BÜ BH 2010/290
BÜ BH 2010/290
2010.11.01.
Az adócsalás tettese és társtettese csak olyan személy lehet, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tény (adat) valótlan előadásával, elhallgatásával vagy más magatartással a hatóságot adóbevétel csökkentését eredményezően megtéveszti. Az adóhatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat beszerző és azokat az adóbevallást elkészítője számára rendelkezésre bocsátó személy az adócsalásnak nem társtettese, hanem bűnsegéde [Btk. 20. § (3) bek., 21. § (2) bek., 310. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2002. év február hó 6. napján kihirdetett ítéletével dr. Sz. A. II. r. terheltet bűnösnek mondta ki 2 rendbeli az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás bűntettében, mint társtettest és 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, mint társtettest. Ezért őt halmazati büntetésül – végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett – 1 év 10 hónap börtönre, mellékbüntetésül 250 000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege szerint Sz. I. I. r. terhelt a G. Kft. ügyvezető igazgatója. Testvére, dr. Sz. A. II. r. terhelt az I. r. terheltnek, mint ügyvezetőnek a megbízása alapján teljes jogkörrel vett részt a társaság gazdasági ügyeinek lebonyolításában. Jogosult volt önállóan szerződések kötésére, pénz kifizetésre és felvételre.
A G. Kft. 1993. évben – a jövedéki törvény hatályba lépéséig – üzemanyag közvetítő kereskedelemmel foglalkozott. A forgalmazott üzemanyag tárolásához, szállításához szükséges feltételekkel – így telephellyel és szállítóeszközökkel – nem rendelkezett. Szerződéses partnereitől az üzemanyagot megvásárolta, és mint tulajdonos adta tovább az üzemanyag felhasználóinak. E tevékenységi körben a terheltek közösen egymás tevékenységéről tudva az alábbi bűncselekményeket valósították meg.
Sz. I. I. r. és dr. Sz. A. II. r. terheltek a G. Kft. részére 1993. június és szeptember hónapokban ismeretlen körülmények között, ismeretlen forrásból származó, adózás alól elvont összesen 438 040 liter gázolajat szereztek be, mely gázolajat tovább értékesítettek. Az adózás alól elvont gázolaj beszerzési bizonylataként dr. Sz. A. II. r. terhelt R. M. terhelttől 2 db, összesen 21 026 420 forint értékű 4 205 184 forint általános forgalmi adó tartalmú számla kiállítását kérte. Ezen számlákat R. M. egyéni vállalkozóként ellenérték fejében kiállította és átadta dr. Sz. A. II. r. terhelt részére. Sz. I. I. r. terhelt a kft. könyvelésében és adóbevallásában e valótlan számlákat szerepeltette és annak általános forgalmi adó tartalmát levonható általános forgalmi adóként vette figyelembe, mely összeggel fizetendő adóját csökkentette.
E valótlan számlák alapján a G. Kft. adóbevallásában 4 205 184 forint általános forgalmi adót jogosulatlanul számolt el, mely összeggel az állami költségvetés adóbevétele csökkent.
A valótlan számlákkal igazolt 438 040 liter gázolaj nem adóalanytól beszerzett terméknek minősül, ezért a fogyasztási adót ez esetben a G. Kft. vevőnek kellett volna megfizetnie. Az összesen 9 812 096 forint összegű fogyasztási adót a G. Kft. nem fizette meg, ezért a terheltek megtévesztő magatartása miatt ezen összeggel az állami költségvetés adóbevétele csökkent.
A bíróság rögzítette, hogy a Btk. 2. §-a szerint az elkövetés idején hatályban lévő törvényt alkalmazta, mivel annak büntetési tétele enyhébb az elbíráláskor hatályos törvénynél. Erre figyelemmel dr. Sz. A. II. r. terheltnek a cselekményeit – miután az elkövetési érték az 5 millió forintot mindkét adónemben meghaladta – 2 rendbeli, a Btk. 310. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdése szerint minősülő, az adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás bűntettének és 1 rendbeli, a Btk. 276. §-ában meghatározott és aszerint büntetendő magánokirat-hamisítás vétségének minősítette.
Az ügyész által a büntetés súlyosítása végett, a II. rendű terhelt és védője által részben a tényállás téves megállapítása miatt felmentésért, másrészről enyhítésért bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt bíróság a 2002. év november hó 13. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a dr. Sz. A. II. r. terheltre vonatkozó részében megváltoztatta. A II. r. terheltet 1 rendbeli társtettesként elkövetett, az adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt emelt vád alól felmentette (tényállás 1. pontja); a pénzmellékbüntetést 500 000 forintra felemelte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen dr. Sz. A. II. r. nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. § (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján.
Az indítvány szerint az eljárt bíróságok tévesen állapították meg bűnösségét adócsalás bűntettében, mivel nem volt a G. Kft. vezető tisztségviselője, következésképpen nem volt jogosult azt képviselni az adóhatóság előtt. A kft.-t annak ügyvezetője, az I. r. terhelt képviselte. A Gt. 197. §-a szerint a társaság ügyének intézését és képviseletét az ügyvezető látja el. A cselekmények elkövetésének időszakában Sz. I. r. terhelt önállóan volt jogosult a G. Kft. képviseletére, az adócsalást tettesként csak ő követhette el, ezért a II. r. terhelt bűnösségének kimondására a társtettesként elkövetett adócsalás bűntettében a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével került sor.
A II. r. terhelt mindezek alapján azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság az adócsalás bűntette miatt ellene emelt vád alól mentse fel.
A Legfőbb Ügyészség indítványa szerint a felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A II. r. terhelt elkövetője volt a terhére rótt adócsalásnak, annak megvalósításában azonban nem társtettesként, hanem bűnsegédként vett részt.
Figyelemmel arra, hogy a Btk. 21. §-ának (3) bekezdése szerint a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, az öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény miatt kiszabott 1 év 10 hónap – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés nem tekinthető törvénysértően aránytalannak, így ez okból a jogerős határozat felülvizsgálatára nincs törvényes lehetőség.
A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályukban tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
Felülvizsgálati indítványában a II. r. terhelt olyan anyagi jogszabálysértésre hivatkozott, amely a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát megalapozhatja.
Az adócsalás bűncselekményét – az elkövetéskor és az elbíráláskor hatályos törvény szerint – az követi el, aki az adókötelezettség szempontjából jelentős tényt (adatot) a hatóság előtt valótlanul ad elő vagy elhallgat, és ezzel vagy más megtévesztő magatartással az adóbevételt csökkenti. Ennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság azt állapította meg, hogy az adócsalás tettese – s így társtettese – valóban csak olyan személy lehet, aki a bűncselekmény elkövetési magatartását megvalósítja, a hatóságot megtéveszti. A II. r. terhelt csupán az adóhatóság megtévesztésére szolgáló valótlan tartalmú számlákat szerezte be és szolgáltatta az adócsalást tettesként elkövető I. r. terheltnek. Az irányadó tényállás szerint Sz. I. I. r. terhelt volt az, aki a valótlan számlákat a kft. adóbevallásában szerepeltette és azok adótartalmát levonható áfa-ként figyelembe vette. II. r. terhelt ezért az adócsalást tettesként valóban nem követte el.
A társtettesi minőség téves megállapításából azonban nem következik, hogy a terhelt bűnösségének kimondása törvénysértő volna. Amint arra a Legfőbb Ügyészség is helyesen hivatkozott – az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a II. r. terhelt az adózás alól elvont gázolaj beszerzésének utólagos dokumentálása végett szerezte be a valótlan tartalmú számlákat, így tisztában volt vele, hogy azok adótartalma valótlan, és azok felhasználásával a kft. adófizetési kötelezettségei csökkenni fognak.
Erre tekintettel a II. r. terhelt elkövetője volt a terhére rótt adócsalásnak, annak megvalósításában azonban nem társtettesként, hanem bűnsegédként vett részt. Megfelelően irányadó ez a terhére megállapított magánokirat-hamisítás vétsége vonatkozásában is. II. r. terhelt e cselekményeket fizikai és pszichikai segítségnyújtással egyaránt megvalósította.
Figyelemmel arra, hogy a Btk. 21. §-ának (3) bekezdése szerint a részesekre is a tettesekre megállapított büntetési tételt kell alkalmazni, az öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett adócsalás bűntette és a magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül kiszabott 1 év 10 hónap – végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetés nem tekinthető törvénysértően súlyos büntetésnek. A törvénysértő minősítés nem eredményezte törvénysértően súlyos büntetés kiszabását, ezért a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott felülvizsgálati ok sem állapítható meg.
E körben helyesen utalt a terhelt a nyilvános ülésen előadott beszédében arra, hogy a bűnsegéddel szemben kiszabott büntetések általában enyhébbek, mint a tettes büntetése. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy II. r. terhelt a kft.-ben ügyvezető testvérével, az I. r. terhelttel a legszorosabban együttműködve szervezte, végezte a kft. tevékenységét. Az elsőfokú bíróság azt rögzítette ítéletében, hogy az ügyvezető I. r. terhelt megbízása alapján teljes jogkörrel vett részt a társaság gazdasági ügyeinek lebonyolításában. Ennélfogva az a körülmény, hogy az együttesen szervezett és végrehajtott bűncselekményekben az ő tevekénysége a tényállás körén kívül esett, sem a cselekményének tárgyi súlyát, sem pedig a bűnösségének fokát nem érintette. Az sem közömbös e körben, hogy az együttes „gazdasági” tevékenység hasznát is közösen élvezték e terheltek.
Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a másodfokú bíróság tévesen mentette fel a II. r. terheltet 1 rendbeli adócsalás bűntette miatt emelt vád alól. Az a körülmény ugyanis, hogy az általa helyesbített tényállás alapján bűnösségét már nem állapította meg, a bűncselekmények rendbeliségét nem érintette. A másik cselekménnyel ugyanis a terheltek az adóbevételt kettő adónemben csökkentették, mert sem az általános forgalmi adót, sem a fogyasztási adót nem fizették meg. A 4,2, illetve a 9,8 millió forintos adócsökkentéssel megvalósuló bűncselekmények miatt mind az elkövetéskor, mind az elbíráláskor hatályos törvény szerint a halmazati szabályoknak megfelelően elméletileg 7 év 6 hónap szabadságvesztés is kiszabható lett volna. A ténylegesen kiszabott 1 év 10 hónap börtön ehhez képest sem olyan súlyos büntetés, amelynek enyhítése indokolt lehetne.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság – a Legfőbb Ügyészség indítványával egyezően – azt állapította meg, hogy a bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértése nélkül mondta ki dr. Sz. A. II. r. terhelt bűnösségét és a kiszabott büntetés sem törvénysértő.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság – miután nem észlelt olyan eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának (5) bekezdése alapján hivatalból köteles – a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – a hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 571/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás