PÜ BH 2010/251
PÜ BH 2010/251
2010.09.01.
Közbenső ítélet kizárólag annak elbírálására, hogy az ügyben melyik ország jogát kell alkalmazni, nem hozható. A jogalap fennállásának megállapítása esetén, a közbenső ítélet indokolásának azokat a konkrét jogszabályi rendelkezéseket is tartalmaznia kell, amelyek alapján a keresettel érvényesített jog fennállása megállapítható [Pp. 213. § (3) bekezdés].
Az I. r. felperes a K. forgalmi rendszámú (továbbiakban: perbeli) autóbusz utasaként 1999. január 24-én Ausztriában közúti balesetet szenvedett, amelynek következtében súlyos, életveszélyes sérülések érték, több műtéten esett át. A balesetet okozó autóbuszra az üzembentartója az alperessel kötött kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási szerződést, amely alapján az alperes az egyes károkat részben megtérítette.
Az I. r. felperes a további vagyoni és nem vagyoni kárai, hozzátartozói: a II-V. r. felperesek a nem vagyoni káraik megtérítése iránt terjesztettek elő keresetet az alperessel szemben. Jogi álláspontjuk szerint a gépjármű üzembentartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 58/1991. (IV. 13.) Korm. rendelet (R.) melléklete 2. §-ának (2) bekezdése alapján az alperes megtérítési kötelezettsége a káresemény helye szerinti ország gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabályai szerint áll fenn. Nem alkalmazható a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 32. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján a magyar jog. Ugyancsak az osztrák jog alkalmazása vezethető le annak figyelembevételével, hogy a felperesek és a károkozó üzembentartója között személyfuvarozási szerződés jött létre, illetőleg a személyhez fűződő jog megsértéséből származó igényekre is az osztrák jog az irányadó.
Az alperes a felelősségbiztosítási jogviszony alapján fennálló megtérítési kötelezettségét elismerte, az osztrák jog alkalmazhatóságát azonban vitatta. Álláspontja szerint a Ptk. 345. §-a és 355-360. §-ai az irányadóak az Nmjtvr. 32. §-ának (3) bekezdése alapján. Ha a keresetet a felperesek a személyfuvarozási szerződésre alapítják, akkor az Nmjtvr. 25. §-ának i) pontja alapján a fuvarozó székhelye szerinti, azaz ugyancsak a magyar jog az alkalmazandó. Az ún. zöldkártya egyezmény és a garancia egyezmény nem államok közötti nemzetközi szerződés, ezért az Nmjtvr. alkalmazását nem zárják ki, miként erre a felperesek hivatkoztak.
Az elsőfokú bíróság a közbenső ítéletében megállapította, hogy a perbeli gépjárművel „1999. január 24-én az ausztriai Deutschlandsberg-nél okozott baleset kapcsán az I-V. r. felpereseket ért vagyoni és nem vagyoni kár miatt a balesetet okozó gépjármű üzembentartójának az alperessel megkötött kötelező felelősségbiztosítási szerződése alapján az alperest megtérítési kötelezettség terheli”. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása szerint külföldi személy, vagyontárgy és jog hiányában – az Nmjtvr. 1. §-a és a Ptk. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében – az Nmjtvr. nem alkalmazható. Az R. melléklet 2. §-ának (2) bekezdése alapján a káresemény helye szerinti jog az irányadó. Ez a következtetés vonható le a történeti, rendszertani, nyelvtani értelmezés, illetőleg a jogalkotó akaratának elemzése alapján, valamint ez felel meg az egyenlő elbánás elvének is. Az osztrák anyagi jog azonban a felelősségbiztosítási szerződés alapján – és nem a vállalkozási szerződés alapján – fennálló megtérítési kötelezettségre vonatkozik. Az elsőfokú közbenső ítélet indokolása részben utal a nemzetközi jogsegély útján beszerzett osztrák jognak a kártérítési felelősségre, illetőleg a felelősség módjára vonatkozó egyes alapvető rendelkezéseire is.
Az alperes a fellebbezésében az elsőfokú közbenső ítélet indokolásának megváltoztatását, a keresetnek a magyar jog szerint történő elbírálását kérte.
A másodfokú bíróság a közbenső ítéletében az elsőfokú bíróság közbenső ítélete indokolásának fellebbezett részét helybenhagyta. A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az osztrák jogot kell alkalmazni. A Ptk. 559. §-ának (1) bekezdése az irányadó és az alperes helytállási kötelezettsége szempontjából nem annak van jelentősége, hogy a biztosított károkozó a károsulttal szemben milyen jogszabály alapján tehető felelőssé, ezért az Nmjtvr. 32. §-ára az alperes tévesen hivatkozott. Az Nmjtvr. 1. §-a akkor határozza meg az alkalmazandó jogot, ha az adott jogviszonyban szereplő külföldi elem (személy, vagyontárgy, jog) két vagy több állam jogszabályának alkalmazására teremt lehetőséget, itt azonban erről nincs szó akkor sem, ha a kárt külföldön szenvedték el a károsultak. Az R. melléklete 1. §-a szerint a biztosítónak a megalapozott kártérítési igényeket kell kielégítenie, ezért a másodfokú bíróság szerint a 2. § (2) bekezdésében írt „gépjármű-felelősségbiztosítási jogszabályok” közé tartoznak a kártérítési felelősség módjára, a kártérítés mértékére vonatkozó jogszabályi rendelkezések is.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős közbenső ítéletek hatályon kívül helyezését és „a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát” kérte. Jogi álláspontja szerint a jogerős közbenső ítélet a Pp. 213. §-ának (3) bekezdését, az Nmjtvr. 1. §-át, 7. §-ának (1) bekezdését, 32. §-át, valamint az R. mellékletének 2. §-át sérti. Az alperes szerint nem volt helye közbenső ítélet meghozatalának és nincs helye a külföldi jog „általánosságban” történő megállapításának. E körben utalt az EBH 2003/1318. számú határozatra. Nem összegszerűségi kérdés az, hogy az osztrák jog alapján ténylegesen mi követelhető kártérítés címén. Szükséges az ausztriai bírósági gyakorlat ismerete és a követeléseket tételenként vizsgálni kellett volna, hogy az osztrák jog nem ellentétes-e a magyar közrenddel [Nmjtvr. 7. § (1) bekezdés]. A döntés ellentmondásos, hiszen miközben a külföldi elem létét tagadja, végül a külföldi jog alkalmazását rendeli el. A bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperesek nem szerződő felek, hanem károsultak, követelésük minősítése nem lehet más amiatt, hogy nem a károkozóval, hanem a biztosítóval szemben közvetlenül terjesztenek elő igényt. A közvetlen keresetnek deliktuális jellege van. Az Nmjtvr. 32. §-ának (3) bekezdése, illetőleg a 25. §-ának i) pontja alapján mindenképpen a magyar jog az irányadó. Az Nmjtvr. 2. §-a kapcsán a felülvizsgálati kérelem utal arra, hogy sem a perbeli időben, sem később nem volt érvényben olyan nemzetközi szerződés, amely a tényállásra külön szabályként alkalmazandó lett volna. Az alperes hivatkozott arra is, hogy az osztrák nemzetközi magánjogi törvény utaló szabályával felhívott Hágai Konvenció szerint is – az adott esetben – Magyarország joga alkalmazandó, vagyis ha a felperesek az igényüket Ausztriában érvényesítették volna, követeléseik elbírálására a magyar jog lett volna irányadó. Általánosan elfogadott elvként érvényesül az alperes szerint a nemzetközi joggyakorlatban, hogyha a károkozásért felelős személy és a kárt elszenvedő szokásos tartózkodási helye a kár bekövetkeztekor ugyanabban az országban van, a jogellenes károkozásra ennek az országnak a jogát kell alkalmazni. Ezt támasztja alá az alperes szerint dr. V. L. idézett szakvéleménye is.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult. Álláspontjuk szerint a jogerős döntés a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. A módosított kereset alapján a bíróság eljárási szabálysértés nélkül hozott közbenső ítéletet, erre az eljárási szabálysértésre pedig az alperes a fellebbezési eljárásban nem is hivatkozott. A felperesek okfejtésük alátámasztásaként több legfelsőbb bírósági döntésre is hivatkoztak. A bíróság nem indokolt és nem rendelkezett akként, hogy az osztrák jog alkalmazásának van helye. Azt állapította meg, hogy az alperes helytállási kötelezettsége a biztosítási szerződésen alapul, az Nmjtvr. pedig nem alkalmazható. Ebből eredően az Nmjtvr. 7. §-ának (1) bekezdése és 32. §-a sem alkalmazható. Dr. V. L. idézett szakvéleményéből az nem állapítható meg, hogy milyen jogesetre vonatkozik. Az R. nem tartalmazta a Ptk. 559. §-ának (1) bekezdésébe foglalt szabályt, a 9. §-ának (1) bekezdése pedig egyértelműen kimondja, hogy a kártérítési összeget a biztosító a károsultnak fizeti és nem a biztosítottnak. A 2. § (1) bekezdés szerint pedig mindazt a kárt meg kell téríteni, amelyért a gépjármű üzembentartója e minőségében a magyar jog szerint felelősséggel tartozik. Az Nmjtvr. nem írta felül az R. vonatkozó szabályát, hanem az adott esetben nem alkalmazható az Nmjtvr. és a Ptk. 567. §-ának (3) bekezdése alapján alkalmazandó R. az irányadó. A felperesek szerint az Nmjtvr. 32. §-ának alkalmazhatóságát a 2. § mindenképp kizárná, mert a peresített kérdést nemzetközi szerződés a kormányrendelettel azonos módon szabályozza, és figyelembe kell venni a 10. § (2) bekezdését is. A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelemben részletesen felsorolták a felülvizsgálati kérelemnek a tényekkel ellentétes részeit is.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős közbenső ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy az alperes a kártérítési felelősség jogalapját nem vitatta, a magyar jog alkalmazását kérte és védekezése a kártérítési követelés mértékére vonatkozott. A Pp. 213. §-ának (3) bekezdése alapján közbenső ítélettel a bíróság – ha a keresettel érvényesített jog fennállása és a felperest ennek alapján megillető követelés összege (mennyisége) tekintetében a vita elkülöníthető – a jog fennállását előzetesen megállapíthatja. A felperesek követelése olyan természetű, hogy a vita elkülöníthető a jog fennállása és ennek alapján a felpereseket megillető követelés összege tekintetében, ezért a közbenső ítélet meghozatala nem volt kizárt, függetlenül attól, hogy az alperes a jogalapot vitatta-e vagy nem. A közbenső ítéletnek azonban nem annak eldöntése a célja és alapja, hogy az adott ügyben melyik ország joga alkalmazandó a perbeli jogvitára. A jogerős közbenső ítélet rendelkező részében a bíróság az alperes helytállási kötelezettségét megállapította, a döntés indokolása azonban csak az alkalmazandó jogról szól anélkül, hogy megállapíthatóak lennének azok a konkrét rendelkezések is, amelyeken a felelősség megállapítása, illetőleg a vagyoni, nem vagyoni, hozzátartozói károk elbírálása alapul. A Pp. 220. §-a és 221. §-a alapján a határozat rendelkező része és a hozzátartozó indokolás egységes egészet feltételez. Ez pedig azt jelenti, hogy az ítélet rendelkező részét kell a bíróságnak megindokolnia, vagyis azt, hogy a kártérítési felelősség konkrétan milyen jogszabályi rendelkezés alapján áll fenn. A jogerős közbenső ítéletben a rendelkező résznek és az indokolásnak ez az egysége nincs meg.
Az alperes azáltal, hogy fellebbezésében az elsőfokú közbenső ítélet indokolásának megváltoztatását és a magyar jog alkalmazhatóságának megállapítását kérte, ezzel a jogorvoslattal ténylegesen a közbenső ítéletet teljes egészében támadta. A másodfokú bíróság tévedett abban, hogy a fellebbezést csupán az indokolás elleni támadásnak értékelte és így csak azt bírálta felül, ezért a másodfokú bíróság eljárási szabályt sértett azáltal, hogy nem történt meg a közbenső ítélet egészének, így a rendelkező részének a felülvizsgálata is. Kizárólag a jogerős ítélet indokolásának támadásáról akkor lehetett volna szó, ha az indokolás azokat a konkrét, osztrák jogszabályi rendelkezéseket tartalmazza, amelyben a megtérítési kötelezettség fennállta alapul, illetőleg amelyek alapján a folytatódó eljárásban a kártérítés megállapítható. A felülvizsgálati kérelem is utal arra, hogy csupán egy ország jogának alkalmazhatósága kérdésében közbenső ítélet nem hozható, csak a konkrét anyagi jogszabályi rendelkezések megjelölése mellett állapítható meg a kártérítési felelősség fennállása. A felülvizsgálatnak ez a támadása helytálló.
A másodfokú bíróság maga teremtett fellebbezési korlátot, amikor a fellebbezést tévesen értelmezte és ezáltal elmaradt a teljes határozat felülvizsgálata, amelynek folytán sérült a kétfokú elbírálás követelménye is. Mindezekből következően a jogerős közbenső ítélet jogszabálysértő. Elsődleges hibája, hogy a fellebbezés téves értelmezése miatt elmaradt az elsőfokú közbenső ítélet teljes, másodfokú felülbírálata. Hibája továbbá, hogy a helytállási kötelezettség fennálltát alátámasztó anyagi jogi szabályok nélkül, valójában az alkalmazandó anyagi jogról szól; a konkrét jogszabályi rendelkezések megjelölése nélkül pedig a jogalap fennállása sem bírálható el. E hibák a felülvizsgálati eljárásban nem kiküszöbölhetőek, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a jogerős közbenső ítéletet, valamint a megyei bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.858/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás