21/2010. (II. 25.) AB határozat
21/2010. (II. 25.) AB határozat1
2010.02.25.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta az alábbi
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 12/A. § (1) bekezdése alkalmazásánál az Alkotmány 46. § (3) bekezdéséből és az 55. § (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy bírósági titkár nem hozhat érdemi döntést az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény X. fejezet 2. „Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése” cím alatt (196-201. §-okban) szabályozott bírósági eljárásokban.
2. Az Alkotmánybíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 12/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének – az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, 57. § (1) bekezdése és 70/A. §-a alapján történő – megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Indokolás
I.
Az indítványozók a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 12/A. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatára terjesztettek elő kérelmet. Véleményük, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jogot, az 55. § (1) bekezdésben meghatározott személyi szabadsághoz való jogot, az 57. § (1) bekezdése szerinti bíróság előtti egyenlőség elvét és a 70/A. §-ba foglalt diszkrimináció tilalmát egyaránt sérti, hogy a pszichiátriai betegek gyógykezeléséhez kapcsolódó bírósági feladatok ellátása során bírósági titkár is eljárhat.
Az indítványozók kifejtették, hogy az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) 196-201. §-ai határozzák meg a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos különböző eljárásokat; az itt meghatározott, a bíróság által a gyógykezelést elrendelő vagy annak folytatásáról döntő határozatok az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében található személyi szabadsághoz való jogot nyilvánvalóan korlátozzák. Az indítványozók szerint a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos ügyekben garanciális okokból hivatásos bírónak kell dönteni, s nem bírósági titkárnak, a bírósági titkár ugyanis – az igazságügyi alkalmazottak jogállásról szóló 1997. évi LXVIII. törvény értelmében – igazságügyi alkalmazott.
Az indítványozók álláspontja, hogy a pszichiátria betegek gyógykezelésének az Eütv. alapján történő elrendelése a személyi szabadságnak az előzetes letartóztatáshoz, kényszergyógykezelés elrendeléséhez hasonló korlátozása. Míg ez utóbbiakban bírák járnak el, az előbbiben – a vizsgálni és megsemmisíteni kért Pp. rendelkezés alapján – eljárhat bírósági titkár is. Ez a különbségtétel az Alkotmány 70/A. §-át sértő alkotmányellenes diszkriminációt valósít meg, sérti az 54. § (1) bekezdésbe foglalt emberi méltósághoz való jogot, a minden ember egyenlő méltóságú személyként való kezelésének alkotmányos követelményét, valamint az 57. § (1) bekezdésében meghatározott bíróság előtti egyenlőséget is.
Mindezen indokok alapján az indítványozók kérelmet terjesztettek elő a Pp. 12/A. § (1) bekezdésének a megsemmisítésére.
II.
1. Az Alkotmány érintett rendelkezései szerint:
„46. § (1) A bíróság – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik.
(2) A törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben.
(3) Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.”
„54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.
(...)
55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani.
(2) A bűncselekmény elkövetésével gyanúsított és őrizetbe vett személyt a lehető legrövidebb időn belül vagy szabadon kell bocsátani, vagy bíró elé kell állítani. A bíró köteles az elé állított személyt meghallgatni és írásbeli indokolással ellátott határozatban szabadlábra helyezéséről vagy letartóztatásáról haladéktalanul dönteni.
(...)
57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.
(...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. A Pp. vizsgálni kért szabálya értelmében:
„A bírósági titkár és a bírósági ügyintéző
12/A. § (1) Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.
(3) A bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.
(4) Külön jogszabályban meghatározott esetekben, önálló aláírási joggal, tárgyaláson kívül – a bíró irányítása és felügyelete mellett – bírósági ügyintéző is eljárhat. A bíróság eljárására irányadó, törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági ügyintéző eljárására kell alkalmazni.
(5) A bírósági titkár, valamint a bírósági ügyintéző kizárására a 13. § rendelkezéseit kell értelemszerűen alkalmazni.”
3. Az Eütv. ügyben érintett egyes rendelkezései szerint:
„2. CÍM
PSZICHIÁTRIAI BETEGEK INTÉZETI GYÓGYKEZELÉSE
(...)
Közös eljárási szabályok
201. § (1) A bíróság az e fejezetben szabályozott eljárások során nemperes eljárásban jár el. Ha e törvényből, illetve az eljárás nemperes jellegéből más nem következik, a bírósági eljárásban a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény szabályait kell megfelelően alkalmazni.
(2) Az e fejezetben szabályozott nemperes eljárások tárgyi költségmentesek.
(3) A kötelező pszichiátriai gyógykezelés elrendelésére irányuló eljárásra a beteg lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti helyi bíróság illetékes. A pszichiátriai intézeti gyógykezelés felülvizsgálatára vonatkozó eljárásban a pszichiátriai intézet székhelye szerinti helyi bíróság illetékes.
(4) A bírósági eljárásban biztosítani kell a beteg megfelelő képviseletét. A beteg képviseletére a beteg vagy törvényes képviselője meghatalmazása alapján a betegjogi képviselő is jogosult. Ha a betegnek az eljárás során nincs törvényes vagy meghatalmazott képviselője, részére a bíróság ügygondnokot rendel ki.
(5) A beteg képviseletét ellátó betegjogi képviselő vagy ügygondnok köteles a beteget a bírósági meghallgatás előtt felkeresni, tájékozódni a beszállítás körülményeiről és tájékoztatni az eljárással kapcsolatos jogairól.
(6) A meghallgatást szükség esetén a bíróság hivatalos helyiségén kívül is meg lehet tartani.
(7) A meghallgatás során az igazságügyi elmeorvos-szakértő arra vonatkozóan is nyilatkozik, hogy a beteg ügyeinek vitelére képes-e.
(8) Az eljárás során hozott határozat ellen a közléstől számított 8 napon belül lehet fellebbezni.
(9) A sürgősségi gyógykezelés során a kötelező intézeti gyógykezelést elrendelő határozat ellen benyújtott fellebbezésnek a határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya.
(10) Amennyiben az igazságügyi elmeorvos szakértői vélemény szerint a beteg ügyei viteléhez szükséges belátási képessége csökkent vagy hiányzik, a bíróság a szakértői véleményt megküldi a gyámhivatalnak a gondnokság alá helyezési eljárás megindítása céljából.”
III.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkkel indokolja.
1. Az Eütv. 196-201. §-ai alapján a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése során a bíróság a gyógykezelés indokoltságát az önkéntes, a sürgősségi, valamint a kötelező gyógykezelés esetén is vizsgálja, a bíróság döntése a gyógykezelés mindhárom típusának elrendelése során az eljárás központi eleme. Az Eütv.-nek a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésére vonatkozó szabályai alapján a bíróság gyors eljárásra kötelezett: Önkéntes gyógykezelés esetén (hivatalból eljárva, illetve a beleegyezés érvényességének vizsgálata során) a bíróságnak az értesítés beérkezésétől számított 72 órán belül meg kell vizsgálnia, hogy a gyógykezelés feltételei fennállnak-e, s döntenie kell. Sürgősségi gyógykezelés esetén szintén 72 órán belül, kötelező gyógykezelés esetén pedig 15 napon belül kell határozatot hozni. Mindhárom gyógykezelési forma tekintetében közel azonos az eljárás menete. E szerint a bíróságnak meg kell hallgatni a beteget (vagy a beteg megfelelő képviseletében eljáró személyt), az intézet vezetőjét vagy az általa kijelölt orvost, be kell szereznie a független elmeorvos szakértő véleményét, s mindezek alapján – mérlegelve a tényeket és körülményeket – döntenie kell a gyógykezelés adott formájának indokoltságáról. Kötelező gyógykezelés esetén, ha a beteg a bíróság idézésre nem jelenik meg, a bíróság az elővezetését is elrendelheti. A bíróságnak az eljárás során hozott határozatai a közléstől számított 8 napon belül megfellebbezhetőek. Az Eütv. a gyógykezelés mindhárom esetében időszakonként történő felülvizsgálatot rendel el a tekintetben, hogy az adott gyógykezelés feltételei fennállnak-e, a felülvizsgálatra a pszichiátriai fekvőbeteg-gyógyintézetben lévő betegek esetén 30 naponként kerül sor.
Az Alkotmánybíróság a pszichiátriai betegek gyógykezelésével összefüggésben a 36/2000. (X. 27.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.1.) – a személyi szabadsághoz való joggal kapcsolatban – az alábbiakra mutatott rá: „A személyi szabadság alapjogát az Alkotmánybíróság ez idáig jellemzően csak a büntetőeljárási, illetve az ezzel összefüggő állami, hatósági kényszer alkalmazása tekintetében értelmezte. ... Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a személyi szabadsághoz való jog ennél tágabb, e jog érvényesülése vizsgálható valamennyi – a személyi szabadságot valóban érintő – állami intézkedés alkotmányossági megítélésekor. Mindez az Alkotmány szövegkörnyezetéből is következik, mert amíg az 55. § (1) bekezdés általános érvénnyel deklarálja e szabadságjogot, annak a büntetőeljárásra vonatkozó további garanciáit az 55. § (2)–(3) bekezdése tartalmazza. ... Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az Alkotmány 55. § (1) bekezdése és az 58. § (1) bekezdése szerinti jogok egymásra vonatkoztatása alapján a személyi szabadsághoz való jog érdemben felhívható valamennyi, a mozgás és a helyváltoztatást is korlátozó jogszabály alkotmányossági megítéléséhez. Az Alkotmány 58. § (1) bekezdésébe foglalt alapjog az Alkotmány 55. § (1) bekezdésbe foglalt joggal együttesen is értelmezhető. ... Az Eütv. pszichiátriai betegekre vonatkozó rendelkezései nyilvánvalóan érintik az Alkotmány 55. § (1) bekezdésébe foglalt személyi szabadsághoz való jog érvényesülését.” (ABH 2000, 241, 271-272.)
Az Eütv. fentebb ismertetett 196-201. §-aiban a bírósági eljárásra vonatkozó szabályok az Alkotmány 55. § (1) bekezdésbe foglalt személyi szabadság korlátozása eljárási garanciáinak tekinthetők. Az Eütv. 201. §-a a közös eljárási szabályokat határozza meg, amelynek lényege, hogy az eljárás nemperes eljárás, illetékessége a beteg lakóhelye, vagy pedig az intézet székhelye szerinti helyi bíróságnak van, és az Eütv. mögöttes jogszabálya a Pp.
A Pp. indítványozó által vizsgált és megsemmisíteni kért 12/A. § (1) bekezdése általában határozza meg a bírósági titkárok eljárásának terjedelmét a polgári eljárás során. A Pp. 12/A. § (1) bekezdése értelmében: „Az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben az egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett tárgyaláson kívül bírósági titkár is eljárhat; a bírósági titkár jogosult továbbá a 202. § (2) bekezdésében meghatározottak szerinti bizonyítási eljárás lefolytatására. A bíróság eljárására irányadó, e törvényben meghatározott rendelkezéseket ilyen esetben a bírósági titkár eljárására kell alkalmazni.” E rendelkezést az Eütv. fentebb idézett illetékességi szabályaival összevetve megállapítható, hogy az Eütv. 196-201. §-aiban meghatározott pszichiátriai betegek intézeti gyógykezeléséről való döntés meghozatalában bírósági titkár is eljárhat. A Pp. 12/A. § (2) bekezdése ezen eljárásra irányadóan kimondja, hogy „Az (1) bekezdésben meghatározott esetben a bírósági titkárnak – ha törvény ettől eltérően nem rendelkezik – önálló aláírási joga van, és megteheti mindazokat az intézkedéseket, illetve – az ítélet kivételével – meghozhatja mindazokat a határozatokat, amelyeket a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal.” A (3) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy „A bírósági titkár ideiglenes intézkedésről nem hozhat határozatot.”
A Pp. e rendelkezései alapján tehát a bírósági titkár az elsőfokú bíróság hatáskörébe tartozó ügyekben járhat el, de nem tarthat tárgyalást, nem hozhat ítéletet, illetve ideiglenes intézkedést, viszont bizonyítási eljárást lefolytathat, és az ítéleten kívül meghozhat minden olyan határozatot amelyet a törvény a bíróság vagy a tanács elnöke hatáskörébe utal. Mindez – az Eütv. 201. § (1) bekezdésbe foglalt utaló szabály alapján – irányadó a pszichiátriai beteg gyógykezelésére vonatkozó eljárásra is.
2. Az Alkotmány 46. § (1) bekezdése szerint a bíróság – ha a törvény másképpen nem rendelkezik – tanácsban ítélkezik. A (2) bekezdés kimondja, hogy a törvény által meghatározott ügyekben és módon nem hivatásos bírák is részt vesznek az ítélkezésben, a (3) bekezdés értelmében pedig „Egyesbíróként és a tanács elnökeként csak hivatásos bíró járhat el.” A Pp. 12/A. § (1) bekezdése az „egyesbíró, illetve a tanács elnöke helyett” rendelkezik arról, hogy bírósági titkár is eljárhat.
Az alkotmányi és a törvényi rendelkezések összevetéséből megállapíthatóan az Alkotmány 46. § (3) bekezdése általános szabályként írja elő, hogy csak hivatásos bíró járhat el egyesbíróként és a tanács elnökeként. Ugyanakkor a Pp. 12/A. § (1) bekezdése a hivatkozott alkotmányi előírás alól „kivételt” fogalmaz meg, lehetővé téve az egyesbíró és a tanács elnöke helyett – bizonyos törvényi korlátok között – a bírósági titkár eljárását. Az Alkotmány 46. § (1) és (2) bekezdésére is figyelemmel a hivatásos bírói tevékenység alatt az ítélkező tevékenység, az eljárás érdemi eldöntése értendő.
Jelen ügyben – mivel az indítványozó csak a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos eljárások szempontjából kezdeményezte a vizsgálatot – az Alkotmánybíróság csak azt vizsgálta, hogy az Eütv.-ben szereplő eljárás hivatásos bíró eljárását igényli-e, vagy az abban foglaltak tekintetében eljárhat bírósági titkár is.
Az Alkotmánybíróság az 1/2008. (I. 11.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.2.) azt vizsgálta, hogy a szabálysértési eljárásban milyen feladatokat láthatnak el a bírósági titkárok, illetve, hogy alkotmányosan megengedhető-e a szabálysértések bírósági titkárok általi elbírálása. A határozat – többek között – az alábbiakat állapította meg: „A bírósági titkárokra vonatkozó jogszabályi rendelkezések áttekintése alapján megállapítható, hogy a bírósági titkár eredetileg önálló ügyintézésre feljogosított bírósági fogalmazó volt, ma viszont olyan igazságügyi alkalmazott, akinek önálló hatásköreit törvény állapíthatja meg. A bírósági titkár az Alkotmány alkalmazásában nem tekinthető hivatásos bírónak, hiszen e bírákat a köztársasági elnök nevezi ki, a titkárokat viszont a megyei bírósági elnökök, így a titkárok tekintetében nem érvényesül az Alkotmány 48. § (3) bekezdésében rögzített elmozdíthatatlanság követelménye sem. Ugyanakkor nem tekinthető a titkár az Alkotmány 46. § (2) bekezdésében említett nem hivatásos bírónak sem, hiszen e kifejezés alatt a bíráskodásban részt vevő laikusokat érti az Alkotmány, a bírósági titkárok hivatásszerűen végzik tevékenységüket, a bírósággal igazságügyi szolgálati jogviszonyban állnak.” (ABH 2008, 51, 72.). Utalt továbbá e határozat arra, hogy „A bírósági titkárok döntéshozatali jogkörökkel való feljogosítása a bíróságok (pontosabban az ítélkező bírák) tehermentesítése céljából történt. Ez a jogalkotói cél nem vezethet arra az eredményre, hogy az Alkotmány kifejezett rendelkezésével ellentétes módon, az igazságszolgáltató, érdemi ítélkező tevékenység kikerüljön a hivatásos bírák hatásköréből.” (ABH 2008, 51, 73.) Az Abh.2. különbséget tett a bíróságok ítélkező és egyéb feladatai között, a bírósági titkár eljárásával összefüggésben megállapította: „Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a bíróságok (és így az egyesbíróként eljáró hivatásos bíró) nem minden eljárási cselekménye és nem minden döntése vonható az Alkotmányban írt ítélkezik vagy ítélkezés fogalmi körébe. A bíróságok számos határozatot hozhatnak. E határozatoknak a meghozatala mindig valamelyik eljárásrend mentén, az arra irányadó törvényi vagy azokon alapuló rendeleti szabályok alkalmazásával történik. A Pp. és a Be. a két legnagyobb kodifikált eljárásrendet tartalmazó törvény.” (ABH 2008, 51, 73-74.). Mindezek alapján az Abh.2. megsemmisítette azon törvényi rendelkezéseket, amelyek lehetővé tették, hogy egyes szabálysértési eljárásokban a bírósági titkárok az ügyek érdemét tekintő döntéseket hozzanak, megsemmisítette azt a szabályt amely lehetővé tette, hogy a bírósági titkárok ellássák az elsőfokú bíróságok feladatait.
3. Jelen ügyben az Eütv. és a Pp. rendelkezéseinek összevetése alapján az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy e rendelkezések sem zárják ki, hogy a pszichiátriai betegek gyógykezelésének elrendelésével és az elrendelés felülvizsgálatával kapcsolatos feladatokat bírósági titkárok is ellássák. E feladatok magukba foglalják a „bizonyítás-felvételt”, úgymint a beteg, a kezelőorvos meghallgatását, illetve az igazságügyi orvos szakértő véleményének beszerzését; de magukba foglalják a határozathozatalt (a gyógykezelés indokoltságának megállapítását, a beteg elbocsátásról való döntést, illetve az önkéntes gyógykezelés bizonyos eseteiben a kötelező gyógykezelés elrendelését), és magukban foglalják a gyógykezelés indokoltságának 30 naponkénti felülvizsgálatát egyaránt. Az Alkotmánybíróság szerint – figyelembe véve az Abh.1. megállapításait is – az Eütv.-ben a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos bírósági hatáskörbe utalt döntések az Alkotmány 55. § (1) bekezdésében meghatározott alapjogot érintik. Az Eütv.-ben a bíróságok döntési kompetenciája tehát alapjog-korlátozás tekintetében áll fenn, ezért ezek a döntések – tartalmuk szerint – az igazságszolgáltató hatalmi ág alkotmányos feladatával, következésképpen a bíróságok ítélkező tevékenységével rokoníthatók. Az Alkotmánybíróság ebben az ügyben is irányadónak tekinti az Abh.2.-ben kifejtett álláspontját, miszerint a bírósági titkárok hivatásos bírókat tehermentesítő funkciója nem válthatja ki az Alkotmány 46. § (3) bekezdéséből következő bírói feladatokat, nevezetesen: az ítélkező tevékenységet, illetve egyéb (így a nemperes) eljárásokban hozott érdemi döntések meghozatalát. Az Eütv. 196-201. §-aiban szabályozott eljárások során érdemi, személyi szabadságot érintő (korlátozó) döntéseket kell hozni. Az Alkotmánybíróság ezért úgy ítélte meg, hogy az Eütv-ben meghatározott, a pszichiátriai betegek gyógykezelésével kapcsolatos döntések tekintetében csak hivatásos bírák hozhatnak határozatot.
Tekintettel arra, hogy az indítvány kifejezetten a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésével kapcsolatos eljárások tekintetében sérelmezte a bírósági titkár eljárását, ugyanakkor a Pp. 12/A. § (1) bekezdése generálisan szól a bírósági titkárok polgári eljárásbeli feladatairól, annak vizsgálata nem volt az alkotmánybírósági eljárás tárgya, az Alkotmánybíróság a Pp. 12/A. § (1) bekezdésének megsemmisítése helyett – eddigi gyakorlatának megfelelően – a 38/1993. (VI. 11.) AB határozatban kidolgozott megoldást választotta. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata szerint: „Az Alkotmánybíróságnak a jogszabály alkotmányossági vizsgálata során az Alkotmány értelmezésével meg kell állapítania, hogy az adott jogszabályi rendelkezés tárgyában melyek az alkotmányos követelmények. A jogszabály alkotmányos, ha ezeknek megfelel. (...) A norma alkotmányosságának megállapítása egyben a norma alkotmányos értelmezéseinek tartományát is kijelöli: a norma mindazokban az értelmezéseiben alkotmányos, amelyek az adott ügyben megállapított alkotmányi követelményeknek megfelelnek. (...) Ha a vizsgált jogszabálynak van (egy vagy több) olyan értelmezése, amely az alkotmányos követelményeknek megfelel, az Alkotmánybíróságnak nem feltétlenül kell megállapítania a jogszabály alkotmányellenességét. A normát nem kell minden esetben megsemmisíteni csupán azért, mert az alkotmányos követelményeknek meg nem felelő értelmezése is lehetséges vagy előfordul.” (ABH 1993, 256, 266-267.)
Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a Pp. 12/A. § (1) bekezdése alkalmazásánál az Alkotmány 46. § (3) bekezdéséből és az Alkotmány 55. § (1) bekezdéséből eredő alkotmányos követelmény, hogy bírósági titkár nem hozhat érdemi döntést az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény X. fejezet 2. „Pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelése” cím alatt (196-201. §-okban) szabályozott bírósági eljárásokban, azaz az intézeti gyógykezelés indokoltsága és a beleegyezés érvényessége, a kötelező intézeti gyógykezelés elrendelése, az intézetből való elbocsátás, valamint az intézeti gyógykezelés szükségességének időszakos felülvizsgálata tárgyában. Ugyanakkor ez az alkotmányos követelmény nem érinti a bírósági tikárok előkészítő eljárásban való részvételét.
4. Jelen ügyben az indítványozó nemcsak az Alkotmány 55. § (1) bekezdésébe foglalt személyi szabadsághoz való jog, hanem az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe foglalt emberi méltósághoz való jog, az Alkotmány 57. §-ában meghatározott bíróság előtti egyenlőség és ezzel összefüggésben a 70/A. §-ban deklarált diszkrimináció tilalma szempontjából is kérte vizsgálni a Pp. 12/A. § (1) bekezdését. Az Alkotmánybíróság az Abh.1-ben részletesen foglalkozott a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésével kapcsolatos szabályokkal a diszkrimináció tilalma szempontjából. Így az Alkotmánybíróság nem találta alkotmányellenesnek azt, hogy a pszichiátriai betegek gyógykezelésére vonatkozó szabályok eltérnek az általános betegjogi rendelkezésektől (ABH 2000, 241, 265-266.) és azt sem, hogy a szabadságkorlátozást érintően az Eütv. speciális (erre irányadó nemperes) bírósági eljárást intézményesít. (ABH 2000, 241, 278-279.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint – figyelembe véve az Abh.1.-ben foglaltakat is – a pszichiátriai betegekre vonatkozó szabályok önálló szabályozási koncepciót képeznek, s külön koncepciók alá tartoznak a jogrendszerben szabályozott egyéb szabadságkorlátozásra (pl. az indítványozó által említett előzetes letartóztatásra) irányadó rendelkezések. Az Alkotmánybíróság már a 32/1991. (VI. 6.) AB határozatában megállapította, hogy a meg nem engedett megkülönböztetés alkotmányos tilalma csak az azonos szabályozási koncepción belüli diszkrimináció esetében merül fel (ABH 1991, 146, 162.). Jelen határozatban az Alkotmánybíróság alkotmányos követelményt határozott meg a vizsgálni kért rendelkezések alkalmazását tekintve. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az alkotmányos követelmény szerinti bírósági eljárás megvalósulásával – önmagában a szabályozási koncepció eltérő volta miatt – az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének, illetve ezzel összefüggésben az Alkotmány 57. § (1) bekezdésbe foglalt bíróság előtti egyenlőség sérelme nem állapítható meg. Az Alkotmánybíróság végül nem állapította meg az Alkotmány 54. § (1) bekezdés szerinti emberi méltósághoz való jog sérelmét sem. A minden ember egyenlő méltóságú személyként kezelésének követelménye teljesül, ha – az alkotmányos követelménynek megfelelően – a pszichiátriai betegek intézeti gyógykezelésével kapcsolatos bírósági hatáskörbe utalt döntéseket hivatásos bírák hozzák meg.
Erre tekintettel az Alkotmánybíróság elutasította azt az indítványt, amely a Pp. 12/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását az Alkotmány 54. § (1) bekezdése, 57. § (1) bekezdése és 70/A. §-ának sérelmére alapozta.
Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben történő közzétételét az alkotmányos követelmény megállapítására tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 935/B/2006.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás