PÜ BH 2010/299
PÜ BH 2010/299
2010.11.01.
A szülőknek a gyermekkel szemben tanúsított felróható magatartása miatt harmadik személynél (nagyszülőnél) elhelyezett gyermek és a szülő között a kapcsolattartás csak fokozatosan, a kezdeti időszakban ellenőrzött formában állítható helyre [Csjt. 92. § (1) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. r. 27. és 30. §].
Az I. és II. r. alperesek 2006-ig élettársi kapcsolatban éltek, melyből 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekük. Az alperesek és gyermekük utolsó közös lakóhelye a B., G. utca 12. szám alatti másfél szobás ingatlan volt. Az együttélés során a szülők sokat veszekedtek, a lakás fenntartásának költségeit gyakran nem fizették, emiatt az áramot több alkalommal kikapcsolta a szolgáltató.
2006 szeptemberében a K.-i Gyermekjóléti Központot tájékoztatta az L. Szövetkezet, hogy az alperesek lakásában, ahol 5 éves gyermekük is él, tarthatatlan állapotok uralkodnak, a lakás csupa szenny és mocsok, az ingatlanban elhullott állatok, emberi ürülék és milliónyi bogár található.
2006. szeptember 7-én az I. r. alperes a gyermeket édesanyja gondozására bízta, figyelemmel arra, hogy az ÁNTSZ a lakást lepecsételte, fertőzöttnek nyilvánította, ott a továbbiakban tartózkodni nem lehetett.
Az I. r. alperes jelenleg ismeretlen helyen tartózkodik.
A II. r. alperes Zs.-n él, családi házban, édesanyjával közös háztartást vezet. Biztonsági felügyelőként dolgozik a büntetés-végrehajtási intézetben, nettó jövedelme 110 000 forint. A II. r. alperesnek huzamos ideje nincsen kapcsolata gyermekével, állítása szerint nem tudja felvenni a kapcsolatot az anyai nagyszülővel.
K. I. anyai nagyszülő 2006 szeptembere óta neveli a gyermeket. Amikor K. hozzá került, nem járt óvodába, nem volt szobatiszta, túlsúlyos volt, orvosi kezelésre szorult. A gyermeket a nagymama egy szál ruhában vette magához. Azóta a nagyszülői gondoskodásnak köszönhetően K. a fejlődésben már utolérte a korosztályát, kéttannyelvű iskolába jár, egészséges, ragaszkodik nagymamájához. K. I. szerint az apa több éve nem kereste a kapcsolatot a gyermekkel.
Kiskorú veszélyeztetése miatt mindkét szülővel szemben büntetőeljárás indult.
Az önkormányzat gyámhivatala 2006. szeptember 29-én kelt határozatával a gyermeket ideiglenes hatállyal az anyai nagyszülőnél helyezte el, egyben megállapította, hogy a vérszerinti szülők gondozási, nevelési joga szünetel.
A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság az I. és II. r. alperesek gyermekét helyezze el az anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába. A kapcsolattartást a gyermek és a II. r. alperes között ellenőrzött formában kérte megállapítani.
A II. r. alperes viszontkeresettel a gyermek nála történő elhelyezését kérte. A felperesi kereseti kérelem teljesítése esetén a kapcsolattartást az általános bírói gyakorlat szerint kérte szabályozni.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. és II. r. alperesek 2001. február 2-án született K. utónevű gyermekét K. I. anyai nagyszülő nevelésébe, gondozásába helyezte el.
A II. r. alperes és a gyermek közötti kapcsolattartást akként szabályozta, hogy a II. r. alperes a gyermekkel a Gyermekjóléti Központ helyiségében jogosult kapcsolatot tartani minden páratlan hétvégén, szombaton 13. és 15. óra között, felügyelt láthatás keretében.
Az elsőfokú bíróság a II. r. alperes viszontkereseti kérelmét elutasította.
A bizonyítási eljárás eredményeként az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a perbeli gyermek harmadik személynél, nevezetesen az anyai nagyszülőnél történő elhelyezését az alperesi szülők gyermeket veszélytető magatartása tette szükségessé. Noha a II. r. alperesi apa a kapcsolattartás keretében szerette volna a gyermeket magával vinni a hétvégeken Zs.-re, édesanyja családi házába, azonban a beszerzett pszichológus szakértői vélemény szerint az apa a gyermek nevelésére önállóan nem alkalmas és az apai nagyszülő gyermeknevelési alkalmassága is gyöngébb az átlagosnál. Ezért az elsőfokú bíróság nem látta lehetségesnek a bírói gyakorlat szerinti kapcsolattartás megállapítását, szükségesnek tartotta az ellenőrzött kapcsolattartást a Gyermekjóléti Központ helyiségében. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a gyermeknek egyébként is időre van szüksége ahhoz, hogy édesapjához visszataláljon, a II. r. alperesnek pedig kötelezettsége a meglazult gyermek-szülő kapcsolat mihamarabbi rendezése.
A II. r. alperes fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. A II. r. alperes és a K. nevű gyermek kapcsolattartásának az elsőfokú ítélet szerinti módját 2010. május 31-ig terjedő időre helybenhagyta azzal, hogy az első- és a másodfokú ítélet egy példányát megküldeni rendelte a Gyermekjóléti Központ és a gondozó nagyszülő részére és kötelezte a II. r. alperest, valamint a gyermeket nevelő K. I. anyai nagyszülőt, hogy a fenti központtal 8 napon belül vegyék fel a kapcsolatot, kössék meg a kapcsolattartások lebonyolításához szükséges megállapodást és a kapcsolattartások során működjenek együtt. 2010. június 1-jétől pedig feljogosította a II. r. alperest, hogy a gyermeket minden páratlan hétvégén szombat 9 órától vasárnap 18 óráig folyamatos kapcsolattartásra, a kettős ünnepek második napján 9 órától 18 óráig, a nyári szünetben pedig két hét időtartamra időszakos kapcsolattartásra magával vigye. Amennyiben a nyári kapcsolattartás konkrét idejében az érdekeltek a tárgyév május 31-ig nem állapodnak meg, úgy az augusztus 1-jétől 14-ig, a kezdő nap 9 órától a zárónap 18 óráig tart. A gyermek átadásának és visszaadásának helye a gondozó nagyszülő lakásának bejárata.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal, hogy átmeneti időre az apa és a gyermek kapcsolattartása ellenőrzött formában valósuljon meg, melynek oka részben az, hogy az apa és a gyermek gyakorlatilag 2006 szeptembere óta nem találkozott egymással, másrészt az, hogy az apa és a gondozó nagyszülő között ellenséges a viszony, amit feltétlenül oldani kell, a gyermek érdekében valamiféle bizalmi viszony kialakulásának elérésére kell törekedni. Ezt az átmeneti időszakot a másodfokú bíróság 2010 júniusáig tartotta indokoltnak.
Nem látta ugyanakkor szükségesnek a másodfokú bíróság a kapcsolattartás ezt meghaladó időbeli és módbeli korlátozását, figyelemmel arra is, hogy az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye szerint az apa és a gyermek kapcsolata 2006 őszét megelőzően kifejezetten jó volt. A peradatok szerint az apa jelenlegi lakóhelye alkalmas arra, hogy a gyermeket ott időközönként két napra vendégül lássák, a nyári időszakban pedig akár két hétig is, ebben az apai nagyszülő a II. r. alperesnek kellő segítséget tud nyújtani. Nem szolgálja a gyermek érdekét, hogy az apai kapcsolattartás korlátozott formája tartósan fennmaradjon, hiszen ez a gyermek számára előbb-utóbb teher lenne. A cél a kapcsolattartás normális mederbe való terelése, melynek érdekében a nevelő nagyszülőnek és az apának együtt kell működnie.
A jogerős ítélet ellen K. I. anyai nagyszülő, akinél a K. utónevű gyermek elhelyezést nyert, nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, mint a Pp. 270. § (2) bekezdése szerinti érdekelt, melyben a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezését és e vonatkozásban az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a feltárt tényállásból megalapozatlan, jogszabálysértő következtetéseket vont le. Amikor K. 2006 szeptemberében a nagymamához került, az apa hetekig nem is érdeklődött iránta. 2006. karácsonyán K. I. az apai nagymama kérésére a kislányt levitte Zs.-re. Amikor este hazahozta, K. remegve mesélte, hogy az apa ordított, csúnyákat mondott, ezért ő elbújt a sarokban. Az érdekelt bármikor biztosította volna az apai nagymamának és az apának azt, hogy a lakásán lássák K.-t, de ezzel egyikőjük sem akart élni.
Amennyiben az apa a másodfokú ítéletnek megfelelően a kapcsolattartások során magával vinné a gyermeket, félő, hogy ugyanolyan helyzet alakulna ki, mint amikor K.-t az anyával együtt nevelte. Amióta a kislány tudja, hogy a későbbiekben az apjával annak lakásán kell majd találkoznia, rémálmai vannak, csótányokról beszél. Ha egy pillanatra elmegy az áram, pánik fogja el, alig lehet megnyugtatni. A jogerős ítélet megszületése óta a tanulmányi eredménye is romlott. A fenti okok miatt szakorvosi kezelésre szorul.
K. I. egyetért azzal, hogy a gyermeknek joga van a szülőjével bensőséges, szeretetteljes kapcsolatra, a másodfokú bíróság vonatkozó rendelkezése azonban veszélyezteti a gyermek testi épséghez és egészséghez fűződő jogát. Amit négy év alatt helyrehozott, azt a kapcsolattartásra vonatkozó jogerős határozat végrehajtása, alkalmazása egy pillanat alatt lerombolhatja.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban az I. r. alperes ügygondnoka úgy nyilatkozott, hogy az ügyfele vonatkozásában hozott döntést a felülvizsgálati kérelem nem érinti, az eljárást tudomásul veszi. A II. r. alperes a felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Csjt. 92. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermekétől különélő szülő joga és kötelessége, hogy gyermekével kapcsolatot tartson fenn, vele rendszeresen érintkezzen. A gyermeket nevelő szülő vagy más személy köteles a zavartalan kapcsolattartást biztosítani.
A kapcsolattartás célját a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 27. §-ának (1) bekezdése fogalmazza meg. E szerint a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek és a szülő, valamint a kapcsolattartásra jogosult más közeli hozzátartozó közötti családi kapcsolatot fenntartsa, illetve, hogy a kapcsolattartásra jogosult szülő a gyermek nevelését, fejlődését folyamatosan figyelemmel kísérje, tőle telhetően segítse.
A Gyer. 27-30. §-ai meghatározzák a kapcsolattartás lehetséges formáit (folyamatos, illetve időszakos), illetve lehetséges módozatait.
A Csjt. és a Gyer. a kapcsolattartásra vonatkozóan azonban csak keretjogszabály, melyet – az érintettek egyezségének hiányában – a gyámhatóságnak, illetve a bíróságnak kell az eset összes körülményét mérlegelve, a kiskorú gyermek mindenekfelett álló érdekét szem előtt tartva egyéniesítetten meghatároznia. A peres eljárás esetén tehát a kapcsolattartás időtartamának, módjának, feltételeinek, a gyermek átadása-átvétele helyének stb. meghatározása a bírói mérlegelés körébe tartozó kérdés.
Jelen esetben a másodfokú bíróság az apa személyiségét, a kialakult helyzetet (évek óta nem volt kapcsolattartás az apa és a gyermek között) mérlegelve jutott arra a következtetésre, hogy a kapcsolattartás fokozatosan, kezdetben ellenőrzött körülmények között jöhet csak létre, figyelemmel arra, hogy K. jelenleg az apai környezetet azzal a gyermeknevelésre teljes mértékben alkalmatlan, egészségre ártalmas lakással azonosítja, ahol korábban szüleivel élt, és ahonnan őt ki kellett menekíteni. Ennek ellenére a gyermek egészséges lelki, szellemi fejlődése érdekében nélkülözhetetlen, hogy az apa és gyermeke közötti kapcsolat normalizálódjon, a gyermek érdekét, személyiségfejlődését ugyanis hosszabb távon ez mozdíthatja elő.
Helyes elvet rögzített tehát a másodfokú bíróság, amikor kimondta, hogy a kapcsolattartás nem mellőzhető, azt azonban csak fokozatosan, kezdetben ellenőrzött formában, csökkentett időtartamban indokolt biztosítani annak érdekében, hogy újból kiépülhessen a kapcsolat az apa és a gyermek között. Az ellenőrzött kapcsolattartásnak nem az apai jogok korlátozása a célja, hanem a gyermek apával szembeni ellenállásának oldása, kapcsolatuk javítása, elmélyítése, a későbbi, szélesebb körű kapcsolattartás előkészítése érdekében.
Tévedett ugyanakkor a másodfokú bíróság, amikor 2010. június 1-jétől kezdődően feljogosította a II. r. alperes apát az általános bírói gyakorlatnak megfelelő, tehát kéthetente a hétvégére kiterjedő, az ottalvást is magában foglaló kapcsolattartásra. Ezzel sérült a Csjt. 1. §-ának (2) bekezdése, mely szerint a törvény – így a kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezések – alkalmazása során mindenkor a kiskorú gyermek érdekére figyelemmel, jogait biztosítva kell eljárni. A másodfokú bíróság ugyanis nem volt figyelemmel arra, hogy 2006 szeptembere óta 2009. október 6-ig, a jogerős ítélet megszületéséig egyáltalán nem volt kapcsolat a gyermek és az édesapa között (ebben több körülmény is közrejátszott, így a nagymama és az édesapa közötti együttműködési készség hiánya, illetve az a körülmény, hogy kapcsolattartásra vonatkozó ítéletet a gyermeket gondozó nagyszülő, illetve a Gyermekjóléti Központ nem kapta kézhez) és ez a három év a még ma is csak 10 éves K. esetében a szülők hibájából őt ért megrázkódtatásokra tekintettel is azzal a következménnyel járt, hogy édesapjától eltávolodott, az apai környezettől tart, a gyermek és a szülő közötti kapcsolatot a nulláról kell újjáépíteni. Ehhez a másodfokú bíróság által meghatározott 2010. június 1-jéig terjedő időszak nyilvánvalóan nem elegendő, figyelemmel arra is, hogy a peres iratok között elfekvő, a Gyermekjóléti Központ 2010. február 6-i átirata szerint a kapcsolatfelvételre az apa és a gyermek között még 2010 februárjáig sem került sor.
A fentiekre tekintettel – bár hosszabb távon valóban a másodfokú bíróság döntése szerinti teljes körű kapcsolattartás megvalósulása a cél az apa és lánya között, figyelemmel arra is, hogy K.-nak az édesanyjával semmiféle kapcsolata nincs – az elvitelt is magában foglaló kapcsolattartás kezdő időpontja ma még nem határozható meg, ennek eléréséhez az szükséges, hogy az apa és a gyermek között huzamos ideig ellenőrzött körülmények között, indokolt esetben szakember bevonásával lépésről-lépésre épüljön ki a szeretetteljes apa és gyermek viszony. Ennek eredményeként érhető csak el, hogy K.-nak bízzon édesapjában, igényelje a társaságát. Amennyiben ez megvalósul – melynek pontos időpontja ma még nem határozható meg – sor kerülhet a kapcsolattartás kiterjesztésére, teljes körűvé tételére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság kapcsolattartásra vonatkozó rendelkezése jogszabálysértő, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróság kapcsolattartást szabályozó rendelkezéseit helybenhagyta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 20.622/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás