GÜ BH 2010/302
GÜ BH 2010/302
2010.11.01.
A földtulajdonos – a földtulajdonosok vadászati közösségének gyűlésén meghozott – határozatot csak a saját személyét érintő lényeges érdeksérelemre alapítva támadhatja meg, nem indíthat keresetet más földtulajdonosok érdeksérelmére hivatkozva [1996. évi LV. tv. 12. §, 14. §].
A felperes 10,7813 hektárnyi földterület tulajdonosa az alperes földtulajdonosok vadászati közösségének vadászterületén. A 2007. április 16-án 10 órakor, az ősi település kultúrházában megtartott földtulajdonosok gyűlésén személyesen nem vett részt. Képviseletére más személlyel együtt F. J.-nek adott meghatalmazást. A földtulajdonosok gyűlésének szervezői és a felperes képviselője között a gyűlés megtartását megelőzően vita támadt. A képviselő által bemutatott meghatalmazások egy része ugyanis különböző okok miatt – a szervezők álláspontja szerint – nem volt szabályszerű. F. J. ezért az általa képviselt személyek nevében nem regisztráltatta magát, a földtulajdonosok gyűlése általi határozat hozatalban nem vett részt. A földtulajdonosok gyűlése 14 határozatot fogadott el. Az 1/2007. (04. 16.) számú határozattal a földtulajdonosi közösség képviselőjének megválasztotta F. L.-t. A 2/2007. (04. 16.) számú határozattal arról rendelkezett, hogy a társult vadászati jogot a vadászterület tulajdonosai gyakorolják.
A felperes a keresetében az ismertetett két határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes megakadályozta azt, hogy az általa meghatalmazott személy a földtulajdonosi közösség gyűlésén, a határozathozatal során szavazati jogát gyakorolja. Sérelmezte azt is, hogy a korábbinál kisebb vadászterületen van mód a vadászatra, továbbá, hogy a földtulajdonosi közösség vadásztársasága részére jelentős összegű belépési díjat kell fizetni.
Előadta azt is, hogy az általa meghatalmazott képviselőn kívül más földtulajdonosok, így a Magyar Állam tulajdonában álló területek képviselője számára is megakadályozták a szervezők a jelenléti ívben való számlabevételt és a határozathozatalban való részvételt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy mind a gyűlés összehívása, mind annak megtartása, a határozatok meghozatala során a jogszabályi előírásokat megtartotta. Előadta, hogy a földhivataltól szerzett számítógépes nyilvántartás segítségével kívánta ellenőrizni a földtulajdonosok gyűlésén részt venni kívánók arra való jogosultságát. Utalt arra, hogy a felperes meghatalmazottja által bemutatott meghatalmazások között volt olyan, amely az alperes földtulajdonosi közösség vadászterületén földtulajdonnal nem rendelkező személytől származott vagy amelyen meghatalmazóként elhalálozott személyt tüntettek fel, illetve olyat aki későbbi dátummal másnak adott meghatalmazást határozathozatalban való képviseletre. A meghatalmazások megvizsgálását a felperes meghatalmazottja szakította meg. Önként zárkózott el olyan meghatalmazók nevében történő regisztrációtól is, akiktől szabályszerű meghatalmazással rendelkezett. Az alperes előadta azt is, hogy a Magyar Állam képviselője a jelenléti ívre felkerült, utóbb azonban a helyszínről eltávozott. A határozatok meghozatalában önkéntes elhatározása alapján nem vett részt. Az alperes hivatkozott arra is, hogy kizárólag olyan személyek részére nem engedélyezte a határozathozatalban való részvételt, akik a felperes képviselőjéhez hasonlóan szabályszerű meghatalmazást bemutatni nem tudtak.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, a felperes nem bizonyította, hogy az őt képviselő személy regisztrációját, illetve a határozathozatalban való részvételét az alperes közgyűlésén megakadályozták. Nem nyert bizonyítást az sem, hogy az általa elfogadott határozatok jogos érdekeit lényegesen sértik.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kifejtette, hogy a vadvédelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 14. § (4) bekezdése értelmében a felperes jogosult volt a perbeli közgyűlési határozatokat megtámadni. Hangsúlyozta azonban, hogy kizárólag a saját személyét érintő okból hivatkozhatott azok jogszabályba ütköző voltára. A másodfokú bíróság egyetértett abban az elsőfokú bírósággal, hogy a felperes csak állította, de nem bizonyította, hogy képviselője szabályszerű meghatalmazással rendelkezett, azt az alperes alapos ok nélkül nem fogadta el. Utalt arra, hogy a felperes az általa adott, és az alperes által el nem fogadott meghatalmazást a peres iratokhoz nem csatolta. Az ebből következő bizonyítatlanságot a terhére kellett értékelni. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, ha a felperes bizonyította volna a szabályszerű meghatalmazás létét, az sem eredményezett volna reá nézve kedvező határozatot. Földtulajdonának nagysága miatt ugyanis szavazatával a határozathozatal eredményét nem befolyásolhatta volna. A másodfokú bíróság szerint a felperes a lényeges jogos érdekeinek sérelmét sem igazolta az arra való hivatkozásával, hogy a korábbi években nagyobb területen vadászhatott, az általa meghatalmazott személy elnökletével működő vadásztársaság tagjaként. A peres iratokból ugyanis az volt megállapítható, hogy az alperes földtulajdonosi közösség vadászterületét a vadászati hatóság határozta meg. A földtulajdonosok gyűlésének az adott nagyságú vadászterületre vonatkozóan kellett ezért meghoznia a határozatát. A másodfokú bíróság kifejtette azt is, hogy a felperes által támadott határozatok okszerűtlenségét, gazdasági érdekkel való ellentétességét nem bizonyította az sem, hogy a vadászati jogot a földtulajdonosok maguk kívánják gyakorolni, haszonbérbeadás mellőzésével. A vadászatot gyakorolni kívánók belépési díjáról határozat nem született, ezért érdemben e kérdés nem volt vizsgálható.
A másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy a földtulajdonosok gyűlésén – a meghallgatott tanúk vallomása szerint – nem vitásan biztonsági emberek is részt vettek. Azt azonban a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a biztonsági emberek a meghatalmazottjának regisztrálását megakadályozták volna. A másodfokú bíróság abban egyetértett a felperessel, hogy az alperes gyűlésének szervezői nem jártak el megfelelően akkor, amikor a több meghatalmazást felmutató személy képviseleti jogosultságának formai és tartalmi megfelelőségét szúrópróbaszerűen vizsgálták. Az utóbb említett körülmények azonban, a felperes által adott meghatalmazás jogszabálynak megfelelő voltára vonatkozó bizonyítékok hiánya miatt, a felperes által támadott határozatok hatályon kívül helyezéséhez nem vezethetett.
A felperes a jogerős ítélettel szembeni felülvizsgálati kérelmében kérte annak hatályon kívül helyezését, és a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását. Állította, hogy a másodfokú bíróság a tényállást hiányosan állapította meg, abból helytelen következtetésre jutott. Előadta: a jogerős ítélet sérti a vadvédelméről, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról szóló 1996. évi LV. törvény végrehajtására kiadott 79/2004. (V. 4.) FVM rendelet (a továbbiakban: Rendelet) 6. § (2) bekezdését a Ptk. 219-223. §-át, a Vtv. 14. § (4) bekezdés b) pontját. Azt hangsúlyozta, hogy a perbeli tanúvallomások alapján az eljárt bíróságoknak arra kellett volna következtetniük, hogy az alperes a felperestől kapott meghatalmazás érdemi vizsgálata nélkül zárta ki annak meghatalmazottját a döntéshozatalból. A földtulajdonosok által adott meghatalmazások teljes körű ellenőrzésének hiányában, a meghatalmazottak szavazata nélkül jogszerű határozathozatalra nem kerülhetett sor. A képviselettől elzárt tulajdonos érdeksérelmének külön bizonyítása erre figyelemmel szükségtelen volt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban fenntartását kérte. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket.
A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a jogerős ítéletet – a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján – a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A felperes keresete alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálniuk, hogy a felperes, illetve annak képviselője az alperes közgyűlését szervezők magatartása miatt valóban el volt-e zárva attól, hogy a Vtv. 14. § (3) bekezdése szerint a keresettel támadott határozathozatalban részt vegyen.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, a felperes a peres eljárás során nem bizonyította, hogy az általa megnevezett személy részére szabályszerű meghatalmazást adott. Állítása ellenére, a Rendelet 6. § (2) bekezdésében írtak szerint kiállított meghatalmazást bizonyítékként nem csatolta. Ebből következően a perbeli jogvita eldöntése szempontjából szükségtelen volt azt vizsgálni, hogy az alperes a földtulajdonosok képviselőjének meghatalmazását szabályszerűen vizsgálta-e, illetve, hogy a felperes képviselőjének a közgyűlésen való részvételét akadályozta-e. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett abban is a másodfokú bírósággal, hogy a felperes kizárólag a saját személyét érintő jogos érdek lényeges sérelmére alapítva volt jogosult a keresetét a Vtv. 14. § (4) bekezdés b) pontja alapján előterjeszteni. Más földtulajdonosok érdeksérelmére hivatkozással e perindítási jog nem illeti meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság úgy ítélte, hogy a jogvita eldöntéséhez szükséges tényállást az eljárt bíróságok felderítették, abból okszerű következtetésre jutottak, érdemi döntésük a felperes által megjelölt jogszabályokat nem sérti. A Pp. 275. § (3) bekezdése alapján ezért a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.060/2009.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás