BÜ BH 2010/241
BÜ BH 2010/241
2010.09.01.
I. A Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot felülvizsgálati okot jelentő eljárási szabálysértés miatt akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be [Be. 416. § (1) bek. c) pont, 423. § (5) bek.].
II. Felülvizsgálati eljárásban a határozat hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértés, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat tartalmaz, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította a felmentő rendelkezését [Be. 373. § (1) bek. III. a) pont, 416. § (1) bek. c) pont, 428. § (2) bek.].
Id. K. L. pótmagánvádló vádindítványa alapján eljárt városi bíróság a 2008. április hó 10. napján kihirdetett ítéletével a terheltet az ellene közúti baleset okozásának vétsége [Btk. 187. § (1) bek., (2) bek. b) pontja] miatt emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.
A megállapított tényállás szerint a terhelt 2005. október 19. napján 15 óra 40 perc körüli időben az általa vezetett és tulajdonát képező Simson típusú segédmotoros kerékpárral közlekedett. A segédmotoros kerékpár menetiránya szerint balra ívelő vonalvezetésű útkanyarulatban észlelte az úttest jobb szélén kerékpárja mellett tartózkodó K. L.-t, id. K. L.-t és O. A.-t.
A kerékpárján ülő K. L. az úttest szilárd burkolatán az úttest jobb szélétől 0,9 méter távolságban behaladt a terhelt által vezetett segédmotoros kerékpár elé. Az úttest jobb szélétől 0,7-0,8 méter távolságra segédmotoros kerékpárjával közlekedő terhelt az ütközést elkerülni nem tudta, ezért az úttesten a járművek összeütköztek. A segédmotoros kerékpár bal oldali lábtartója ütközött a kerékpár hátsó kerekének, míg a kerékpár csomagtartó jobb oldalának merevítője a segédmotoros kerékpár első sárvédőjével ütközött.
Az ütközés következtében K. L. fejsérüléseket szenvedett el, amelyek egyrészt az elütéskor – hátra esve, és a segédmotoros kerékpár vezetője bukósisakjának csapódva –, másrészt a földre esésekor keletkeztek. Sérülései közvetlenül életveszélyesek voltak, amelyek folytán – 11 napos szakszerű kórházi ellátás ellenére – meghalt.
A terhelt a balesettel okozati összefüggésben 8 napot meghaladó, ténylegesen 6 hét alatt gyógyuló sérüléseket szenvedett el.
A baleset nappal, kifogástalan látási viszonyok közepette következett be. Az úttest vonalvezetése enyhén balra kanyarodó, a baleset helyszíne előtt lejtős, az aszfalt száraz volt hibátlan útfelülettel. Az úttest szélessége 6,2 méter, a jobb oldali útpadka szélessége 1,8 méter.
A kerékpáros ellökési távolsága 12-13 méter. A Simson segédmotoros kerékpár haladási és ütközési sebessége 50-58 km/óra, a kerékpáros haladási sebessége ütközéskor 7-8 km/óra volt. A segédmotoros kerékpár vezetőjénél 0,2 másodperces cselekvési-észlelési késedelem állapítható meg, de a baleset a késedelem nélkül is bekövetkezett volna.
A segédmotoros kerékpár vezetője az út szélén álló kerékpárosokat megfelelő távolságból észlelte, de nem választott a kerékpárosok melletti elhaladáshoz biztonságos oldaltávolságot. A biztonságos oldaltávolság tartása esetén is kialakult volna a veszélyhelyzet. A biztonságos oldaltávolság a kerékpáros behaladása miatt lecsökkent.
Közlekedése során a terhelt a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének d) pontjában, illetőleg a 35. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseket, míg K. L. sértett a KRESZ 24. §-ának (1) és (2) bekezdésében, illetve a 25. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt rendelkezést szegte meg.
A bizonyítás anyagának az értékelése körében rögzíti a bíróság, hogy a terhelt az útkanyarulatba érve messziről látott három személyt és három kerékpárt az úttest jobb szélén. Előadása szerint a kanyar ívét az úttest felezővonalához húzódva megpróbálta követni, majd a személyek mellé érve hirtelen jobbról egy árnyékot észlelt, balra kormányzott.
A szakértői vélemények megállapításait összefoglalva a bíróság a következőket rögzítette.
A cselekvési késedelem a balesetet nem befolyásolta. A belesettel a kis oldaltávolsággal való elhaladás és a kerékpáros úttestre hajtása hozható összefüggésbe. A baleset elmaradásához vagy a segédmotoros kerékpáros megfelelő mértékű oldaltávolság tartásával való előzése (kerülése), vagy a kerékpáros úttestre való felhajtásának elmaradása kellett volna. Azonban a sértetti kerékpáros behaladása nélkül nagy valószínűséggel elmaradt volna a baleseti ütközés is.
A pótmagánvádló és jogi képviselője által a terhelt felmentése miatt, bűnösségének megállapítása és büntetés vagy intézkedés kiszabása (alkalmazása) végett bejelentett fellebbezések folytán másodfokon eljárt bíróság a 2008. október hó 13. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az általa lefolytatott részbizonyítás alapján rögzítette, hogy a két szakértő egybehangzó véleménye szerint az elütés helye, az úttest jobb szélétől 0,7-0,8 méter távolságra volt. A sértetti kerékpár pedig 0,9 méterre haladt be. Szinte párhuzamosan haladt egymással a kerékpár és a motor.
A szakértők által megállapított 1,2 sec-os terhelti késedelem nem volt elég az ütközés elhárítására. A terhelt adott sebessége és kellő oldaltávolság betartása esetén is csak akkor maradt volna el a baleset, ha a sértett nem halad be az úttestre.
Ha a terhelt betartja a megfelelő oldaltávolságot és sebességet, akkor sem kerülhette volna el a balesetet.
A terhelt terhére olyan KRESZ szabályszegés nem róható fel, amely okozati összefüggésben lenne a bekövetkezett balesettel.
A jogerős ügydöntő határozat ellen id. K. L. pótmagánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt jogi képviselője útján a terhelt terhére, amely 2009. január hó 7. napján érkezett a városi bírósághoz.
Az indítvány szerint a terhelt felmentésére a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése miatt került sor. A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint ugyanis a Simson segédmotoros kerékpár vezetője az út szélén álló kerékpárosokat megfelelő távolságból észlelte, de nem választott a kerékpárosok melletti elhaladáshoz biztonságos oldaltávolságot.
A bíróság azt is megállapította, hogy a terhelt segédmotoros kerékpárjának az ütközéskori sebessége az adott járműtípusra megengedett értéket meghaladta. A terhelt KRESZ szabályszegéseit tehát az eljárt bíróságok megállapították.
A segédmotoros kerékpárjával közlekedő terhelt a sértettel való ütközést el tudta volna kerülni, ha nem szegte volna meg a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének d) pontját, és e § (4) bekezdését, továbbá a 35. §-ának (1) bekezdését. A terhelt ki tudta volna kerülni a sértettet, ha a kellő oldaltávolságot betartja. Amennyiben a terheltnek fékezni sem volt ideje, az neki felróható ok miatt következett be.
A sértetti közrehatásnak – ha tényként fogadjuk el, hogy a sértett féktávolságon belül a terhelt által vezetett jármű elé behaladt – kizárólag akkor lenne jogi jelentősége, ha a terhelt nem követett volna el KRESZ szabályszegéseket.
Az irányadó tényállás alapján is megállapítható, hogy Btk. 187. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő halálos közúti baleset gondatlan okozása vétségének a törvényi tényállási elemei megvalósultak.
A pótmagánvádló és jogi képviselője mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a másodfokon eljárt bíróság végzését helyezze hatályon kívül és utasítsa az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására.
A pótmagánvádló és jogi képviselője a felülvizsgálati indítványát a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapította, amely szerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a terhelt felmentésére vagy az eljárás megszüntetésére, illetve a terhelt bűnösségének megállapítására, továbbá kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében azonban a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen felülvizsgálatnak akkor is helye van, ha a bíróság határozatának meghozatalára a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I. b) vagy c) pontjában, illetve II-IV. pontjának valamelyikében meghatározott eljárási szabálysértéssel került sor.
A Be. 423. §-ának (5) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot a 416. § (1) bekezdésének c) pontja alapján akkor is felülbírálja, ha az indítványt nem ebből az okból nyújtották be.
A Be. 373. §-a (1) bekezdésének III/a) pontja szerint a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az elsőfokú bíróság ítéletét, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha a bűnösség megállapítása, a felmentés, az eljárás megszüntetése, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása, illetve az intézkedés alkalmazása tekintetében az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a felülvizsgálat alapját képező ügyben a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III/a) pontjában meghatározott eljárási szabálysértés megvalósult. Ebből egyúttal az következik, hogy a felülvizsgálati indítványban megjelölt [a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott] okból a felülvizsgálatot már nem is végezhette el.
Az indokolási kötelezettség megsértése részben a tényállás-megállapítás, részben a bűnösség indokolása körében érhető tetten.
A Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás olyan ellentmondásokat rejt magában, amelyek miatt a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentős kérdésekben nem állapítható meg, hogy a bíróság milyen tényállásra alapította a felmentő rendelkezését.
A tényállás szerint a terhelt a segédmotoros kerékpár menetiránya szerint balra ívelő vonalvezetésű útkanyarulatában észlelte az úttest jobb szélén kerékpárja mellett tartózkodó K. L.-t, id. K. L.-t és O. A.-t. A kerékpárján ülő K. L. az úttesti szilárd burkolatán az úttest jobb szélétől 0,9 méter távolságban behaladt a terhelt által vezetett segédmotoros kerékpár elé.
Ha valóban az úttesten, annak jobb szélén és a kerékpárja mellett tartózkodott a sértett, amikor a segédmotoros kerékpárján közlekedő terhelt észlelte, akkor ez olyan objektív veszélyhelyzet, amelyet a további vezetése során mindenképpen figyelembe kellett vennie. Az úttesten a kerékpárral tartózkodó személy ugyanis éppen az útjába esett. A tényállás nem tartalmaz adatot arra nézve, hogy milyen távolságból észlelte a terhelt az úttesten tartózkodó gyalogost, ekkor milyen sebességgel haladhatott, volt-e lehetősége az észleléstől a gyalogos tartózkodási helyéig történő megállásra, a gyalogos kikerülésére vagy a baleseti veszélyhelyzet más módon történő elkerülésére.
Miután terhelt a kerékpárjával együtt az úttesten álló sértettet észlelte, majd pedig a baleset úgy következett be, hogy a kerékpárján ülő és kerékpározó sértett a terhelt által vezetett segédmotoros kerékpár elé behaladt, akkor az észlelését követően a sértettnek fel kellett ülnie a kerékpárjára, azzal el kellett indulnia és meg kellett tennie azt a távolságot, ahol a baleset bekövetkezett.
Minderre vonatkozóan azonban a tényállás semmilyen adatot nem tartalmaz. Ennek megfelelően azt sem rögzítették az eljárt bíróságok, hogy a baleseti veszélyhelyzet észlelése után a terhelt követte volna a sértett mozgását, és tett volna bármit is a baleseti veszélyhelyzet elkerülésére. Ha pedig a sértett az észlelésekor már az úttesten tartózkodott, akkor oda csak akkor haladhatott be ismét – amint azt a tényállás tartalmazza –, ha megelőzően letért onnan. Erre azonban a tényállásban nincsen adat.
Annak ellenére, hogy a bíróságok több KRESZ szabályszegést is megállapítottak a terhelt terhére, nem vizsgálták, hogy azok közrehatottak-e a baleset bekövetkezésében.
Nem vizsgálták, hogy a sértett által előidézett baleseti veszélyhelyzetben a terhelt a balesetelhárítási kötelezettségének eleget tett-e. Tett-e bármit is a baleset elkerülésére, avagy attól kezdve, hogy az úttesten tartózkodó sértettet észlelte, figyelemmel kísérte a mozgását, amint felszáll a kerékpárjára, azzal elindul, „behalad” elé, és mindezek ellenére, bármely korrekció (pl. fékezés vagy kikerülési manőver) nélkül változatlanul haladva hátulról beléhajt.
E kérdések vizsgálata nélkülözhetetlen lett volna annak kizárásához, hogy a terhelt a vádban a terhére rótt bűncselekményt elkövette.
Az irányadó tényállás szerint a segédmotoros kerékpár ütközési sebessége 50-58 km/óra volt.
Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a terhelt megszegte a KRESZ 26. §-a (1) bekezdésének d) pontját, amely szerint segédmotoros kerékpárral legfeljebb 40 km/óra sebességgel lehet közlekedni. Mégis úgy foglalt állást, hogy a terhelt sebességtúllépésben megnyilvánult KRESZ szabályszegése a bekövetkezett balesettel nem áll okozati kapcsolatban. Ennek azonban semmilyen indokát nem adta.
Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a segédmotoros kerékpár vezetőjénél 0,2 másodperces cselekvési-észlelési késedelem állapítható meg, de a baleset a késedelem elmaradása esetén is bekövetkezett volna.
A másodfokú bíróság által elfogadott szakértői megállapítás szerint az – ettől eltérően, valójában – 1,2 másodperces terhelti cselekvési késedelem nem volt elég az ütközés elhárítására.
A bíróságok adósak maradtak annak a vizsgálatával és értékelésével, hogy mihez képest állapítható meg a cselekvési késedelem: a kerékpáros úton való tartózkodásának az észlelése, vagy elindulása, vagy behaladása a segédmotoros kerékpár elé, avagy más körülményhez képest. A bíróságok e megállapítás indokairól sem adtak számot, amint arról sem, hogy az egyébként tényként rögzített 1,2 sec-os cselekvési késedelem miért nem állt okozati kapcsolatban a bekövetkezett balesettel.
Az eljárt bíróságok szerint a terhelt megszegte a KRESZ 35. §-ának (1) bekezdésébe foglalt rendelkezést is.
A KRESZ 35. §-ának (1) bekezdése szerint: az úttest menetirány szerinti jobb oldalán álló jármű vagy ott levő egyéb akadály melletti elhaladásra (kikerülés) a 34. § (1)–(5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket kell – értelemszerűen – alkalmazni.
A KRESZ 34. §-a (1) bekezdésének d) pontja értelmében előzni abban az esetben szabad, ha az előzés során a megelőzendő jármű mellett megfelelő oldaltávolságot lehet tartani.
Az eljárt bíróságok szerint a kis oldaltávolsággal való elhaladásban megnyilvánult terhelti közlekedési szabályszegés a bekövetkezett balesettel nem állt okozati összefüggésben. A bíróságok e megállapításukat sem indokolták meg.
A terhelt az úttest jobb szélétől 0,7-0,8 méter távolságra haladt a segédmotoros kerékpárjával. E távolságból – az eljárt bíróságok jogi következtetésétől eltérően – valójában arra (is) lehetne következtetni, hogy semmilyen oldaltávolságot nem tartott, hanem az úttest szélére húzódva közlekedett. Ez a következtetés megfelelne az ítélkezési gyakorlatnak is, amely az úttest szélétől számított egy méteren belüli közlekedés esetén nem állapítja meg a KRESZ 25. §-a (2) bekezdésének a megszegését.
Ha pedig a terhelt már korábban észlelte, hogy a sértett a kerékpárjával az úttesten tartózkodik, a kerékpárja mellett áll, akkor még egyértelműbb, hogy semmilyen oldaltávolságot nem tartott.
Az eljárt bíróságok szerint a sértett megszegte a KRESZ 25. §-ának a (2) bekezdését, amely szerint kerékpárral, stb. – ha az út- és forgalmi viszonyok lehetővé teszik – szorosan az úttest jobb széléhez húzódva kell haladni.
A megállapított tényállás értelmében a kerékpáros az úttest szélétől 0,9 méterre haladt a baleset bekövetkezésekor. Az eljárt bíróságok nem adták indokát annak, hogy ezzel a magatartásával miért szegte meg a sértett a KRESZ 25. §-ának a (2) bekezdését, miért nem volt szabályos ez a haladás.
A tényállás azt nem tartalmazza, hogy a kerékpáros szabálytalanul, vagy váratlanul haladt be a terhelt által vezetett segédmotoros kerékpár elé. Ennek az a nyilvánvaló indoka, hogy a sértett a kerékpárjával együtt a terhelt általi észlelésétől kezdődően mindvégig az úttesten, lényegében azonos mélységben tartózkodott. Márpedig, ha az észlelésének első pillanatától ugyanolyan mélységben tartózkodott az úttesten, mint a baleset bekövetkezésekor, akkor semmivel sem indokolható az eljárt bíróságoknak az a jogi következtetése, hogy a sértett kerékpáros úton való haladását behaladásként értékelték. Ráadásul ebben állapították meg a bekövetkezett baleset kizárólagos okát rögzítve, hogy e behaladás nélkül a baleseti ütközés nagy valószínűséggel elmaradt volna.
A megállapított tényállás szerint a biztonságos oldaltávolság tartása esetén is kialakult volna a veszélyhelyzet a kerékpáros behaladásával. A biztonságos oldaltávolság a kerékpáros behaladása miatt lecsökkent. Ez a jogi következtetés is ellentétes a tényállás más megállapításaival, amely szerint aggálytalanul megállapítható, hogy a segédmotoros kerékpár vezetője az út szélén álló kerékpárosok megfelelő távolságról történt észlelését követően is az út szélétől 0,7-0,8 méterre közlekedett.
A tényállás nem tartalmazza egyebekben sem azokat az adatokat, amelyek alapján az eljárt bíróságok a sértett terhére közlekedési szabályszegéseket állapítottak meg.
Nem tartalmazza a tényállás, hogy a sértett nem adta meg az elsőbbséget és nem tartalmazza, hogy nem jelezte irányjelzéssel az elindulást.
Nincs adat a tényállásban arra, hogy a sértett nem a forgalmi, az időjárási és látási viszonyoknak, továbbá az útviszonyoknak (az út vonalvezetésének, az útburkolat minőségének és állapotának) megfelelően közlekedett.
Ezzel szemben a megállapított tényállás alapján arra vonható következtetés, hogy a baleseti veszélyhelyzet előidézése okozati kapcsolatban állt a terhelt közlekedési szabályszegéseivel – eltúlozott sebességével, valamint a kellő időben észlelt kerékpáros kikerülésének, illetőleg – amikor a sértett már haladt a kerékpárjával, akkor megelőzésének – az elmulasztásával.
A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján megállapította, hogy az elsőfokú és a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettségének oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt a jogerős ügydöntő határozat a felülbírálatra (felülvizsgálatra) alkalmatlan, s ezért a Be. 373. §-a (1) bekezdésének III/a) pontjában írt eljárási szabálysértés valósult meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – a Be. 424. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti tanácsülésen a Be. 428. §-ának (2) bekezdése alapján – a városi bíróság ítéletét, valamint a másodfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.
(Legf. Bír. Bfv. II. 67/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás