BÜ BH 2010/177
BÜ BH 2010/177
2010.07.01.
Garázdaság vétségét valósítja meg a terheltnek az a magatartása, hogy egy település belterületén, kora délután, a sértett utcán parkírozó gépkocsijára lapáttal ráütött, a gépkocsi szélvédőjét pedig téglával betörte, s ezáltal megrongálta. A dolog ellen kifejtett intenzív erőszak ugyanis alkalmas a megbotránkoztatásra vagy riadalom keltésére.
A megbotránkoztatás vagy riadalomkeltésre alkalmasság megállapíthatóságának nem feltétele mások tényleges jelenléte vagy észlelése, hanem elegendő annak akár távoli de reális esélye is (Btk. 271. §, 324. §).
A városi bíróság a 2007. február 2. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki könnyű testi sértés vétségében, rongálás vétségében és garázdaság vétségében. Ezért őt, mint különös visszaesőt halmazati büntetésül 5 hónapi börtönbüntetésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra ítélte. Egyben megszüntette a Sz.-i Városi Bíróság ítéletével megállapított szabadságvesztés végrehajtása során alkalmazott feltételes szabadságot; s megállapította, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható.
Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a megyei bíróság a 2007. szeptember 28. napján meghozott végzésével az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az elsőfokú ítélettel megállapított – és a másodfokú bíróság által kiegészített – tényállás lényege a következő.
A Sz.-i Városi Bíróság a 2004. április 21. napján jogerős ítéletével összbüntetésbe foglalta a terhelttel szemben garázdaság vétsége, lopás vétsége és más bűncselekmények miatt kiszabott büntetéseket; az így megállapított 1 év 7 hónapi börtönbüntetéséből a terhelt 2005. november 16. napján feltételes kedvezménnyel szabadult, azzal hogy a feltételes szabadság letelte 2006. november 15.
2006. február 22. napján kora délután egy t.-i házban a terhelt és édesanyja, B. L.-né sértett szóváltásba keveredett; a terhelt a sértettet először a házban, utána a házból kifelé lökdösni kezdte, egyszer ököllel mellkason ütötte.
A sértett távozásával egyidejűleg a terhelt a sértett használatában lévő és a ház előtti úton parkoló személygépkocsira lapáttal ráütött és a jobb első szélvédőt téglával betörte.
A sértett a bántalmazás következtében baloldali mellkasán 8 napon belül gyógyuló zúzódásos sérülést szenvedett.
A sértett 2006. február 22. napján magánindítványt terjesztett elő.
A gépkocsiban 187 200 forint összegű kár keletkezett, amit a sértett térített meg a gépkocsi tulajdonosának.
A terhelt magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkoztatást keltsen.
Az irányadó tényálláshoz tartozó, az indokolás más részében lévő ténymegállapítás:
Amikor a terhelt a sértettet a lakásból kilökdöste, a sértett egy alkalommal az ajtó élének esett és megütötte az oldalát, továbbá a terhelt ököllel megütötte.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a terhelt, védője útján terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt a garázdaság bűncselekménye kapcsán a bűnösség megállapítása miatt, hatályon kívül helyezés, felmentés és ennek következményeként enyhébb büntetés kiszabása érdekében.
Az indítvány szerint a terhelt egyik magatartása sem valósított meg garázdaságot; s az irányadó tényállásból sem derül ki, hogy a terhelt mely magatartása ad alapot a garázdaság megállapítására.
Ehhez képest, ha a garázdaság megállapítására
– a lakáson belül történtek adnak alapot, akkor – a BH 1985. 174. számú jogesetre figyelemmel – a könnyű testi sértés mellett; míg amennyiben
– az utcán történtek adnak alapot, akkor – BH 1992/83. számú jogesetre figyelemmel – rongálás vétsége mellett
a garázdaság halmazatban való megállapítására nincs lehetőség.
Ezen túlmenően az indítvány szerint
– a sértett provokatív, erőszakos magatartása miatt a terhelt felindult állapotba került; s a gépkocsi megdobása, megütése kapcsán még eshetőleges szándéka sem irányult megbotránkozás, riadalom keltésére;
– a megbotránkozás, riadalom keltésére reális lehetőség sem volt, mivel az adott helyen és időben senki nem volt észlelhetőségi határon belül.
A Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség szerint az eljárt bíróság a terhelt cselekvőségének egészét – beleértve a bántalmazást és rongálást – értékelte garázdaságnak.
Az indítvánnyal szemben ugyanis – az irányadó tényállás szerint – a terhelt nem csupán a házban, hanem a házból kifelé haladva, tehát az udvaron is lökdöste a sértettet, ahol már reális esélye volt a kívülálló személy észlelésének. Ehhez képest az indítvány eltérő körülmények alapján hivatkozott a BH 1985/174. számú jogesetre.
Az utcán parkoló gépkocsi lapáttal megütése, ablakának téglával betörése pedig az ezt esetlegesen észlelő személyben ijedtséggel vegyes, érzelmi elutasítást válthat ki, amit a terheltnek fel kellett ismernie; mégsem győződött meg előzetesen arról, hogy bárki van-e a közelben. Utóbbi elmulasztása pedig legalább eshetőleges szándék megállapítására alapot ad. Így a BH 1992/83. számú jogesetre hivatkozás sem helytálló.
A Legfőbb Ügyészség szerint a kihívó közösségellenesség sem zárható ki. Kétségtelen, hogy – a BH 1983/479; BH 2005/13.; BH 1973/108. jogesetekre figyelemmel – a garázdaság bűncselekménye nem állapítható meg, ha az adott magatartás a körülményei, jelentéktelensége, csekély intenzitása folytán kizárható a köznyugalom veszélyeztetése.
Ugyanakkor az, hogy a nyilvánosan, megbotránkoztató módon elkövetett tettlegességnek személyes indítéka is van önmagában nem zárja ki a garázdaság megállapítását. Ilyenkor az elkövető magatartásának különösen durvának, megbotránkoztatónak, riadalmat keltőnek kell lennie (BH 1983/434.).
Jelen ügyben pedig a terhelt cselekménye e követelményeknek maradéktalanul megfelelt.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okokra hivatkozással vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.
A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ez azt jelenti, hogy nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének vitatására sem.
A Btk. 271. § (1) bekezdése szerint garázdaság vétségét követi el, aki olyan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkoztatást vagy riadalmat keltsen, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.
Ennélfogva a bűncselekmény megvalósulásának 3 együttes (konjunktív) feltétele az elkövetési magatartás kihívó közösségellenessége, erőszakos jellege, valamint annak másokban megbotránkoztatás vagy riadalom keltésére való alkalmassága.
Az irányadó tényállás alapján a terheltnek felrótt magatartásnak két helyszíne, két mozzanata volt.
A lakáson belül, nem nyilvános helyen, családi kapcsolatban történt támadó fellépés – e körülmények folytán – általában nem, így jelen esetben sem adnak alapot a köznyugalom megzavarásának (megbotránkoztatásra, riadalom keltésre alkalmas kihívóan közösségellenesség) megállapítására.
Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság – ennyiben osztva a védő nyilvános ülésen kifejtett álláspontját –, hogy a Legfőbb Ügyészség indítványában, miszerint a bántalmazás és a rongálás együttvéve valósította meg a garázdaságot, valójában az irányadó tényállásból ki nem tűnő, abból nem következő körülményekre hivatkozott.
Ugyanakkor – szemben a felülvizsgálati indítvány álláspontjával – nincs törvényi akadálya a garázdaság megállapításának a terheltnek az utcán, a gépkocsival szemben kifejtett magatartása alapján. E körben az indítványnak a BH 1992/83. számú eseti döntésre való hivatkozása figyelmen kívül hagyja, hogy a garázdaság vétsége és a rongálás halmazata – törvény erejénél fogva – csak akkor kizárt, ha az elkövető a rongálás 2 évi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő esetét valósítja meg. Jelen esetben azonban erről nincs szó.
Következésképpen azt kell vizsgálni, hogy a terhelt által – az irányadó tényállás szerint, adott körülmények között – utcán történtek önmagában megvalósítják-e a garázdaság bűncselekményét.
A település belterületén, kora délután, utcán álló gépkocsira lapáttal való ráütés, a gépkocsi szélvédőjének téglával betörése nyilvánvalóan olyan, dolgot támadó, erőszakos (fizikai) ráhatás, amely már külön-külön, és egy gépkocsi esetében is – a benne értelemszerűen megnyilvánuló intenzitás révén – megbotránkoztatás, riadalom kiváltására alkalmas.
Ezen túlmenően – az indítvány szerinti – azon kifogás, hogy a terhelt garázda magatartása mögött a sértettel kapcsolatos személyes motivációja húzódott meg, illetve hogy a megbotránkozás, riadalom keltésére reális lehetőség nem volt, önmagában külön-külön és együttesen sem zárja ki a garázdaság megállapítását.
A garázdaság által jogilag védett érdek sérelme – az egyébként tényállásszerű magatartás esetében – vagyis nem tehető függővé a terhelt szubjektív értékelésétől. A megbotránkoztatás, riadalom keltésre alkalmasság pedig nem a jelenlévő ,,mások'' általi észlelés tényét, hanem annak akár távoli esélyét feltételezi, amire a kora délután, belterületi utcán végrehajtott cselekmény esetében nyilvánvalóan számítani lehet, s ezzel a terheltnek is számolnia kellett.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 992/2007.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás