PÜ BH 2010/249
PÜ BH 2010/249
2010.09.01.
I. Nem szüntethető meg a szülői felügyeleti joga annak a szülőnek, akinek a gyermekével szembeni – egyébként súlyosan kifogásolható – magatartása nem felróható, mert pszichés megbetegedésére vezethető vissza [Csjt. 1. § (2) bekezdés, 3. § (3) bekezdés, 88. § (1) bekezdés a) pont és 91. § (3) bekezdés].
II. A szülői felügyelet megszüntetésére önmagában az alperes perbeli elismerése alapján nem kerülhet sor [Pp. 3. § (2) bekezdés].
A peres felek volt élettársak. A kapcsolatukból 1998. október 21-én Á. utónevű gyermekük született. A gyermek védőnője, aki rendszeres és szoros kapcsolatban állt a szülőkkel, a gyermek anyai ellátásában, gondozásában kezdettől fogva érzékelt a szokásost meghaladó problémákat. Az alperes anya hangulata, kedélyállapota hullámzott. A védőnői szolgálat tanácsait nehezen fogadta el. Negatív viszonyulását a csecsemő gyermekhez az apa is jelezte. Mindezek miatt a védőnői szolgálat az alperes szakorvosi kezelését javasolta, amit néhány alkalommal az alperes elfogadott. 2000. év májusában és júniusában a szülők négy alkalommal szakpszichológusnál családi konzultáción vettek részt, amit 2001. év júniusában a felperes ismét kezdeményezett. A második alkalom után azonban motiváció hiányában az alperes már nem működött együtt.
Az alperes részére, aki a gyermek születésétől jelentkező fejfájásról számolt be, már 2001 májusában javasolt a szakorvos pszichoterápia mellett gyógyszeres kezelést. Ekkor az alperes erős, szakellátást igénylő szorongása megállapítható volt. Ugyanezen év őszén a Kórház és Rendelőintézet szakambulanciáján az alperes által szerteágazó családi konfliktusokkal összefüggésben elmondott indulat- és dühkitörései, szándék nélküli suicid gondolatai miatt az anya osztályos kezelésének a szükségessége is felmerült, amit azonban ő nem fogadott el. Részére pszichoterápia mellett ismét gyógyszeres kezelést rendeltek. A gyógyszeres kezelés szükségességével azonban az alperes kezdettől fogva nem értett egyet és jobbára azt nem is alkalmazta. A szülők közötti konfliktusok, a kiskorú gyermek gondviselése körében felmerült problémák és az alperes aggályos pszichés állapota miatt a kiskorú gyermek megfelelő fejlődésének biztosítása érdekében a Családsegítő Szolgálat gondozási tervet készített.
2004 januárjára a felek közötti viszony és az alperes pszichés állapota annyira megromlott, hogy az alperes – szorongásos félelmei miatt – a gyermek óvodájának gyermekvédelmi felelőséhez fordult, aki a családi problémák rendezése érdekében a kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala K. Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat segítségét vette igénybe. Az alperes ekkor már olyan mértékben rossz állapotba került, hogy önmaga és a gyermek számára is veszélyt jelentett. Mindez, párosulva a szülők közötti konfliktussal szükségessé tette, hogy a családsegítő szolgálat a gyermek védelembevétele iránti eljárását megindítsa. A védelembevételi eljárás alatt a Családsegítő Szolgálat az alperesnek az ún. T. Házban történő intenzív pszichoterápiás kezelését javasolta, amit az alperes elfogadott. A felperes pedig a 2004. március 8-án kelt nyilatkozatában vállalta a gyermek ellátást és felügyeletét, amelyre figyelemmel 2004. április 7-én a védelembevételi eljárást megszüntették. Az alperes pedig közben 2004. március 16-án megkezdte a kezeltetését. Az E. Alapítvány pszichoterápiás és pszichiátriai intézeténél azzal kérte a felvételét, hogy nehéz élethelyzetben van és szeretne „rendet rakni magában”. Az intézet 2004. május 2-án kelt zárójelentése szerint ott az alperes, egyéni betegvezetés mellett csoportos szocio- és pszichoterápiás kezelésben részesült. Ennek a hatására állapota kompenzálódott, külső élethelyzetéből fakadó intézkedések menedzselésére alkalmassá vált. Tekintettel állapota krízisjegyeket mutató jellegére, terápiás motivációja végig ambivalens volt. Betegségbelátása csak fokozatosan vált számára elfogadhatóvá. További kezelését ambuláns formában javasolták. Az intézet diagnózisként alkalmazkodási zavart és k.m.n. személyiségzavart állapított meg és a javasolt ambuláns kezelés mellett az alperes részére gyógyszert is felírtak. Az intézeti kezelés megszűnése után az alperes a felperes lakásába ment. 2004. május 12-én azonban, amikor a jelen perbeli idéző végzést a felperes megkapta, kizárta az alperest a lakásból és a lakás kulcsait is elvette tőle. Az eset kapcsán a Gyermekjóléti Szolgálat és az S. Alapítvány esetmenedzsere – ahová az alperes még 2004 márciusában fordult segítségért – több ízben konzultációt tartott, amelyek során a felperes ugyan együttműködést tanúsított, de ragaszkodott ahhoz, hogy az alperes költözzön el, és a gyermek gondozását hagyja reá.
Ezt követően a bíróság ideiglenes intézkedéssel a gyermeket a felperesnél helyezte el és végzésében az alperes, valamint a közös gyermek közötti kapcsolattartást is szabályozta. Ez utóbbi körben számtalan és egyre súlyosbodó együttműködési zavar, vita, probléma merült fel a szülők között. A felperes – egyebek mellett – a gyermek alperes általi bántalmazására, a gyermek ellene történő befolyására hivatkozva úgy ítélte meg, hogy a felügyelet nélküli alperesi kapcsolattartás már veszélyt jelentene a gyermek számára. Ezt az állítását dr. Sz. M. klinikai szakpszichológus véleménye nem támasztotta alá és a felperes apa részéről a gyermeknek a szakértői vizsgálatra való „némi felkészítését” valószínűsítette. A felperes – bár maga is elismerte a kapcsolattartás rendjétől a közös megegyezésük miatti eltérést – a szabályozott kapcsolattartási rend megsértését az alperes részéről változatlanul kifogásolta. Az anyával való kapcsolattartás kérdésében a bíróság újabb ideiglenes intézkedést hozott, és az alperes igazságügyi pszichiátriai vizsgálatát rendelte el. A szakértő – a 2005. május 4-én elvégzett vizsgálata alapján és a közreműködő pszichológus szakértő pszichológiai tesztvizsgálatait is értékelve – az alperesnél Borderline személyiségzavart állapított meg. Ennek tüneteit: az alacsony feszültség tűrőképességet, a valóságtól eltávolodást, kiegyensúlyozatlanságot, ingerlékenységet, robbanékonyságot, csak a saját szempontokat előtérbe helyezést, szorongást és számtalan egyéb tünetet szembetűnőként észlelte. Részletezve az alperes kóros pszichés állapotát, az időszakos dekompenzációt és a megfelelő együttműködés hiányát is megállapította. A személyiség ezen jegyei miatt, a gyermek fejlődésére gyakorolt káros hatásra tekintettel, a szakértő az alperest a kapcsolattartásra csak segítséggel értékelte alkalmasnak. A tárgyaláson utóbb történt meghallgatása során azonban kitért arra, hogy ha az alperes megfelelőn kezeltetné magát, fél év vagy egy év múlva az önálló kapcsolattartásra is alkalmassá válhatna.
A felperes kérelmére a bíróság 2005 nyarán az alperes kapcsolattartási jogának a 6 hónapra történő szünetelését rendelte el, amit a másodfokú bíróság úgy módosított, hogy az alperes a kapcsolattartási joga gyakorlására a K. Alapítvány közbeiktatásával jogosult.
2005 szeptemberében az alperes a gyermek tanévnyitóján, majd egy szülői értekezleten és még más alkalommal is, a gyermek iskolájában megjelenve olyan magatartást tanúsított, hogy a pedagógusok a rendőrséget kérték segítségnyújtásra.
Az iskola 2005 novemberében kelt véleménye szerint a gyermek jó képességű, kiegyensúlyozott, stabil, boldog kisgyermek. Magatartásából az őt körülvevő gondoskodó szeretetre lehet következtetni.
A gyermek és az anya között a segített kapcsolattartás a K. Alapítványnál 2006 februárjában indult meg. Ennek pozitív eredményét értékelve, az alapítvány egy idő után már szükségtelennek ítélte a kapcsolattartás felügyeletét, szemben a felperes további korlátozás iránti kérelmével. Tizenhét kapcsolattartás tapasztalata alapján az alapítvány vezetője úgy ítélte meg, hogy a felperes apa – akivel a gyermek jól érzi magát, és akinek megfelelni igyekszik – az anya szülői szerepének visszanyerését nem nézi rokonszenvvel. A felperes az alperes előrelépését nem segíti, nem akar elmozdulni a szigorú ellenőrzés szintjéről. Mindezek miatt és a gyermek érdekében az alapítvány mindkét szülő pszichológia segítését szükségesnek találta.
Az iskolában a 2006. június 15-ei évzáró ünnepségen az alperes a tanteremben a felperessel, az osztályfőnökkel, és a többi szülővel hangos vitába keveredett, amelynek (ismét) a rendőrség megérkezése vetett véget. Ezt követően a K. Alapítványnál a gyermekben igen szélsőséges, negatív anyaképet észleltek. A gyermek azt gondolta, hogy az édesanyja „nem normális” és nem is szereti őt. Új anyukájának a felperes új partnerét tekintette. Ilyen körülmények között és a felperes megfelelő együttműködési hiányát észlelve, az alapítvány vezetője az anyával való további találkozásokat nem javasolta és az anya egészségi állapotának a romlására hivatkozással a felperes ezt nem is tette lehetővé.
A K. Alapítványnál való anya-gyermek kapcsolat fejlődésének a megszakadása okának a vizsgálatára kirendelt pszichológus szakértő a valószínűsíthető kommunikációs zavart állapította meg. Arra is kitért, hogy a gyermek számára az apa jelenti a biztonságot, és az anya szeretetében a gyermek bizonytalan. Nem találta kizártnak a gyermeknek az anya általi, kezdettől való bántalmazását, de rámutatott arra, hogy a javasolt apai elhelyezés mellett az anya személyének is az életében való jelenléte a gyermeknek vitathatatlan érdeke. Az apa figyelmét a szükséges együttműködésre, az anyáét a kezelés szükséges igénybevételére felhívta. 2006. augusztus 23-ától az alperes anya újabb pszichoterápiás kezelésnek vetette alá magát, de a gyógyszeres kezelést változatlanul nem vette igénybe, és azt számára elfogadhatatlannak tartotta. 2006 októberében az anya már úgy ítélte meg, hogy a gyermekért folytatott és a számára elviselhetetlennek érzett harc hatása alól csak úgy tud menekülni, ha „kilép” ebből a helyzetből. Az október 7-ei találkozáson meg is mondta ezt a gyermeknek, ami a gyermeket erősen megviselte, de az anya közlését tudomásul vette. Az alperes az október 21-ei kapcsolattartáson mégis megjelent és a gyermeknek ajándékot vitt, aminek a gyermek igen megörült.
Ezt követően a felperes ajánlatára az alperes – peren kívül – egy olyan megállapodást írt alá, hogy a szülői felügyeleti jogáról, a láthatásról (aminek biztosítását a felperesre bízza) és a vagyoni perről is „lemond”. A 2006. november 7-ei tárgyaláson azonban „csak” a gyermek apai elhelyezéséhez járult hozzá. Közben a Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központnál az intézményi segítséggel történő kapcsolattartások eredménnyel folytatódtak tovább, a K. Alapítvány által tapasztaltakkal hasonló következményeket levonva azonban itt sem ítélték egyik szülőt sem mediálhatónak.
A 2007. január 4-ei kapcsolattartásra az alperes petárdát és tűzijáték vitt magával, amit a gyermek gyújtott meg. Ezt a gyermekvédelmi központ mediátora nem tartotta veszélyhelyzetnek.
A több magánfelkérésre és bírósági kirendelésre készült szakvéleményt követő Egészségügyi Tudományos Tanács szakvéleménye szerint az alperes személyiségének (felsorolt) negatív jellemzői és a kritikus élethelyzetben mutatkozó dekompenzációi, állapotrosszabbodása a gyermeknevelési alkalmasságát lerontják. A Borderline típusú személyiségzavart az Egészségügyi Tudományos Tanács is megállapította. A szakértő pszichoterápiát és szükség szerinti gyógyszeres kezelést javasolt. A gyermeket illetően kitért arra, hogy a szülők közötti konfliktus őt erősen megviseli. Az ebből adódó feszültségek redukciójaként az anyát szélsőségesen elutasítja. Az anyához köthető negatív élmények feldolgozatlansága hosszú távon a személyiség-fejlődését kedvezőtlen irányba befolyásolhatja. A gyermek a környezetében olyan információkhoz jut, amelyeket feldolgozni képtelen, azok számára súlyosan megterhelők, ami a gyermekben szorongást és szükségtelen félelmeket generál. Az anya kialakult negatív képének az erősítésére az apa részéről tudatos törekvés is tapasztalható.
2007 őszén a Gyermekvédelmi Központ már az anya és a gyermek kapcsolattartása minőségének a hanyatlását észlelte.
A felperes keresetében a gyermek nála történő elhelyezését, az alperes szülői felügyeletének a megszüntetését és az alperes kapcsolattartási jogának a megvonását kérte. A szülői felügyelet megszüntetése körében arra hivatkozott, hogy az alperes felróható magatartásával a gyermekét veszélyeztetheti. Az alperes felróhatósága abban áll, hogy nem kezelteti megfelelően magát és ezért a gyermek szempontjából az, hogy a veszélyeztetés az alperes betegségének a következménye, közömbös.
Az alperes a gyermek felperesnél történő elhelyezését nem ellenezte, de a szülői felügyeleti joga megszüntetése iránti kereset elutasítását kérte. Viszontkeresettel kérte a gyermekkel való felügyelt kapcsolattartási joga fenntartását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében az 1998. október 21-én született Á. utónevű gyermeket a felperes apánál helyezte el. A gyermek és az alperes kapcsolattartását a Családi Tanácsadó és Gyermekvédelmi Központ helyiségében és felügyelete mellett szabályozta. A felperes ezt meghaladó keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította. Indokolása szerint a felperesnek az alperes által sem ellenezett gyermekelhelyezési keresete ugyan a Csjt. 72/A. § (1) bekezdése szerint alapos, de az alperes szülői felügyeleti joga megszüntetésére irányuló felperesi keresetnek a Csjt. 88. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt feltételei nem állanak fenn. A felperesnek azt az állítását, hogy az alperes magatartása kimeríti a gyermek veszélyeztetését, sem a kapcsolattartás segítőinek a véleménye, sem a szakvélemények nem támasztják alá. A gyermek veszélyeztetettsége mindkét szülő magatartására visszavezethető és a szülők közötti súlyos konfliktusokból ered. Az alperes felróhatósága pedig fel sem merülhet, mert azt a pszichés megbetegedése kizárja. Így az érintett szülővel szemben a súlyos, a személyiségi jogait is sértő, a társadalom rosszallását kifejező jogintézmény alkalmazásának nincs helye.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett. Az ítélet részbeni megváltoztatását és az alperes szülői felügyeleti joga megvonását, az alperes és a gyermek közötti kapcsolattartás szabályozásának a mellőzését kérte. Csatolta a felek között 2008. július 8-án létrejött és a mindkét fél jogi képviselőjének ellenjegyzésével ellátott megállapodást, amely – egyebek mellett – a felperesi fellebbezéssel azonos tartalmú volt.
A kapcsolattartás körében a felek a fellebbezési tárgyaláson a kapcsolattartásra vonatkozó keresetüktől, viszontkeresetüktől kölcsönösen elálltak. Ezért e tekintetben a másodfokú bíróság a pert megszüntette és az elsőfokú bíróság vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte. Az alperes pedig az ő szülői felügyelete megszüntetésére irányuló felperesi fellebbezési kérelem teljesítését nem ellenezte.
A másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletének a nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett részét helybenhagyta. Rámutatott arra, hogy a szülői felügyeleti jog bíróság általi megszüntetéséhez a kérelmező szülő perbeli ellenfelének a hozzájárulása nem elegendő. A szülői felelősségről lemondani nem lehet. Csak a Családjogi törvényben meghatározott kógens feltételek fennállása esetén van lehetőség a szülői felügyeleti jog megszüntetésére. Az említett kógens feltételeket illetően pedig az elsőfokú bíróság tényállását a bizonyítékok helyes mérlegelésén alapulónak és az abból a feltételek hiányára levont jogi következtetést helytállónak ítélte. A felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel még rámutatott arra is, hogy az alperes ellen folyamatban lévő büntetőeljárásnak nincs jelentősége, mert a Csjt. 88. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozással kizárólag akkor van helye a szülői felügyelet megszüntetésének, ha a szülőt a gyermek sérelmére elkövetett szándékos bűncselekménye miatt a bíróság jogerősen szabadságvesztésre ítéli.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezett részét helybenhagyó másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú ítélet megváltoztatásával az Á. utónevű közös gyermekre vonatkozóan az alperes szülői felügyeleti jogának a megszüntetését kérte. Másodlagosan a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését indítványozta és a másodfokú bíróság utasítását új eljárásra (a szülői felügyelet megszüntetése körében).
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság szülői felügyeleti jog megszüntetésére vonatkozó rendelkezése helybenhagyásával – iratellenesen és jogszabályellenesen utasította el a felperes vonatkozó keresetét. Az alperes ugyanis nem „lemondott” a szülői felügyeletéről, hanem annak megszüntetéséhez hozzájárult, mert a jövőben nem kívánta azt gyakorolni. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság elfogadta az ítélkezése alapjául azt a tényállást, amelyet az elsőfokú bíróság kellő alaposságú vizsgálódás nélkül állapított meg. A szülői felügyelet megszüntetésének a Csjt. 88. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltételi sajnálatos módon fennállottak és fennállanak jelenleg is. Ezt tanúk vallomásának sora, orvosi leletek, igazságügyi szakvélemények, hivatalos iratok, bírósági jegyzőkönyvek, rendőrségi feljegyzések és a becsatolt hangfelvételek egyaránt alátámasztják. Az alperes szándékos magatartása miatt Á. veszélyeztetve, bántalmazva, elhanyagolva volt. Szándékosnak az alperes magatartását azért kell minősíteni, mert a saját megfelelő gyógykezelését elmulasztotta. Az alperes belátási képességének a megtartását számtalan orvosi vélemény alátámasztja. Így az anya a megfelelő gyógykezelés elmulasztásával a Ptk. 4. § (4) bekezdése szerinti elvárhatóság követelményét is megsértette. Ha az általa az eljárás során felsorolt események, történések sora nem róható fel az alperesnek, az alperes belátási képességgel nem bírna, holott betegsége nem korlátozta a belátási képességét olyan mértékben, miszerint a gyermekre káros magatartása következményeit ne tudta volna felmérni. Maga az alperes igyekezett ugyanis az említett tetteit eltitkolni. Az alperes belátási képességének a meglétét (megítélése szerint) az összes szakvélemény is bizonyítja. Ilyen körülmények között súlyos, az ügy érdemi elbírálására kiható jogszabálysértő megítélés a felperes magatartásával kapcsolatban betegsége miatt a felróhatóság kizárása.
A felperes kronológiai sorrendben felsorolta Á. elhanyagolására, az alperes általi tettleges és verbális bántalmazására, fenyegetésére vonatkozó magatartásokat, eseményeket és kifogásolta, hogy a jogerős ítélet ezeket nem értékelte, sőt tényállásában az eljárt bíróságok egyike sem állapította meg. Utalt a Legfelsőbb Bíróságnak azon (az ítélkezési gyakorlatnak iránymutató) eseti döntéseire, amelyek szerint mind a szülő súlyos kötelességszegő magatartására, mind a gyermek huzamos időn át tartó lelki és testi bántalmazása kimeríti a Csjt. 88. § (1) bekezdés a) pontja szerinti veszélyeztetés fogalmát.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Csjt. 3. §-ának (3) bekezdése szerint a törvényt a társadalmi és az egyéni érdek összhangjának biztosításával kell alkalmazni. A szülői felügyelet megszüntetésének jogintézményében az egyéni és a társadalmi érdek szoros kölcsönhatása mutatkozik meg. A gyermek érdeke egyben a társadalomét is jelenti. Ha a szülő megsérti kötelességei teljesítését vagy az őt illető jogok gyakorlását elhanyagolja, a gyermek érdeke szenved csorbát, de érdeksérelem éri a társadalomnak az egészséges ifjúság felneveléséhez fűződő érdekét is.
A szülői felügyelet megszüntetése, amely rendkívül súlyos jogkövetkezménnyel jár, nem csak a gyermek feletti szülői felügyelet gyakorlásának a megakadályozását célozza, hanem a szülői jogkör gyakorlására való alkalmatlanság negatív társadalmi értékítéletét is kifejezésre juttatja, az egyénnel szemben tehát súlyosan elmarasztaló.
Mindebből következik, hogy a szülői felügyelet megszüntetése csak a fent kifejtetteknek megfelelő tartalmú rendeltetés betöltése céljából alkalmazható.
I. A szülői felügyelet megszüntetése iránti per kiemelt jelentőségű tárgyához igazodva e peres eljárás jogi sajátossága az, hogy elbírálása során, mint státuszperre, különleges eljárási szabályok irányadóak. E különleges eljárási szabályok egyik jellegzetessége, hogy a felek rendelkezési joga csak a per jellegéhez igazodó korlátok között érvényesül. Így azok a rendelkezések, amelyek a jogról való lemondásnak, az elismerésnek és a beismerésnek, illetőleg mindkét fél egyező, vagy az egyik fél – ellenfél által kétségbe nem vont – előadásának a hatályát határozzák meg, ezekben a perekben nem feltétlenül alkalmazhatóak.
Nem sértett tehát eljárási jogszabályt a jogerős ítéletet hozó Fővárosi Bíróság, amikor az alperes jog elismerésének a Pp. 3. § (2) bekezdése szerinti, a felperes által igényelt, a keresetet – eljárásjogi okokból – megalapozó jelentőséget nem tulajdonított. Ellenkezőleg, bár az eljárásjog változásai a személyi állapotra vonatkozó perekben is a felek rendelkezési jogának a bővítése irányába mutatnak, változatlan elv, hogy a személyállapot megváltoztatását, így a szülői felügyelet megszüntetését nem az alperes nyilatkozata határozza meg, hanem az a bíróság jogalakító ítéletétől függ (BH 1990/304.).
II. A jogerős döntés érdemi okokból sem jogszabálysértő. A bíróság által megállapított tényállás nem iratellenes, az abból levont jogi következtetés a jogintézmény tartalmával és céljával összhangban áll. A tényállás megállapításakor az elsőfokú bíróság (és az elsőfokú tényállásra, mint helytállóra visszautalva a másodfokú bíróság) ugyan valóban nem részletezte az alperesnek a gyermekkel kapcsolatos súlyos mulasztásait és a gyermeki érdeket sértő tevőleges magatartását, cselekményeit, de ezek vonzatai körültekintő rögzítésével, a pertörténet részletezésével, a különféle szakértői vélemények idézésével, az elsőfokú bíróság a bizonyítási adataihoz igazodóan, a Pp. 206. §-ában írt mérlegelési elvek megsértése nélkül kellően érzékeltette a megalapozott döntéshez szükséges adatokat, ahogyan erre lényegében a másodfokú bíróság rámutatott. Az alperesnek a gyermek fejlődésére károsan ható mulasztásai és cselekedetei folyamatában az egyes mozzanatoknak, történéseknek és a vonatkozó bizonyítékoknak a külön-külön részletezése és értékelése a per elbírálásakor jelentőséggel azért nem bír, mert a jogintézmény céljához és jellegéhez képest az alperes pszichiátriai megbetegedése a felróhatóságának a megállapítását kizárja. A felróhatóság viszont a Csjt. 88. § (1) bekezdés a) pontjára alapozott kereset teljesítésének nélkülözhetetlen feltétele (BH 2000/5/206.).
Az egyébként súlyos kifogás alá eső, de pszichiátriai megbetegedésre visszavezethető szülői magatartás nem felróhatókénti értelmezése a Ptk. 4. § (4) bekezdésében foglaltakat nem sértheti, mert jelen jogviszonyra nem a Ptk., hanem a speciális jogág, a családjog rendelkezései az irányadóak. Másrészt az adott helyzetben, amely nem vonatkoztatható el az alperes pszichés állapotától, az alperes az általában elvárható magatartást nem sértette.
Az alperesnek a gyermek nevelésére való elbíráláskori (és megelőző időre visszanyúló) alkalmatlansága olyan, az önmagában a veszélyhelyzet előidézésére nem alkalmas, objektív tényező, amelyre tekintettel a szülői felügyeleti joga megszüntetését a Csjt. 1. § (2) bekezdésében megfogalmazott és a nemzetközi kötelezettségvállalásaink szerinti mindenekfelett álló gyermeki érdek sem kívánja meg.
A Csjt. 91. § (3) bekezdése alapján a felperesnél elhelyezett gyermek tekintetében az alperes szülői felügyelete – a gyermek sorsát érintő lényeges kérdések kivételével – szünetel és az alperesnek a kapcsolattartási joga sincs szabályozva, azzal élni nem kíván. Ha a gyermek sorsát érintő lényeges kérdésekben a helyes döntést az alperes akadályozná, a felperes emiatt a bírósághoz fordulhat [Csjt. 73. § (2) bekezdése], az e körbe nem tartozó kérdésekben pedig egyedül a felperes dönt [Csjt. 72. § (2) bekezdése].
Mindezekhez képest és a jogintézmény célját tekintve a beteg alperesnek a gyermekkel szembeni magatartásai, cselekedetei nem alkalmasak a szülői státusz megszüntetésére (BH 1990/8/304.). A felperesnek a gyermek nevelése során ugyan az alperes betegsége okozhat többletfeladatokat és nehézségeket, de ezek elhárítását nem a gyermek érdeke kívánja meg. Ellenkezőleg, miként arra már idézett szakvélemény is utalt, a gyermek vitathatatlan érdeke életében az (alperes) anya megléte is.
A szülői kötelességet megszegő, a gyermeki érdeket kellően figyelembe nem vevő alperesi magatartás az ő mentális állapota miatt negatív társadalmi megítélés alá sem eshet.
A fentieknek megfelelően ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.071/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás