a II. r. terhelt által elkövetett bűncselekmény jogi minősítését. Álláspontja szerint a II. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy a földön fekvő sértett kezeit megkötözte, nem társtettese az emberölés bűntettének, hanem mindössze bűnsegéde.
Ezen túlmenően sérelmezte, hogy a bíróság nem fogadta el a II. r. terhelt azon védekezését, hogy kérlelte az ügy I. r. terheltjét, hogy ne bántsa a sértettet, azonban félelmében végrehajtotta az I. r. terhelt utasítását, mivel ő lényegesen erősebb volt nála.
Összességében tehát a II. r. terhelt védője a cselekmény jogi minősítésének megváltoztatását, bűnsegédi magatartás megállapítását és a kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Be. 423. § (1) bekezdése alapján a bíróság jogerős határozatában megállapított tényállás a felülvizsgálati eljárásban is irányadó és az a bizonyítékok értékelésének téves voltát, a terhelt védekezésének elutasítását sérelmezve sem támadható. Ekként a tényállásban nem szereplő terhelti védekezésre alapított felülvizsgálatot a törvény kizárja.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint: ,,A II. r. terhelt társa ölési szándékát felismerve, annak tudatában a gumipókot többször áttekerte a védekezés, ellenállás megtörése érdekében az I. r. terhelt fojtó magatartása következtében fuldokló, hörgő sértett kezein.''
Az ügyben eljárt bíróságok e tényállás alapján az anyagi büntető jogszabályok helyes alkalmazásával törvényesen minősítették a II. r. terhelt cselekményét társtettesként elkövetett emberölés bűntettének.
A társtettesség megállapításának ugyanis nem feltétele, hogy az ölési cselekményben résztvevők egyaránt halálos eredményt közvetlenül előidéző magatartást fejtsenek ki.
Társtettes az is, aki felismerve társa szándékát, vele akarategységben, egymás tevékenységét kölcsönösen kiegészítve vesz részt a bűncselekmény elkövetésében. Ez határolja el a társtettességtől a fizikai bűnsegélyt, ugyanis a bűnsegéd – szemben a társtettessel – nem tanúsít tényállásszerű magatartást, mindössze a tettesi alapcselekmény külső feltételeit biztosítja.
A I. r. terhelt – felismerve társa szándékát – a karok összekötésével a sértett ellenállását megtörve maga is okozójává vált a halálos eredmény bekövetkeztének. Ennek megfelelően a Btk. 20. § (3) bekezdése szerint a társtettesi minősítésnek mind az alanyi, mind a tárgyi feltételei megvalósultak.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés b) pontja szerint a bűncselekmény törvénysértő minősítése csak akkor alapozza meg a Be. 427. § (1) bekezdés b) pontja szerinti határozat meghozatalát, ha az eltérő minősítés egyben törvénysértő büntetés kiszabását is eredményezte. A Btk. 21. § (3) bekezdése szerint a részesre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni. Erre figyelemmel az esetleges minősítés-változtatás sem tette volna lehetővé a jogerős határozatok megváltoztatását.
(Legf. Bír. Bfv. III. 619/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás