BÜ BH 2010/205
BÜ BH 2010/205
2010.08.01.
Közúti baleset gondatlan okozásának vétségét valósítja meg az útkereszteződésbe szabad jelzés mellett a megengedettnél nagyobb sebességgel behajtó jármű vezetője, aki a figyelmetlensége miatt későn észleli, ezért nem biztosít elsőbbséget a megkülönböztető hang- és fényjelzéssel haladó járműnek és az emiatt bekövetkezett ütközés eredményeként a mentőautó utasa 8 napon túl gyógyuló sérülést szenved [Btk. 187. § (1) bek., KRESZ 26. § (1) bek. a) pont, 42. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2007. év április hó 25. napján kihirdetett ítéletében a terhelt bűnösségét közúti baleset gondatlan okozásának vétségében állapította meg. Ezért őt 100 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A másodfokon eljáró bíróság a 2008. év március hó 6. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének büntetést kiszabó rendelkezését megváltoztatta. A terheltet 1 évre próbára bocsátotta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítéleti tényállás lényege szerint a terhelt 2003. év november hó 4. napján a reggeli órákban a H. út belső forgalmi sávjában a megengedett 50 km/óra sebességet túllépve vezette gépkocsiját. A kétirányú, irányonként két-két forgalmi sávból álló K. út külső sávjában közlekedett a H. út felé N. Z. által vezetett mentőautó megkülönböztető fény- és hangjelzéssel. A mentőben szállított M. S. fekvőbeteg az ágyhoz szíjjal volt rögzítve. Az út kereszteződésében a közlekedést forgalomirányító jelzőlámpák szabályozták.
A terhelt a gépkocsiban zenét hallgatott, ezért késve figyelt fel a mentőautó hangjelzésére, a sebességét csupán gázlevétellel csökkentette, és a kereszteződésbe – szabad jelzés mellett – 56–60 km/óra sebességgel behajtott. Ekkor látta meg a kereszteződésbe jobbról betorkolló úton a tilos jelzés miatt várakozó járművek takarásából kibukkanó, a kereszteződésbe kb. 10-15 km/óra sebességgel behaladó mentőautót. Ekkor fékezni kezdett, azonban gépkocsijával 39–43 km/óra sebességgel nekiütközött a kereszteződésen áthaladó mentőautó bal oldalának.
Az ütközés következtében M. S. sértett az ágyról leesett és jobb oldali, IX. bordájának 8 napon túl gyógyuló haránttörését szenvedte el.
Az ítéleti tényállás – az igazságügyi műszaki szakértői véleményt alapul véve – rögzíti, hogy a terhelt gépkocsija azonos reakciópontból lassító fékezéssel 29–35 km/óra sebességről megállítható lett volna.
A bíróság a terhelt terhére rótta a KRESZ 26. § (1) bekezdés a) pontjában, valamint a 42. § (1) bekezdésében és a 28. § (2) bekezdés a) pontjában írt közlekedési szabály megszegését. Megállapítása szerint a terhelt szabályszegő magatartása és a baleset eredménye, a sértett 8 napon túl gyógyuló sérülése között okozati összefüggés áll fenn.
A KRESZ 49. § (2) bekezdésében a megkülönböztető jelzéseket használó gépjármű vezetőjének kötelezettségét értékelve ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a mentőautó mérsékelt, 10–15 km/óra sebességgel történő haladása miatt N. Z. magatartásával a közlekedés biztonságát, a személy- és vagyon biztonságot nem veszélyeztette, és meggyőződési kötelezettségének is eleget tett.
A jogerős ügydöntő határozat ellen a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott okból a terhelt képviseletében meghatalmazott védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt, és kérte a terhelt felmentését.
Érvelése szerint a terheltnek nem kellett arra számítania, hogy a mentőautó a tilos jelzés ellenére lassítás nélkül úgy halad be a kereszteződésbe, hogy meggyőződési kötelezettségének nem tesz eleget. Nem vitatta, hogy a megkülönböztető jelzést használó jármű vezetője bizonyos közlekedési szabályokat figyelmen kívül hagyhat, de csak akkor, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, a személy- és vagyonbiztonságot nem veszélyezteti, és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője számára az akadálytalan továbbhaladás lehetséges. [KRESZ 49. § (2) bekezdés]. A védő szerint e meggyőződési kötelezettség elmulasztása hozzájárult a balesethez. Ezt a terhelt csak akkor tudta volna elkerülni, ha már a hangjelzés észlelésekor –, anélkül, hogy a járművet ténylegesen látná – vészfékezést alkalmaz. Ez azonban nem elvárható jogi kötelezettség.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartva, a megtámadott határozatok hatályában tartására tett indítványt. A KRESZ 42. §-ának (1) bekezdéséhez fűzött miniszteri indokolásra utalással kifejtette, hogy a megkülönböztető fény- és hangjelzés együttes használatára vonatkozó rendelkezés nem menti fel a fokozott figyelem tanúsításának kötelezettsége alól azokat a járművezetőket, akik (például az útkereszteződéshez közeledve, annak be nem látható volta miatt) a megkülönböztető hangjelzést már hallják, de a kék fényű lámpát még nem látják.
A felülvizsgálati eljárásban a Be. 423. §-ának (1) bekezdésében foglaltak értelmében a tényálláshoz kötöttség érvényesül. E korlátozással függ össze, hogy e rendkívüli jogorvoslati eljárásban nem támadható az alapügyben eljáró bíróság tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenysége, illetve a bizonyítás terjedelme sem.
A felülvizsgálati indítványban a védő az irányadó tényállástól eltérő körülményre hivatkozott: állítása szerint a terhelt meggyőződött arról, hogy sem vele azonos irányban mögötte, sem vele szemben nem közlekedik megkülönböztető jelzést használó jármű, és gépkocsijával már a kereszteződésben volt, amikor a sziréna hangját meghallotta, de a mentőt még nem látta.
Ezzel szemben az irányadó tényállás azt tartalmazza, hogy a terhelt a mentőautó hangjelzését a kocsiban szóló zene miatt késve hallotta meg, ennek ellenére a megengedettnél nagyobb sebességét először csupán gázlevétellel csökkentette és csupán ezt követően – késve – kezdett fékezni akkor, amikor már meglátta a jobbról érkező mentőautót. Korábbi sebessége és a késői észlelés miatt lassításával az ütközést már nem tudta elkerülni.
Miután a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet tényállását támadó védői érvelést elvetette, az irányadó tényállás figyelembevételével vizsgálta az indítvány anyagi jogi támadását megalapozó érveket. Megállapította, hogy a védő felülvizsgálati indítványának az anyagi jogi jogsértésre történt hivatkozása sem alapos.
A terhelt elbírált magatartásának jogi értékelése körében a KRESZ 42. §-ának (1) bekezdésében írt szabály irányadó: a megkülönböztető hang- és fényjelzésekkel haladó jármű minden helyzetben elsőbbséget élvez, továbbhaladását félrehúzódással és szükséghez képest megállással lehetővé kell tenni. A megkülönböztető fényjelzést használó járművet megközelíteni, illetve mellette elhaladni csak fokozott óvatossággal szabad [KRESZ 42. § (2) bekezdés] Ezt hivatott biztosítani a figyelem felkeltő fény- és hangjelzés is: ezek a megkülönböztetett jármű megjelenése előtt jelzik annak közeledését, és lehetőséget adnak a rendkívüli közlekedési helyzetre történő felkészülésre.
A megkülönböztető jelzésekkel haladó jármű vezetőjének a KRESZ számos engedményt ad. A KRESZ 49. §-ának (2) bekezdése szerint a megkülönböztető fény- és hangjelzést együttesen használó gépjármű vezetője – a rendőr és a vasúti átjárót biztosító jelzőberendezések jelzéseit kivéve – a közúti jelzéseket, továbbá a KRESZ 24–43. §-aiban foglalt rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatja, ha magatartásával a közlekedés biztonságát, valamint a vagyon- és személybiztonságot nem veszélyezteti és meggyőződött arról, hogy a közlekedés többi résztvevője akadálytalan áthaladását lehetővé tette.
Mindebből következően a megkülönböztető jelzéssel haladó jármű – a jogszabályban megjelölt és az előbbiekben jelzett kivételektől eltekintve – minden esetben elsőbbséget élvez. A közlekedési korlátok ilyen feloldása természetesen számos helyzetben fokozott veszélyt idézhet elő, ezért a megkülönböztető jelzéssel haladó jármű vezetőjének kerülni kell azokat a manővereket, amelyek a szokásostól eltérő közlekedési viszonyok közt haladó más járművek tekintetében a személy és vagyonbiztonságot közvetlenül fenyegetik. Kötelezettségeit éppen az általa megteremtett különleges közlekedési helyzet teszi szükségessé: elsőbbségének gyakorlása közben kell ügyelnie más közlekedési résztvevők biztonságára és – a megváltozott közlekedési körülmények között – továbbhaladásának biztosítására is.
Ettől eltérő értelmezés esetén a megkülönböztető jelzéseket használó járművek szükséges és indokolt nagyobb sebességgel történő haladása sem lenne biztosítható. A megkülönböztető jelzéssel érkező jármű és a forgalomban résztvevő egyéb járművek egymáshoz való viszonyát speciálisan szabályozó rendelkezések alapvető tartalma a feladatból adódó gyors, a kivételezett járművek forgalmi elsőbbséggel járó közlekedést hivatott biztosítani. A megkülönböztető jelzéssel haladó jármű vezetője számíthat a forgalom más résztvevőinek elsőbbségadására, mindemellett azonban a jogszabályban előírt közlekedési szabályok betartását akkor mellőzheti, ha a közlekedés biztonságát ezzel nem veszélyezteti. A forgalom többi résztvevője a forgalom szokásos rendjének megbontása mellett köteles az áthaladási elsőbbséget félrehúzódással, szükséghez képest megállással biztosítani.
Mindezt egybevetve a tényállásban leírtak jogi értékelésére, ebből adódóan a balesetben közrehatók felelősségére a két jogi előírás együttes értelmezéséből kell kiindulni.
A fény- és hangjelzéssel haladó mentőautó vezetője számíthat a forgalomban résztvevő más járművek kötelező (jogszabályi előíráson alapuló) alkalmazkodására, lassítására, kitérésére, lehúzódására, sőt megállására, ám mindezeket értékelve kell óvnia a személy- és vagyonbiztonságot és kell meggyőződnie arról, hogy más járművek a továbbhaladását biztosítják (BH 2003/272.).
E jogi összefüggések figyelembevételével az alapeljárásban megállapított ítéleti tényállás szerint a balesetet a terhelt közlekedési szabályszegései idézték elő. A megkülönböztető jelzést használó járművet megillető elsőbbséget a terhelt saját figyelmetlensége és mulasztása (késedelmes észlelése, késedelmes és nem hatékony fékezése, a kereszteződésbe való gyors behajtása) miatt nem biztosította.
Mindemellett a Legfelsőbb Bíróság osztotta az alapügyben eljárt bíróságok álláspontját abban is, hogy a mentőautó vezetője a reá vonatkozó speciális szabályoknak megfelelően közlekedett. A megkülönböztető fény és hangjelzést a kellő időben használta, a kereszteződésbe mindössze 10–15 km/óra sebességgel haladt be. E sebességgel a jelzéseire kellő időben felfigyelő, és a szabályokkal összhangban közlekedő (lassító, lehúzódó) járműveket nem veszélyeztette, és nem számíthatott arra, hogy a terhelt 39–43 km/óra sebességgel behalad a kereszteződésbe.
A Legfelsőbb Bíróság mindezeket figyelembe véve megállapította, hogy a terhelt büntetőjogi felelősségét az ügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi jog szabályainak sérelme nélkül állapították meg, a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján hatályában tartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 720/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás