GÜ BH 2010/276
GÜ BH 2010/276
2010.10.01.
I. A megrendelő általános elállási jogának korlátozását jelenti, ha a vállalkozási szerződés az elállás jogát nyomós ok fennállásához kötötte. A megrendelő a vállalkozó kárát köteles megtéríteni, ha az elállás jogát megalapozó nyomós ok a saját érdekkörében merült fel (Ptk. 395. §).
II. Ha a vállalkozási szerződés építési ütemtervet és részteljesítési határidőket is tartalmaz, a késedelmi kötbérfizetési kötelezettség a részteljesítési határidők felróható elmulasztásához kapcsolódik, ha a felek az ütemterv betartását is kötbérrel akarják biztosítani, ebben kifejezetten írásban meg kell állapodniuk (Ptk. 246. §).
Az alperes a perben nem álló L. Bt. beruházóval kötött vállalkozási szerződésben egy diszkont áruház, valamint a hozzá tartozó létesítmények kivitelezését vállalta, majd 2005. június 7-én ugyanezen munkák elvégzésére kötött a felperessel mint alvállalkozóval szerződést. A kulcsrakész kivitelezés ellenértékét 197 millió forint + áfa átalánydíjban határozták meg. A szerződéskötés után a felperes az építési területet birtokba vette. A szerkezetépítés körébe tartozó munkák elvégzésére kitűzött első részteljesítési határidő 2005. augusztus 22-én lejárt. 2005. augusztus 24-én az alperes bejegyezte a felperes által vezetett építési naplóba, hogy a beruházóval egyetértésben ,,a beruházó érdekkörébe tartozó költségmegtakarítás miatt'' a munkaterületen a további munkafolyamatok végzését felfüggesztik, és arra utasította a felperest, hogy a naplóban felsorolt négy hátralékos munka kivételével további munkafolyamatokat ne végezzen. Az alperes 2005. szeptember 21-én a szerződés 16/1. pontjára alapítottan – arra hivatkozással, hogy a beruházó felmondta az alperessel kötött fővállalkozási szerződést – azonnali hatállyal felmondta a felperessel 2005. június 7-én kötött alvállalkozói szerződést.
A felperes végleges keresetében 27 111 665 Ft és ennek 2005. szeptember 21-től járó kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadása szerint a szerződés alapján az alperes részére ténylegesen 28 467 451 Ft értékű munkát végzett, melynek ellenértékét az alperes csak részben fizette meg. A szerződés körét meghaladó pótmunkák ellenértékeként az alperes további 5 427 295 Ft megfizetésére köteles, 4 352 603 Ft megfizetésére pedig azért köteles az alperes, mert a felperesnek ilyen összegű kára keletkezett amiatt, hogy a kivitelezés érdekében általa beszerzett anyagok egy részének felhasználására a felmondás miatt már nem kerülhetett sor.
Az alperes álláspontja szerint a felmondás jogszerű volt, a kártérítési követelés alaptalan. Elismerte, hogy hátralékos vállalkozói díj címén 11 041 843 Ft-tal tartozik a felperesnek továbbá, hogy a pótmunkák fejében 1 772 257 Ft összegű tartozása is fennáll. Beszámítási kifogásában azonban arra hivatkozott, hogy az elismert tartozást meghaladó összegű jogos kötbérigénye áll fenn a felperessel szemben a 33 napot meghaladó felperesi határidő-mulasztás miatt és ennek beszámítására tekintettel kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság 99. sorszámú ítéletében a keresetet elutasította. Az elsőfokú ítélet szerint a felperes saját szervezési mulasztásai és szakmai hiányosságai miatt, tehát neki felróható okból mulasztotta el a 2005. augusztus 22-ei részhatáridőt, így a felperes magatartása az alperes felmondását megalapozta. Az alapszerződéshez kapcsolódó arányosított és felperes által ténylegesen teljesített szolgáltatás ellenértéke fejében a 17 425 608 Ft erejéig a csak részben teljesítő alperesnek még 11 041 843 Ft összegű tartozása áll fenn. A felperes emellett műszakilag szükséges többletmunkákat is végzett az alperes pótmegrendelései alapján, melyek ellenértéke szintén megilleti a felperest az alperes által is elismert 1 772 257 Ft erejéig.
A kereset azonban azért alaptalan az elsőfokú bíróság szerint, mert – ahogy arra az alperes beszámítási kifogásában megalapozottan hivatkozott – a felperest terhelő kötbér összege a 15 napot meghaladó késedelem miatt a felperest megillető vállalkozási díj összegét meghaladja. A felperes ugyanis a legfeljebb négy napot igénylő tófeltöltéssel csak 2005. június végére készült el, az építési napló már 2005. augusztus 17-én 28 napos késedelmet rögzített, szeptember 3-a és 20-a között pedig a felperes annak ellenére nem végzett egyáltalán munkát, hogy az el nem készült munkafázisok befejezésére az alperes kifejezetten felhívta.
A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, az alperest 18 231 500 Ft és ennek 2005. szeptember 21-étől járó kamatai megfizetésére kötelezte, míg – a per főtárgyát tekintve – ezt meghaladóan az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A jogerős ítélet szerint míg a Ptk. 395. § (1) bekezdése értelmében a megrendelő bármikor indokolás nélkül jogosult egyoldalúan elállni a szerződéstől, illetve azt felbontani, a perbeli szerződés 16.1. pontja szerint a megrendelőt e jog csak nyomós ok fennállása esetén illette meg. Az alperes szempontjából nyomós oknak minősült, hogy a beruházó felmondta a vele kötött fővállalkozási szerződést és a felmondással általános elállási jogát gyakorolta. Ennek megfelelően a felek közötti elszámolás során a Ptk. 395. § (1) bekezdése az irányadó. Tévesen állította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes a felperes szerződésszegésére alapította felmondását (elállását), a szerződésszegésre alapított elállás a Ptk. 395. § (3) bekezdésében írt törvényi feltételei az adott esetben nem is álltak fenn. (A kivitelezést olyan műszaki-technikai problémák akadályozták, melyekre egyik fél sem volt felkészülve, és miután 2005. augusztus 24-étől a munkavégzést az alperes felfüggesztette, ki sem derülhetett, hogy a felperes a későbbiekben be tudta volna-e hozni lemaradását.)
A jogerős ítéletben kifejtettek szerint a megvalósult munkákra jutó vállalkozói díjrész a felperest kártalanítás címén illeti meg. A felperes igényt tarthat az elvégzett munkák ellenértékeként egyezően megjelölt 28 467 451 Ft és az alperes által már megfizetett összeg különbözetére, azaz 11 229 951 Ft-ra. Igényt tarthat a felperes a pótlólag megrendelt munkák, azaz a pótmunkák ellenértékére is. Az alperes a per során elismerte, hogy a felperes 5 226 593 Ft értékű pótmunkát végzett és ez a nyilatkozata tartozás-elismerésnek minősült. A későbbiekben ugyan 1 772 157 Ft-ot meghaladóan vitatta a pótmunkák elvégzését, a Ptk. 242. § (1) bekezdése által megkívánt bizonyítási kötelezettségét azonban teljesíteni nem tudta. A másodfokú bíróság a pótmunka címén előterjesztett felperesi igényt 5 226 593 Ft erejéig megalapozottnak, – ezt meghaladóan pedig alaptalannak – találta.
A Ptk. 395. § (1) bekezdése folytán kártalanítási kötelezettség körébe esik a felperes által célirányosan beszerzett anyagok meg nem térült ellenértéke, szállítási költsége is. E címen a felperes 3 515 042 Ft elszámolására jogosult, ugyanis a 2005. december 12-én kelt megállapodás-tervezetben az alperes ilyen összeg erejéig tartozás-elismerő nyilatkozatot tett, az ezt meghaladó kár felmerültét pedig a felperes bizonyítani nem tudta.
A jogerős ítélet szerint felek szerződése egyértelműen rendelkezett arról, hogy a felperesnek milyen részteljesítési határidők mellett kell a szerződést teljesítenie, a jogilag jelentős kötelezetti késedelem, illetve az emiatti kötbérfelelősség ehhez a késedelemhez kapcsolódik. Téves az alperesnek az az álláspontja, hogy ,,az építési ütemtervhez képest a műszaki értelemben vett csúszás önmagában kiváltja a kötbérfizetési kötelezettséget''. A felek szerződése az első ütemhez kapcsolt részteljesítési határidőt 2005. augusztus 22-ében határozta meg, a felperes objektív késedelme tehát ettől az időponttól kezdődhetett, és legfeljebb a szerződés megszűnéséig tarthatott. A perbeli esetben azonban a felperes mindössze két napig volt késedelemben, mert az alperes 2005. augusztus 24-én eltiltotta a felperest a további munkavégzéstől, tehát ettől az időtől számára megszűnt a folyamatos tevékenység lehetősége. A felperes ezért felróható késedelme miatt – napi 870 000 Ft-tal számolva – csak összesen 1 740 000 Ft megfizetésére köteles.
A felperest kártalanításként megillető összesen 19 971 586 Ft, továbbá az alperest kötbér címén megillető 1 740 000 Ft különbözete 18 231 500 Ft, ezért a másodfokú bíróság ennek megfelelően döntött az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásáról.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetét teljes körűen elutasító új határozat meghozatalát kérte. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta.
A másodfokú bíróság a Ptk. 200. § (1) bekezdésébe, 319. § (2) bekezdésébe, 321. § (1) bekezdésébe és 395. § (1) bekezdésébe ütközően jutott arra a következtetésre, hogy az alperes 2005. szeptember 21-ei írásbeli nyilatkozata a Ptk. 395. § (1) bekezdésében szabályozott általános megrendelői elállásnak minősül. A peres felek közötti szerződés 16.1. pontja – melyen a 2005. szeptember 21-ei nyilatkozat alapult – elállásról egyetlen szót sem ejt, kizárólag a felmondás jogát szabályozza éspedig akként, hogy erre csak nyomós ok fennállása esetén kerülhet sor. Míg az elállás a szerződést felbontja, a felmondás a jövőre nézve szünteti meg a szerződést. A jogerős ítélet folyamatosan felcseréli a felmondás és az elállás fogalmakat, figyelmen kívül hagyja, hogy a Ptk. 395. §-a a felmondással kapcsolatban semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, kizárólag a megrendelő elállási jogát szabályozza. Mindezekre tekintettel a felülvizsgálati bíróságnak meg kell állapítania, hogy az alperes nyomós okra alapított felmondási jogát érvényesítette a szerződés 16.1. pontja alapján, és mivel a felmondás jogszerű volt a felperes sem kártérítésre, sem kártalanításra nem tarthat igényt.
A jogerős ítélet a Ptk. 242. § (1) bekezdését, valamint 403. § (4) bekezdését megsértve állapította meg, hogy a felperes 5 226 593 Ft összegű pótmunkadíjra tarthat igényt. A kirendelt szakértők ezzel kapcsolatos álláspontjukat az 56. sorszám alatti alapszakvéleményükben, majd a 2008. április 28-ai keltezésű kiegészítő szakvélemé-nyükben rögzítették, végleges álláspontjukat pedig a 2008. június 13-án megtartott tárgyaláson (98. sorszámú jegyzőkönyv 5. oldala) fejtették ki. Az így módosított szakvélemény szerint az alapszakvélemény 6-9. oldalán található, B/1/a–m. pontokban megjelölt munkanemek közül csak az f) pontban írt ,,próbaréteg-rendek készítése'' és az i) pontban írt ,,talpgerenda magasítása alaptesteknél'' munkanemek minősültek pótmunkának, melyre tekintettel a felperes mindössze 1 772 257 Ft pótmunkadíj megfizetését igényelheti. A másodfokú bíróság tehát a szakértői nyilatkozatok iratellenes értelmezése mellett állapította meg, hogy az alperes nem tett eleget a Ptk. 242. § (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének. Megsértette a Ptk. 403. § (4) bekezdésének a többletmunka és pótmunka elhatárolását rögzítő rendelkezéseit is.
A felperes nem szerződésszegés címén, hanem kártérítés címén követelte a célirányosan beszerzett anyagok ellenértékét. Miután azonban az alperes 2005. szeptember 21-ei nyilatkozata a szerződés 16.1. pontjában szabályozott nyomós okra alapított jogszerű felmondás volt, a felperes pedig keresetének jogcímét már nem módosíthatja, nem igényelheti 3 515 042 Ft megtérítését sem.
Jogszabálysértően döntött a másodfokú bíróság a beszámítási kifogás tárgyában. Az alvállalkozói szerződés 7.1. pontja szerint a 3. pontban meghatározott valamennyi határidő be nem tartása késedelmes teljesítésnek minősül. A szerződés 3.2. pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az alvállalkozó akkor is késedelmesen teljesít, ha az építési ütemtervben meghatározott határidőket elmulasztja. Iratellenesen állapította meg tehát a másodfokú bíróság, hogy csak a 3.3. pontban megjelölt részhatáridők elmulasztása minősül késedelemnek. A szerződés 3.2. pontjában rögzített rendelkezés figyelmen kívül hagyását a jogerős ítélet nem indokolta meg és ezzel megsértette a másodfokú bíróság a Pp. 221. §-ában írtakat is. A beszámítási kifogás elbírálása nem felel meg a Ptk. 246. § (1) bekezdésében, 200. § (1) bekezdésében és 296. § (1) bekezdésében írtaknak. A 2008. április 28-ai keltezésű kiegészítő szakvélemény 19. oldalának 24., 26., illetve 39. pontja az érvényesíthető kötbér maximális mértékét messze meghaladó felperesi késedelmeket állapított meg, tehát a felperes követeléseit egyértelműen kioltja a tőle követelhető kötbér.
A felperes nem csak 2005. augusztus 22-e és augusztus 24-e között volt felróható késedelemben. A 2005. augusztus 24-ei építési naplóbejegyzés bizonyítja, hogy az alperes ekkor kifejezetten utasította a felperest a ,,lemaradások'' pótlására, konkrétan megjelölte, hogy mely el nem végzett munkálatok pótlására van szükség. A felperes a munkavégzést 2005. szeptember 3-án tejesen megszüntette, holott a naplóbejegyzésben megjelölt munkák közül a 3. és 4. sorszám alattit még nem végezte el. A felperes késedelme tehát 2005. augusztus 22-e és szeptember 21-e között folyamatosan fennállt.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos. Helytállóan mutatott rá az alperes felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan tényállás alapján döntött a pótmunkák díjáról, és a késedelmi kötbér beszámításáról szóló döntés is megalapozatlan tényálláson alapult.
Ugyanakkor alaptalanul hivatkozott a felülvizsgálati kérelem a Ptk. 200. §-ának, 395. §-ának megsértésére, alaptalanul vitatta az alperes kártérítési felelősségét, valamint a kötbérkövetelés alapjául szolgáló késedelem kezdő időpontját.
Valamely szerződés megszűnése – a Ptk. 320. § (1) bekezdése és 321. §-ának (1) bekezdése szerint – egyoldalú címzett jognyilatkozat alapján, éspedig felmondás, illetve elállás folytán is bekövetkezhet. Felmondásra általában a határozatlan időre kötött tartós szerződések esetében került sor. Ha e szerződések esetében a hosszabb időn át nyújtandó szolgáltatás teljesítése már megkezdődött, akkor a szerződést nem lehet keletkezésére visszaható hatállyal megszüntetni. Ezért rendelkezik úgy a Ptk. különös része, hogy tartós szerződések egyoldalú jognyilatkozattal való megszüntetésének módja a felmondás. Felmondás esetén a szerződés a jövőre nézve szűnik meg, ami azt jelenti, hogy a már teljesített szolgáltatásokért ellenszolgáltatás jár, a szolgáltatással nem fedezett pénzbeli ellenszolgáltatás pedig visszakövetelhető [Ptk. 319. § (2) bek.]. Az elállás ugyancsak szerződést megszüntető hatályú egyoldalú címzett jognyilatkozat, melyet a Ptk. különös része egyszeri szolgáltatások esetében biztosít a szerződő fél számára. Az egyszeri szolgáltatás egyetlen meghatározott aktusból áll, ezért ilyen esetben fizikailag nem lehetetlen a szerződéskötés előtti állapot helyreállítása. Az elállás a szerződést nem a jövőre nézve, hanem visszaható hatállyal szünteti meg, ezért elállás esetén a szerződéskötés előtti állapot helyreállításának van helye [Ptk. 319. § (3) bek.]. Vállalkozási szerződés esetében is a vállalkozó általában egyszeri eredmény szolgáltatására vállal kötelezettséget, és a szolgáltatás egyszeri jellegére figyelemmel a Ptk. 395. § (1) bekezdése a megrendelő számára az általános elállás jogát biztosítja és nem a felmondásét. E jogszabályhely alapján a megrendelő bármikor, tehát szerződésszegés hiányában is elállhat a szerződéstől, elállását indokolnia nem kell, elállási jogának gyakorlását semmilyen feltételhez nem köti a jogszabály. A Ptk. 395. § (1) bekezdése szerinti elállás objektív jogkövetkezményeként azonban az elálló megrendelő köteles a vállalkozó kárát megtéríteni, és e kötelezettség alól kimentésnek nincs helye. A vállalkozási szerződésnek is lehetnek olyan típusai, amelyek a felek között tartós jogviszonyt keletkeztetnek (pl. az időszakonként vagy rendszeresen végzett karbantartási munkák). A perbeli esetben azonban önmagában az a körülmény, hogy a felek hosszabb ideig voltak kötelemben, nem tette a jogviszonyukat tartóssá, tehát olyan szerződéssé, amelyben a szolgáltatást folyamatosan kell teljesíteni. Egy meghatározott szolgáltatásra – építési munka elvégzésére – irányuló vállalkozási szerződés esetén a Ptk. 395. § (1) bekezdésének a jogkövetkezményei nem kerülhetők meg oly módon, hogy a felek elállás helyett a felmondás jogát kötik ki.
Egyetért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bírósággal abban, hogy az alperes 2005. szeptember 21-én általános elállási jogát gyakorolta a Ptk. 395. § (1) bekezdése és a perbeli szerződés 16/1. pontja alapján, és a szerződés szerint sem volt az elállási jog gyakorlásának feltétele a szerződésszegés. Azzal is egyetért a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felek szerződése az általános, – indokolás nélküli elállási jogot engedő – diszpozitív törvényi rendelkezéstől eltérve korlátozta az alperest megillető elállási jogot, a korlátozás pedig azt jelentette, hogy az alperes nem élhetett az indokolás nélküli elállás jogával, meg kellett jelölnie azt a nyomós okot, melyre tekintettel megtette a szerződést megszüntető egyoldalú nyilatkozatát. Ugyanakkor a perbeli alvállalkozói szerződés nem tért el a Ptk. 395. § (1) bekezdésének második fordulatában írtaktól, azaz nem zárta ki elállás esetére az alperesnek a károk megtérítésére vonatkozó kötelezettségét. Ezért az alperest attól függetlenül terhelte a károk megtérítésének kötelezettsége, hogy a szerződést megszüntető jognyilatkozata jogellenes vagy jogszerű volt-e. Helytállóan állapította meg tehát a jogerős ítélet, hogy az alperesnek a jogszerű magatartással okozott kár miatt is helyt kell állnia, azaz kártalanítás címén köteles megtéríteni a felperes kárát. Téves a felülvizsgálati kérelemnek az az álláspontja, hogy mivel jogszerű volt a szerződést megszüntető egyoldalú alperesi jognyilatkozat, a felperes sem kártérítésre, sem kártalanításra nem tarthat igényt. Ezzel az állítással az alperes egyébként önmagának is ellentmondott, mert az általa 2005. december 12-én aláírt okiratban elismerte, hogy a 2005. szeptember 21-ei jognyilatkozata folytán a felperesnek 3 515 042 Ft összegű kára keletkezett, és vállalta annak megtérítését.
A peres felek szerződése oszthatónak minősítette a felperes szolgáltatását, meghatározta, hogy mely munkáknak mi a teljesítési határideje, átadási-átvételi időpontja és a szerződés 7.1., 7.2. pontja rendelkezett a határidő mulasztás miatti kötbér megfizetéséről. Tévesen állítja a felülvizsgálati kérelem, hogy az építési ütemtervben meghatározott határidő vétkes elmulasztása is kiváltja a felperes kötbérfelelősségét. A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban a másodfokú bíróság álláspontjával ért egyet. A munka megszervezése mindenkor a vállalkozó joga, a munka szervezésével kapcsolatban a megrendelő a vállalkozót nem is utasíthatja. Mivel a Ptk. 392. § (1) bekezdése szerint ettől a felek eltérhetnek, az építési ütemtervben a vállalkozó kijelölheti, hogy az egyes munkafolyamatokat – adott esetben egymással párhuzamosan – milyen ütemezéssel, mely időpontig célszerű elvégezni, de a kötbérfelelősség szempontjából jogilag releváns részteljesítési késedelem csak a szerződésben rögzített részteljesítési határidők elmulasztása esetén állhat fenn.
A perbeli alvállalkozási szerződés 3.1. pontja kimondja, hogy a felperes a beruházással kapcsolatos munkákat és munkarészeket a 3.3. pontban meghatározott határidők szerint teljesíti, a 3.3. pont a 2005. augusztus 22-ei, 2005. október 3-ai és október 24-ei részteljesítési határidőket határozza meg azzal, hogy késedelmes teljesítésnek e határidők túllépése minősül. Tény ugyan, hogy a 3.2. pont szerint az építési ütemtervben meghatározott határidők elmulasztása is késedelmes tejesítésnek minősül, a 7.1. pont pedig úgy rendelkezik, hogy a felperesnek a 3. pontban meghatározott határidők elmulasztása esetén kell kötbért fizetni, de ezen utóbbi rendelkezések figyelembevétele mellett sem fogadható el, hogy a felperes kötbérfelelősségét az építési ütemtervben írt határidők túllépése megalapozná. A Ptk. 207. § (1) bekezdése értelmében a szerződési nyilatkozatot vita esetén úgy kell értelmezni, ahogyan azt a másik félnek a nyilatkozó feltehető akaratára és az eset összes körülményeire tekintettel a szavak általánosan elfogadott jelentése szerint értenie kellett. A perbeli esetben e jogszabályhely alkalmazása során kiemelt jelentőséget kellett tulajdonítani az egyes szerződéses rendelkezések összevetésének, és az ily módon elvégzett értelmezés a másodfokú bíróság álláspontjának helyességét támasztotta alá. A szerződés 7.2. pontja, mely kimondja, hogy ,,amennyiben az alvállalkozó jelen szerződés 3. pontjában meghatározott befejezési határidőt teljesíti és a részteljesítések késedelme miatt kötbér került levonásra, úgy a végszámla fizetésével egyidejűleg az időközben levont kötbért fővállalkozó visszafizeti'' ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a kötbérfizetés szempontjából az építési ütemtervben írt ütemezési határidőknek nincs jelentősége. Ezt erősíti meg a szerződés 3.7. pontja, mely kimondja, hogy amennyiben a 3.3. pont és 3.5. pontokban leírt határidő (utóbbi a beruházás hiánytalan műszaki átadásának és a használatbavételi engedély beszerzésének határideje) ,,vis maior, sztrájk, vagy kizárólag fővállalkozónak, illetve megbízottjainak felróható okok miatt nem tartható, abban az esetben a befejezési határidő meghosszabbodik az alvállalkozó által bizonyítottan az említett okokra visszavezethető idővel''.
Helytállóan hivatkozott viszont a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a másodfokú bíróság részben iratellenes, részben megalapozatlan tényállás alapján marasztalta az elvégzett pótmunkák fejében 5 226 593 Ft-ban az alperest. Az alperes 5. sorszám alatti érdemi ellenkérelmében összesen hatféle pótmunka elvégzését ismerte el 3 855 242 Ft + 25% áfa, azaz bruttó 4 819 052 Ft összegben. Az 56. sorszám alatti szakértői vélemény B/1/1/a)–m) pontokban jelölte meg az elvégzett pótmunkákat, melyek bruttó összegét 10 447 856 Ft-ban határozta meg. E szakértői vélemény B/1/a)–f) pontjai tartalmazták az 5. sorszámú ellenkérelemben írt – az ott írtakkal azonos összegű – pótmunkákat, de ezen túlmenően további több pótmunka esetében is hivatkozott az alperes elismerésére. A 94. sorszám alatti kiegészítő szakvélemény 19–20. oldala szolgáltat adatokat nemcsak a pótmunkák, de a többletmunkák időszükségletéről is az 56. sorszám alatti szakvélemény B/1. pontjában írt felsorolás sorrendjében azzal az eltéréssel, hogy a kiegészítő szakvéleményből hiányzik az 56. sorszámú szakvéleményben ,,g'' pont alatt megjelölt ,,próbafelület készítése'' tétel, és emiatt az alapszakvéleményben h)–m) pontokban megjelölt tételek a kiegészítő szakvéleményben g)–l) pontok alatt szerepelnek. A 2008. június 13-ai tárgyaláson (98. sorszámú jkv.) kísérelte meg a bíróság a szakértő jelenlétében a kiegészítő szakvéleményben felsorolt pótmunkák és többletmunkák elhatárolását. A jegyzőkönyv tartalmazta, hogy eljáró bíró ennek eredményét a kiegészítő szakvéleményen T. és P. betűkkel jelzi. Tény, hogy a 94. sorszám alatti kiegészítő szakvélemény b), c), d), e), f) és h) pontjai mellett, azaz hat esetben ,,P'' jelzés került elhelyezésre, míg az a), g), i), j), k) és l) sorszám alatt jelzett munkák felsorolása mellé ,,T'' betű került. A 98. sorszámú tárgyalási jegyzőkönyvben rögzítettekkel azonban ezek a megjelölések nem álltak összhangban. A jegyzőkönyv nem tartalmazta, hogy a szakértő túlmunkának minősítette volna az áteresz kialakítását, hogy pótmunkának minősítette volna a b), c), d), e) pontokban megjelölt munkákat, nem lehet megállapítani, hogy a tárgyaláson mit értett a szakértő a g) pontban írt munkák alatt – a terület kaszálását, vagy a próbafelület készítését –, és a további munkák egyértelmű beazonosítása sem végezhető el. A szakértő a jegyzőkönyv szerint egyáltalán nem nyilatkozik az alapszakvéleményben i) pont alatt jelölt ,,talpgerenda magasítás alaptesteknél'' tételre, de mivel e munka fejében az alperes a felperes által is elismerten 188 108 Ft-ot már megfizetett, e tételnek nem volt jelentősége a pótmunka címén járó összegek meghatározása szempontjából. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kiegészítő szakvéleményből kimaradt, 362 500 Ft összegű ,,próbafelület készítése'' – az alapszakvéleményben ,,g'' pont alatt jelzett tétel – pótmunkakénti minősítésének önmagában nem képezheti akadályát az, hogy a felperes állítólagosan – ahogy azt az alperes 5. sorszámú ellenkérelmében állította – nem a megrendelés szerint, hanem hibásan teljesített, zúzott követ szállított tört beton helyett. Tény, hogy a iratoknál található okiratok szerint az alperes többször elismert 5 millió forintot jóval meghaladó összegben elvégzett pótmunkákat, de e tartozás-elismeréssel szemben az alperes bizonyíthatta a perben, hogy e címen nem áll fenn ilyen összegű tartozása, és e bizonyítás egyik eszköze lehetett a beszerzett, majd kiegészített és a tárgyaláson korrigált szakértői vélemény is. Az 56. és 94. sorszám alatti – betűjelekkel ellátott – szakvélemények, valamint a szakértő 98. sorszámú jegyzőkönyvben tett nyilatkozatai alapján nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a szakértő az alperes korábbi elismerésével szemben mely munkákat minősített pótmunkának, ennek megállapításához szükség van a szakértő ismételt meghallgatására, korábbi nyilatkozatának pontosítására, kiegészítésére.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy a felperes késedelmét iratellenesen állapította meg kettő napi időtartamban a másodfokú bíróság. Tény, hogy a 2005. augusztus 24-ei építési naplóbejegyzés szerint az alperes nem mindenfajta munka végzését függesztette fel, felsorolta ugyanis azt a négy elmaradt munkát, melynek elvégzésére igényt tartott. A másodfokú ítéleti tényállás is ezt tartalmazta, ennek ellenére a másodfokú bíróság a jogi indokolásban már azzal érvelt, hogy a felperes az alperest a további munkavégzéstől eltiltotta. Az alperes állítása szerint a felperes azonban 2005. szeptember 3-án annak ellenére minden munkavégzést beszüntetett, hogy a naplóbejegyzésben megjelölt négy munka közül kettőt még nem végzett el. Mindezekre tekintettel azt kell megállapítani, hogy a másodfokú bíróság a beszámítási kifogás tárgyában hiányos és iratellenes tényállás alapján, megalapozatlan döntést hozott. Az elsőfokú bíróság a beszámítási kifogást azért találta alaposnak, mert az volt a jogi álláspontja, hogy az építési ütemtervben megállapított határidők elmulasztása is kötbérköteles. A másodfokú bíróság ezt a jogi álláspontot nem fogadta el a részteljesítési határidők elmulasztásával kapcsolatos tényállás azonban nem felel meg az iratoknak, ezért a jogi döntés sem helytálló. A pontos tényállás megállapításához szükség van a felek részletes meghallgatására, szükség esetén egyéb további bizonyítás elrendelésére. Ezt követően lehet állást foglalni abban, hogy 2005. augusztus 22-étől a szerződés megszűnéséig a felperes terhére hány napos késedelem vehető figyelembe, továbbá, hogy e késedelem felróható volt-e a felperesnek, vagy pedig a felperes úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható volt.
Miután a megalapozott döntéshez szükséges tényeket jelenleg megállapítani nem lehet, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdésének második fordulata alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Pfv. IX. 20.828/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás