PÜ BH 2010/272
PÜ BH 2010/272
2010.10.01.
A helyi önkormányzat kezelésében lévő közút kezelésével kapcsolatban felmerült kártérítési felelősség [Ptk. 339. § (1) bek., 1988. évi I. tv. 33. § (1) bek. c) pont, 34. § (2) bek. és 35. §].
A felperes keresetében 960 000 forint kártérítés megfizetésére, az ingatlanában jelentkező károk kijavítására, és félpályás útlezárás elrendelésére kérte az alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy a tulajdonát képező ingatlana mellett elhaladó, az alperes kezelésében lévő közúton a gépkocsi forgalom miatt kára keletkezett. Azt állította, hogy a háza melletti közúton zajló járműforgalom keltette rezgések következtében a falak megrepedeztek, a falak szigetelése megsüllyedt, a falak átnedvesedtek. Állította, hogy a közút a háza felé lejt, ezért odavezeti a vizet és az úttesten haladó járművek is felcsapják a falra az esővizet.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert az volt az álláspontja, hogy az ingatlanban jelentkező károsodások nincsenek összefüggésben a kezelésében lévő út forgalmával.
Az elsőfokú ítélet kötelezte az alperest, hogy a felperes Ö., D. u. 45. szám alatti ingatlanán a melléképület mellett létesített betonozott vízelvezető melletti betonsimítást 5 centiméter szélességben a falszigetelés síkjáig bontsa fel, a keletkezett árkot a falszigetelés síkjáig bitumennel öntse ki 180 napon belül. Kötelezte továbbá a szigetelés elvégzését követően a régi vakolat leverésére és új vakolat készítésére 1 méter magasságban. Megállapította, hogy 1974. évben került sor a felperes ingatlana mellett útépítésre, az aszfaltozott út síkja magasabban került kiépítésre, mint az ingatlanon lévő melléképületek falszigetelése. A később épített járda a csapadékvizet a felperes melléképületének falához vezette, ezért az felázott, a vakolat helyenként lepergett. Az alperes az ingatlan mellett a közúton 5 tonnás súly és 20 km/h sebességkorlátozó táblát helyeztetett el, és ezzel a magatartással úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A tilalom megszegőivel szemben való eljárás nem az alperes feladata. A szakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperes ingatlanában járműforgalom keltette rezgés által okozott kár – és ezzel összefüggésben a lakóépületben jelentkező értékcsökkenés – nem állapítható meg. A melléképület falának nedvesedése nem külső oldalról indul, ezért a járművek által esetleg felcsapott víz a belső oldalon nem okozhat kárt. A falak nedvesedésének egyik okozója az alperes által létesített járda, amelynek elbontása indokolt, ezt az alperes el is végezte a per során. Elfogadta a szakértő által javasolt és a felek által is elfogadott javítás módját a melléképületnél. Ennek megfelelően kötelezte az alperest a javítási munkák elvégzésére.
Az ítélet ellen a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben a kára megtérítését és a félpályás útlezárás elrendelését kérte.
A másodfokú ítélet az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Megállapította, hogy a szakértői vélemény nem bizonyította a felperes által állított okozati összefüggést az út forgalma, az ennek következtében kialakult rezgések és a lakóépület repedései között. A félpályás útlezárás elrendelését nem tartotta indokoltnak, mert a tábla kihelyezésével az alperes a törvényi kötelezettségeinek eleget tett, a forgalmi korlátozások további elrendelése indokolatlan, ez az egyéni érdeknek a közösségi érdekek fölé emelését jelentené.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a keresetének megfelelő döntés meghozatalát kérte. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenesen és hiányosan állapította meg a tényállást, a bizonyítékokat nem a Pp. 206. §-ában foglaltaknak megfelelően értékelte, a tényállásból levont következtetések nem helytállóak. Utalt arra, hogy a jogerős ítélet nem vette figyelembe a szakértői vélemények eltérő megállapításait, amelyek véleménye szerint alátámasztják a repedések és a forgalom által keletkezett rezgések közötti összefüggést. Nem került sor a szakértői vélemények közötti ellentmondások feloldására. Tévesnek és jogszabálysértőnek tartotta a döntést azért is, mert a bíróságok nem vizsgálták, hogy a per tárgyát képező út a jogszabályoknak megfelelően került-e megépítésre. Hivatkozott a Ptk. 5. §-a (2) bekezdésének a megsértésére, mert az általa javasolt forgalom korlátozásának elvetése az egyéni érdeket sérti. Állította, hogy a jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta az út építése óta jelentősen megváltozott körülményeket, ezért az alperes által elrendelt, az útra vonatkozó forgalmi korlátozások alkalmatlanok a kár kiküszöbölésére. Álláspontja szerint bizonyította, hogy a vitás útszakaszon rendszeresen túlsúlyos gépjárművek közlekednek, gyakran a megengedett sebességnél gyorsabban és többször sor került a korlátozó táblák levételére. Ezért tévesen vonták le a bíróságok azt a következtetést, hogy a keletkezett kár és a forgalom között nincs okozati összefüggés.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság azt vizsgálta, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból jogszabálysértő-e.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A melléképület vizesedését elbíráló és ebben a körben a kártérítésről kijavítás elrendelésével rendelkező elsőfokú ítélet rendelkezésével szemben a felek nem nyújtottak be fellebbezést, ez a rész elsőfokon jogerőre emelkedett, ezért ebben a körben nincs helye felülvizsgálatnak.
A felülvizsgálati kérelem a jogerős ítéletet abban a részében támadta, amelyben a kártérítésről és az útkorlátozás elutasításáról szóló részében a meghaladó keresetet elutasító részt helybenhagyta; azonban a jogerős döntés nem jogszabálysértő.
A felperes által indított kártérítési perben alkalmazandó anyagi jogi szabály, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése határozza meg, hogy mely tények tekintetében, kit terhel a bizonyítási kötelezettség. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően a felperesnek azt kellett bizonyítani, hogy a lakóépületben keletkezett kára, a falak repedései az alperes kezelésében lévő közút megváltozott, jelentős forgalmat lebonyolító hatása miatt alakultak ki.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint az ítélet megalapozatlansága, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértése akkor állapítható meg, ha a tényállás feltáratlan maradt, illetőleg a megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen bizonyítékértékelésen alapul, illetőleg logikai ellentmondást tartalmaz.
A bíróságok a tényállást a lefolytatott bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékok egybevetése alapján, a Pp. 206. §-ában foglalt rendelkezéseknek megfelelő mérlegelés alapján állapították meg és az abból levont következtetések is helytállóak.
Az alperes kötelezettségeit – esetleges kártérítési kötelezettségét is – ahhoz képest kell megítélni, hogy a jogszabály a helyi önkormányzat terhére a közút kezelésével kapcsolatban milyen feladatokat állapít meg. Az 1988. évi I. törvény 33. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a helyi közutak kezelője a helyi önkormányzat, az adott esetben az alperes, amelynek feladatait a törvény 34. §-a sorolja fel. A közút kezelője – többek között – köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas legyen. A 34. § (2) bekezdése értelmében a közút forgalmi rendjét a közút kezelője alakítja ki, a forgalmi rend felülvizsgálatát köteles elvégezni a forgalmi körülmények, vagy a baleseti helyzet jelentősebb változása esetén, de legalább ötévenként és ha szükséges, azt módosítania kell. A közút kezelője e kötelezettségének megszegésével okozott kárt a polgári jog általános szabályai szerint köteles megtéríteni (35. §).
A jogerős ítélet az indokolásában ugyan nem hívta fel, de tartalmában e jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően vizsgálta az alperes kártérítési felelősségét és a rendelkezésre álló szakértői vélemény alapján helytállóan állapította meg, hogy az út forgalmának rezgései nem okoztak épületkárt a felperesnél, mert az épületen található repedések az épület korával és annak építési módjával vannak összefüggésben. A szakértői vélemény megállapítja azt is, hogy csak a nagy tömegű, 40 km-nél gyorsabban és rendszeresen az úton haladó súlyos gépjárművek alkalmasak repedések előidézésére. A felperes nem bizonyította, hogy az ilyen gépkocsi forgalom rendszeres lenne, azt pedig a felperes maga sem vitatta, hogy az alperes részéről sor került az 5 tonnás súlykorlátozó és a 20 km-es sebességkorlátozó tábla kihelyezésére. A jogerős ítélet ezért helyesen állapította meg, hogy az alperes számára az előírt jogszabályi kötelezettségek teljesültek és emellett a károk megelőzése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Miután az alperes az előírt és elvárható magatartást tanúsította a közút forgalmának alakítása és felülvizsgálata során, a kártérítő felelőssége nem állapítható meg, túl azon, hogy a felperes a kárát sem bizonyította. Az alperestől az út használatára további korlátozó intézkedések megtétele sem várható el. Az út használatát korlátozó táblák előírásának betartatása ugyanakkor nem az alperes feladata, ezért a közlekedési szabályok megsértéséért az alperes felelőssége sem állapítható meg.
A bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdésének megfelelő értékelése alapján nem tévedtek a bíróságok, amikor az alperes kártérítési felelősségét nem állapították meg. A bizonyítékok értékelése során jogszabálysértés nem történt, ezért a bizonyítékok felülmérlegelésére – a felülvizsgálat rendkívüli perorvoslati jelegéből következően – nincs alap.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a korlátozást feltüntető táblák nem voltak folyamatosan kihelyezve: amennyiben a felperes állítása helytálló, az emiatt felmerült kárt a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján a felperesnek kell bizonyítani, kárát azonban nem tudta bizonyítani. A felperes kifogásolta, hogy a szakértői vélemények egyes megállapításait a jogerős ítélet nem vette figyelembe. A felperes a szakértői véleményekből kiragadott egy-egy mondatot, vagy mondatrészt azok azonban nem alkalmasak az alperes kártérítő felelősségének a megállapítására. A szakértői vélemények között feloldásra váró eltérések a lényeget illetően nem voltak, a perben kirendelt szakértő pedig egyértelműen megállapította, hogy a repedések a ház falain nem a forgalom következtében alakultak ki, míg a felperes által felkért szakértő nem a lakóépületen kialakult repedések miatt állapította meg az ingatlan értékcsökkenését. A felperes ugyanakkor a keresetében a repedésekre alapította az ingatlanban jelentkező értékcsökkenéssel összefüggő kárát. Az út nem megfelelő kialakításával kapcsolatban a felperes hivatkozása azért nem helytálló, mert a kereseti kérelmében nem ebben jelölte meg az alperes jogellenes magatartását, ahogy az út máshol történő elvezetése sem volt hivatkozási alap a követelés érvényesítésénél. A felperes által megjelölt közlekedési felügyeleti határozat csak idézi a közút kezelőjének feladatait meghatározó jogszabály rendelkezéseit, de az alperes terhére nem állapított meg sem mulasztást, sem további kötelezettséget.
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson meghozott határozatával, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. III. 21.209/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás