PÜ BH 2010/211
PÜ BH 2010/211
2010.08.01.
Az egyes ügycsoportok tekintetében cselekvőképességet korlátozó gondnokság felülvizsgálata során a bíróság akkor helyezheti további ügycsoportokban vagy általános jelleggel korlátozó gondnokság alá az alperest, ha kellő és részletes indokát adja annak, hogy a korábbi határozattal szemben a gondnokság alá helyezés módosítása miért szükséges [Ptk. 14. § (4) bekezdés, 14/A. § (2) bekezdés].
Az alperest a bíróság 2003. március 18-án jogerős ítéletével általános jelleggel, tehát valamennyi ügycsoport vonatkozásában cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte. Az alperes 2004-ben pert indított a gondnokság alá helyezésének megszüntetése iránt. A bíróság ebben a perben 2005. május 26-án kelt ítéletével az alperes gondnokság alá helyezését az ítéletének rendelkező részében felsorolt ügycsoportok vonatkozásában megszüntette, az ítélet indokolása szerint a gondnokság alá helyezést csak a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala, valamint a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozatok megtétele ügycsoportok vonatkozásában tartotta fenn.
Az alperes egyedül él a tulajdonát képező gödöllői ingatlanban, a nyugdíjával maga rendelkezik, önállóan gazdálkodik, háztartást vezet. Az élelmezéséhez a fia hozzájárul, az ingatlanával kapcsolatos költségeket pedig unokája, Sz. I. viseli, aki egyben a gondnoka is.
A gyámhatóság által csatolt pszichiátriai szakorvosi vélemény szerint az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, illetve időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent pszichés állapota miatt általános jelleggel, minden ügycsoport tekintetében.
A felperes a gondnokság alá helyezés felülvizsgálatára irányuló keresetében az alperes általános jellegű, valamennyi ügycsoportra kiterjedő gondnokság alá helyezését kérte a korábbi ítélet módosításával.
Az alperes viszontkeresetében gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezést azzal tartotta fenn, hogy az alperes vonatkozásában ,,a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés minden ügycsoport vonatkozásában, általános jelleggel áll fenn''.
Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felperes kereseti kérelme megalapozott, ugyanis a perben beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény szerint az alperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége tartósan, nagymértékben csökkent általános jelleggel, minden ügycsoportra vonatkozóan. A gondnokság alá helyezés felülvizsgálata öt év múlva indokolt.
Az elsőfokú bíróság a gondnokság alá helyezés módosításáról, annak valamennyi ügycsoportra vonatkozó kiterjesztéséről hangsúlyozottan az igazságügyi szakértői vélemény alapján döntött, figyelemmel arra is, hogy a perben az alperesre vonatkozó környezettanulmányt a gyámhatóság elkészíteni nem tudta, mivel abban az alperes nem működött közre.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás adatainak okszerű mérlegelésével, helyesen állapította meg a tényállást, melyre alapítottan a jogszabályoknak megfelelő, helyes ítéleti döntést hozott, amit az eljárás során beszerzett igazságügyi elmeorvos-szakértői vélemény alátámasztott.
A másodfokú bíróság szerint a per egyéb adatai is azt igazolták, hogy az alperes pszichés állapotában a korábbi jogerős ítélet óta eltelt időben olyan változás állt be, ami indokolja, hogy a bíróság az alperes cselekvőképességét ne csak egyes ügycsoportokban korlátozza, hanem az alperest általános jelleggel helyezze cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének elutasítását kérte.
Álláspontja szerint a perben eljárt bíróságok nem kellő körültekintéssel jártak el, a bizonyítékokat nem a maguk összességében vizsgálva hoztak döntést, ami alapjaiban sérti a személyiségi jogait. A jogerős ítélet a Pp. 3. §-ának (3) és (4) bekezdésébe ütközik.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Ptk. 14. §-ának (4) bekezdése szerint cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége a pszichés állapota, szellemi fogyatkozása vagy szenvedélybetegsége miatt – általános jelleggel, illetve egyes ügycsoportok vonatkozásában – tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. Az (5) bekezdés kimondja, hogy ha a belátási képesség korlátozottsága csak részleges, a gondnokolt minden olyan ügyben önállóan érvényes jognyilatkozatot tehet, amely ügycsoport tekintetében a bíróság a gondnokolt cselekvőképességét nem korlátozta.
A fenti rendelkezés az arányosság alkotmányos elvét juttatja érvényre, tehát azt, hogy a gondnokság alá helyezett személy csak annyiban legyen korlátozva önálló ügyvitelében, amennyiben az a saját és mások jogainak védelme érdekében feltétlenül szükséges. Lehetőség van tehát arra, hogy a bíróság a belátási képesség csökkenését ne csak általános jelleggel állapíthassa meg, hanem egyes ügycsoportok vonatkozásában is és ehhez képest rugalmasan, egyénre szabottan határozza meg a gondnokság alá helyezés jogkövetkezményeit. A Ptk. 14. §-ának (6) bekezdése sorolja fel azokat az ügycsoportokat, ahol az érintett személy cselekvőképességének korlátozása általában indokolt lehet.
Annak megállapítása, hogy mely ügycsoportok tekintetében szükséges valamely személy gondnokság alá helyezése, nem orvosszakértői, hanem jogi kérdés, amelyről a bizonyítási eljárás lefolytatását követően kizárólag a bíróság dönthet. A szakértői vélemény ugyanis csak a betegség fennállását, annak súlyosságát, illetve jellegét igazolhatja. Ez azonban nem teszi feltétlenül szükségessé a cselekvőképesség korlátozását eredményező gondnokság alá helyezést és különösen nem döntheti el azt a kérdést, hogy mely területen indokolt a korlátozás és mely területen nem, illetve szükséges-e a cselekvőképesség általános jellegű korlátozása.
Jelen esetben az elsőfokú bíróság a fentiekkel szemben kizárólag a perben beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény alapján korlátozta a korábbiaknál nagyobb mértékben, általános jelleggel az alperes cselekvőképességét, döntési autonómiáját.
A perben nem merült fel kétség arra vonatkozóan, hogy az alperes orvosi szempontból, ahogyan azt a szakértői vélemény rögzíti, hosszú évek alatt kialakult és rögzült szenzitív paranoid állapotban, következményes paranoiában szenved, tévtartalmaival szemben belátástalan, azoktól el nem téríthető.
A szakértői vélemény ugyanakkor azt is rögzítette, hogy az alperes tudata tiszta, magatartása konvencionális, minden tekintetben tájékozott, memóriája mind hosszú, mind rövid távon megtartott, intellektusa korának és végzettségének megfelelő.
Ezt részben alátámasztotta az alperes személyes meghallgatása is (ahol ugyanakkor paranoid megbetegedésének is tanújelét adta, amikor a lakásának zárját számos alkalommal tönkretevő, az ingatlanába rendszeresen bejáró személyekről, a lakásmaffia tagjairól beszélt), illetve gondnokának (unokájának), Sz. I.-nek a tanúvallomása is. A tanú elmondta, hogy miután az alperestől távol él, negyedévente egyszer, ha találkoznak. Az alperes a háztartási teendőket egyedül látja el, magáról gondoskodik, ugyanakkor a család anyagilag támogatja. Az alperes jól megvan egyedül, programokat csinál magának, a templomba is eljár.
A fentiekből megállapítható, hogy az alperes önálló életvitelt folytat, melyhez a gondnokság alá helyezés ténye értékelhető segítséget, támogatást nem nyújt, figyelemmel arra is, hogy az alperes nyugdíját kiegészítő támogatást Sz. I. a családi kapcsolatra tekintettel, és nem mint gondnok nyújtja.
A perben eljárt bíróságok nem adtak magyarázatot arra, hogy a korábbi két ügycsoporttal szemben miért szükséges az alperes általános jellegű gondnokság alá helyezése, döntési autonómiájának teljes körű korlátozása pl. az örökösödési ügyeiben, az egészségügyi ellátással összefüggő jogok gyakorlásában vagy a tartózkodási hely meghatározásában, illetve milyen további védelmet jelentene az alperes számára a cselekvőképességének általános jellegű korlátozása a korábbiakhoz képest. Az első-, illetve a másodfokú bíróság az ezzel összefüggő indokolási kötelezettségének nem tett eleget, megsértve ezzel a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglaltakat.
Az elsőfokú bíróság ítéletének rendelkező része egyébként sem felel meg a jogszabályi rendelkezéseknek, különös tekintettel a Ptk. 14/A. § (2) bekezdésében foglaltakra, ugyanis a bíróságnak nem a korábbi, a cselekvőképességet egyes ügycsoportokban korlátozó gondnokság alá helyezés fenntartásáról kellett volna rendelkeznie, annak megállapításával, hogy a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezés a jövőben minden ügycsoport vonatkozásában, általános jelleggel áll fenn, hanem a korábbi ítéleti rendelkezést megváltozatva a bíróságnak kellett volna az alperest a cselekvőképességét általános jelleggel, valamennyi ügycsoportra vonatkozóan korlátozó gondnokság alá helyeznie.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróságnak – szükség esetén a bizonyítási eljárás kiegészítésével – azt kell vizsgálnia, hogy az alperes helyzetében, körülményeiben, állapotában a gondnokság alá helyezésére vonatkozó korábbi határozat meghozatala óta történt-e olyan jellegű változás, amely indokolttá és szükségessé teszi cselekvőképességének általános jellegű korlátozását valamennyi ügycsoport vonatkozásában, különös tekintettel arra, hogy az alperes a korábbi időszakhoz hasonlóan változatlanul önállóan él, háztartást vezet, a nyugdíját beosztja és számára a gondnokság alá helyezés a mindennapok szintjén egyébként sem jelent támogatást, védelmet. A gondnoka tőle távol él, a családja – gondnokság alá helyezésétől függetlenül – anyagi támogatásban részesíti.
Amennyiben a megismételt, illetve kiegészített bizonyítási eljárásból megállapíthatóan az alperes esetében a korábbiakhoz képest további ügycsoportok tekintetében is szükséges a gondnokság alá helyezése, úgy a bíróságnak minden újabb ügycsoport esetében, a cselekvőképesség általános jellegű korlátozásakor pedig ugyancsak részletekbe menően kell indokát adnia annak, hogy a gondnokság alá helyezésre vonatkozó korábbi határozattal szemben a gondnokság alá helyezés módosítása miért szükséges.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.893/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás