KÜ BH 2010/229
KÜ BH 2010/229
2010.08.01.
A természetvédelmi érdekből elrendelt korlátozás esetén a tényleges kár megtérítését kérheti a tulajdonos, vagy a használó. Az elmaradt vagyoni előny nem vonható ebbe a körbe (1996. évi LIII. tv. 72. §).
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.
Az elsőfokú természetvédelmi hatóság a 2006. július 25. napján kelt határozatával elutasította a felperes által 2005. január 12. napján – a 2004. január 1-jétől 2013. december 31-éig érvényes körzeti erdőtervben természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozások miatt 2005. évre – előterjesztett kártalanítás megállapítása iránti kérelmet.
A felperes a kártalanítás összegét 4 000 000 Ft-ban jelölte meg, melyet később 10 661 400 Ft-ra emelt fel.
Az elsőfokú határozatot a felperes fellebbezése folytán elbíráló alperes 2006. december 27. napján kelt határozatával helybenhagyta, megállapítva egyrészt, hogy a felperes nem élt az erdészeti üzemterv megállapítása során biztosított jogorvoslati jogával, másrészt a 276/2004. (X. 8.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) 5. § (1) bekezdés a) pontja értelmében csak a tényleges kár megtérítésére kérhető, így a kártalanítási igényt elmaradt vagyoni előnyre tekintettel előterjesztő felperes igénye alaptalan.
Rámutatott, hogy a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Tvt.) 33. §-a alapján a körzeti erdőtervbe beépített korlátozó előírások jogszabályok betartására irányultak, ezért az minden erdőgazdálkodó számára kötelező.
Az alperes határozata ellen a felperes nyújtott be keresetet, kérve a határozat – elsőfokú határozatra is kiterjedő – hatályon kívül helyezését.
Vitatta a kár összegét, és hangsúlyozta, hogy az irányadó jogszabályok a teljes reparáció elvén állanak.
A bíróság a felperes keresetét alaposnak találta, így ítéletével az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedően – hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte.
Határozatának indokolásában rámutatott arra, hogy a Tvt. 72. § (1) bekezdése értelmében a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozás esetén a tulajdonos – vagy amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedte – a jogszerű használó tényleges kárát meg kell téríteni.
A bíróság szerint a kár megtérítése feltételei között nem szerepel olyan jellegű előírás, mely kimondja, hogy a erdészeti üzemterv megállapítása során a jogorvoslati jogosultságot ki kell meríteni.
A kártalanítás jogalapját a korlátozás teremti meg, a Tvt. 72. § (1) bekezdése pedig a tényleges kár megtérítéséről rendelkezik. A Tvt. szerinti tényleges kár fogalmát pedig a bíróság nem a Ptk. 355. § (4) bekezdésének értelmezéséhez kapcsolódó tényleges kár (damnum emergens) értelmében használta, hanem olyan tartalommal, mely szerint az a valóságos, ténylegesen felmerült teljes kár megtérüléséről rendelkezik. Ez a kár pedig lehet a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés, az elmaradt vagyoni előny, illetve mindaz a kárpótlás és költség, mely a korlátozó előírás következtében az erdőtulajdonost, vagy a jogszerű használót éri a kár kiküszöbölése érdekében.
A jogerős ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, kérve annak hatályon kívül helyezését, és helyette új – a felperes keresetét elutasító – határozat meghozatalát, rámutatva, hogy az irányadó rendelkezések alapján a felperes kártalanítás iránti kérelme nem volt teljesíthető. Hivatkozott arra, hogy az eljárt hatóságok a kártalanítási igénnyel összefüggésben vizsgálták a körzeti erdőtervezés folyamatát, a körzeti erdőterv tartalmát. Bár az erdőtervet jóváhagyás előtt az erdőgazdálkodó a záró tárgyalásig vitathatja, ez azonban a 2004. május 25. napján tartott záró tárgyaláson a felperesi erdőgazdálkodó részéről nem történt meg.
Állította az alperes, hogy a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróság nem a törvényi előírásoknak megfelelően állapította meg az irányadó tényállást; indokolatlanul teljes mértékben figyelmen kívül hagyott egyes perbeli adatokat, a rendelkezésre álló bizonyítékokra tekintettel iratellenes, és kirívóan okszerűtlen következtetéseket vont le. Ezért a bíróság döntése nyilvánvalóan helytelen következtetés eredménye, melyre tekintettel az – a Pp. említett rendelkezésén túl – a Pp. 221. § (1) bekezdését is sérti; a bíróság ugyanis nem állapított meg arra nézve tényállást, hogy mely jogszabályok megsértésével hozta meg az alperes a határozatát.
Az alperes hivatkozott arra is, hogy a körzeti erdőterv véglegesítése során észrevételt nem tevő felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 340. §-a alapján olyan kártalanítás iránt terjeszt elő igényt, mely tekintetében a károkozásnak részben maga is részese.
Az alperes rámutatott arra is, hogy a tényleges kár nem azonos a teljes kárral, ezért a tényleges kár a Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján a vagyonban beállott értékcsökkenés lehet csak, a felperes pedig alapvetően elmaradt haszonra, elmaradt vagyoni előnyre nézve terjesztette elő kártalanítási igényét.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, előadva, hogy az ítélet nem jogszabálysértő.
Álláspontja szerint a bíróság a Tvt. 72. § (1) bekezdését – helyesen – az alperes szűkítő álláspontjától eltérően értelmezte.
A törvény ugyanis nem tartalmaz arra nézve rendelkezést, hogy csak utólagosan elrendelt korlátozás esetén lehetne alappal kártalanítási igényt előterjeszteni.
A felperes szerint a károkozásban történő közrehatásról szóló Ptk. 340. § (1) bekezdésére történő hivatkozása az alperesnek alaptalan; az eljárás idején hatályban volt, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 43. § irányadó rendelkezéseinek megsértésével hozta meg határozatát az alperes.
A kártalanítási igény előterjesztésével kapcsolatban rámutatott, hogy a kártalanításra nézve a kártérítési szabályok megfelelően alkalmazandók, melyek a teljes helyreállítás (reparáció) elvén nyugszanak, mely szerint az elmaradt vagyoni előny nem zárható ki a kártalanítási igények közül. Hivatkozott arra, hogy a Ptk. a tényleges kárt – mint fogalmat – nem határozza meg, és a Tvt. sem tartalmaz ilyen szűkítő jellegű fogalom-meghatározást.
Tekintettel arra, hogy a Ptk., a Tvt. és az R. szabályaiba a Nógrád Megyei Bíróság ítélete nem ütközik, ezért annak hatályban való fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Tvt. 72. § (1) bekezdése értelmében a védett természeti területeken természetvédelmi érdekből elrendelt gazdálkodási korlátozás esetén a tulajdonos – vagy amennyiben a tulajdonos a terület használatát átengedi – a jogszerű használó tényleges kárát meg kell téríteni.
A Legfelsőbb Bíróság – ahogy arra már a Kfv. III. 37.159/2007/5. számú ítéletében rámutatott – a Tvt. előbbi rendelkezését a tulajdonos, vagy a jogszerű használó felmerült tényleges kárának, azaz a vagyonában beállt értékcsökkenésnek a megtérítésére vonatkozó szabályként értelmezi, mely az elmaradt haszonért kártalanításra nem ad lehetőséget.
Hasonlóképpen foglalt állást a Legfelsőbb Bíróság a Kfv. IV. 37.259/2008/4. számon hozott ítéletében, rámutatva, hogy a tényleges kárnak nem, hanem elmaradt haszonnak tekintendő veszteség megtérítésére a Tvt. és a végrehajtásáról szóló R. szabályai nem adnak lehetőséget.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperes kezelésében lévő erdőre vonatkozó erdőtervet a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Erdészeti Főosztálya határozatával hagyta jóvá; ez a jóváhagyott körzeti erdőterv tartalmazza azokat a gazdálkodásba beépített korlátozásokat, melyekre a felperes kérelmét alapította.
A felperes által megjelölt kár elmaradt vagyoni előnynek, illetve elmaradt haszonnak tekintendő. Ennek alapján a Tvt. és az R. irányadó rendelkezései figyelembevételével annak közigazgatási eljárásban való megtérítését jogszerűen nem igényelheti.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Nógrád Megyei Bíróság a Tvt. 72. § (1) bekezdésében foglalt tényleges kár fogalmat az irányadó bírói gyakorlattól, illetve annak okszerű értelmezéssel megállapítható tartalmától eltérően értelmezte. A tényleges kárt nem lehet ténylegesen bekövetkezett, illetve teljes kárnak tekinteni, figyelemmel arra, hogy a kár fogalmát meghatározó Ptk. 355. § (4) bekezdése az egyes kárelemeket külön nevesíti, és külön határozza meg.
A Tvt. 72. § (1) bekezdése valóban nem tartalmaz a tényleges kárra vonatkozó meghatározást; ez azonban nem azt jelenti, hogy a tényleges kár a teljes kárral lenne azonos, mert ez esetben a jogszabálynak ilyen rendelkezést kellene tartalmaznia.
A tényleges kár fogalmát a magyar jogrendszerben a Polgári Törvénykönyv, és az annak rendelkezéseire épülő következetes bírói gyakorlat tartalmazza. Ez alapján a tényleges kár nem azonos a teljes kárral, az elmaradt vagyoni előny a Tvt. 72. § (1) bekezdésének alapján nem vonható ebbe a körbe.
Az eljárt megyei bíróság azonban ettől eltérő álláspontra jutott, és az alperesi határozatot – az elsőfokú határozatra is kiterjedő hatállyal – megváltoztatta, mert a felperes elmaradt vagyoni előnyre vonatkozó kárigényét, illetve az azzal összefüggő kártalanítási igényt elutasította.
Mivel a bíróság az alapul fekvő anyagi jogi jogszabályban (Tvt.) szereplő igényjogosultsági feltétel téves értelmezésével jutott a jogerős ítéletben foglalt döntésére, illetve a jogszabályi rendelkezés téves értelmezésével más természetű fogalmakat és tényeket bizonyított, megsértette egyben a Pp. 206. § (1) bekezdésében a bizonyítékok mérlegelésére vonatkozó szabályt is.
Mindezek alapján a jogszabálysértő ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és mivel a megfelelő tények és adatok rendelkezésre álltak, a felperes alaptalan keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.588/2009.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás