KÜ BH 2010/228
KÜ BH 2010/228
2010.08.01.
Ha a hazai jogszabály hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütköző rendelkezése nem felel meg az EK-Szerződés egyenlő elbánás követelményének, – az elsőbbségi elvéből következően – a közösségi jog alkalmazandó (1997. évi LVII. tv. 2. §, 6. §).
A Sz. Zrt. beadványt nyújtott be a Regionális Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelőségéhez, melyben előadta, hogy a www.index.hu oldalon olyan reklám került közzétételre, amely a szerencsejátékra hívja fel a figyelmet.
Bejelentést tett továbbá azért is, hogy a www.n.hu oldal olyan reklámot tett közzé, amely a www.b. oldalakon való fogadásra, szerencsejátékra hívja fel a figyelmet.
A felügyelőség a bejelentések alapján eljárást indított; mindkét ügyben megvizsgálta a www.b. honlapot és megállapította, hogy annak üzemeltetője a Ltd. S. 611 E. G..
A www.s.hu honlapot megvizsgálva azt állapította meg, hogy annak üzemeltetője az I. Ltd.
Az n.hu oldalnak az N.hu Kft., az index oldalnak az I.hu Zrt. az üzemeltetője.
A felügyelőség mindkét ügyben belföldi jogsegélykérelemmel fordult az APEH Központi Hivatala Szerencsejáték Felügyeleti Főosztályához, mely válaszlevelében közölte, hogy a honlapon szerencsejátékot szervező, külföldi székhelyű cégek részére a Magyar Köztársaság területére engedélyt nem adott ki, illetve ilyen engedélyt a cég, valamint annak képviselője nem kért.
A felügyelőség a 2008. február 15-én kelt határozatában 500 000 Ft reklámbírsággal sújtotta az I. rendű felperest – mint a reklám közzétevőjét –, és megtiltotta a jogsértő reklámtevékenység további folytatását.
A 2008. április 10. napján kelt határozatában 100 000 Ft reklám-felügyeleti bírsággal sújtotta a II. rendű felperest – mint a reklám közzétevőjét –, és megtiltotta a jogsértő reklámtevékenység további folytatását.
A felügyelőség határozataiban a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 2. § a) és h) pontjára hivatkozva megállapította, hogy a perbeli reklámtevékenység a Grtv. 6. § (5) bekezdésébe ütközik.
Az elsőfokú határozatok ellen a felperesek fellebbeztek, amelynek elbírálása során az alperes a 2008. május 9. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek kereseteikben az alperesi határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérték.
Álláspontjuk szerint a reklámtevékenységük jogszerű, ugyanis a külföldi szerencsejáték-szolgáltató reklámozására kiterjedő tilalom az Európai Unión belül érvényesülő szolgáltatás-nyújtás szabadságának jogellenes korlátozását jelenti, és mivel a korlátozás a közösségi jogba ütközik, nem alkalmazható.
Előadták, hogy az EU-n belüli szolgáltatás-nyújtás szabadsága a www.b.com szolgáltatásaira is vonatkozik, hiszen az EK-Szerződés 299. cikk (4) bekezdése szerint a szolgáltatások szabad áramlásának elve G.-ra is kiterjed.
Mindkét társaság az Európai Unió területéről nyújtotta a szolgáltatásait, a szolgáltatások szabad áramlásának elve alapján.
Az alperesi hatóság ezt nem vette figyelembe, ezért jogsértő határozatokat hozott.
A felperesek a közösségi jog elsőbbségére és arra hivatkoztak, hogy az EK-Szerződés előírásai közvetlen hatállyal bírnak.
Állították, hogy a bíróságnak a hazai jogot félretéve a közösségi jog, és ezen belül is az EK-Szerződés 49. cikkének figyelembevételével kell eljárnia és döntést hoznia, mivel a Grtv. 6. § (5) bekezdésében található reklámkorlátozás a szolgáltatások szabad áramlásának korlátozását jelenti.
Ezen korlátozás nem felel meg az Európai Bizottság által támasztott követelményeknek, ezzel Magyarország megsértette a Római Szerződés, valamint a csatlakozási szerződésből eredő kötelezettségeit.
A felperesek álláspontja szerint a Grtv. 6. § (5) bekezdésében foglalt korlátozás beleütközik az EK-Szerződés 49. cikkébe, mert ez a szerencsejáték-szolgáltatások korlátozását jelenti, ugyanúgy, mint a kifejezett szolgáltatás-tilalom.
Utaltak arra, hogy az Európai Közösségek Bírósága több esetben kimondta, hogy a szerencsejáték-szolgáltatások az EK-Szerződés 49. cikkének hatálya alá tartozó szolgáltatások.
Ez következik a Schindler (C275/92) Zenatti (C-67/98) és az Anomar (C-6/2001.) ítéletekből, amit a későbbi joggyakorlat is megerősített.
Kifejtették, hogy a közösségben letelepedett külföldi szolgáltatókra is kiterjedő reklámtilalom a szolgáltatás-nyújtás szabadságának korlátozását jelenti, ezért ez a tilalom a szolgáltatás-nyújtás szabadságával összefüggésben vizsgálandó.
A közösségi jog alapján a szolgáltatás-nyújtás szabadsága korlátozható, de ez a korlátozás csak abban az esetben engedhető meg, amennyiben annak közrendi, vagy közbiztonsági okai vannak.
A felperesi álláspont szerint Magyarország viseli a bizonyítási terhet a Grtv. 6. § (5) bekezdésében található korlátozó intézkedés szükségszerűségét és arányosságát illetően.
Hivatkoztak a felperesek arra is, hogy a korlátozás elfogadhatóságára az Európai Bíróság egy négylépcsős tesztet dolgozott ki, amely – többek között – a C-55/94. számú Gephardt-ítéletben került kimondásra. Ennek megfelelően az érintett intézkedés nem lehet diszkriminatív, a közérdek körébe tartozó megfelelő kényszerítő célt kell szolgálnia, alkalmasnak kell lennie a cél megvalósítására, és nem mehet túl az e cél megvalósításához szükséges mértéken.
Állították, hogy a perbeli magyar korlátozás e követelményeknek nem felel meg, hiszen a tilalom nyíltan diszkriminatív, mert a szolgáltatók között azok letelepedési helye szerint tesz különbséget.
A tilalom nem igazolható közérdeken alapuló kényszerítő indokkal sem, hiszen ennek megállapításához is háromlépcsős tesztet dolgozott ki a bíróság. Eszerint vizsgálni kell, hogy a cél elfogadható-e olyan közérdeken alapuló kényszerítő indokként, amely valóban az igazolás alapját képezheti; második lépésben elemezendő, hogy a korlátozó intézkedés alkalmas-e a cél elérésére; harmadik lépésben azt szükséges megvizsgálni, hogy az egyébként alkalmas intézkedés nem megy-e túl a kitűzött cél megvalósításához szükséges mértéken.
Hivatkoztak arra is a felperesek, hogy az Európai Bizottság Magyarország ellen már 2006. április 4. óta kötelezettségszegési eljárást folytat, amely éppen a jelen ügyben is támadott reklámkorlátozás EK-Szerződés 49. cikkébe való ütközést hivatott megállapítani.
A felperesi álláspont szerint ez is kétségtelenné teszi a magyar szabályozás közösségi jogba való ütközését.
Hangsúlyozták azt is, hogy az Országgyűlés 2008. június 9-én fogadta el a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényt (a továbbiakban: Új Grtv.), amely hatályon kívül helyezi a jelenleg hatályos Grtv.-t, és az Új Grtv. nem tartalmazza a szerencsejátékok reklámozására vonatkozó tilalmat, amely tilalom az alapját képezte az alperesi hatóságnak a felperesek ellen meghozott határozatának.
Ez a jogszabályváltozás egyértelművé teszi, hogy Magyarország meg kívánja engedni a perbeli típusú hirdetéseket, nem pedig szankcionálni azokat.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét alaposnak értékelte, és az alperes határozatait – az elsőfokú határozatokra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte.
Ítéletének indokolásában a Grtv. 2. § h) pontjára, a) pontjára, 6. § (5) bekezdésére, a Római Szerződés 49. cikkére, és a Pp. 339/B. §-ára hivatkozással kifejtette, hogy a felperesek keresetükben kizárólag arra hivatkoztak, hogy az alperes nem alkalmazhatta volna a Grtv. 6. § (5) bekezdésének rendelkezését eljárása során, mert ezen jogszabály diszkriminatív rendelkezést tartalmaz, és ennek következtében a szolgáltatás nyújtásának szabadságát korlátozza.
Az alperesnek – mint közigazgatási hatóságnak – félre kellett volna tennie a közösségi jogba ütköző hazai jogot. E kötelezettség figyelmen kívül hagyása miatt az alperes jogsértően állapította meg, hogy a felperesek tevékenysége jogszabálysértő, ezért törvénysértően szabott ki bírságot a felperesi társaságokkal szemben.
Az elsőfokú bíróság teljes mértékben egyetértett a felperesi állásponttal, azt teljesen megalapozottnak és átfogónak találta, a jogerős ítélet indokolásában csak néhány olyan szempontot emelt ki, amely más ügyre nézve is irányadó lehet a közösségi jog alkalmazása során.
A közösségi jog elsőbbségi elve vonatkozásában leszögezte, hogy ennek lényege az, hogy amikor a tagállami bíróság által alkalmazandó tagállami jogszabály ütközik a közvetlen hatállyal bíró közösségi jogszabállyal, akkor a bíróságnak a közösségi joggal ellentétes tagállami jogot ,,félre kell tennie'', azaz nem szabad alkalmaznia. Ez az elv magában foglalja azt is, hogy a bíróságnak ebben az esetben nem kell kérnie, és nem kell bevárnia, hogy a nemzeti jogrendben ilyenkor egyébként szokásos eljárás lefolyjon, vagy esetleg e tárgyban előzetes döntés szülessen.
Fontos eleme ennek az elvnek, hogy a tagállami bíróságnak ezt a félretételt kérelem hiányában, hivatalból is meg kell tennie.
Az elv kiterjed az állam minden jogalkotó, és minden jogalkalmazó szervére, így a közigazgatási hatóságokra is (Case ügy C-2234/97.).
Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy az elv nem szerepel az EK-Szerződésben, kifejlesztése az Európai Bíróság ítéleteiben történt meg, a Costa v. ENEL, illetve a Simmenthal ügyekben.
A jelen esetben a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy fennáll a tagállamok közötti elem. Tekintettel arra, hogy az alkalmazott jogszabályhely a külföldön szervezett szerencsejátékhoz, vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódó reklám magyarországi közzétételét tiltja, vagyis más tagállamból nyújtott szolgáltatás igénybevételének szabadságát érinti; így a közösségi jog – ezen belül az EK-Szerződés – alkalmazhatósága fennáll.
Leszögezte az elsőfokú bíróság, hogy a szolgáltatásra az EK-Szerződés 50. cikke is definíciót ad, mely jelen perben relevánsnak tekintendő.
Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a szerencsejáték-szolgáltatás az EK-Szerződés 49. cikke alá tartozik, mint határon túl nyúló szolgáltatásnyújtás – ahogyan erre a felperes keresetében is helytállóan hivatkozott –, tehát jelen esetben az EK-Szerződés 49. cikkének alkalmazhatósága is fennállt.
Az elsőfokú bíróság a jogszabály vizsgálata alapján azt is megállapította, hogy a Grtv. 6. § (5) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, mert kizárólag olyan reklám közzétételét tiltja, amely külföldön szervezett szerencsejátékhoz, vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódik; míg a Magyarországon szervezett szerencsejátékok esetében a Grtv. ilyen tiltást nem tartalmaz, ezért nem felel meg az EK-Szerződés azon minimális elvárásának, amely az egyenlő elbánás követelményét hangsúlyozza.
Tekintettel arra, hogy a hatályos hazai szabályozás egyértelműen diszkriminatív, ezért az elsőfokú bíróság nem tartotta szükségesnek a Gebhard tesztben foglalt további követelmények megvalósulásának vizsgálatát.
A peres eljárás eredményeként a rendelkezésre álló iratok, a hivatkozott jogszabályok és a kialakult joggyakorlat alapján az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az alperes jogszabálysértő módon járt el, amikor az általa alkalmazandó jogszabály esetében a közösségi jog elsőbbségének elve alapján – mint jogalkalmazó szerv – hivatalból, illetőleg a másodfokú eljárás során még kérelem alapján sem vizsgálta, hogy az általa alkalmazott hazai jogszabályhely megfelel-e a felperesek által hivatkozott EK-Szerződés 49. cikkében foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezését, és a kereset elutasítását kérte.
Arra hivatkozott, hogy a bejelentésben szereplő két weboldal közül a www.s.hu oldal kapcsán megállapította, hogy az azt üzemeltető társaság székhelye az Európai Közösségen kívül található, melynek következtében a közösségi jog alkalmazása nem jöhet számításba, még akkor sem, ha a társaság egy olyan cégcsoporthoz tartozik, amelynek anyavállalata a közösségen belüli székhellyel rendelkezik.
Más megyei bíróságok ítéletére hivatkozással kifejtette az alperes, hogy a bírói gyakorlat sem egységes e kérdéskörben; így a vállalkozások jogkövető magatartásának hatósági szervek általi megítéléséhez feltétlenül szükségesnek tartja annak eldöntését, hogy az alperes eddigi gyakorlata jogszerűnek minősül-e.
Kiemelte azt a jogalkotói célt, mely szerint a Grtv. és szerencsejáték-törvény ide vonatkozó szakaszai kapcsán relevanciával bír; nevezetesen azt, hogy a reklámtilalom a fogyasztók azon érdekét védi, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárai olyan szerencsejátékokkal kerüljenek kapcsolatban, amelyek esetében a fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme biztosított, amelyet az állam egy adekvát kontroll útján képes megvalósítani.
Hangsúlyozta, hogy a reklám-felügyeleti eljárás alapját semmiképp sem a szolgáltatás korlátozásának, vagy bármilyen módon való jogszerűségének kérdése képezte, hanem csupán a megvalósult reklámtevékenység a Magyar Köztársaság érvényben lévő hatályos joganyaga alapján történő vizsgálata.
Ily módon semmiféle korlátot nem jelenthet a jelen eljárás a fogadási lehetőség biztosítása tekintetében, azaz nem korlátozza az egységes piac alapját képező négy szabadság egyikét sem, hiszen nem magát a fogadást tiltotta meg, hanem annak reklámozását minősítette az elbíráláskor érvényben lévő jogszabályok alapján jogszerűtlennek.
Hangsúlyozta, hogy a szerencsejáték-tevékenység keretében a fogyasztó a fogadást az egyes szolgáltatók weboldalain, azaz a www.bwin.com, illetve a www.sportingbet.com weboldalakon bonyolíthatja le. Ezzel szemben a jogsértést megállapító határozatokban a www.nb1.hu és a www.index.hu weboldalakon megjelent reklámok kerültek szankcionálásra.
Önmagában az, hogy a Grtv. 2. § h) pontja szerint a gazdasági reklám fogalma magában foglalja a szolgáltatások reklámozását is, nem jelentheti azt, hogy a reklámozási tilalomba ütközés egyúttal a szolgáltatás tilalmazását is magában foglalja.
Az alperes álláspontja szerint a Grtv. szerinti korlátozás megfelel az EK-Szerződés 55. cikkében foglaltaknak, amely megengedi, hogy a tagállamok a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy védelmében korlátozzák a szolgáltatások nyújtását.
Hangsúlyozta, hogy nyilvánvaló, hogy a tilalommal a jogalkotó a fogyasztók vagyoni érdekeit kívánta védelmezni, melynek különösebb részletesebb indokát nem kell adni, hiszen az interneten elérhető külföldön szervezett, bonyolított szerencsejátékokkal kapcsolatosan a fogyasztói kiszolgáltatottság jelentős mértékű, melyet pusztán a szolgáltató-fogyasztó távolság önmagában is alátámaszt.
Ide hivatkozandó éppen a támadott ítéletben felhozott – az Európai Bíróság C-338/04. számú – határozata, amely szerint az ítélkezési gyakorlat e tekintetben elfogad bizonyos számú nyomós közérdeket, mint pl. a fogyasztóvédelmi célkitűzések, a csalás, valamint annak megakadályozása, hogy az állampolgárok túlzott összegeket költsenek szerencsejátékra, vagy a szociális egyensúly veszélyeztetésének megelőzése.
A jelen esetben egy olyan szerencsejáték-szervezési tevékenységre vonatkozó gazdasági reklámtevékenység volt vizsgálandó, amely körben nem került sor a tagállamokra kötelező érvényű közösségi jog megalkotására. Ezen okból következően az irányadó rendelkezéseket a nemzeti jogszabályok adják, így a reklámozás jogszerűségének kérdése a hatályos nemzeti jogi rendelkezések alapján válaszolandó meg.
Az alperes álláspontja szerint a kifogásolt hirdetések sértik a Grtv. 6. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely kifejezetten a külföldi szerencsejáték reklámozásának tilalmát mondja ki.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felperesek kérték a felülvizsgálati kérelem tárgyaláson történő elbírálását.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból – az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések, uniós normák alkalmazásával – helytálló jogi következtetést vont le, azzal a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet jogszabály-értelmezését vitatta, azonban az abban foglaltakat konkrét jogszabályi rendelkezésekkel nem ütköztette, jogszabálysértést nem jelölt meg; a Legfelsőbb Bíróság ennek szem előtt tartásával végezhette el a jogerős ítélet felülvizsgálatát.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság – osztva az elsőfokú bíróság ezzel kapcsolatos okfejtését –, hogy a közösségi jog elsőbbségi elve a tagállami joggal szemben abban nyilvánul meg, hogy amikor a tagállami bíróság által alkalmazandó tagállami jogszabály ütközik a közvetlen hatállyal bíró közösségi jogszabállyal, akkor a bíróságnak a közösségi joggal ellentétes tagállami jogot nem lehet alkalmaznia.
Az Európai Bíróság több ítéletében kifejtett értelmezés szerint a közösségi jog terjedelme abszolút, tehát a legalacsonyabb szintű közösségi jognak is elsőbbsége van a tagállamok jogrendszere magasabb rendű elveivel, akár az Alkotmányban rögzítettekkel is.
Erre tekintettel a közösségi jog elsőbbsége elve alapján hivatalból volt kötelessége a bíróságnak vizsgálni, hogy az alperes határozatában hivatkozott Grtv. 6. § (5) bekezdése ütközik-e a szolgáltatások szabad nyújtásáról rendelkező EK-Szerződés 49. cikkébe, és ezért félre kell-e tenni a hazai jog alkalmazását.
A perbeli esetben megállapítható volt, hogy az alperes által alkalmazott jogszabályhely a külföldön szervezett szerencsejátékhoz, vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódó reklám magyarországi közzétételét tiltja, vagyis más tagállamból nyújtott szolgáltatás igénybevételét szabadságát érinti, így az EK-Szerződés, tehát a közösségi jog alkalmazhatósága fennállt.
Helytállóan jutott az elsőfokú bíróság azon következtetésre, hogy a Grtv. 6. § (5) bekezdése a hátrányos megkülönböztetés tilalmába ütközik, mert kizárólag olyan reklám közzétételét tiltja, amely külföldön szervezett szerencsejátékhoz, vagy ajándéksorsoláshoz kapcsolódik, míg a Magyarországon szervezett szerencsejátékok esetében a Grtv. ilyen tiltást nem tartalmaz; ezért rendelkezése nem felel az EK-Szerződés azon követelményének, amely az egyenlő elbánás követelményét irányozza elő.
Az Európai Bíróság joggyakorlata alapján leszögezhető, hogy a perbeli reklámtilalom megvalósítja a határon túl nyúló szolgáltatás-nyújtás szabadságának korlátozását; mivel érintette a szerencsejáték-szolgáltatással foglalkozó cég szolgáltatását, közvetlenül és ténylegesen alkalmas volt annak korlátozására.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az alperes tévesen különítette el a szerencsejáték-szolgáltatást, és az annak reklámozására irányuló tevékenységet, ennek következtében helytelenül hivatkozott arra, hogy a reklám-felügyeleti eljárás semmiféle korlátot nem jelenthet a fogadási lehetőség biztosítása tekintetében, hiszen nem magát a fogadást tiltotta meg, hanem annak reklámozását minősítette jogszerűtlennek, az érvényben levő jogszabályok alapján.
Rámutat arra is a Legfelsőbb Bíróság, hogy az EK-Szerződés 55. cikke megengedi, hogy a tagállamok a közrend, a közbiztonság, a közegészségügy védelmében korlátozzák a szolgáltatás-nyújtást. A korlátozások alkalmazásának azonban mindenképpen hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie (Gebhardt ítélet 37. pont, Gambelli ítélet 64., 65. pont, Lindman ítélet 25. pont, Placanica ítélet 49. pont).
A felülvizsgálati kérelemben előadott azon ténnyel kapcsolatosan, hogy a www.sportingbet.hu oldal üzemeltetője az Európai Közösségen kívül található, rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra a következetes ítélkezési gyakorlatra (BH 2002. 447., BH 2002. 283. sz. eseti döntés), hogy a felülvizsgálati eljárásban olyan új körülményre, amely nem volt a megelőző eljárás tárgya, nem lehet hivatkozni.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint jogszerűen és megalapozottan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a közösségi jog elsőbbségi elvének figyelmen kívül hagyásával tévesen alkalmazta a határozatában hivatkozott Grtv. 6. § (5) bekezdését, és ebből következően jogszabálysértően szabott ki bírságot a felperesekkel szemben.
Minderre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes felülvizsgálati kérelembeli érvelése téves, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.757/2009.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás