BÜ BH 2010/289
BÜ BH 2010/289
2010.11.01.
I. Az emberölés bűntettét eshetőleges szándékkal követi el, aki egy 11 cm pengehosszúságú, élezett rugóskéssel, célzottan háromszor szúrja meg közepes-nagyerővel a sértett felsőtestét, életfontosságú szerveket magában foglaló testrészen.
II. Az a körülmény, mely szerint a halálos eredmény bekövetkezésében orvosi tévedés is közrehatott, a terhelt emberölés miatti felelősségén nem változtat, mert a halálhoz vezető okfolyamatot az ő magatartása indította el [Btk. 13. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2009. év április hó 6. napján kihirdetett ítéletével a terheltet a Btk. 166. § (1) bekezdésében meghatározott emberölés bűntette miatt 8 évi börtönbüntetésre és 8 évi közügyektől eltiltásra ítélte, és a kényszergyógyítását is elrendelte. Rendelkezett az ügyben felmerült járulékos kérdésekről is.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása, a terhelt és védője téves jogi minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.
A bejelentett fellebbezéseket elbírálva az ítélőtábla a 2009. szeptember 21. napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozott ítéletével lényegében csak a bűnjelekre vonatkozó részében változtatta meg az elsőfokú határozatot, érdemben azt nem érintette.
A tényállást a felvett bizonyítás alapján kis mértékben helyesbítette, kiegészítette.
Az így pontosított tényállás a következőket tartalmazza:
A terhelt nős, egy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodott. Autószerelő a szakképzettsége, de letartóztatása előtt mezőgazdasági munkát végzett, napi 2500-3000 Ft jövedelemmel, és rendszeresen még áruszállítást is vállalt.
Büntetlen előéletű.
1990-ben körfűrésszel bal kezének III. ujját idegsérülést okozó módon elvágta, emiatt 40%-os munkaképesség-csökkenést állapítottak meg nála.
Korábban lezajlott agyvelőgyulladást követően kialakult súlyos személyiségzavar megbetegedésben szenved, amely kóros elmeállapot a beszámítási képességét enyhe fokban korlátozta.
Rendszeresen és nagymértékben fogyasztott szeszesitalt; idült alkoholistának minősül, kényszergyógyítása az igazságügyi elmeorvos-szakértők szerint javasolt.
A terhelt 2007. november 26-án reggeltől kisebb megszakításokkal egész nap a sörözőben tartózkodott, ahol sört és konyakot fogyasztott. Az esti órákra súlyos fokú alkoholos állapotba került. 21 óra körüli időben a sörözőben a 72 éves sértett és a vele lévő unokaöccse pénzügyi kérdéseken vitatkoztak, amibe a terhelt beleszólt, emiatt közte és a sértett között vita, szóváltás alakult ki. Ezt már befejezték, amikor 22 óra körül a sértett a pult végéhez ment és italt rendelt.
A terhelt és a sértett is a pult mellett álltak, amikor a még indulatos, ittas terhelt hátulról a sértetthez lépett. Eközben elővette a 25 cm összhosszúságú, 11 cm pengehosszúságú, egyik felén élezett, kifejezett hegyben végződő rugós kését, amellyel három erőteljes mozdulattal határozott szúrást intézett a sértett felső teste irányába. A leadott szúrások egyike elérte a sértett hastájékának bal oldalát, s a bordaív alatt 3 centiméterre behatolt a hasüregbe.
A terhelttel szemben álló sértett nem védekezett; ellenben K. S. az asztaltól felállva odaugrott és kabátjánál fogva megpróbálta hátra rántani a terheltet; Cs. J. pedig a nyakánál fogta meg a ruházatát és így próbálta hátrarántani. Ettől a terhelt a sértettől távolabbra került, majd megfordult és eltávozott a sörözőből. A kb. 2 kilométerre lévő lakására ment, ahol mobiltelefonon felhívta egy szolgálaton kívüli rendőr rokonát, B. L.-t, akivel közölte: a sörözőben megszúrt egy férfit. B. L. értesítette a rendőrséget, ahová akkor már a sörözőből is bejelentés érkezett.
A terhelt által leadott közepes-nagy erejű, lentről felfelé, balról jobbra és elölről hátra irányuló, a bal bordaív alatt kezdődő szúrás 2 rendbeli szúrcsatornát hozott létre, amelyek között a kés nem hagyta el a testet. Az egyik erőbehatás következtében egy viszonylag rövidebb szúrcsatorna alakult ki, amelyik áthatolt a haránt vastagbélen, a máj bal lebenyének felszínén és a rekeszen egy felületes sebzést okozva végződött. A másik szúrcsatorna ugyanezen bemeneti nyílásból kiindulva áthatoló bal májlebeny és rekeszizom sérülést hozott létre és a szívizom állományában végződött. Nem volt megállapítható, hogy a két erőbehatást tükröző szúrcsatorna úgy jött-e létre, hogy a terhelt az általa használt kést csak részlegesen húzta ki, és újra szúrt, vagy az első szúrás után a sértett véletlenül elmozdult, esetleg a terhelt ruházatát megragadó személyek rántása miatt jött létre.
A sértettet még aznap este kórházba szállították, megműtötték. Ennek során a hasüregben lévő vért eltávolították, ellátták a máj és mellkasi sérüléseit is. Nem észlelték viszont a haránt vastagbélen a bélfal összes rétegét érintő sérülést, majd az ennek következményeként kialakult hashártyagyulladást.
A sértett a műtét után intenzív osztályra került, ahol állapotát stabilizálták, de 2007. november 28-án keringése összeomlott, újra kellett éleszteni, gépen lélegeztették, november 30-án ismét újraélesztésére került sor, végül 2007. december 3-án keringési elégtelenség miatt elhalálozott.
A bekövetkezett máj, szív és vastagbél sérülése és az ezek következtében létrejött jelentős hasűri vérzés, majd hashártyagyulladás együttesen okozták a halálát, amely a vádlott által okozott szúrt sérüléssel közvetett ok-okozati összefüggésben áll.
Diagnosztikus tévedés hiányában a túlélési esélye igen nagy valószínűséggel véleményezhető. Közvetlen életveszély mindenképpen fennállt, esetleges gyógyulása esetén is sérülései maradandó fogyatékosságot eredményeztek volna.
A jogerős ügydöntő határozatok ellen, azok hatályon kívül helyezése és új eljárás elrendelése érdekében a terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Indokainak lényege szerint az eljárt bíróságok tévesen minősítették a cselekményét halált okozó testi sértés bűntette helyett emberölés bűntettének.
Ezt az álláspontját ugyanis az igazságügyi orvosszakértő vélemény, és a másodfokú eljárásban is már megjelölt, a jelen üggyel teljesen analóg eseti döntés (BH 1997/511.) is alátámasztotta. Ennek ellenére a másodfokú bíróság a jogi minősítést érdemben nem indokolta, holott maga is megállapította: „a szúrás leadásakor bennem kétséget kizáróan nem merült fel a sértett megölésének – halálának képzete”.
Mindemellett a terhelt a „nyomozati szakban elkövetett számos eljárási szabálysértést” és a tényállás téves voltát is sérelmezte.
A Legfőbb Ügyészség részletesen indokolt írásbeli nyilatkozatában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, a minősítést támadó részében pedig alaptalannak tartotta.
Hangsúlyozta, hogy a terhelt által elindított és a halálhoz vezető oksági folyamatba esetlegesen bekapcsolódó, a sértett vagy segítője által tanúsított védekező jellegű magatartás, valamint az ellátó orvosok diagnosztikai tévedése az oksági összefüggést nem szakították meg. (BH 2006/310.; BH 1985/6.; BH 1985/134.)
Erre figyelemmel az emberölés bűntettében történt bűnösség megállapítás, és a vonatkozó jogi indokolás is helyes, ezért a megtámadott határozatok hatályban tartása indokolt.
Az ügyészi indítványra tett észrevételében a terhelt a tényállás felderítetlen voltára; a tanúk vallomásaiban, szakértői véleményekben fellelhető ellentmondásokra, és arra hivatkozott, hogy a sértett vitathatatlanul „orvosi gondatlanság következtében halálozott el”. Továbbá nem nyugodott bele cselekményének a következményébe sem, hiszen hazaérve azt kellő helyen jelentette, és segítséget kért.
A Be. 425. §-a szerint megtartott nyilvános ülésen a védő – a tényállás azon részére alapozva, hogy szakszerű orvosi ellátás esetén a sértett élete megmenthető lett volna – halált okozó testi sértés, illetve életveszélyt okozó testi sértés megállapítását, és az enyhébb minősítésre figyelemmel a kiszabott büntetés mérséklését indítványozta.
A legfőbb ügyész képviselője a védő jogi okfejtését nem osztotta. Kiemelte, hogy a tárgyi tényezők vizsgálatának eredményeként a sértett életben maradása esetén is a terhelt terhére emberölés bűntettének kísérletét kellett volna megállapítani.
Egyebekben az írásban kifejtett álláspontját fenntartotta; azzal azonos tartalommal szólalt fel.
A terhelt az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában – utalva arra is, hogy pl. a három szúrást senki nem látta – főként a tényállás helyességét vitatta, és elsődlegesen változatlanul az ítéletek hatályon kívül helyezését, másodsorban büntetésének enyhítését kérte.
A felülvizsgálati indítvány az alábbiak miatt részben a törvényben kizárt, részben alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak. Felülvizsgálatnak csak a törvényben, a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében meghatározott okokból, és kizárólag a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényállás alapján van helye.
A Be. 423. §-ának (1) bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozat által megállapított tényállás az irányadó; a tényállás – és értelemszerűen az annak alapját képező bizonyítékok bírói mérlegelése – felülvizsgálati indítványban nem támadható.
Ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Bíróság még az érdemi felülvizsgálat során is a jogerős ítéletben rögzített tényekhez kötve van, s azt, hogy történt-e az ügyben büntető anyagi jogsértés, kizárólag azok alapul vételével vizsgálhatja.
Az idézett eljárási szabályokból következően azokat a felülvizsgálati indítványokat, illetve az indítványok azon részeit, amelyek nem felülvizsgálati okra hivatkoznak, vagy a tényállást támadják, érdemi vizsgálat nélkül – mint a törvényben kizártat – el kell utasítania.
A terhelt indokait elemezve rögzíthető, hogy olyan büntetőeljárási szabálysértésre [Be. 416. § (1) bekezdés c) pontja] – amely felülvizsgálati okot jelent – nem hivatkozott. A nyomozás során megvalósult esetleges eljárási szabálysértések pedig felülvizsgálati okot nem képeznek.
Másfelől indítványában több vonatkozásban a tényállás megalapozottságát, valamint a bizonyítékok mérlegelését vitatta.
Ebben a körben tehát az indítványa a törvénynél fogva kizárt volt; vonatkozó érveivel a Legfelsőbb Bíróság nem foglalkozott.
Megjegyzi, hogy olyan feltétlen eljárási szabálysértést, amelyet hivatalból kellett vizsgálnia [Be. 423. § (5) bekezdése] és amely az ítéletek hatályon kívül helyezésére vezethetett volna – a Legfelsőbb Bíróság nem észlelt.
Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálat érdemben a cselekmény jogi minősítésére vonatkozott, minthogy a terhelt azt – ölési szándékának a hiányát állítva – az irányadó tényállás alapján is törvénysértőnek tartotta.
A Be. 416. § (1) bekezdésének b) pontja értelmében pedig felülvizsgálati ok, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki.
Ami a minősítés kérdését illeti, a terhelt állításával ellentétben mindenek előtt azt szükséges rögzíteni, hogy az eljárt bíróságok részletes jogi indokát adták annak, hogy a cselekményt miért minősítették emberölés bűntetté-nek.
Ennek során az elsőfokú bíróság még azt is kifejtette, miért nem állapítható meg a terhelt javára az erős felindulásban elkövetett emberölés bűntette.
Az ítélőtábla – megemlítve a felülvizsgálati kérelemben is megjelölt, s „teljesen analógnak” korántsem tekinthető eseti döntést, – szintén részletesen megindokolta, milyen tényezőkből vont következtetést a terhelt eshetőleges ölési szándékára. Egyértelműen téves az indítványozó azon hivatkozása is, miszerint a másodfokú bíróság azt állapította volna meg, hogy benne – már mint a terheltben – nem merült fel a sértett halálának a lehetősége. A másodfokú határozat ugyanis azt tartalmazza, hogy „a szúrások leadásakor a vádlott tudatában felmerült a sértett halálának képzete”.
A cselekmény jogi minősítése a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint is törvényes.
Az emberölés, illetőleg kísérlete esetén az elkövető tudata átfogja a sértett halála bekövetkezésének a lehetőségét, és ezt kívánja (egyenes szándék) vagy ebbe belenyugszik (eshetőleges szándék). Ezzel szemben az életveszélyt okozó testi sértés, valamint a halált okozó testi sértés esetén az elkövető szándéka „csupán” testi sértés előidézésére irányul.
A két cselekmény elhatárolásához a bírói gyakorlat számára a Legfelsőbb Bíróság 15. számú irányelve ad részletes útmutatást.
Az irányelv lényege szerint – melyet az ítéletek tartalmából megítélhetően az eljárt bíróságok is figyelembe vettek – az elkövetéskori tudattartalomra főként a külvilágban megnyilvánult és így megismerhető tényekből lehet és kell visszakövetkeztetni.
A megállapított tényállás szerint a cselekmény elkövetésekor a terhelt egész napos italozásának következményeként súlyos fokban ittas volt. Miután leittasodása önhibájából eredt, javára a – Btk. 25. §-a értelmében – a beszámítási képességét kizáró, vagy azt korlátozó tudatzavart állapota nem volt figyelembe vehető. Ezért az eljárt bíróságoknak a bűncselekmény elkövetési körülményei, annak az ún. tárgyi tényezői alapján azt kellett vizsgálniuk, miként minősülne a cselekmény józan állapotban lévő, teljes beszámítási képességgel rendelkező elkövető esetében. (III. számú BED.)
Az irányadó tények szerint az ittas terhelt az este folyamán vitába keveredett a sértettel, amit ugyan már befejeztek, amikor a még mindig dühös terhelt, pillanatnyi indulatában a sértett elé lépett. Élet kioltására feltétlenül alkalmas, 11 cm pengehosszúságú, élezett, kifejezetten hegyben végződő rugóskéssel háromszor szúrt a sértett életfontosságú szerveket tartalmazó testrészére, a felső testére. A szúrások közül egy közepes-nagy erővel leadott szúrás a bal bordaív alatt behatolt a sértett testébe, és több életfontosságú szervet is megsértve közvetlen életveszélyt idézett elő.
A cselekménynek ez a külső megjelenési formája – a használt eszköz, a többszörösen is célba vett, életfontosságú szerveket tartalmazó testrész, a szúrás közepes-nagy ereje, és a bekövetkezett sérülések jellege – egyetlen következtetés levonására ad alapot. Nevezetesen: a terhelt feltétlenül felismerte hogy magatartásával a sértett életét is kiolthatja, s ha ezt kifejezetten nem is kívánta, a halálos eredmény lehetőségbe is belenyugodva cselekedett.
Miután az elkövetéskor fennálló rögtönös szándéka nem testi sértés okozására, hanem ölésre irányult, a sértett életben maradása esetén is a terhére emberölés bűntettének kísérletét kellett volna megállapítani.
Nem tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor a terhelt cselekményét eshetőleges szándékkal véghezvitt emberölés bűntetteként értékelték. Kétségtelen tény, hogy a halálos eredmény bekövetkezésében orvosi tévedés is közrehatott. Ez a körülmény azonban nem változtat azon, hogy a terhelt befejezett emberölésért tartozik büntetőjogi felelősséggel, miután az ő magatartása indította el azt az okfolyamatot, ami a sértett halálához vezetett.
A bírói gyakorlat hosszú ideje egységes abban, hogy az ölési cselekmény és a bekövetkezett halálos eredmény közötti okozati összefüggés nem szakad meg, ha orvosi tévedésnek – mint közreható oknak – is szerepe volt a sértett halála bekövetkezésében.
Egyébiránt a diagnosztikai tévedést a másodfokú bíróság a büntetéskiszabás körében – jelentős nyomatékkal – a terhelt javára figyelembe vette.
Mindezekre figyelemmel a felülvizsgálati indítvány a jogi minősítést támadó részében alaptalannak bizonyult.
A Legfelsőbb Bíróság ezért a terhelt felülvizsgálati kérelmének nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 1180/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás