PÜ BH 2010/244
PÜ BH 2010/244
2010.09.01.
A megtámadási jogot megszüntető, szerződést megerősítő jogosulti nyilatkozatból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy a jogosult a megtámadási ok ismeretében is vállalja a szerződés teljesítését [Ptk. 207. § (4) bekezdés és 236. § (4) bekezdés].
A perben megállapított tényállás szerint a felperes akkori munkáltatója 1986. szeptember 30-án a felperes javára nyugdíjkiegészítő rokkantsági- és betegségi szolgáltatással kiegészített életbiztosítási szerződést kötött az alperes jogelődjével. A szerződésről kiállított kötvény szerint a díjfizetés időtartama 18 év, tehát a biztosítás időtartama 1986 szeptemberétől 2004. szeptember 1. napjáig tartott. A kötvényen szereplő záradék szerint a havi járadék kezdeti összege 2790 forint, az egyszeri megváltási összeg 4 354 977 forint volt. A felperes egy idő után átvette munkáltatójától a biztosítási díj fizetését. A szerződés lejárta után az alperes 1,4184-es szorzóval megemelt megváltási árként 444 130 forintot fizetett ki a felperesnek, mivel a megváltási összeg kifizetésére nem a 18., hanem a 19. évben került sor. A felperes az alpereshez írott leveleiben kérte, hogy az alperes vizsgálja felül a megváltási ár összegét és a kötvény záradékában foglalt fizetési kötelezettségének tegyen eleget. Az alperes arra hivatkozott, hogy a záradék gépelési hibát tartalmaz, amiről az eredeti kötvény megküldése után szerzett tudomást. Az alperes 2004. október 7-ei keltű levelében a szerződést a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja alapján feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással megtámadta.
A felperes keresetében az alperest az életbiztosítási kötvény záradékában szereplő megváltási összegből további 3 910 847 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni.
Az alperes viszontkeresetével a szerződés megtámadása folytán a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérte, majd viszontkeresetének jogerős elutasítása után követelését érvénytelenségi kifogásként tartotta fenn.
A megismételt eljárásban hozott ítéletével az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította, mivel az érvénytelenségi kifogást alaposnak találta. A beszerzett aktuárius szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a kötvény záradékában meghatározott egyszeri megváltási összeg egyértelműen elírás vagy elszámolás következménye. Az 1986-ban használt díjkalkulációból ez az összeg nem vezethető le. Az 1986-os ár- és értékviszonyokat figyelembe véve a perbeli szerződés nem értékarányos: A szerződés az alperes által kifizetett megváltási összeggel érvényesen szűnt meg, az alperes további kifizetésre nem köteles.
A felperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3 910 847 forintot és kamatait.
Megállapította, hogy az alperes megtámadási joga egységesen az alperes kockázatviselésével kezdődött, egy év elteltével az alperes megtámadási joga megszűnt. A Ptk. 236. § (4) bekezdése alapján az alperes kifogásolási joga is megszűnt, mivel az 1995. június 15-ei ismételt záradékolással, az alperes 2003. december 30-ai, 2004. július 12-ei és 2004. szeptember 10-ei leveleivel a szerződést megerősítette. Ezért az alperes a biztosítási kötvényben meghatározott szolgáltatás teljesítésére köteles.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes előadta, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát a perben bizonyította. A másodfokú bíróság által a szerződés megerősítéseként értékelt levelek nem erősítették meg, hogy az alperesi teljesítésnek milliós nagyságrendűnek kell lenni, mivel valamennyi levélben százezres nagyságrendű teljesítést vállalt az alperes. Az 1995. évi ismételt záradékolás szerepét a bíróság tévesen értékelte, mivel az csak a kedvezményezett személyét módosította. A másodfokú bíróság a Pp. 235. § (1) bekezdése és 141. § (6) bekezdése alapján a felperes erre történő hivatkozását nem is vehette volna figyelembe, mivel a felperes korábban nem hivatkozott az 1995. évi záradékolásra. A megtámadási joggal kapcsolatos másodfokú ítéleti álláspont egyébként ellentétben áll a bíróságnak a részítéletben a megtámadási jog kifogásként történő érvényesíthetőségével kapcsolatban elfoglalt álláspontjával. A bíróság a Ptk. 207. § (1) bekezdését is tévesen alkalmazta, amikor a szerződés megerősítését megállapította.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az alperes által kiállított és felperes részére átadott életbiztosítási kötvény A) pontjában az alperes szolgáltatásai között a következőket tartalmazta: A díjfizetési tartam lejárati időpontjának elérése esetén (2004. szeptember 1.) ezen időponttól a biztosított haláláig tartó, és évi 2%-al emelkedő havi járadék vagy a járadék helyett – még a járadékfolyósítás megindítása előtt annak megváltásaként – egyszeri összeg. A havi járadék kezdeti összegét 2000 forintban, az egyszeri megváltási összeget pedig 313 060 forintban jelölte meg. A kötvényre az alperes még a felperesnek történt átadást megelőzően rávezette záradékként, hogy a fent megjelölt havi járadék kezdeti összege 2790 forintra, az egyszeri megváltási összeg 4 354 977 forintra emelkedik.
Az alperes az egyszeri megváltási összegre vonatkozó utóbbi kikötést a Ptk. 236. § (2) bekezdés c) pontja alapján 2004. utóbbi október 7-én, 444 130 forint megváltási összeg teljesítését követően feltűnő értékaránytalanságra [Ptk. 201. § (2) bekezdése] hivatkozással megtámadta. Megtámadási jogát először viszontkeresetként, majd annak jogerős részítélettel történt elutasítását követően kifogás útján érvényesítette.
A felülvizsgálat tárgyát nem képezte a megtámadási határidő eltelte, bár az arra vonatkozó álláspontját a másodfokú bíróság – részben a jogerős részítélettől eltérő tartalommal – az ítéletben kifejtette.
A Legfelsőbb Bíróságnak a felülvizsgálati kérelem Pp. 275. § (2) bekezdésében meghatározott keretei között azt kellett vizsgálni, hogy a másodfokú bíróság helyesen állapította-e meg az alperes megtámadási jogának kifogás útján [Ptk. 236. § (4) bekezdés] történő érvényesítése akadályát. A másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint a megtámadás joga azáltal szűnt meg, hogy az alperes a szerződést az 1995. június 15-ei ismételt záradékolással, illetőleg a felek között 2003-2004. évben lezajlott, felperes által csatolt levelezéssel igazoltan megerősítette.
A Ptk. 236. § (4) bekezdése szerint a megtámadás joga megszűnik, ha a megtámadásra jogosult a megtámadási határidő megnyílta után a szerződést írásban megerősíti, vagy a megtámadásról egyébként írásban lemond. A jogszabály rendelkezéséből következően a megtámadási jogot megszüntető nyilatkozatnak írásban kell történnie, és az írásbeli nyilatkozatnak egyértelműen ki kell fejeznie azt a szándékot, hogy a jogosult a megtámadási ok ismeretében sem kívánja a szerződést megtámadni; tehát a megtámadási okra tekintet nélkül a szerződésben foglaltaknak megfelelő teljesítést vállal.
Adott esetben a másodfokú bíróság olyan alperesi nyilatkozatoknak tulajdonított szerződést megerősítő joghatást, amelyek a fenti feltételekkel nem rendelkeztek.
A másodfokú bíróság az 1995. évi, a szerződést a kedvezményezett tekintetében módosító záradéknak azzal az indokkal tulajdonított szerződés megerősítő joghatást, hogy a megtámadási jog elévülése ekkor mindenképpen megkezdődött (feltételezhetően azért, mert a felperes birtokába került, hibás egyszeri megváltási összeget tartalmazó kötvény felülvizsgálatára, a gépelési hiba észlelésére ekkor az alperesnek lehetősége nyílt). E megállapításból azonban csak a megtámadási jog elévülése következik, az azonban – kifejezett egyértelmű nyilatkozat hiányában – nem, hogy az alperes a hibásan megjelölt egyszeri megváltási összeg kifizetését vállalja.
A másodfokú bíróság által szintén hivatkozott „levelezésből” sem következik a szerződés alperes által történt megerősítése. Ellenkezőleg, a 2003. december 30-ai keltezésű levelekben (több azonos dátumú levél volt) az alperes 300 000-500 000 forint körüli megváltási összegeket jelölt meg, ami nagyságrenddel kisebb a záradékban szereplő és a felperes által igényelt összegnél. Szintén a másodfokú bíróság által hivatkozott 2004. szeptember 10-ei keltű levél 444 130 forint szolgáltatási összeg kifizetését közli.
Végül a másodfokú bíróság által dátumszerűen megjelölt utolsó, 2004. július 12-ei levél szolgáltatási összeg megjelölése nélkül arra hívja fel a felperes figyelmét, hogy szerződése 2004. szeptember 1-jén lejár, és ettől az időponttól a felperes jogosulttá válik a szerződés szerinti lejárati szolgáltatásra.
A másodfokú bíróság által hivatkozott alperesi közléseknek a Ptk. 207. § (4) bekezdése alkalmazásával sem lehetett a szerződés megerősítését, tehát a megtámadási jogról történő lemondást jelentő értelmet tulajdonítani.
Az alperest az érvénytelenségi kifogás előterjesztésének a joga tehát megillette. A lefolytatott bizonyítás, elsősorban a beszerzett aktuárius szakértői vélemény alapján tisztázódott, hogy a szerződés megtakarítási jellegű, nem tartalmazott kockázati elemet. A záradékban megjelölt megemelt havi összegű járadék kezdeti összege korrekt volt, viszont a megemelt egyszeri megváltási összeg egy nagyságrenddel magasabb a korabeli értékviszonyokkal és a felperesi szolgáltatással arányos összegnél.
Ebből következően az alperes eredményesen támadta meg a kötvény záradékában feltüntetett megváltási összegre vonatkozó szerződési kikötést. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárás már hivatkozott keretei között eljárva ezért a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. VIII. 21.663/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás