PÜ BH 2010/181
PÜ BH 2010/181
2010.07.01.
A szerződést megerősítő nyilatkozat akkor értékelhető a megtámadási jogot megszüntető jognyilatkozatként, ha abból kitűnik a megtámadási igényérvényesítésről lemondó szándék is [Ptk. 207. § (4) bekezdés és 236. § (4) bekezdés].
A peres felek között 2005. május 1. napján határozott időre szóló bérleti szerződés jött létre a B. P. utca 13. szám alatti 89 m2 alapterületű üzlethelyiségre. A felperes bérlő vállalta, hogy az üzletben tervezett étterem megnyitásától, de legkésőbb 2005. július 1-jétől az alperesnek ,,562 500 forint (450 000 forint + áfa)'' bérleti díjat fizet megfelelő számla ellenében. Az alperes hozzájárult ahhoz, hogy a felperes az üzlet átalakításával melegkonyhás vendéglátó-ipari egységet, pizzeriát alakítson ki. A megállapodás kiterjedt arra is, hogy az átalakítás során elvégzett munka, a beépített, a szerződés megszűnésekor állagsérelem nélkül el nem vihető berendezési és felszerelési tárgyak értékeként 5 000 000 forintot a bérlő jogosult a bérleti díjba beszámítani.
A bérbeszámítás lejártát követően a felperesnek először 2006 májusában keletkezett bérleti díjfizetési kötelezettsége. Az alperes 2006. május 2-án közölte, hogy az emelt összegű bérleti díj 460 350 forint. Ennek megfelelően az alperes az óvadékot és egyhavi bérleti díjat kifizetett. Az alperes 2006. május 17-én május hónapra bruttó 650 000 forintról bérleti díjszámlát állított ki, melynek kifizetését a felperes megtagadta és 2006. június és július hónapokra a nettó bérleti díjat fizette ki.
A felperes továbbra is ragaszkodott az áfás számlához. Az alperes 2006. június 29-én a bérleti szerződést azonnali hatállyal felmondta és felszólította a felperest, hogy 8 napon belül bocsássa a kiürített ingatlant a birtokába. A felperes a felmondást nem fogadta el. Az alperes 2006. július 14-én az üzlethelyiséget teljes felszerelésével és berendezési tárgyaival együtt birtokba vette.
A felperes 2006. október 30-án benyújtott keresetében a szerződést a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján megtámadta és kérte, hogy a bíróság a Ptk. 237. § (2) bekezdése alapján a feleket számoltassa el. Másodlagosan az alperes szerződésszegése, a bérleti szerződés jogellenes felmondása és önhatalmú eltávolítása alapján kártérítési igényt érvényesített a Ptk. 312. § (2) bekezdése alapján. Összességében 31 617 300 forint összegben jelölte meg a felmerült kárát, elmaradt haszonként 3 745 000 forintot érvényesített.
A bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság a szerződés érvénytelensége körében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes az igényérvényesítéssel elkésett. A kártérítési követeléssel kapcsolatban a felperes tárgyalás berekesztése előtti nyilatkozata alapján megállapította, hogy a felperes a kárát nem bizonyította és ezért a felmondás érvényességét sem vizsgálta.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság a megtámadás elkésettségére vonatkozó elsőfokú ítéleti álláspontot nem osztotta. Ugyanakkor megállapította, hogy a felperes a szerződést több ízben (2006. július 8-án, július 14-én) írásban megerősítette, ezért megtámadási joga megszűnt. A másodlagos kereseti kérelemmel kapcsolatban a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a kártérítési kereset nem felelt meg a Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott tartalmi követelményeknek. Ezért az indítványozott szakértői bizonyításnak sem volt helye.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen minősítette elkésettnek a szerződés megtámadását, míg a másodfokú bíróság tévesen értékelte a felperes elszámoláshoz ragaszkodó magatartását a szerződés megerősítéseként. Ez utóbbi, perben előterjesztett igényét az alperes nem vitatta.
Állította, hogy kártérítési keresetével kapcsolatban tényállást közölt, amit az alperes szintén nem vitatott. Nem volt vitatható, hogy az alperes tilos önhatalommal megfosztotta őt a helyiség birtokától és ezzel a szerződés lehetetlenült. Az összegszerűséget a keresetleveléhez csatolt számlákkal igazolta, az értéknövekedésre igazságügyi szakértői bizonyítást indítványozott. Kétségtelen, hogy az utolsó tárgyaláson az alperes addigi nyilatkozatait megváltoztatva vitatta a kártérítési követelést, de a bíróság felhívása ellenére érdemi ellenkérelmet írásban nem terjesztett elő. A bíróság tévesen értelmezte az utolsó tárgyaláson jelenlévő helyettes képviselő arra vonatkozó nyilatkozatát, hogy bizonyítási indítványa nincs.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult az ítélet indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztja a jogerős ítéletnek sem az elsődlegesen, sem a másodlagosan előterjesztett kereseti kérelem elutasításával kapcsolatban elfoglalt jogi álláspontját.
A peres felek közötti jogvita a bérleti szerződésben meghatározott bérleti díj összegével kapcsolatban keletkezett. A felperes a Ptk. 210. § (4) bekezdése alapján a szerződés egyik leglényegesebb tartalmi elemében, a bérleti díjban történő megállapodást támadta meg arra hivatkozással, hogy az általános forgalmi adó számlázása, elszámolása körében az alperes őt a szerződéskötéskor megtévesztette. Az alperes érdemi ellenkérelme az elsődleges kereseti kérelemmel kapcsolatban arra szorítkozott, hogy a megtámadás elkésett, illetőleg a felek a Ptk. 210. § (2) bekezdésében meghatározott közös jogi tévedésben voltak a bérleti díj áfa terhe tekintetében.
A másodfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes a szerződést a Ptk. 236. § (1) bekezdésében meghatározott határidőben támadta meg. Megalapozatlanul állapította meg ugyanakkor, hogy a megtámadás joga megszűnt, mivel a felperes a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősítette.
A Ptk. 236. § (4) bekezdése alapján a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond.
A megtámadási jog megszűnéséhez nem elegendő annak kijelentése, hogy a megtámadásra jogosult fél a megtámadási ok ismeretében is ragaszkodik a szerződés fenntartásához. A szerződés megerősítését eredményező nyilatkozatnak magába kell foglalnia azt a kinyilvánított szándékot is, hogy a szerződést a jogosult már nem kívánja megtámadni, a megtámadási okon alapuló igényérvényesítési jogáról lemond.
Adott esetben a másodfokú bíróság által hivatkozott írásbeli nyilatkozatok egyikéből sem állapítható meg a felperesnek a megtámadásról történő lemondását kifejező szándéka. A 2006. július 8-ai, ügyvéd által készített írásbeli nyilatkozat lényege szerint a felperes az alperes 2006. június 29-ei keltű felmondását nem fogadta el. A nyilatkozat tartalmazza, hogy a bérleti díj áfa tartalmának megítélésekor mindkét fél tévedésben volt. Ebből következően a 450 000 forint + áfa összegű bérleti díj pontos összege 450 000 forint ,,ami egyértelmű azaz, hogy megbízóm a szerződés szerint 450 000 forintos bérleti díjnál magasabb bérleti díj fizetésére nem kötelezhető''. A vitás kérdésekben további tárgyalást javasolt.
A 2006. július 14-én az alperesi ,,megbízottak'' intézkedése során felvett esetleírás az említett levél bemutatásával ugyanezt a felperesi álláspontot tartalmazza. Végül az esetleírás átvételekor a felperesi képviselő által tett, a másodfokú bíróság által ugyancsak hivatkozott írásbeli nyilatkozat sem értelmezhető akként, hogy a felperes a megtámadási jogáról lemondott volna. ,,Az ingatlan bérlőjének a budapesti F. Kft. tekintendő, ezzel kapcsolatos minden jogomat fenntartom''.
A Ptk. 207. § (4) bekezdése szerint a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. Adott esetben a felperes idézett írásbeli nyilatkozataiból csak az következik, hogy a felperes a megkötött, hosszabb távra szóló és jelentős beruházásokkal járó szerződés fenntartásához ragaszkodott az álláspontjának megfelelő bérleti díj elismertetése mellett.
A fentiekből következően az elsődleges kereset érdemi elbírálásának van helye, amit az első-, illetve a másodfokú bíróság téves jogi álláspontja alapján mellőzött.
Az elsődleges kereseti kérelemmel, annak ténybeli- és jogalapjával szoros összefüggésben állt a felperes másodlagosan, az alperes szerződésszegésére alapított, kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelme. E kereseti kérelem kiindulópontja szintén a bérvita és a felperes által el nem ismert bérrész fizetésének megtagadására alapított alperesi felmondás jogszerűtlensége. Nincs perjogi akadálya annak, hogy a felperes a Pp. 121. § (1) bekezdése alapján elsődlegesen a szerződés érvénytelenségének a megállapítását, e kérelme elutasítása esetére pedig a szerződésből eredő követelését érvényesítse. Ebből következően a másodfokú bíróság indokolatlanul rótta a felperes terhére, hogy kereseti kérelmei tartalmi ellentmondásban állnak egymással.
A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta a bíróságnak a másodlagos kereseti kérelem elutasítását alátámasztó indokait sem.
A bíróság megállapításától eltérően a felperes másodlagos keresetének megalapozására részletes ténybeli és jogi előadást tett [Pp. 121. § (1) bekezdés c) pontja], amit a bíróság felhívására 8/F/2. alatti iratával kiegészített. A 2007. november 8-ai tárgyaláson az utóbbi előkészítő iratot az alperes közvetlenül kézhez kapta. A bíróság kötelezte az alperest, hogy erre az iratra, illetve a további felperesi iratokra 15 napon belül mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében részletes ellenkérelmét írásban terjessze elő. Az alperes ennek nem tett eleget. A 2008. április 22-ei tárgyaláson tett szóbeli nyilatkozata szerint várta, hogy a felperes kereseti kérelmét a jogalap tekintetében tovább pontosítja. Egyebekben indokolás nélkül mind a jogalap, mind az összegszerűség bizonyítatlansága okából a kártérítési kereset elutasítását kérte. Vitatta a legutóbbi előkészítő iratban felsorolt ingóságok ott feltüntetett értékét és beszerzésük tényét is. Miután a bíró felhívta az idegen dolgok birtokban tartását szabályozó Ptk. rendelkezésekre, az alperesi képviselő úgy nyilatkozott, hogy az ingók sorsáról jelenleg tételesen nem tud nyilatkozni. Miután jegyzőkönyv áll rendelkezésre abban a körben, hogy a felperes mit szállított el, illetve mely dolgok kerültek az ott maradó dolgok közül megsemmisítésre, a nyilatkozattételt határidővel vállalta.
Ezt követően került sor a tárgyalás berekesztésére, melyet megelőzően a felperes úgy nyilatkozott, hogy eddigi nyilatkozatait – a kereseti kérelmét is beleértve – továbbra is változatlan formában fenntartja. Majd kifejezett bírói kérdésre akként nyilatkozott, hogy a felperesnek előadnivalója, bizonyítási indítványa egyik kereseti kérelem körében sincs.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperes a kártérítési keresete körében elbírálható kereseti kérelmet nyújtott be, megjelölve keresete ténybeli és jogi alapjait, továbbá az általa szükségesnek tartott bizonyítás körét.
Az alperes bírói felhívás ellenére írásbeli ellenkérelmet nem terjesztett elő. A tárgyaláson tett szóbeli, általánosságban mozgó nyilatkozatával a jogalapot, illetve az összegszerűséget vitatta, illetve bírói figyelemfelhívás nyomán – a másodfokú bíróság által hiányosnak talált – ingó-lista tekintetében bizonyítási indítványt terjesztett elő.
A felperes helyesen utalt fellebbezésében arra, hogy az alperes általánosságban mozgó nyilatkozata érdemi ellenkérelemként nem volt értékelhető, bizonyítási kötelezettsége pedig csak az alperes által ténylegesen vitatott tény-és jogkörülményekre vonatkozóan állt volna fenn a Pp. 164. § (1) bekezdése alapján. E körülmények figyelembevételével tévesen értelmezte a bíróság a felperesnek a tárgyalás berekesztését megelőző, egyébként tartalmi ellentmondásban álló két mondatát akként, hogy a felperes a már előterjesztett bizonyítási indítványait visszavonta és a perben további nyilatkozatot sem kíván tenni.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az elsőfokú bíróság egy alkalommal sem hívta fel a peres feleket a Pp. 141. § (2) bekezdése alapján a (6) bekezdésben foglalt jogkövetkezményekre történő figyelmeztetéssel nyilatkozataik és bizonyítékaik előterjesztésére. Ebből következően a felperes a Pp. 235. § (1) bekezdése alapján nem volt elzárva attól, hogy fellebbezésében a mellőzött bizonyítás lefolytatását kérje, illetve újabb bizonyítási indítványokat terjesszen elő.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.211/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás