KÜ BH 2010/262
KÜ BH 2010/262
2010.09.01.
A kisajátításról szóló törvény a hatályba lépését követően indult kisajátítási-közigazgatási eljárásokra és nem a közigazgatási perekre vonatkozik [2007. évi CXXIII. tv. 32. §, 41. §, 42. §].
A megyei bíróság a Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága – mint felülvizsgálati bíróság – végzése folytán megismételt eljárásban újra felülvizsgálta az I. rendű alperes jogelődje által 2003. március 7-én hozott – majd kijavított – határozatot, mellyel a felperesek tulajdonában álló ingatlanok Magyar Állam javára történő kisajátításáról rendelkezett.
Egyes felperesek eredeti keresetükben részben a kisajátítás jogalapját vitatták, mások kizárólag a megállapított kisajátítási kártalanítás felemelése tekintetében terjesztettek elő kereseti kérelmet.
A XLII., XLIII. rendű felperesek a visszamaradt ingatlanrész területcsökkenésére és megváltozott alakjára tekintettel a teljes ingatlan kisajátítását kérték.
A megismételt eljárásban az I. és XXXI. rendű felperesek módosított kereseti kérelmükben többlet-kártalanítási összeg megállapítását kérték.
A XVIII. és XLI. rendű felperesek időközben keresetüktől elálltak, irányukban a bíróság a pert K.21.794/2006/21., illetve K.21.794/2006/54. számú végzésével megszüntette.
A megismételt eljárás során hozott ítéletében a bíróság megállapította, hogy a XLV. és XLVI. rendű felperesek keresete alapos, ezért – az alperesi határozat IV/2. pontját megváltoztatva – a m.-i külterületi 0945/6 hrsz.-ú 12 ha 6393 m2 térmértékű ingatlanból kisajátított 1 ha 8099 m2 nagyságú ingatlanrészért járó kártalanítás összegét 8 868 510 Ft-ra felemelte. Ennek következtében kötelezte a II. rendű alperest, hogy a XLV. rendű felperesnek 1 842 527 Ft, míg a XLVI. rendű felperesnek 1 842 527 Ft többlet-kártalanítást, valamint annak az ítéletben részletesen megállapított – és egyes időszakokra külön rögzített – késedelmi kamatát fizesse meg; ezt meghaladóan azonban a felperesek keresetét elutasította.
Az ítélet indokolásában arra utalt, hogy a megismételt eljárásban is arra az álláspontra jutott, hogy az I. rendű alperes módszere a kártalanítás összegének meghatározása körében megfelelő, a felperesi indítvánnyal egyezően azonban a kártalanítási összeg megalapozottságát szakkérdésnek ítélte, ezért további szakértői bizonyítást foganatosított.
A többször kiegészített szakvéleményt a bíróság nagyobbrészt elfogadta, az elfogadott részében megalapozottnak, aggálymentesnek, és hiányosságoktól mentesnek találta.
A bíróság vizsgálta a konjunkturális árak, beruházások értéknövelő hatását a kártalanítási összegek megállapítása és értékelése tekintetében. Kiemelte, hogy a kisajátítást követően bekövetkezett változásoknak, forgalmi értéknövekményeknek a per eldöntése szempontjából nem volt jelentősége, a forgalmi érték meghatározásakor a bíróság által hivatkozott értékjellemzők mellett kiemelten értékelendő volt a helyben kialakult piaci érték.
A bíróság megállapította, hogy a szakértő helyesen járt el, amikor a forgalmi érték meghatározásánál a területek minősége AK-értékének is jelentőséget tulajdonított, de tévedett akkor, amikor az értékelés kiindulópontjaként, bázisaként 80 000 Ft/AK értéket vett figyelembe. Ezt az értéket a bíróság összehasonlító adatok figyelembevételével (melyek 15 000 Ft/AK és 60 000 Ft/AK érték között mozogtak) másként értékelte, és eltúlzottnak találta.
Kifejtette a bíróság, hogy a forgalmi érték meghatározásánál – a szakértői véleménytől eltérően – méltányossági szempontok nem játszhatnak szerepet, hanem a tényleges értékviszonyok mentén kell azt meghatározni; ezért 40 000 Ft/AK-nál magasabb kiinduló értéket a bíróság nem fogadott el.
Az ingatlanok adottságait, jellegét és elhelyezkedését figyelembe véve – a rendelkező részben foglalt 0945/6 hrsz.-ú ingatlan kivételével – a közigazgatási eljárás során rögzítettnél magasabb forgalmi értéket a bíróság nem látott bizonyítottnak.
A 0945/6 hrsz.-ú ingatlan kapcsán a bíróság feltárta, hogy e terület a Helyi Építési Szabályzat előírásai szerint különleges rendeltetésű terület, a környezetében már megvalósult ipari, kereskedelmi beruházások a vizsgált időszakot érintően a környező ingatlanok kapcsán megkötött szerződésekben már visszatükröződtek. Ennek alapján a bíróság 500 Ft-os négyzetméter ár mellett látta megállapíthatónak ezen ingatlan forgalmi értékét; e tekintetben az I. rendű alperes jogelődjének határozatát megváltoztatva többlet-kártalanítás, és annak járulékai megfizetésére kötelezte a II. rendű alperest.
Ezt meghaladóan az I. rendű alperes határozatát a bíróság nem találta jogszabálysértőnek.
A jogerős ítélettel szemben a XXXV. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését, és az eljárt bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Előadta, hogy a meghozott határozat a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésébe ütközik, mert a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 177. § (1) bekezdésében rögzített teljes kártalanítás tekintetében a bíróság nem helyesen, és nem jól mérlegelte a bizonyítékokat; a bíróság ugyanis nem fogadta el a perben kirendelt igazságügyi szakértő által megállapítani javasolt 80 000 Ft-os AK-értéket az egyes mezőgazdasági ingatlanok tekintetében.
Sérelmezte, hogy a megismételt bírósági eljárás végül az alperesi eljárásban kirendelt (közigazgatási) szakértő forgalmi értékadatait fogadta el. Állította, hogy a bíróság helytelen összehasonlító adatok alapján állapította meg a forgalmi értéket, az elmaradt hasznot nem vette figyelembe, az ingatlanok közelében lévő bánya értéknövelő hatását ellentmondásosan – a szakértő szakvéleményétől és a tárgyalás adataitól eltérően – értékelte, nem értékelte a földben rejlő bányakincs értéknövelő tényezőkénti szerepét, és lényegében egy megalapozatlan szakértői véleményre alapított forgalmi érték adatot fogadott el a legtöbb ingatlan tekintetében.
A XXXII., XXXIII. és XXXIV. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, és a keresetüknek megfelelő új határozat hozatalát kérték, előadva, hogy a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ában, a kisajátításról szóló 1976. évi 24. számú tvr. (Kstvr.) 1. §-ában és a Pp. 221. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket sérti, mert a bíróság, illetve az ítélet alapjául szolgáló szakvélemény szerint a szakértő nem derítette fel, és nem értékelte a kártalanítás összege szempontjából irányadó valamennyi tényezőjét az ingatlanoknak, illetve a felderített adatokat sem értékelte egységesen.
A felülvizsgálati kérelem további részletes indokokat nem tartalmaz.
A II., XIX., XXV., XXVII. és XXXI. rendű felperesek felülvizsgálati kérelmükben a jogerős ítélet megváltoztatását, és helyette a II. rendű alperesnek a felülvizsgálati kérelemben részletesen előadott többletkártalanítás megfizetésére kötelezését kérték.
Másodlagos kérelmük szerint a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérték.
Álláspontjuk szerint a bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, és ebből tévesen levont következtetésekkel megalapozatlan ítéletet hozott.
Megítélésük szerint a perben felhasznált szakértői vélemény megalapozatlan és ellentmondásos Az ellentmondásokat a bíróság sem oldotta fel.
A meghozott ítélet így a Kstvr. 1. § (1) bekezdésében rögzített teljes kártalanítás elvébe, a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK 4. számú állásfoglalásába foglaltakat, továbbá a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 41. § (1) bekezdésében, illetve 42. § (1) bekezdés f) pontjában foglaltakat is sérti. E törvényi rendelkezések ugyanis úgy rendelkeznek, hogy mindazon kisajátítási tárgyú közigazgatási perekben, amelyek 2008. január 1-je előtt indultak, de ezen napot követően kerültek befejezésre, csak a közigazgatási határozat hatályon kívül helyezésének lett volna helye, a megváltoztatást a törvényi rendelkezések nem tették lehetővé.
A felülvizsgálati kérelemben a felperesek rámutattak arra, hogy a bíróság indokolatlanul tért el a szakvéleményben rögzített 80 000 Ft/AK érték figyelembevételétől, illetve a szakértői vélemény nem adta, és jelenleg sem adja indokát az összehasonlító adatok mellőzésének, melyen a bíróság ítélete is alapul.
A felülvizsgálati kérelmekkel szemben az I. és II. rendű alperes is ellenkérelmet terjesztett elő.
Az I. rendű alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, előadva, hogy a jogerős ítéletben az alperes határozatát megváltoztató rendelkező részbeli döntést a felülvizsgálati kérelmet benyújtó felperesek nem kifogásolhatják, tekintettel arra, hogy az nem az ő tulajdonukban álló ingatlan utáni kártalanításról rendelkezik, így e tekintetben kereshetőségi joguk nincs.
Álláspontja szerint a bíróság ítélete részletesen megindokolja azt, hogy a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményeképpen mely adatokat vett, és mely adatokat nem vett figyelembe a forgalmi érték megállapításánál.
Az irányadó – és a felperesek által is hivatkozott – jogszabályi rendelkezéseket a jogerős ítélet nem sértette.
A II. rendű alperes szintén a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, előadva, hogy a XXXII., XXXIII. és XXXIV. rendű felperesek – a jogszabálysértés puszta megjelölése mellett – nem adták elő, hogy milyen okból kívánják az ítélet megváltoztatását.
A XXXV. rendű felperes felülvizsgálati kérelme kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy az eljárt megyei bíróság nem az alperesi közigazgatási eljárásban igénybe vett szakértő véleményét fogadta el, hanem más úton hasonló eredményre jutott.
A felperes egy későbbi – több mint két évvel később született – szerződést, illetve egy pót-kisajátítási eljárásban igénybe vett, szakértő által megállapított értéket hozott fel indoknak a visszamaradt terület kapcsán.
A felülvizsgálati kérelmek nem alaposak.
Mivel a felülvizsgálati kérelmek egy része a jogerős ítéletnek az alperesi határozatot megváltoztató döntésével kapcsolatos bíróság hatáskört, illetve annak hiányát vetette fel, a Legfelsőbb Bíróság ezért azt a kérdést válaszolta meg elsőként, hogy a megyei bíróságnak hatáskörében állt-e az alperesi határozat megváltoztatása.
A jogerős ítélet meghozatalakor, 2009. március 20-án az ítéletben is említett Pp. 339. § (2) bekezdés i) pontja – mely a kisajátítási ügyben hozott határozat bíróság általi megváltoztatásáról rendelkezett – nem volt hatályban.
E rendelkezést a Ktv. 42. § f) pontja hatályon kívül helyezte 2008. január 1-jével.
A Ktv. 41. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény 2008. január 1-jén lép hatályba, rendelkezéseit a hatályba lépését követően indult kisajátítási eljárásokra kell alkalmazni.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Ktv. 41. § (1) bekezdésébe foglalt, felperes által hivatkozott hatályba léptető rendelkezés a törvény hatályba lépését követően indult közigazgatási (kisajátítási) eljárásokra és nem a közigazgatási perekre vonatkozik. Ezzel szemben a törvény 32. §-ába foglalt szabályok – melyek a Pp. XX. fejezetének a kisajátítási határozat bírósági felülvizsgálata során történő alkalmazása eltérő szabályait állapítják meg – a Ktv. 2008. január 1-jei hatályba lépésével már alkalmazhatók voltak.
A Ktv. 32. § (1) bekezdés f) pontja lehetővé teszi, hogy a bíróság a közigazgatási határozatot meghatározott feltételek mellett megváltoztassa.
Így tehát a Pp. 339. § (2) bekezdés i) pontjának hatályon kívül helyezése után a hasonló rendelkezést tartalmazó Ktv. 32. § (1) bekezdés f) pontja teremtette meg a bíróság számára a közigazgatási határozat megváltoztatásának jogkörét.
A további felperesi felülvizsgálati kérelmek a többlet-kártalanítási igények tekintetében keresetüket elutasító ítéleti döntést, illetve annak indokolását támadták.
E tekintetben a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felperesek kereshetőségi joggal rendelkeztek, hiszen a felülvizsgálati kérelmek nem a megváltoztatott – és a XLV., XLVI. rendű felperesek javára többlet-kártalanítást elrendelő – ítéleti rendelkezést, hanem a keresetüket elutasító ítéleti rendelkezést támadták.
E kérelmekkel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet sem a Pp.-ben rögzített eljárási szabályokat, sem pedig a Ptk., illetve a Kstvr. teljes kártalanításra vonatkozó szabályát nem sértette meg.
Az eljárt bíróság a per során igazságügyi szakértőt rendelt ki, a beterjesztett szakértői véleményt a bíróság kiegészíteni rendelte, illetve a per során tárgyaláson a szakértőt nyilatkoztatta.
A bíróság ítéletének indokolásában logikus indokát adta, hogy a 80 000 Ft-os AK-értéket miért nem fogadta el irányadónak.
Rögzítette, hogy méltányossági szempontok alapján forgalmi értéket megállapítani nem lehet; erre sem a Ptk., sem a Kstvr., sem pedig az e jogszabályi rendelkezések értelmezését végző bírói gyakorlat nem ad lehetőséget.
A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának, és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
Az eljárt megyei bíróság a bizonyítékok értékelése és mérlegelése során sem logikátlan, sem okszerűtlen, sem pedig kirívóan iratellenes következtetésre nem jutott.
Az, hogy a bírósági eljárásban megállapított négyzetméterenkénti átlagos forgalmi érték közel egybeesik a közigazgatási eljárásban megállapított forgalmi érték-adatokkal, önmagában nem teszi jogszabálysértővé, a Pp. említett rendelkezésével ellentétessé, a bíróság ítéletét.
A bíróság a Legfelsőbb Bíróság végzésében előírt – a Pp. 275. § (5) bekezdésén nyugvó – iránymutatásnak megfelelően folytatta le a megismételt eljárást, és rendelkezett a bizonyítás kiegészítéséről.
A Pp. 221. § (1) bekezdése azt írja elő a bíróság számára, hogy az ítélet indokolásában röviden adja elő a bíróság által megállapított tényállást, az arra vonatkozó bizonyítékok megjelölésével; illetve tartalmazzon az indokolás a bíróság ítéletének alapjául szolgáló, jogszabályokra vonatkozó hivatkozást.
A Pp. szerint meg kell röviden említeni azokat a körülményeket, amelyeket a bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett; végül utalni kell azokra az okokra, amelyek miatt a bíróság valamely tényt nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte.
Ezen előírásoknak a jogerős ítélet eleget tesz, a korábban ismertetettek szerint a bíróság indokát adta annak, hogy az ingatlanok AK-értéke, az ingatlanok összehasonlító adata, az ingatlanok elhelyezkedése, valamint más, a forgalmi értékre jelentős hatással bíró tulajdonsága tekintetében milyen körülményeket vizsgált és mérlegelt.
Az, hogy e körülmények vizsgálata folytán a bíróság a felperesek számára nem kedvező eredményre jutott, nem teszi az ítéletet a Pp. említett rendelkezésével ellentétessé.
Mindezek figyelembevételével a Legfelsőbb Bíróság az előterjesztett felülvizsgálati kérelmeket alaptalannak találta, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.607/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás