PÜ BH 2010/275
PÜ BH 2010/275
2010.10.01.
A kötelesrészre jogosultakat is megilleti az örökhagyóval kötött tartási szerződés megtámadásának joga; ezért a szerződés megtámadása iránti keresetük a kereshetőségi jog hiánya miatt csak akkor utasítható el, ha eredménnyel nem várható annak megállapítása, hogy az öröklésből való kitagadásuk érvényes. [Ptk. 599. § (1) és (2) bek., Ptk. 653. §].
A felperesek a 2007. február 6-án elhunyt T. F. örökhagyó gyermekei. A felperesi beavatkozó és az örökhagyó között szerelmi, majd baráti kapcsolat volt. A beavatkozó az örökhagyó P.-n 2005. június 9-én kelt írásbeli magánvégrendeletében nevezett általános örököse. Ebben a végrendeletben az örökhagyó gyermekeit az öröklésből kitagadta, a végrendeletet és az abban foglalt kitagadást senki nem támadta meg, az örökhagyó utáni hagyatéki eljárás folyamatban van.
Az örökhagyónál 2005-ben nyelőcső tumort diagnosztizáltak. Kórházi kezelése után munkaképessé vált és 2006 karácsonyáig dolgozott. 2007 januárjában erős hasi fájdalmakkal került a belgyógyászati klinikára. Állapota rosszabbodásának okát egyértelműen nem tudták megállapítani, de állapota rohamosan romlott. Kezelőorvosa számára egyértelművé vált, hogy vagy a korábbira visszavezethető, vagy újabb rosszindulatú folyamat kialakulásáról van szó.
Az örökhagyó évtizedes baráti kapcsolatban állt az alperes édesanyjával, aki korábban egészségügyi szakápolóként dolgozott és az örökhagyót a kórházban rendszeresen látogatta. Az örökhagyó rohamosan romló egészségi állapota következtében az őt látogatók számára is egyértelművé vált, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és közeli halála várható. Az alperes édesanyja az örökhagyó kezelőorvosával is tartotta a kapcsolatot, aki a betege egészségi állapotáról és várható közeli haláláról is tájékoztatta őt. Ezzel az örökhagyó is tisztában volt és az őt meglátogatóktól: barátaitól és a beavatkozótól is megkérdezte, hogy kórházi kezelése után eltartását, gondozását vállalnák-e. E kötelezettségeket az alperes édesanyja vállalta azzal, hogy az alperessel kössön tartási szerződést.
Ezt követően az örökhagyó és az alperes 2007. január 27-én, a kórházban tartási szerződést kötöttek, melyben az örökhagyó haszonélvezeti jogának fenntartása mellett tartás, gondozás és ápolás ellenében az alperesre átruházta a p.-i 20827/2/A/24. hrsz.-ú – P., D. u. 6. VI/24. szám alatti – lakásingatlana tulajdonjogát.
A szerződés alapján az alperes nem nyújtott tartást, mert az örökhagyó a kórházban 2007. február 6-án elhunyt.
A felperesek keresetükben az alperes és az örökhagyó között 2007. január 27-én megkötött tartási szerződés érvénytelenségének megállapítását több okra hivatkozással kérték: a szerződés jóerkölcsbe ütközésére, az örökhagyó cselekvőképtelen állapotára, uzsorára, a szerződés színleltségére, közös téves feltevésre, és arra hivatkoztak, hogy a szerződés lehetetlen szolgáltatásra irányult.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az örökhagyó és az alperes között P.-n 2007. január 27-én létrejött tartási szerződés érvénytelen.
Az illetékes földhivatal értesítését rendelte el akként, hogy a p.-i 20827/2/A/24. hrsz.-ú ingatlanra feljegyzett és 33880/2007. szám alatt felfüggesztett tulajdonjog bejegyzése iránti eljárás alapjául szolgáló tartási szerződés érvénytelen. Az alperest 480 000 forint perköltség, 480 300 forint le nem rótt illeték és 2600 forint előlegezett költség megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a tartási szerződés akkor ütközik a jóerkölcsbe, ha annak megkötésekor a tartást vállaló személy tudta vagy biztos alappal következtethetett arra, hogy kötelezettségét csak rövid ideig – napokban, hetekben kifejezhető – időtartamban kell teljesítenie.
Az adott esetben az alperes tisztában volt azzal, hogy az eltartott daganatos betegsége végstádiumában van és közeli halála várható. Ezért a szerződés Ptk. 200. § (2) bekezdése szerinti érvénytelenségét állapította meg és a Ptk. 237. § (1) bekezdése alapján elrendelte az eredeti állapot helyreállítását.
Az alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet elutasította.
Mellőzte az alperes perköltségben való marasztalását és a felpereseket egyetemlegesen kötelezte 600 000 forint első- és másodfokú perköltség, 480 000-480 000 forint első- és másodfokú le nem rótt illeték és 2600 forint előlegezett költség megfizetésére.
A jogerős ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, abból azonban téves következtetést levonva hozott érdemi döntést.
A másodfokú bíróság kiemelte: az örökhagyó végrendeletét és az abban foglalt kitagadást senki nem támadta meg.
A Ptk. 599. § (2) bekezdése szerint – ha az örökhagyó után végrendelet marad – az öröklés rendjét ez határozza meg. A Ptk. 600. § a) pontja szerint kiesik az öröklésből, akit az örökhagyó az öröklésből kizárt vagy kitagadott.
A felperesek – kitagadásuk alapján – az öröklésből kiesettnek tekintendők, akik a kitagadás érvénytelensége esetén is csak kötelesrészre lennének jogosultak. Ez az igényük kötelmi természetű, amelyért mint hagyatéki tartozásért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek, másodlagosan az adományozottak a felelősek. A felperesek a végrendeleti örökös nevezése és kitagadásuk miatt nem jogutódok, de a kitagadás érvénytelensége esetén sem lennének az örökhagyó jogutódai.
A szerződés semmisségére a Ptk. 234. § (1) bekezdése szerint – ha a törvény kivételt nem tesz – bárki határidő nélkül hivatkozhat. Ez a lehetőség azonban keresetindítási jogot nem alapoz meg, mert perbeli legitimációt csak jogi érdekeltség vagy perlési jogosultságot biztosító jogszabályi felhatalmazás adhat (EBH 1999/14. számú és 2004.1042. számú határozatok).
A felperesek az öröklésből kiesetteknek tekintendők, ezért kereshetőségi joguk hiányában a semmisségi okra alapított keresetüket el kellett utasítani és ugyanezen ok miatt alaptalan a Ptk. 210. § (3) bekezdésére alapított keresetük is. Az irányadó tényállás szerint az örökhagyó jogutódja a beavatkozó lenne, ezért e per megindítására is ő lett volna jogosult.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a jogszabálynak megfelelő elsőfokú ítélet helybenhagyása iránt a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
Felülvizsgálati kérelmükben eljárási és anyagi jogszabálysértésre hivatkoztak.
A felülvizsgálati kérelem részletesen kifejtett indokai szerint: a Pp. 2. § (1) bekezdését, 3. §-át, 215. §-át, 239. §-át és 253. § (3) bekezdésében foglaltakat sértette a másodfokú bíróság azzal, hogy keresetindítási jogosultságukat kizárta, hiszen azt az alperes sem az elsőfokú eljárásban, sem a fellebbezésben nem vitatta. A per megindításakor pedig a végrendelet létéről tudomásuk sem volt. A jogerős ítélet az anyagi jog szabályait (Ptk. 662-664. §-ait) is sérti, mert a kitagadási ok a Ptk. 663. §-ban foglaltak körén kívül esik, érdemtelenséget megalapozó egyetlen körülmény sem áll fenn és ilyet a végrendelet sem tartalmaz. A perbeli kitagadás jogszabályba ütközik, ezért semmis. A kitagadás semmisségére külön eljárás és időbeli korlátozás nélkül hivatkozhatnak.
A végrendelet megtámadására, a kitagadási ok érvénytelensége iránti per indítására azért nem került sor, mert a beavatkozó végrendeleti örökös a kitagadási ok érvénytelenségét peren kívül is elismerte és közöttük megállapodás jött létre, amelynek értelmében a hagyatékot egymás között a jogi helyzettől eltérően osztják meg és még az sem bizonyos, hogy a végrendeleti örökös a hagyatéki eljárásban érvényesíteni kívánja a végrendeletet. Amennyiben a végrendeleti örökös és a törvényes örökös között megállapodás van, külön perek indítása indokolatlan és szükségtelen.
A felperesek hivatkoztak arra is, hogy nem lehet vitás az anyagi jogi szabályokon – a kötelesrészen – alapuló jogi érdekeltségük a Ptk. 665. § (1), 666. § (1) és 668. § (1) bekezdéseire figyelemmel. A Ptk. 200. § (2) bekezdésén alapuló érvénytelenség megállapítása esetén a hagyaték mértéke jelentősen megváltozik, mely kihatással van a kötelesrész mikénti meghatározására is. Amennyiben a bíróság perindítási jogosultságukat kétségesnek ítélte, a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettség terhelte, de a beavatkozót sem nyilatkoztatta arra nézve, hogy a végrendeletet érvényesíteni kívánja-e.
A felülvizsgálati kérelem további részében pedig arra hivatkoztak, hogy az elsőfokú bíróság ítéleti döntése az anyagi jog szabályainak megfelel.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma alapján mindenekelőtt arra utal, hogy az örökhagyó utáni hagyatéki eljárás megindult; a per időtartama alatt a közjegyző a bíróságot arról értesítette, hogy érdemi tárgyalást még nem tartott.
A felperesek a perben úgy nyilatkoztak, hogy az örökhagyó végrendeletéről az eljárás megindítását követően szereztek tudomást.
A beavatkozó (a 20.190/2007/15. számú jegyzőkönyvben) azt adta elő: ,,nekem azt mondták a végrendeletemmel kapcsolatban, hogy a tartási szerződéshez csatolták [...] én természetesen azt gondoltam, hogy ha valaki így rendelkezik a vagyonáról, akkor belenyugszom''.
Utaló peradat szerint viszont a beavatkozó a megyei bíróságon a jelen perben érvényesítettel azonos jog iránt az alperessel szemben pert indított.
Mindezen perbeli adatok alapján nem állapítható meg, hogy a felperesek az örökhagyó után törvényes öröklési jogcímén örökölnek-e vagy kötelesrészre jogosultként kívánnak-e igényt érvényesíteni. Ez utóbbira a jogerős ítélet meghozataláig nem került sor, és az eljárt bíróságok – eltérő jogi álláspontjuk következtében – erre nézve a felpereseket nem is nyilatkoztatták.
A jogerős ítélet a felperesek keresetét perbeli legitimációjuk hiányában utasította el. Ennek megállapítása azonban a fentiekre is figyelemmel megalapozatlannak látszik.
Az utaló peradat értelmében – mert a felperesek mint leszármazók és a beavatkozó azonos oldalon állnak és közöttük a perben fel nem tárt megállapodás van – nem dönthető el az örökhagyó utáni törvényes öröklés rendje sem.
Azt, hogy végrendeleti vagy törvényes öröklés érvényesüljön a hagyatékban, az örökhagyó dönti el [Ptk. 599. § (1) és (2) bekezdés].
Az örökösök a végrendeletet nem tehetik félre, az örökhagyó végintézkedésének érvényesülését nem hiúsíthatják meg. Csak arra van lehetőségük, hogy egyező nyilatkozattal a végintézkedést érvénytelennek minősítsék. Ebben az esetben nem az öröklési jogcímek közötti választás történik, hanem a nem vitásan érvénytelen végintézkedés miatt – vagyis érvényes végrendelet hiányában – a törvényes öröklés rendje érvényesül.
Az adott esetben a végrendelet kitagadásra vonatkozó rendelkezést is tartalmaz.
A felperesek kötelesrészre csak akkor jogosultak, ha a végrendelet kitagadásra vonatkozó rendelkezése érvénytelen. Ezt azonban – a felperesek felülvizsgálati érvelésével szemben – hivatalból sem a közjegyző, sem a bíróság nem veheti figyelembe, csak akkor, ha arra az érintett hivatkozott (653. §), és csak a felek egymás közötti viszonyában (inter partes). Emellett a kötelesrész iránti igényt is érvényesíteni kell.
A Ptk. 653. §-a szerinti érvénytelenség relatív. A megtámadásra jogosult úgy is dönthet, hogy valamely érvénytelenségi okra nem hivatkozik, ezért az nem vehető figyelembe hivatalból.
A kereset elbírálásának előfeltétele ezért annak tisztázása, hogy az örökhagyó hagyatékában a végrendeleti öröklés vagy a törvényes öröklés rendje érvényesül-e. Amennyiben a felperesek kötelesrész iránti igénnyel lépnek fel, igazolniuk kell (vagy a hagyatéki eljárásban, vagy peren kívüli nyilatkozattal) kötelesrészre való jogosultságukat, a kitagadás érvénytelenségét a végrendeleti örökössel szemben.
A másodfokú bíróság arra helyesen mutatott rá a jogerős ítéletében, hogy a kötelesrész nem öröklési jogcímen illeti meg a jogosultat, hanem kötelmi jellegű igény, amely a hagyaték megnyíltával keletkezik, és azt a jogosultnak kifejezetten érvényesítenie kell a kötelesrészért felelős személlyel szemben. A jogosult nem ,,örököse'' a kötelesrész címén őt megillető értéknek, azt nem ,,örökli'' meg az örökhagyó után.
Téves a felperesek jogi álláspontja a kitagadás semmisségével összefüggésben. Az öröklési jog – szemben a Ptk. általános szabályaival – egységes ,,megtámadási jogról'' rendelkezik, nincsenek semmisségi és megtámadási okok, a Ptk. 234. § (1) bekezdése alkalmazásának ezért nincs helye.
A Ptk. 653. § azoknak a személyeknek kívánta a megtámadási jogot biztosítani, akiknek ebből valamilyen konkrét anyagi érdekük származik. Ilyen érdek a kötelesrészre való igény, amelyre az jogosult, aki az örökhagyó legközelebbi hozzátartozóihoz, a törvényes örökösök legszorosabb köréhez tartozik. Igényét tehát ilyen értelemben örökösi mivolta alapozza meg. A kötelesrészre jogosultnak ezért a tartási szerződés megtámadására való jogosultsága nem vitatható. Ennyiben téves jogi álláspontot foglalt el a másodfokú bíróság. Ez a jogi érdekeltség azonban addig nem terjed, hogy a végrendeleti örökös által hagyatékhoz tartozónak nem tekintett vagyontárgy esetén az örökösként dologi jogi igényt nem érvényesítő fél részére az érvénytelenség folytán – az eredeti állapot helyreállításával összefüggésben – a végrendeleten alapuló öröklés megállapítását eredményezze. Más jogát ugyanis a felperesek nem érvényesíthetik.
A kötelmi természetű kötelesrész iránti igényért elsősorban a hagyatékban részesedő személyek, másodsorban az adományozottak felelnek. A tartási szerződés érvénytelensége folytán – a kötelesrész alapjába számítandó értékre figyelemmel, a hagyatékból ki nem elégíthető érték erejéig – az adományozottra vonatkozó rendelkezés alkalmazásával kereshet kielégítést a kötelesrészre jogosult.
A beavatkozó által megindított önálló per azonban arra utal, hogy dologi jogi igényt érvényesített a perbeli ingatlanra, ami az örökhagyó utáni hagyaték körét és a kötelesrész iránti igényt, valamint a kiadás lehetőségét is érintheti.
Mivel a másodfokú bíróság a felperesek kereshetőségi jogát illetően az előzményeket nem tárta fel, az elsőfokú bíróság pedig eltérő jogalapon hozott ítéletet, a döntéshez szükséges tények nem állapíthatók meg.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A további eljárásra vonatkozóan meghagyja az elsőfokú bíróságnak, hogy eljárását a fent kifejtettek szem előtt tartásával folytassa. Elsődlegesen azt tisztázza, hogy a felperesek milyen jogi alapon érvényesítenek igényt az alperessel szemben. Szerezze be a hagyatéki iratokat, vizsgálja a felperesek – adott esetben érvényesített – kötelesrészi jogosultságát, legyen figyelemmel (esetleg a per tárgyalásának felfüggesztésével) a hagyaték körét érintő perre és tisztázza azt, hogy az alperesnek a kötelesrészre való felelőssége fennáll-e és mennyiben. Csak mindezek vizsgálatát követően lesz abban a helyzetben, hogy a perben a jogszabályoknak megfelelő érdemi döntést hozzon.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.546/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás