PÜ BH 2010/190
PÜ BH 2010/190
2010.07.01.
A kötelezett egyoldalú elhatározásával nem térhet el a teljesítésnek az őt marasztaló jogerős ítéletbe foglalt módjától (Ptk. 361. §, Pp. 229. §).
A V.-i Városi Bíróság 2004. június 8. napján jogerőre emelkedett ítéletével az alperes tulajdonában álló B., Z. u. 123. szám alatti hétvégi ház balatoni kilátásának elvonása miatt a jelen per felperesét 2 960 000 forint kártérítésnek, kamatának és 310 000 forint perköltségnek a megfizetésére kötelezte, a jelen per alperese javára. A felperes a perköltséget megfizette, a felek között pedig egyezkedés kezdődött a kilátást gátló tetőszerkezet átalakításáról, amelynek során az alperes lapos tető kialakítását kérte, de megállapodás végül nem jött létre. A felperes 2006 májusában – az építési hatóság engedélyének beszerzése nélkül – alacsonyabb gerincmagasságú nyeregtetőt készített, az alperes azonban a 2007. június 17-ei levelében ragaszkodott a lapos tető megvalósításához, ellenkező esetben a kártérítési összegének végrehajtását helyezte kilátásba, s végül követelését 2007. október 4-én azonnali beszedési megbízással érvényesítette.
A felperes keresetében az azonnali beszedési megbízással tőle beszedett 3 781 833 forintnak és járulékainak a visszafizetésére kérte az alperes kötelezését, jogalap nélküli gazdagodás címén. Arra hivatkozott, hogy a kilátást zavaró tetőszerkezet átalakításával kiküszöbölte az alperes ingatlanának értékét csökkentő tényezőt, így viszont az alperes a kártérítés összegével jogalap nélkül gazdagodott.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kihangsúlyozta, hogy nem állapodott meg a felperessel a kár természetben történő megtérítésében, jogerős ítéleten alapuló azonnali beszedési megbízás esetén pedig a jogalap nélküli gazdagodás szóba sem kerülhet.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet. Indokolása szerint a felek között nem jött létre megállapodás a természetbeni reparáció kérdésében, azért szükségtelennek tartotta műszaki szakértő kirendelését a felperes állításának igazolására, amely szerint az átalakított tető már nem zavarja a kilátást. A felperes ugyanis az egyoldalú elhatározásán alapuló tető-átalakítást a saját kockázatára végeztette el, amely nem minősül teljesítésnek, teljesítés hiányában viszont jogszerű a követelés behajtása, hiszen a feleket kötelező és a jogviszonyukat rendező jogerős bírósági ítélet teljesítésére kibocsátott inkasszó esetén kizárt a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazása.
A másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, egyetértett annak indokaival és kiemelte: a felperes álláspontjának az elfogadása a jogerős ítélet anyagi jogerejének megkérdőjelezését jelentené: a felperes egyoldalúan nem teheti vitássá a felek között már elbírált jogot azzal, hogy az általa önkényesen megvalósított átalakítást tekinti teljesítésnek. Egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy a felek csak közös megállapodással térhettek volna el a jogerős ítélet szerinti teljesítéstől, a megállapodást azonban végül nem kötötték meg, és egyetértett abban is, hogy szükségtelen az átalakítás hatásának vizsgálata, hiszen az elvégzett munkálatok nem tekinthetők teljesítésnek. Végül kihangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a jogalap nélküli gazdagodás megállapításának mindhárom konjunktív feltétele (kimutatható vagyoni előny, annak jogalap nélküli megszerzése és ,,a vagyoni előnyhöz más rovására jutás'') hiányzik.
A jogerős ítélet ellen – mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetének helyt adó határozat meghozatala, másodsorban az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, mindkét esetben költségének megtérítése végett – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Érvelése szerint a perben eljárt bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták a jogalap nélküli gazdagodás szabályait: a felek közti megállapodás ugyanis nem feltétele a gazdagodás megtérítésének, ha az alaptalan gazdagodás ténye objektíve fennáll, indifferens, hogy kötöttek-e megállapodást. A korábbi perben hozott ítélet nem akadálya a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazásának, mert a gazdagodás annak jogerőre emelkedését követően történt meg. Szakértői vélemény nélkül nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy kétszeres (természetbeni és pénzbeli) teljesítés történt-e.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására és költségeinek megtérítésére irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felek között fordított perállásban folyamatban volt korábbi perben a bíróság jogerős ítélettel a kártérítés pénzben történő megfizetésére kötelezte a jelen per felperesét. A felperes a Pp. 229. § (1) bekezdéséből következően [amely rendelkezés szerint a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ideértve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék (anyagi jogerő)] nem teheti vitássá a kár megtérítésének az őt marasztaló jogerős ítéletbe foglalt módját, attól egyoldalú elhatározása alapján nem térhet el, hiszen az anyagi jogerő az ítéletbe foglalt bírói döntés minden egyes elemére, így a kár megtérítésének a módjára is kiterjedt (anyagi jogerő tárgyi kerete).
Az anyagi jogerőből eredő kötöttségek alól azonban vannak kivételek. Így kivételt enged maga a Polgári perrendtartás, a jövőben lejáró szolgáltatások esetére [e szolgáltatásoknál a Pp. 230. § (1) bekezdése megengedi a jogerős ítéletbe foglalt marasztaló rendelkezés változtatásának lehetőségét], míg a jogerős ítéletbe foglaltak teljesítésének állami kényszer útján történő kikényszeríthetősége alól szabadulást jelent a követelés végrehajtásának elévülése [Ptk. 325. § (1) bekezdés és Vht. 57. § (1) bekezdése]. Mindezeken túl a felek közös akarattal ,,félretehetik'' a jogerős ítélet rendelkezéseit vagy szintén közös akarattal, de kölcsönös engedményeket téve egyezséggel módosíthatják azokat, és a jogosult is dönthet akként, hogy a javára szóló jogerős ítéletbe foglalt jogosultságainak teljesítését részben vagy egészben elengedi.
Helytálló tehát a perben eljárt bíróságok álláspontja abban, hogy a felperes a saját elhatározásából nem térhetett el a kár megtérítésének a jogerős ítéletben meghatározott módjától, s mivel a felek között e tárgyban megállapodás nem jött létre (hiszen az elvégzett munkálatokat az alperes utólag, ráutaló magatartással sem fogadta el), a tető átalakítása nem értékelhető a korábbi jogerős ítélet szabályszerű teljesítésének.
Önkéntes teljesítés hiányában viszont az alperes a Vht. 6. § (1) bekezdésének megfelelően, jogszerűen léphetett fel a felperes ellen a követelésének megtérítése érdekében, így a jogerős marasztaló ítéletbe foglalt pénzösszeg inkasszálása – a jelen perben hozott jogerős ítélet helyes indokainak megfelelően: a Ptk. 361. § (1) bekezdésében előírt feltételek hiánya miatt – nem jogalap nélküli gazdagodás.
Mindezek szerint a jogerős ítélet nem sért jogszabályt, hanem megfelel a Ptk. 361. § (1) bekezdése helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.049/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás