BÜ BH 2010/179
BÜ BH 2010/179
2010.07.01.
A szolgálati visszaélés vétségének és az azzal egyidejűleg megvalósított vagyon ellen bűncselekményeknek (pl. sikkasztásnak) a halmazata látszólagos: amennyiben az utóbbi bűncselekmény büntetési tétele a szolgálati visszaélésnél súlyosabb, az alaki halmazatot a szubszidiaritás, amennyiben pedig azonos vagy enyhébb, úgy a specialitás küszöböli ki, ezért csak a vagyon elleni bűncselekmény állapítható meg az elkövető terhére (Btk. 351. §, 316. §, 317. §, 318. §).
A katonai tanács a 2008. március 3-án kihirdetett ítéletével az elbíráláskor már nyugállományú rendőr alezredest 3 rb. a Btk. 225. §-a szerinti hivatali visszaélés bűntette, valamint a Btk. 317. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége miatt, halmazati büntetésül pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész súlyosítás, és részben eltérő minősítés megállapítása végett, míg a terhelt és védője felmentés érdekében fellebbezett.
Az ítélőtábla katonai tanácsa a 2008. október 1-jén meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta: a terhelt vagyon elleni cselekményét sikkasztás vétségének [Btk. 317. § (1) és (2) bekezdés] minősítette, egyúttal a tulajdon elleni szabálysértés – tényállás IV/1. pontja – miatti eljárást megszüntette; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által kis kiegészítéssel irányadónak tekintett tényállás lényege a felülvizsgálattal érintett cselekmények tekintetében a következő:
A hivatásos rendőri szolgálatot teljesítő terhelt a cselekmények idején a rendőrkapitányságon kapitányságvezetői beosztást látott el.
II.
A terheltet 2006. június 8-án szolgálati helyén telefonon felhívta ismerőse, V. A. és kérte, hogy derítse ki a féltestvérének tartózkodási helyét, s azt közölje vele. A terhelt hivatali helyzetével visszaélve, kötelességszegő módon a rendőrségi nyilvántartás rendszeréből a kért adatokat kikereste, s a polgári személlyel közölte. Ezzel nevezettnek jogtalan előnyt nyújtott.
IV.
1. A terhelt 2006. évben – pontosabban meg nem határozható időben – a rendőrkapitányság irodájának felszerelési tárgyai közül egy Samsung típusú, 15 000 forint értékű színes televíziós készüléket a lányának adott át használatra, aki a készüléket az albérletben használta.
2. 2006-ban – pontosabban meg nem állapítható időpontban – a terhelt egy alapítvány által a tulajdonát fenntartva a kerületi rendőrkapitányságnak szolgálati célú felhasználásra juttatott műszaki cikkek közül 1 db 66 790 forint értékű digitális fényképezőgépet használatra a lányának adott át.
Az eljárás során mind a televízió, mind a fényképezőgép lefoglalásra és kiadásra került.
A jogerős határozatok ellen a terhelt védője nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontja alapján felülvizsgálati indítványt, amely a tényállás II. és IV/2. pontjában írt cselekményeket és a kiszabott büntetést érintette.
Álláspontja szerint a tényállás II. pontjában rögzített cselekménnyel – társadalomra veszélyesség (Btk. 10. §) hiányában – a terhelt nem követett el bűncselekményt. Bebizonyosodott ugyanis, hogy V. A. kérésére azért intézkedett V. E. lakhelyének felkutatásáról, mert nevezett haldokló édesapjának az volt a kívánsága, hogy a gyermekét még láthassa. Azzal, hogy ennek az erkölcsileg méltányolható kérésnek eleget tett, mások jogát, jogos érdekét a terhelt nem sértette, a különös részi tényállási elemek pusztán formálisan valósultak meg.
A tényállás IV/2. pontja szerinti cselekménynél pedig a jogi minősítés téves. A terhelt ugyanis a kérdéses fényképezőgép lányának történt átadásával nem sértette meg a tulajdonos alapítvány rendelkezési jogát, így sikkasztásról sem lehet szó. A cselekmény legfeljebb a szolgálati visszaélés vétségét [Btk. 351. §-ának (1) bekezdése] valósította meg. Ennek tényállása szubszidiárius jellegű, ezt a minősítést tehát akkor kell megállapítani, amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg. A sikkasztás vétsége pedig – még ha elkövetése megállapítható is lenne – a szolgálati visszaélés vétségével azonos büntetési tétellel fenyegetett, annak tehát a katonai vétség helyett a cselekmény nem minősíthető.
A Btk. 124. §-ában írt büntethetőséget megszüntető ok folytán azonban a szolgálati visszaélés vétsége tekintetében a büntetőeljárást meg kell szüntetni.
A terhelt terhére ekként fennmaradó bűncselekmények (a tényállás I. és III. pontja) miatt kiszabott büntetés törvénysértően súlyos, annak jelentős enyhítése indokolt.
A katonai főügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak értékelte a támadott határozatok hatályában fenntartását indítványozta.
A tényállás IV/2. pontjában írt cselekmény kapcsán kifejtette: Általános elvként fogadható el, amennyiben az elkövető jogtalan cselekménye a szolgálati visszaélés mellett egyéb törvényi tényállásba is ütközik, a szolgálati visszaélés megállapíthatóságát, ha a másik bűncselekmény súlyosabban minősül, a szubszidiaritás, az azonos büntetési tételű bűncselekmények találkozásakor pedig a specialitás zárja ki. A jelen esetben a szolgálati visszaéléshez, mint általánosabb jellegű tényálláshoz képest az azonos büntetési tételű sikkasztás speciális, s ez a katonai bűncselekmény megállapítását kizárja.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, ezért annak csak a törvényben tételesen meghatározott okokból [Be. 416. § (1) bekezdése] van helye. A felülvizsgálati okok köre nem bővíthető. A Be. 423. § (1) bekezdésének kötelező előírása szerint a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó. A felülvizsgálati indítványban a jogerős határozat által megállapított tényállás – függetlenül annak megalapozott vagy megalapozatlan voltától – nem támadható; ebből következően a bíróságok bizonyítékokat értékelő tevékenysége sem kifogásolható. Kizárólag a jogerős határozatban megállapított tények tekintetbevételével vizsgálható, hogy a bűnösség, illetve a jogi értékelés körében törvényes-e a megtámadott határozat, tehát a Be. 416. § (1) bekezdés a) vagy b) pontja szerinti felülvizsgálati ok fennáll-e. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy olyan tényt, amit az irányadó jogerős tényállás nem tartalmaz a jogi következtetések felülvizsgálata körében sem lehet értékelni.
A tényállás II. pontját illetően a felülvizsgálati indítvány olyan tényre alapozta a Btk. 10. §-ában írt feltételek hiányában a bűnösség törvénysértő megállapítására vonatkozó álláspontját, amelyet – a bíróságok által feltárt bizonyítékok mellett – a tényállás nem tartalmaz, de nem foglal magában az ítélet egyéb része sem; nevezetesen arra, hogy a haldokló apa kérésére történt V. E. lakhelyé-nek megtudakolása és közlése. Ezt a tényt tehát a felülvizsgálat során nem lehet figyelembe venni. Ennek figyelmen kívül hagyásával viszont nem kétséges, hogy – a felülvizsgálati indítvány által sem vitatottan tényállásszerű hivatali visszaélésként értékelendő cselekmény nem nélkülözi a társadalomra veszélyességet. A személyes adatok törvényellenes megszerzése társadalomra veszélyességet hordoz.
Az elbírált esetben tehát a bűnösség megállapításának mindhárom feltétele – a tényállásszerűség, a társadalomra veszélyesség és az alanyi bűnösség – az ítéletben rögzített tények alapján megállapítható. Így az adott cselekmény vonatkozásában a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontja szerinti ok nem forog fenn.
Ami a tényállás IV/2. pontjában írt cselekmény jogi értékelését illeti, az a sikkasztás bűncselekményének a Btk. 317. § (1) bekezdésében írt törvényi tényállását maradéktalanul kimerítette.
A tényállásban írt fényképezőgép – függetlenül attól, hogy annak tulajdonosa nem a rendőrség, hanem egy alapítvány volt – a terheltre rábízott idegen dolog. Az adott tényállás alapján a rábízás aktusa sem vitatható.
Azzal a magatartásával pedig, hogy ezt a dolgot – anélkül, hogy arra a rábízás tartalmánál fogva arra jogosult lett volna – kívülállónak használatra átadta, olyan rendelkezést tett, amire csak a tulajdonos volt feljogosítva. A tulajdonos alapítvány ugyanis rendőrségi használatra adta át ezt az eszközt. Arra a rendőrséget nem jogosította fel, hogy azt más, a rendőrségen kívüli személynek használatába adja.
Ekként a terhelt a rábízott idegen dologgal sajátjaként rendelkezve, maradéktalanul megvalósította a Btk. 317. §-a (1) bekezdésének II. fordulatában meghatározott, de a (2) bekezdés szerint minősülő sikkasztás vétségét.
Kétségtelen, a terheltnek ez a magatartása a katonai bűncselekmények közül kimeríti a szolgálati visszaélés bűncselekményének törvényi tényállását is. A Btk. 351. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis ,,aki azért, hogy jogtalan hátrányt okozzon, vagy jogtalan előnyt szerezzen szolgálati hatalmával, vagy helyzetével visszaél – amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és 2 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő''.
Azt aligha lehet vitássá tenni, hogy a terhelt szolgálati helyzetével visszaélt, amikor a lányának jogtalan előnyt nyújtva, a rendelkezésére bocsátotta a szolgálati feladatok ellátásához átvett fényképezőgépet.
Az eldöntendő kérdés az, hogy a két bűncselekménynek – az ugyanazon magatartással megvalósult sikkasztás vétségének és a szolgálati visszaélés vétségének – a halmazata valóságos, avagy csak látszólagos, s utóbbi esetben melyik bűncselekmény állapítható meg.
Főszabályként a Btk. 12. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, bűnhalmazat létesül, ha az elkövető egy cselekménye több bűncselekményt valósít meg.
Részben a törvény, részben az ítélkezési gyakorlat kialakította azokat az elveket, amelyek a látszólagos alaki halmazat kiküszöbölését szolgálják (a specialitás, konszumpció, szubszidiaritás, alternativitás).
A szolgálati visszaélésnek a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésében rögzített tényállása szubszidiárius tényállás. Az ebben szereplő ,,amennyiben súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg'' fordulat azt jelenti, hogy az egy cselekménnyel megvalósult szolgálati visszaélés és egyéb bűncselekmény közül (a halmazatot mellőzve) csak az egyéb bűncselekményt kell megállapítani, ha ennek büntetési tétele a szolgálati visszaélésnél súlyosabb.
Jelen esetben azonban, minthogy a sikkasztás vétségének és a szolgálati visszaélés vétségének büntetési tétele a szabadságvesztés büntetés felső határa folytán azonos, szubszidiaritásról nem lehet szó.
A szubszidiaritás alkalmazásának kizártsága ugyanakkor nem zárja ki a specialitás elvének az érvényesülését. Nevezetesen, amennyiben az egyidejűleg megvalósult másik bűncselekmény a szolgálati visszaéléshez képest nem súlyosabb, de speciális bűncselekmény, ez utóbbit, és nem a szolgálati visszaélést kell megállapítani.
Az elbírálandó ügyben kétségtelen: a sikkasztás másként, mint a szolgálati helyzettel való jogtalan előnyszerzési célzatú visszaéléssel nem volt megvalósítható. Aki a szolgálati helyén rábízott dologgal sajátjaként rendelkezik, az szükségszerűen visszaél a szolgálati helyzetével is. Ebben a körben viszont a sikkasztás a szolgálati visszaéléshez képest speciális törvényi tényállás. Ebből következően az adott esetben, miután a szubszidiaritás nem érvényesül, a specialitás küszöböli ki az alaki halmazatot. A terhelt terhére így a speciális bűncselekményt, a sikkasztás vétségét kellett megállapítani.
Nem sértett tehát anyagi jogszabályt az első- és a másodfokú bíróság a IV/2. tényállási pontban írt cselekmény minősítése körében.
Miután a megállapítandó cselekmény nem katonai vétség, hanem közönséges – köztörvényes – bűncselekmény, a Btk. 124. §-ában írt katonai büntethetőséget megszüntető ok alkalmazása sem merülhet fel.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eljárt bíróságok jogi értékelése a tényállás IV/1. pontjában rögzített cselekmény tekintetében nem kifogástalan.
Vizsgálta ugyanis a Legfelsőbb Bíróság azt a kérdést is, (a szubszidiaritás és a specialitás elveinek alkalmazandósága folytán) mikor állapítható meg egyáltalán a szolgálati visszaélés alapesete.
A szolgálati visszaélés helyettesítő törvényi tényállás, ezért az csak akkor állapítható meg, ha a cselekmény egyszersmind nem minősíthető látszólagos halmazatot képező más bűncselekménynek.
Így pl. abban az esetben, ha a katona elkövető a Btk. 351. §-ában meghatározott célzattal a szolgálati helyzetével visszaélve szabálysértési értékre valósít meg sikkasztást, a szabálysértéstől függetlenül ezt cselekményt már a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szolgálati visszaélésnek kell minősíteni. A tulajdon elleni szabálysértés és a bűncselekmény ugyanis alaki halmazatot nem képez, így e halmazat látszólagos vagy valóságos volta sem vizsgálható.
Az elbírált ügyben az ítélőtábla a terheltnek a vádban terhére rótt azt a cselekményét, hogy a hivatali helyiségben lévő televíziós készüléket a leányának adta használatba, az elkövetési értékre figyelemmel helyesen tulajdon elleni szabálysértésnek értékelte.
Ugyanakkor – kifogásolhatóan – nem észlelte azt, hogy ezzel a cselekménnyel a terhelt megvalósította a Btk. 351. §-ának (1) bekezdésében írt szolgálati visszaélés vétségét, amely azonban a Btk. 124. §-ában szabályozott katonai büntethetőséget megszüntető ok miatt már nem lett volna büntethető.
Az anyagi jogszabálysértés ellenére a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatnak a Be. 423. §-ának (4) bekezdésében meghatározott iránya folytán megváltoztató rendelkezést nem hozhatott.
A kifejtettek alapján – miután a Btk. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjában írt felülvizsgálati okra hivatkozás nem volt megalapozott, s az ügyben a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja szerinti abszolút eljárásjogi szabálysértés sem forog fenn – a Be. 426. §-a alapján a Legfelsőbb Bíróság a támadott határozatokat hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 23/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás