BÜ BH 2010/243
BÜ BH 2010/243
2010.09.01.
Feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a másodfokú bíróság – ítéletének indokolása szerint – mellőzte a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést, ami az a másodfokú ítélet rendelkező részéből nem tűnik ki [Btk. 373. § (1) bek. III/b) pont].
A városi bíróság a 2008. november 12. napján kihirdetett ítéletével az V. r. terheltet bűnösnek mondta ki
– 1 rb. felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében [Btk. 274. § (1) bek. c) pont],
– 3 rb. – ebből 2 rb. esetben felbujtóként – elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §) és
– 3 rb. – ebből 2 rb. esetben felbujtóként, 1 rb. esetben társtettesként elkövetett – csalás vétségében, melyből 1 rb. kísérlet [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. I. ford.].
Ezért őt halmazati büntetésül 2 évi – végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre, 169 000 forint vagyonelkobzásra és 70 000 forint, meg nem fizetése esetén 5000 forintonként 1 napi szabadságvesztésre átváltoztatandó pénzmellékbüntetésre ítélte.
Kétirányú fellebbezés alapján eljárva a másodfokú bíróság a 2009. április 23. napján meghozott ítéletével az elsőfokú határozatot – az V. r. terhelt tekintetében – akként változtatta meg, hogy vagyon elleni bűncselekményeit 3 rb. csalás bűntettének [Btk. 318. § (1) bek., (2) bek. c) pont, (4) bek. b) pont] minősítette, melyből 1 rb. felbujtóként, 1 rb. társtettesként elkövetett, 1 rb. pedig felbujtóként elkövetett kísérlet.
Ezért – valamint az elsőfokú ítélettel terhére megállapított többi bűncselekmény miatt – az V. rendű terheltet halmazati büntetésül 2 évi börtönbüntetésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 70 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte; a vagyonelkobzásra vonatkozó rendelkezést pedig mellőzte.
Egyebekben az elsőfokú ítéletet – az V. r. terhelt tekintetében – helybenhagyta azzal, hogy a pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén börtön fokozatban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az V. r. terhelt, védője útján terjesztett elő – a Be. 416. § (1) bekezdés b) és c) pontját megjelölve – felülvizsgálati indítványt hatályon kívül helyezés és új eljárásra utasítás, egyben a IV. r. terhelt ügyével történő egyesítés érdekében.
Ebben azt sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a IV. r. terhelt (az V. r. terhelt élettársa) számára sem tolmácsot, sem pedig védőt nem rendelt ki, holott a IV. r. terhelt szlovák állampolgár és az eljárás során jelezte, hogy magyarul nem tud olvasni, s tapasztalható volt az is, hogy nehézséget okoz neki az eljárásban történtek, elhangzottak megértése.
Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság a IV. rendű terhelt szavahihetőségének elvetése címén valójában azért nem vette figyelembe a IV. rendű terhelt vallomását, hogy ezáltal küszöbölje ki a tolmács és védő kirendelésének hiányából adódó eljárási hibát. A másodfokú bíróság pedig, bár ezt az eljárási hibát észlelte, azonban csupán a IV. rendű terhelt vonatkozásában helyezte hatályon kívül az elsőfokú ítéletet.
Ezáltal viszont – az indítvány szerint – egyrészt sérült az V. r. terhelt védekezéshez fűződő joga, mivel védekezésének fontos része volt a IV. r. terhelt vallomása. Másrészt a hatályon kívül helyezés folytán külön-külön eljárásba került a szándékegységben cselekvő IV. r. és az V. r. terhelt magatartása; márpedig – álláspontja szerint – a IV. r. terhelt vallomása nélkül az V. r. terhelt, az V. r. terhelt vallomása nélkül a IV. r. terhelt bűnössége kétséget kizáróan aligha lenne megállapítható.
Ehhez képest pedig törvénysértő az V. r. terhelt bűnösségének kimondása, a IV. r. terhelt anyanyelv használatának megakadályozása, valamint a IV. r. terhelt ügyének – a hatályon kívül helyezés folytán – külön elbírálása.
A Legfőbb Ügyészség átiratában a felülvizsgálati indítványt – más eljárási okból – alaposnak tartotta és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfőbb Ügyészség szerint a másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása egymással ellentétes, ami a Be. 373. § (1) bekezdés III. pontjának b) alpontja szerinti, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés. A másodfokú ítélet rendelkező része ugyanis nem tartalmazza az elsőfokú ítélet által, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzését. Ez csupán a másodfokú ítélet indokolásában szerepel.
Az V. r. terhelt által, védője útján – a Legfőbb Ügyészség írásbeli nyilatkozatára – tett észrevételében a hatályon kívül helyezéssel egyetértett. Kifejtette azonban, hogy annak a felülvizsgálati indítvány szerinti indokok alapján is helye van. Ehhez képest az elsőfokú bíróság határozatát is hatályon kívül kell helyezni, s az új eljárásban az V. r. és a IV. r. terhelt ügyét egyesíteni kell.
A felülvizsgálati indítvány – eltérő okból – alapos.
A Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja, illetve a 373. § (1) bekezdés III. pontjának b) alpontja alapján feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértés, ha a büntetés kiszabása tekintetében az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes.
Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy a másodfokú bíróság által meghozott – az elsőfokú bíróság határozatát megváltoztató – ítélet bíróság tagjai által aláírt rendelkező részének eredeti példánya, valamint az indokolással írásba foglalt ítélet rendelkező része nem tartalmaz az elsőfokú ítélet szerinti, a kiszabott és végrehajtásában 5 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását felfüggesztő rendelkezést megváltoztató, azt mellőző rendelkezést.
A másodfokú ítéletnek a büntetés kiszabása körében hozott megváltoztató rendelkezése kizárólag azt tartalmazza, hogy a másodfokú bíróság az V. r. terheltet 2 évi börtönbüntetésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra és 70 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte, a vagyonelkobzásra vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést pedig mellőzte.
Ezen túlmenően a másodfokú ítélet rendelkező része kifejezetten azt is rögzíti, hogy a másodfokú bíróság egyebekben az elsőfokú ítéletet az V. r. terhelt tekintetében helybenhagyja.
Ezzel szemben a másodfokú ítélet indokolása azt tartalmazza, hogy nincs olyan méltányolható körülmény, amely az V. r. terhelt szabadságvesztés büntetésének felfüggesztését megalapozná, ezért az elsőfokú ítélet erre vonatkozó rendelkezését a másodfokú bíróság mellőzte.
A Be. 345. § alapján a másodfokú bírósági eljárásban is alkalmazandó 258. § (2) bekezdés e) pontja szerint az ítélet rendelkező része tartalmazza a kiszabott büntetést, illetőleg az alkalmazott intézkedést, valamint az egyéb jogkövetkezményeket, f) pontja szerint pedig az egyéb rendelkezéseket. A büntetés végrehajtásának – elsőfokú bíróság általi – felfüggesztése értelemszerűen ez utóbbi.
A Be. 372. § (1) bekezdése alapján, ha az elsőfokú bíróság jogszabályt helytelenül alkalmazott, és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni, a másodfokú bíróság az ítéletet megváltoztatja, és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
Következésképpen a másodfokú bíróságnak ítélete rendelkező részében kellett volna – e tekintetben is – kifejezett megváltoztató rendelkezést hozni (amint azt a vagyonelkobzás kapcsán meg is tette).
Miután ez nem történt meg, így nem ellenőrizhető, nem követhető nyomon, hogy a végrehajtás felfüggesztése tárgyában valójában mi a másodfokú bíróság döntése.
A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése kétségtelenül a büntetéskiszabás körébe tartozik (Btk. V. Fejezet). Ennek kapcsán teljesen eltérő a másodfokú bíróság ítéletének „egyebekben” helybenhagyó rendelkezése és indokolásának a végrehajtás felfüggesztésének mellőzésére vonatkozó része. A Be. 373. § (1) bekezdés III. pont b) alpontja szerinti eljárási szabálysértést pedig éppen ez jelenti.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy – az adott eljárási szabálysértés megállapítása szempontjából – közömbös, hogy a másodfokú bíróság egyben a közügyektől is eltiltotta az V. r. terheltet. Abból ugyanis, hogy a Btk. 53. §-a alapján közügyektől eltiltásnak végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén van helye, nem vonható következtetés a hiányzó ítéleti rendelkezés meglétére.
A felülvizsgálati indítvány, valamint a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevétel – mindezen túlmenő – kifogásai kapcsán rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja kimerítően meghatározza a hatályon kívül helyezésre okot adó eljárási szabálysértéseket.
Ezzel szemben az V. r. terhelt esetében, illetve vonatkozásában kifogásolt, illetve célzott körülmények – közte a IV. r. terhelt ügyével együtt való elbírálás igénylése – kizárólag olyan eljárásjogi indokok, amelyek a Be. 416. §-a (1) bekezdésének c) pontja körébe nem vonhatók. Az indítvány szerinti kifogások valójában az irányadó tényállás, illetve a bíróság mérlegelésének, bizonyítékok értékelésének helyességét támadták.
Erre azonban felülvizsgálat során törvényi lehetőség nincs. A Be. 423. §-a (1) bekezdése alapján ugyanis felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. Ebből következően nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének vitatására.
A IV. r. terhelttel kapcsolatos – indítvány szerinti – kifogások vizsgálata szintén kívül esik a felülvizsgálat törvényi keretein. Egyfelől azért, mert esetében – a hatályon kívül helyezés folytán – nincs jogerős ügydöntő, ekként felülvizsgálattal támadható határozat, másfelől pedig azért, mert a Be. 417. § (1) bekezdése értelmében az V. r. terhelt nem jogosult a IV. r. terhelt helyett, illetve érdekében felülvizsgálati indítvány benyújtására.
Ekként a Legfelsőbb Bíróság a Be. 424. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint tanácsülésen eljárva, a Be. 428. § (2) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét – az V. r. terhelt tekintetében – hatályon kívül helyezte, s a megyei bíróságot a Be. 406. §-a szerint lefolytatandó új másodfokú eljárásra utasította.
(Legf. Bír. Bfv. III. 670/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás