BÜ BH 2010/237
BÜ BH 2010/237
2010.09.01.
Nem magyar állampolgár bűnössége közokirat-hamisítás bűntettében Magyarországon akkor állapítható meg, ha a hamis közokiratot belföldön készítette vagy készíttette, külföldön elkövetett és az elkövetés helye szerint is büntetendő ilyen cselekmény esetén akkor, ha a legfőbb ügyész a büntetőeljárás megindítását elrendeli [Btk. 4. §, 22. § i) pont, 274. § (1) bek. a) pont, Be. 6. § (3) bek. c) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2006. november hó 30. napján kihirdetett ítéletével a III. r. terheltet bűnösnek mondta ki folytatólagosan elkövetett pénzhamisítás előkészületének vétségében. Ezért őt 400 napi tétel (800 forint egy napi tétel összegű) összesen 320 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás szerint a III. r. terhelt német állampolgár és Németországban lakik.
A tényállás I. pontja a III. r. terhelttel kapcsolatban azt rögzíti, hogy a 2000 júniusában L. J. által megszerzett hamis kincstárjegyekből 2000 utolsó negyedéve és 2001 első negyedéve közötti időben, közelebbről meg nem állapítható időpontban és körülmények között, forgalomba hozatal céljából külföldön a III. r. terhelt birtokába került három, egyenként 100 millió amerikai dollár névértékű hamisított, az Egyesült Államok Államkincstára által 1934-ben kibocsátott, és a c.-i Bank által kiállított kincstárjegynek feltüntetett értékpapír.
A II. r. terhelt tudta, hogy az általa megszerzett értékpapírok hamisítványok, ezért fiktív meghatalmazást készített vagy készíttetett, amely szerint a Szovjetunió Nehézipari-, Energetikai- és Szállító-gépgyártási minisztere 1993. május 24. napján átadja az Egyesült Államok Államkincstára által 1934-ben kibocsátott, és a c.-i Bank által kiállított három kincstárjegyet a III. r. terhelt részére. Az okirat tartalma szerint ennek célja, hogy a meghatalmazott az értékpapírokat fedezeti, eladási joggal vagy harmadik személynek átadva eszközként használhassa fel, hogy ezáltal pénzügyi erőforrásokat szerezzen.
A hamis okirat keltezésének időpontjában sem a Szovjetunió, sem az említett minisztérium nem létezett. Az egykori miniszter hivatalos levélpapírjának fejlécét pontatlanul utánzó meghatalmazásra a minisztériumot 1987 és 1989 között vezető miniszter aláírását ráhamisították.
A tényállás I/3. pontja szerint a II. r. terhelt a birtokában lévő 3 db ugyanilyen 100 millió dolláros kincstárjegy banki letétbe vétele érdekében 2001. június 14. napján tárgyalást folytatott a R. Bank Rt. Letétkezelési Főosztályán. Ekkor és ott a nála lévő kincstárjegyek eredetiségének igazolására bemutatta a III. r. terhelt birtokában lévő három kincstárjegy eredetigazolására hamisított, szovjet miniszteri meghatalmazás német nyelvű változatának a másolatát is.
A tényállás I/7. pontja szerint az I. r. terhelt a birtokában lévő kincstárjegyek értékesítése vagy hitel fedezeteként történő lekötése érdekében közvetítő útján kapcsolatot vett fel a New York-i C. Brókercég képviselőjének vélt személlyel, aki valójában az amerikai Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) fedett nyomozója volt. A vele megbeszélt találkozóra 2001. augusztus 7-én 11 órakor került sor a budapesti I. Hotel tárgyalótermében, amelyen egyik részről a magát üzletembernek kiadó FBI fedett nyomozó, másik részről pedig az I. és a III. r. terheltek vettek részt.
A megbeszélésen a két terhelt előadta, hogy a III. r. terhelt birtokában lévő – a letétbe helyezés végett felajánlott hamis kincstárjegy csak színes fénymásolatban van náluk. Annak érdekében, hogy a tárgyalópartner egy ilyen értékpapírt eredetiben is láthasson, az I. r. terhelt magával hozta és megmutatta az ő birtokában lévő 3 db ugyanilyen kincstárjegyet, valamint az azokhoz tartozó kísérő iratokat is.
A tárgyalás során az I. r. és a III. r. terhelt megbeszélést folytatott amerikai tárgyalópartnerével a kincstárjegyek letétbe helyezésével kapcsolatban, külön kitérve az értékpapírok gyanús jellegére és az emiatt szükséges elővigyázatosságra.
A megbeszélés közben, 12 óra 15 perckor az eseményeket figyelemmel kísérő magyar rendőri szervek intézkedés alá vonták a találkozón részvevő terhelteket.
A jogi indokolás körében az elsőfokú bíróság kifejtette:
a III. r. terhelt tudatta az I. r. terhelttel, hogy az ő birtokában is van 3 db egyenként 100 millió dollár névértékű kincstárjegy. Ezt a három értékpapírt Magyarország területére nem hozta be.
A felmentés végett bejelentett védelmi fellebbezések folytán másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. október hó 10. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdetett ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. r. terheltre vonatkozó részében megváltoztatta és cselekményét közokirat-hamisítás bűntettének minősítette. Egyebekben a reá vonatkozó részében az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a tényállást akként módosította, hogy a III. r. terhelt ismeretlen időben, ismeretlen forrásból jutott a hamis 100 millió dollár névértékűnek feltüntetett értékpapírokhoz.
Megállapította az ítélőtábla, hogy a terheltek terhére rótt cselekmények elkövetése kapcsán a terheltek birtokába került, illetve általuk felhasznált kincstárjegyek nem felelnek meg a Btké. 24. §-ában a pénz fogalmával szemben támasztott követelményeknek, s ezért a pénzhamisítás elkövetési tárgyai nem lehetnek.
Az ítélőtábla szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy ez az okirat hamisítvány. Azt a III. r. terhelt készítette vagy készíttette, míg az I. r. és a II. r. terheltek felhasználták. (A tényállás szerint nem azt, hanem a másolatát használták fel.)
A Pp. 195. §-ában foglalt meghatározásra figyelemmel ez az okirat látszólag közhitelesen igazolta a benne foglaltakat, a törvény pedig nem tesz különbséget külföldi vagy magyar okiratok között, azok egyaránt jogvédelem alatt állnak.
Az ítélőtábla ezért a III. r. terhelt cselekményét a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő közokirat-hamisítás bűntettének minősítette.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt – a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – arra hivatkozással, hogy a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
Az indítvány szerint a terhelt terhére megállapított közokirat-hamisítás bűntettének elkövetési tárgyát képező okiratot egy nem létező ország nem létező minisztériuma állította ki. Miután ekként a közokirat eredeti formájában sem létezhetett, így arra hamisítást sem lehetett elkövetni.
Tévesen állapította meg a másodfokon eljárt ítélőtábla, hogy a külföldi és a magyar okiratok azonos jogvédelem alatt állnak. A külföldön kiállított okiratnak ugyanis csak akkor van a belföldön kiállított közokirattal azonos bizonyító ereje, ha a megfelelő felülhitelesítése megtörtént. A magyar jog alkalmazása szempontjából tehát a minisztériumi irat nem lehetett alkalmas semmilyen joghatás kiváltására, illetőleg a közokirat szerepének a betöltésére.
A védő mindezek alapján a jogerős ítélet megváltoztatását és a terhelt felmentését indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak találta.
Álláspontja szerint a III. r. terhelt közreműködésével olyan, korábban sosem létezett közokirat keletkezett, amelynek a tényleges elkészítője nem azonos a kiállítóként feltüntetett személlyel, és tartalma sem felel meg a valóságnak. A büntető anyagi jogszabályok értelmében az ilyen okirat hamis közokirat.
A Legfőbb Ügyészség mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat hatályában tartsa fenn.
A felülvizsgálati indítvány vizsgálata során a Legfelsőbb Bíróság abból indult ki, hogy minden hivatalos eljárás lefolytatásának legelső mozzanata a hatáskör és az illetékesség vizsgálata. Ezért rendelkezik úgy a Be. 19. §-a is, hogy a bíróság a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja.
A nemzetközi vonatkozású ügyekben a hatáskör vizsgálata szükségképpen a joghatóság vizsgálatával kezdődik.
A másodfokon eljárt ítélőtábla figyelmét elkerülte, hogy a minősítés megváltoztatása folytán olyan cselekményben állapította meg a német állampolgár III. r. terhelt bűnösségét, amelyet nem Magyarországon, hanem külföldön követett el.
Az irányadó tényállás szerint a hamis közokiratot a Németországban lakó német állampolgár terhelt készítette vagy készíttette el, és a tényállás nem tartalmaz arra vonatkozó adatot, hogy erre Magyarországon került volna sor.
A Btk. 4. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a magyar törvényt kell alkalmazni a nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett cselekményre is, ha az a magyar törvény szerint bűncselekmény és az elkövetés helyének törvénye szerint is büntetendő.
Az eljárt bíróságok elmulasztották annak vizsgálatát, hogy a jogerős ítéletben megállapított közokirat-hamisítás bűntette az elkövetés helyének törvénye szerint büntetendő-e. Miután az elkövetés helyére (államára) vonatkozó adatot a tényállás egyáltalán nem tartalmaz, ez már önmagában kizárhatná a III. r. terhelt Magyarországon történő büntetőjogi felelősségre vonását a közokirat-hamisítás bűntettében. Az elkövetés helyének büntetendőségét vélelmezni ugyanis nem lehet, mert az sértené az in dubio pro reo elvét.
A Btk. 4. §-ának (3) bekezdése szerint az (1)–(2) bekezdés eseteiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el.
A Btk. e rendelkezése tehát a legfőbb ügyész hatáskörébe utalja annak a kérdésnek az eldöntését, hogy nem magyar állampolgár ellen az általa külföldön elkövetett bűncselekmény miatt induljon-e büntetőeljárás. Amennyiben a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész nem rendeli el, annak hiánya a Btk. 22. §-ának i) pontjában meghatározott büntethetőséget kizáró ok.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma alapján azt állapította meg, hogy a III. r. terhelt ellen indított eljárásban a Legfőbb Ügyész nyilatkozatának a beszerzésére nem került sor. Erre vonatkozó ténymegállapítást a felülvizsgált ügydöntő határozatok sem tartalmaznak.
A Be. 6. §-a (3) bekezdésének c) pontja szerint büntetőeljárást nem lehet indítani, a már megindult büntetőeljárást meg kell szüntetni, vagy felmentő ítéletet kell hozni, ha – az e törvényben meghatározott kivételekkel – büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok áll fenn.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a III. r. terhelt bűnösségének kimondására a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott és aszerint büntetendő közokirat-hamisítás bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a rendkívüli jogorvoslat elbírálása során irányadó tényállás alapján vizsgálta, hogy a terhelt bűnösségének kimondása sérti-e a büntető anyagi jog szabályait.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás I/2/3. pontja szerint az I. r. terhelt tudta, hogy a III. r. terhelt rendelkezik 100 millió amerikai dollár névértékű hamis kincstárjegyekkel, amelyek a nála lévő példányoktól csak sorozatszámban térnek el.
Az értékpapírok közös hasznosítása érdekében az I. r. terhelt 2001 júniusában lépett kapcsolatban és egyezett meg a III. r. terhelttel, akitől a forgalomba hozatal érdekében megszerezte a nála lévő értékpapírok sorozatszámát, az azok eredetének igazolására készített hamis miniszteri meghatalmazás másolatát, valamint egy 2001. május 14-re keltezett, az említett értékpapírok tulajdonjogát igazoló tanúsítványt.
A tényállás I/3. pontja szerint a II. r. terhelt az I. r. terhelt által rendelkezésére bocsátott kincstárjegyek banki letétbe vétele érdekében 2001. június hó 14 napján folytatott tárgyalást a Bank Rt. Letétkezelési Főosztályán. Ott a kincstárjegyek eredetiségének igazolására bemutatta a III. r. terhelt birtokában levő három kincstárjegy eredetigazolására hamisított, korábban említett szovjet miniszteri meghatalmazás német nyelvű változatának másolatát.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a II. r terheltnek a tényállás I/3. pontjában foglalt cselekményét társtettesként elkövetett, a Btk. 318. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a (7) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette kísérletének, valamint a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének minősítette.
A III. r. terhelt a hamis miniszteri meghatalmazás másolatának rendelkezésre bocsátásakor tudta, hogy azt terhelttársai hamis 100 millió dolláros kincstárjegyek hasznosítására kívánják felhasználni. Miután a II. r. terhelt az általa tettesként elkövetett csalás kísérletéhez a megtévesztés körében felhasználta a az I. r. terhelt közvetítésével hozzá eljuttatott hamis közokirat fénymásolatát, a III. r. terhelt e cselekménye a Btk. 318. §-a (1) bekezdésében meghatározott, a (7) bekezdésének a) pontja szerint minősülő és büntetendő (közvetett) bűnsegédként elkövetett, különösen jelentős kárt okozó csalás bűntette kísérletének, valamint a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő (közvetett fizikai) bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására alkalmas, miután a hamis közokirat egyszerű másolata magánokiratnak minősül. Ebből az következik, hogy – bár a közokirat-hamisítás bűntettében a bűnösségének kimondására a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor – a III. r. terhelt bűnösségének a kimondása önmagában (eltekintve a törvénysértő minősítéstől) a büntető anyagi jog szabályainak megfelelt. Ezért a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapozott felülvizsgálati indítvány nem vezetett eredményre.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 835/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás