BÜ BH 2010/206
BÜ BH 2010/206
2010.08.01.
Nem bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettét, hanem magánokirat hamisítás vétségét valósítja meg a II. r. terhelt, aki valótlan tartalmú hamis magánokiratot (szakmunkás bizonyítvány fénymásolatot) bocsát az I. r. terhelt rendelkezésére annak igazolására, hogy jogosult személy- és vagyonőri bizonyítvány kiadása feltételéül szolgáló tanfolyam elvégzésére [Btk. 21. § (2) bek., 274. § (1) bek., 276. §].
Az elsőfokú bíróság a 2007. április hó 11. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében. Ezért őt egy évre próbára bocsátotta.
A megállapított tényállás szerint az I. r. terhelt 2003 októberében személy- és vagyonőr tanfolyamra iratkozott be. A beiratkozáskor tudomására jutott, hogy a tanfolyam sikeres elvégzéséhez nyolc általános iskolai, vagy szakmunkás bizonyítvány szükséges. Mivel az nem állt rendelkezésére, felvette a kapcsolatot Sz. S.-al, aki II. r. terheltet ajánlotta a probléma megoldására. 2003 októberében az I. r. terhelt először telefonon, majd személyesen felkereste a II. r. terheltet. Megállapodtak abban, hogy a II. r. terhelt beszerez egy, az I. r. terhelt személyi adataival kiállított – a tanfolyam befejezéséhez nélkülözhetetlen – szakmunkás bizonyítványt 20 000 forint ellenében. A II. r. terhelt pár nappal később a kiállított szakmunkás bizonyítvány másolatot átadta az I. r. terheltnek, aki a hamis okiratot a személy- és vagyonőr tanfolyamon képzést végző cég képviselőjének bemutatta, majd 2003. november 23. napján a tanfolyamot sikeresen elvégezte.
A bíróság a jogi indokolás körében kifejtette, hogy a cselekmény elkövetéséhez használt iskolai bizonyítvány másolata bizonyító közokirat, mivel kiterjed a benne foglalt tények, adatok formai valóságának bizonyításán túl annak tartalmi valóságának a bizonyítására is, és az okirat feladata éppen az, hogy ezt teljes közhitelességgel tanúsítsa.
Közokiratról készült hamis másolat akként jöhet létre, ha valaki az eredeti szakmunkás bizonyítványt felhasználva más nevére kiállított okiratról fénymásolatot készít úgy, hogy a fénymásolaton különböző adatokat lefest, vagy más módon eltüntet, helyükre a saját vagy a megrendelő adatait, illetve a kívánt adatokat írják be, és az így elkészült bizonyítványt ismét lefénymásolja.
Hamis az a közokirat, amelynek készítője nem az abban feltüntetett személy vagy hatóság, illetve az nem a kiállítójaként megnevezett személy, hatóság nyilatkozatát tartalmazza.
A közokirat hamis volta szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a készített közokirat tartalma megfelel-e a valóságnak.
A szakmunkás bizonyítvány másolat ,,hamissága'' mind formai, mind tartalmi vonatkozásban egyaránt értendő. Formai szempontból azért hamis az okirat, mert kiállítója nem azonos a készítőként (az aláíróként) feltüntetett személlyel; tartalmi értelemben pedig azért hamis, mert tartalma nem felel meg a valóságnak.
Az I. r. terhelt azzal, hogy az okiratot a személy- és vagyonőr képzést végző cégnek bemutatta, majd a szakmunkás bizonyítvány másolatát átadta, megvalósította a Btk. 274. § (1) bekezdése b) pontjának elkövetési magatartását, a felhasználást (mivel felhasználás alatt a közokirat bizonyító erejének az érvényesítését kell érteni).
A II. r. terhelt azzal, hogy az I. r. terheltnek szándékosan segítséget nyújtott (értve ez alatt a hamis szakmunkás bizonyítvány beszerzését, majd átadását I. r. terhelt részére), megvalósította a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédi magatartást.
A II. r. terhelt és védője által felmentés végett bejelentett fellebbezés folytán a másodfokon eljárt bíróság a 2008. április hó 23. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.
A tényállást kiegészítette azzal, hogy az I. r. terhelt részére a M.-i Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Alosztálya végleges személy- és vagyonőri igazolvány kiállítását engedélyezte 2004. január 12. napján, amely engedély értelmében az I. r. terhelt 2004. január 27. napján a személy- és vagyonőri igazolványát átvette.
A megyei bíróság az általa helyesbített és kiegészített tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a terheltek által tanúsított magatartás nem a Btk. 274. § (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott elkövetési magatartásnak és ehhez kapcsolódó bűnsegélynek, hanem a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti intellektuális közokirat-hamisításnak felel meg.
A megyei bíróság egyetértett a védő fellebbezésének indokolásával abban, hogy az I. r. terhelt által felhasznált szakmunkás bizonyítvány fénymásolat sem közokiratnak, sem magánokiratnak nem tekinthető.
A bűncselekmény jogi tárgya a közokirat, amelynek fogalmát a Pp. 195. §-a határozza meg. Az ügy tárgyát képező fénymásolat azonban – nyilvánvaló eredeti okirat hiányában – semmilyen felülhitelesítésre nem kerülhetett. A közokirat formai követelményeinek nem felelhetett meg.
Az intellektuális közokirat-hamisítás azonban megvalósult. I. r. terhelt – a II. r. terhelt közbenjárása útján megszerzett – hamis tartalmú szakmunkás bizonyítvány fénymásolatát felhasználta. A képzést végző cég képviselőjének azt bemutatta, s ez lehetővé tette számára a személy- és vagyonőri vizsga eredményes letételét, amelynek következményeként bizonyítványt kapott. E bizonyítvány alapján nyílt arra lehetősége, hogy számára a M.-i Rendőrkapitányság Igazgatásrendészeti Osztálya végleges személy- és vagyonőri igazolványt állítson ki, mely olyan közokiratnak tekinthető, melyben valótlan tartalmú adatok kerültek feltüntetésre.
Az I. r. terhelt által felhasznált, illetőleg bemutatott hamis tartalmú fénymásolat olyan nyilatkozatnak tekinthető, amelynek eredményeként kiállításra került a végleges személyi és vagyonőri igazolvány, mely nyilvánvalóan így hamis adatokat tartalmaz.
A megyei bíróság ezért az I. r. terhelt cselekményét a Btk. 274. § (1) bekezdésének c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, amelyhez a II. r. terhelt a hamis tartalmú nyilatkozat megszerzése és átadása folytán szándékosan segítséget nyújtott, ezért a bűncselekményt bűnsegédként követte el.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján arra hivatkozással, hogy a II. r. terhelt bűnösségének a kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. Az indítvány szerint a Btk. 274. §-ában meghatározott közokirat-hamisítás jogi tárgya a közokirat. Miután a hamis szakmunkás bizonyítvány nem közokirat, így jogvédte tárgy sincs, amely a bűncselekmény megvalósulása szempontjából elengedhetetlen, ezért a cselekmény nem bűncselekmény.
Az I. r. terhelt a személy- és vagyonőri vizsga eredményes letétele alapján bizonyítványt kapott. A bizonyítvány egyetlen rovata sem tartalmazza azt, hogy az I. r. terhelt hamis szakmunkás bizonyítványt nyújtott be a képzőközpontba. Ugyanígy a bizonyítvány alapján kiállított igazolvány sem tartalmaz adatot arra, hogy az I. r. terhelt a személy- és vagyonőri tanfolyam során hamis szakmunkás bizonyítványt nyújtott volna be. Így az I. r. terhelt semmilyen magatartással nem járult hozzá ahhoz, hogy e két közokiratba valótlan adatok kerüljenek bejegyzésre.
A szóban forgó bizonyítvány azt bizonyítja, hogy a tanfolyamon résztvevő személy a vizsgáit milyen eredménnyel tette le, s ennek alapján került sor az ideiglenes bizonyítvány felváltására, a végleges személy- és vagyonőri igazolvány kiállítására. Mindezek alapján az intellektuális közokirat-hamisítás nem valósult meg.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
Álláspontja szerint a fénymásolattal reprodukált szakmunkás bizonyítvány a Pp. 195. §-ában meghatározott közokirat formai követelményeinek nem felel meg, így annak felhasználása a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott közokirat-hamisítás elkövetési tárgya nem lehet.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében megállapított, a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott intellektuális közokirat-hamisítás azért nem valósult meg, mert a hamis szakmunkás bizonyítvány fénymásolatának adatait sem a vagyonőri tanfolyam elvégzését igazoló bizonyítvány, sem pedig a rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya által kiállított közokiratok (rendőrhatósági nyilvántartás, személy – és vagyonvédelmi igazolvány) nem tartalmazzák.
Az ügyben releváns tényállás szerint magának a tanfolyam elvégzésének volt a feltétele az, hogy a jelentkező az általános iskola nyolc osztályának az elvégzését, vagy szakmunkás bizonyítványt mutasson be a képzést végző cég képviselőjének. Az I. r. terhelt a II. r. terhelt közvetítésével megszerzett szakmunkás bizonyítvány hamisított fénymásolatát a képzést végző cég képviselőjének bemutatta. A bemutatott okirat joghatás kiváltására alkalmas volt, hiszen a tanfolyamra beiratkozás, illetőleg az azon részvétel feltételét biztosította.
Az ügyben szereplő bizonyítvány hamisított fénymásolata nem felel meg a közokirat Pp.-ben meghatározott fogalmának és teljes bizonyító erejű magánokiratnak sem minősül. A Pp. 199. §-ában hivatkozott olyan ún. egyszerű magánokirat, amely a Btk. 276. §-ában meghatározott magánokirat-hamisítás tárgya lehet, a II. r. terhelt ezt követte el bűnsegédként. Következésképpen, bár az eljárt bíróságok tévesen minősítették a terhelt okirat-hamisítási cselekményeit közokirat-hamisítás bűntettének, azonban nem sértettek büntető anyagi jogszabályt a terheltek, így a II. r. terhelt bűnösségének a megállapításakor.
A felülvizsgálati indítvány a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt okból a törvényben kizárt lenne, hiszen a cselekmény téves jogi minősítése miatt adott esetben törvénysértő joghátrány alkalmazására nem került sor. A II. r. terhelttel szemben alkalmazott 1 év próbára bocsátás a bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége esetén is törvényes joghátrány.
A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a megtámadott határozatokat a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt – a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatával egyezően – alaptalannak találta.
A Legfelsőbb Bíróság – a védő felülvizsgálati indítványában és a Legfőbb Ügyészség átiratában foglalt érvekkel egyezően – azt állapította meg, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették a II. r. terhelt cselekményét bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése alapján irányadó tényállás szerint az I. r. terheltnek a személy- és vagyonőri tanfolyam elvégzéséhez szüksége volt egy valótlan tartalmú hamis szakmunkás bizonyítványra. Arra kérte a II. r. terheltet, hogy szerezzen neki egyet, ám ő nem közokiratot szerzett, hanem egy fénymásolatot.
A tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogyan készült el az az alapirat, amelyről a II. r. terhelt birtokába került fénymásolat készült. Az elsőfokú ítéletben található gondolatkísérlet e bíróság szerint is puszta feltételezés és nem ténymegállapítás.
A tényállás – egyezően a vádirattal – az okirat készítésének körülményeiről tehát semmit nem tartalmaz. Csak annyit rögzít, hogy a megállapodást követő pár nap elmúltával II. r. terhelt a kiállított szakmunkás bizonyítvány másolatot az I. r. terheltnek átadta, aki utóbb azt felhasználta.
A Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy valamely közokiratról készített fénymásolat, önmagában, hitelesítés hiányában közokiratnak nem tekintendő, mert előállítója még annak látszatára sem törekszik, hogy kiállítója a Pp. 195. §-ának (1) bekezdésében megjelölt bíróság, közjegyző, más hatóság vagy közigazgatási szerv. Ennek megfelelően az eljárás tárgyát képező szakmunkás-bizonyítvány másolat – amint arra már a másodfokon eljárt bíróság is rámutatott a végzésében – nem minősíthető hamis, hamisított vagy valótlan tartalmú közokiratnak. Olyan ún. egyszerű magánokirat, amelynek rendeltetése annak bizonyítása, hogy I. r. terhelt szakmunkás-bizonyítványt szerzett. I. r. terhelt ezt az iratot felhasználta arra, hogy a személy- és vagyonőri tanfolyam elvégzéséhez szükséges egyik feltételt ezzel igazolja.
Tévedett azonban a másodfokon eljárt bíróság, amikor az I. r. terhelt cselekményét – az általa tett tényállás-kiegészítésre hivatkozással – a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének, a II. r. terhelt cselekményét pedig ahhoz való fizikai segítségnyújtással elkövetett bűnsegélynek minősítette. A tényállás ugyanis csak azt tartalmazza, hogy a valótlan tartalmú szakmunkás bizonyítvány fénymásolat felhasználása nyomán az I. r. terhelt sikeres vizsgát tett, amelyről szóló bizonyítványát átvette. E bizonyítvány alapján a rendőrség a végleges személy- és vagyonőri igazolvány kiállítását engedélyezte és annak alapján a terhelt a személy- és vagyonőri igazolványát átvette.
A jogerős ítéletben megállapított tényállás tehát nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy e három közokirat bármelyikébe valótlan adat került volna, illetve, hogy azokba a valótlan tartalmú szakmunkás-bizonyítvány bármely adata bekerült volna.
A Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti (ún. intellektuális) közokirat-hamisítást az követi el, aki közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba.
Az I. r. terhelt kétségtelenül megvalósult közreműködése nyomán egyetlen közokiratba sem került valótlan adat, ennél fogva – tényállási elem hiányában – a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti közokirat-hamisítás bűntettét nem követte el. Figyelemmel a bűnsegély járulékos jellegére, a bűnsegéd II. r. terhelt felelőssége sem terjedhet túl a tettes felelősségén.
Az I. r. és hozzá igazodóan a felülvizsgálattal érintett II. r. terhelt bűnösségének kimondása mégsem volt törvénysértő, mert – eltérően a védő indítványától – a jogerős ítéleti tényállásban rögzített cselekménye bűncselekmény, a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására alkalmas. Az I. r. terhelt a valótlan tartalmú hamis magánokirat bizonyító erejét jogérvényesítésre használta fel. Azzal igazolta, hogy a tanfolyam elvégzésére jogosult. Cselekményéhez a II. r. terhelt segítséget nyújtott azzal, hogy a bűncselekmény elkövetésének fizikai feltételét – magát a valótlan tartalmú hamis magánokiratot – a rendelkezésére bocsátotta. A felülvizsgálattal érintett II. r. terhelt cselekménye ezért a Btk. 21. §-ának (2) bekezdése szerinti bűnsegédként elkövetett a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására alkalmas.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtását a Btk. 90. §-ában foglalt kizáró ok ellenére függesztették fel.
Az eljárt bíróságok a II. r. terheltet – büntetés kiszabása helyett – egy évre próbára bocsátották. E szankció a vele szemben megállapítható, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt is törvényes és a lehető legenyhébb joghátrány, amelynek további mérséklésére nincs lehetőség.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően – azt állapította meg, hogy a II. r. terhelt bűnösségének kimondása nem ütközött a büntető anyagi jog szabályába, és az alkalmazott intézkedés sem törvénysértő. Ezért – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 809/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás