KÜ BH 2010/312
KÜ BH 2010/312
2010.11.01.
A polgármesteri tisztség megszüntetését nem alapozza meg, ha a törvénysértő intézkedések vagy mulasztások csekély súlyúak és nem sorozatosak, hanem esetiek [1990. évi LXV. tv. 33/C.].
Az alperes T. község társadalmi megbízatású polgármestere, akit – miután 2002 és 2006 között is polgármester volt – a 2006. évi önkormányzati választásokon újraválasztottak.
A felperesi képviselő-testület keresetében a 19/2009. (VI. 29.) sz. határozata alapján a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 33/C. § (1) bekezdésére hivatkozással az alperes polgármesteri tisztségének megszüntetését kérte. A felperes szerint az alperes az alábbi törvénysértéseket, illetve mulasztásokat követte el:
1. Az alperes megszegte az Ötv. 13. §-ában előírtakat, mert 2006-ban, illetve 2008-ban nem hívott össze közmeghallgatást.
2. 2008. augusztus 13-án – napirendi pont megjelölésével – az önkormányzati képviselők egynegyede írásban kezdeményezte a képviselő-testület összehívását. Az Ötv. 12. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat megsértve az alperes az indítványnak a törvényben rögzített 15 napon belül nem tett eleget, ezzel a képviselő-testület tagjait a demokratikus jogaik gyakorlásától fosztotta meg.
3. Az alperes a 2006. február 10-ei képviselő-testületi ülésen építési beruházás megvalósítása iránti állami támogatás pályázat benyújtását terjesztette elő a képviselő-testületnek, amely arról határozatában döntött. Az alperes azonban – a képviselő-testületi határozattól eltérően – a kiválasztott céggel nem a rögzített ütemezéssel kötötte meg a szerződést, az általa vállalt kötelezettség nem igazodott az önkormányzat költségvetési tervezetéhez. A szerződést a képviselő-testületi jóváhagyás és a jegyző ellenjegyzése nélkül kötötte meg, emellett – ugyancsak felhatalmazás és jegyzői ellenjegyzés nélkül – kötött műszaki ellenőrzési feladatok ellátására szerződést.
4. Az önkormányzat 2008. január 8-tól adósságrendezési eljárás alatt állt. A képviselő-testület 1/2008. (II. 21.) számú határozata szerint az alperes köteles lett volna két fő dolgozónak a munkaviszonyát 2008. március 31-ei hatállyal megszüntetni, mert a munkakörök fedezete csak ezen időpontig volt biztosítva. Az alperes azonban csak május 20-ával szüntette meg a két munkaviszonyt, jóllehet a határozatban foglaltak teljesítésére a jegyző és a pénzügyi gondnok is időben figyelmeztette. Az április és május hónapra a két munkakör kapcsán az önkormányzatot terhelő költségek – az alperes mulasztása folytán – többletköltségként, illetve kárként jelentkeztek. Ehhez kapcsolódóan, a két munkaviszony 2008. május 20-án rendes felmondással történt megszüntetését követően, az alperes nem intézkedett a felmondási idő felére járó munkabér és végkielégítés megfizetése iránt. Ezeket az összegeket a dolgozók bíróság által kibocsátott, és jogerőre emelkedett fizetési meghagyásban érvényesítették, mellyel az önkormányzatot kár érte. Az alperes a jogerős fizetési meghagyás alapján nem utalványozta a juttatásokat, a jegyző figyelmeztetése ellenére nem írta alá határidőben azokat az okiratokat, amelyek a végkielégítés egy részének állami támogatásból való finanszírozás iránti pályázat benyújtását szolgálták volna. A 15/2008. (III. 27.) számú ÖTM rendelet értelmében a pályázatot október 1-jéig kellett volna benyújtani, mely alapján az önkormányzat teljes bizonyossággal hozzájutott volna a támogatáshoz.
5. Az adósságrendezési eljárásban az irányadó 1996. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Artv.) 13. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott kötelezettségeit az alperes megszegte, mert nem adta át a pénzügyi gondnoknak az általa – egyébként szintén képviselő-testületi felhatalmazás és jegyzői ellenjegyzés nélkül – a C. Rt.-vel 2006. február 28-án kötött bérleti és vállalkozási szerződést. A „Középületek világítórendszerének felszerelése II. ütem” tárgyú szerződés ténylegesen a polgármesteri hivatal világítás-korszerűsítési és villanyszerelési munkálatainak elvégzésére vonatkozott, előnytelen kikötéseket tartalmazott, és 100%-os meghiúsulási kötbérfizetési kötelezettség vállalása történt meg benne. Ehhez a beruházáshoz kapcsolódóan az alperes 2006. március 24-én teljesítés hiányában igazolta a munkák elvégzését, melyet az Adósságrendezési Bizottság 2009. május 15-én megtartott helyszíni szemle során jegyzőkönyvben is rögzített. A valótlan teljesítés-igazolással az alperes több mint 1 millió Ft kárt okozott.
6. Az Artv. 19. § (1) bekezdése alapján az alperes köteles lett volna a hitelezői egyezségkötést célzó alapdokumentumok 2008. július 26-i elfogadását követően 8 napon belül összehívni a képviselő-testületi ülést. E kötelezettségének az alperes annak tudatában sem tett eleget, hogy a bíróság ilyen mulasztás esetén 100 ezer Ft-ig terjedő pénzbírságot is kiszabhat. Ezzel az alperes hátráltatta az önkormányzatnak a nehéz gazdasági helyzetből történő kilábalását.
7. Az alperes 2009. március 11-ei ülésén nyilatkozatot tett, amelyben a felmondással érintett dolgozókat megillető juttatások utalványozását attól tette függővé, hogy a felperes eláll az alperes ellen kártérítés iránt megindított, külön perben előterjesztett keresetétől. Az alperes 2009. március 11-én bejelentette, hogy április 1-jétől – háziorvosi tevékenysége miatti akadályoztatása folytán – a továbbiakban nem látja el polgármesteri teendőit. Az alperes az abádszalóki háziorvosi körzet ellátását annak tudatában vállalta, hogy amellett eleget kell tennie a polgármesteri tisztségből eredő feladatai ellátásának is; távolmaradásával súlyos működési zavarokat okozott a polgármesteri hivatal és a képviselő-testület munkájában.
A keresetet elbíráló megyei bíróság 2009. október 19-én kelt elsőfokú ítéletével az alperes polgármesteri tisztségét megszüntette.
Az alperes terhére rótt törvénysértéseket és mulasztásokat az elsőfokú ítélet részben megalapozottnak találta.
Megállapította, hogy a 2006. és 2008. évre kötelező közmeghallgatás megtartásának elmulasztásával a képviselők egynegyede által kezdeményezett képviselő-testületi ülés törvényes határidőn belüli össze nem hívásával, a 104/2006. (VI. 21.) számú képviselő-testületi határozatban foglaltaktól eltérő tartalmú szerződés megkötésével, a műszaki ellenőrzése vonatkozó szerződésnek a testületi felhatalmazás nélküli megkötésével, a két munkakör megszüntetésével kapcsolatos késlekedő magatartásával, létszámcsökkentés fedezetéül szolgáló központi támogatás iránti pályázat be nem nyújtásával, továbbá a világítás-korszerűsítésre vonatkozó testületi felhatalmazás és jegyzői ellenjegyzés nélküli szerződés megkötésével, illetve e szerződésnek a pénzügyi gondnok részére az Artv. szabályaitól eltérő módon való át nem adásával sorozatos törvénysértő tevékenységet valósított meg, ezért az Ötv. 33/C. §-a alapján a tisztsége bíróság általi megszüntetése indokolt volt.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes fellebbezése alapos.
Az elsőfokú bíróság megállításaival szemben megjegyezte, hogy a felperes a perben az Ötv. 33/C. §-a szerinti perindítás feltételeit nem igazolta. E törvényi szabály szerint ugyanis a képviselő-testület csak minősített többséggel meghozott határozatával dönthet a keresetindításról. Az ítélőtábla szerint önmagában a per megindításáról döntő képviselő-testületi határozat, illetve az ülésen készült jelenléti ív nem alkalmas annak igazolására, hogy a testület a határozatot minősített többséggel hozta, illetve szavazta meg; ehhez a szavazás eredményét is tartalmazó teljes jegyzőkönyv csatolása lett volna szükséges.
Mivel az alperes a per során e törvényi feltételek meglé-tét nem kifogásolta, erre nézve az ítélőtábla nem hozott döntést.
A jogerős ítélet indokolása utalt az Alkotmánybíróság önkormányzati képviselő-testület feloszlatására irányuló eljárás során hozott véleménynyilvánító, 24/2000. (VI. 1.) AB határozatára, mely hangsúlyozza, hogy a képviselő-testületet és a polgármestert egyaránt együttműködési kötelezettség terheli a helyi önkormányzásban.
Az Ötv. 19., 22. és 23. §-ában rögzített szabályokból azt a következtetést vonta le az ítélőtábla, hogy ha a képviselő-testület a polgármester törvénysértő tevékenységéről vagy mulasztásáról szerez tudomást, maga is köteles azonnali és hathatós intézkedések megtételére.
Az ítélőtábla szerint polgármesteri tisztség megszüntetésére csak abban az esetben lát lehetőséget az állandóan követett ítélkezési gyakorlat, ha a keresetben kifogásolt, és a perben bizonyított magatartás olyan súlyos, de nem feltétlenül csak anyagi jellegű hátrányt okoz a településnek vagy az önkormányzatnak, amely alkalmas a megválasztáskor a polgármesterbe vetett közbizalom megingatására, és ellensúlyozza azt a tényt, hogy a polgármester a választópolgárok akaratából, és alkotmányos joggyakorlás során került tisztségébe.
Ilyen súlyúnak tekintendő az, ha a polgármester a testület határozataival sorozatosan szembehelyezkedve, jogszabályban körülhatárolt hatáskör hiányában, vagy hatáskörét bizonyítottan túllépve végzi tevékenységét.
Az ítélőtábla figyelembe vette azt is, hogy az Alkotmánybíróság hivatkozott határozata nem értelmezi az Ötv. képviselő-testület működésére vonatkozó rendelkezéseit a képviselő-testület polgármesterrel szemben fennálló primátusaként, ellenkezőleg, azt állapítja meg, hogy a helyi önkormányzás zavartalanságának fenntartása, feltételeinek biztosítása a testületnek és a polgármesternek egyaránt alkotmányos kötelezettsége.
Figyelembe vette az ítélőtábla azt is, hogy a polgármesteri tisztség megszüntetése iránt indított perben csak a tisztség keletkezése utáni cselekmények vehetők figyelembe, tekintettel arra, hogy a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről és az önkormányzati képviselők tiszteletdíjáról szóló 1994. évi LXIV. törvény (a továbbiakban: Ptv.) 1. § (1) bekezdése, illetőleg (2) bekezdés a) pontja alapján a polgármester foglalkoztatási jogviszonya a megválasztással jön létre, amely jogviszony abban az esetben is független a korábbitól, ha személyében újraválasztás történt.
A polgármesteri tisztség megszüntetése iránt indított perekben is irányadó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 164. § (1) bekezdésében foglalt azon rendelkezés, melynek megfelelő alkalmazásával e perekben a testület köteles bizonyítani a polgármester sorozatos törvénysértő tevékenységét, illetve mulasztását, valamint azt, hogy a magatartások olyan súlyúak, hogy indokolttá teszik a polgármester tisztségének megszüntetését.
E megállapítások tükrében az ítélőtábla a keresetben megjelölt – és az elsőfokú bíróság által az alperes terhére rótt, és a tisztség megszüntetésének alapjául felhozott – konkrét törvénysértő intézkedéseket és mulasztásokat vizsgálva megállapította, hogy az alperes terhére a bizonyítékok alapján a perben figyelembe vehető, és ténylegesen megállapítható mulasztások, illetve kisebb súlyú szabálysértések sorozatosnak nem voltak tekinthetők, és azok súlyos hátrányt sem okoztak.
A megállapítható törvénysértéseket és mulasztásokat meghaladóan pedig a felperes a tisztség megszüntetését – mint legsúlyosabb szankció alkalmazását – megalapozó cselekményt nem tudott bizonyítani.
E megállapításának alapjául az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a 2006. évre vonatkozó közmeghallgatás elmaradása nem róható az alperes terhére, mert nem bizonyította a felperes azt, hogy a mulasztás a jelenlegi választási ciklusra esett volna. Egyébként ennek az elmaradása sem jelent olyan súlyos hátrányt, amely a polgármesterrel szembeni legsúlyosabb szankció, az elmozdítás alkalmazását indokolná.
A kereset 2. és 6. pontjában előadottakkal kapcsolatban a felperes nem tárt a bíróság elé olyan megalapozott és hiánymentes tényállást, mely – az adósságrendezési törvény szabályaival összhangban – alátámasztotta volna azt, hogy az alperes az adósságrendezési eljárás során olyan mulasztást követett el, amelyből következően az önkormányzatot súlyos hátrány érte volna.
Az Adósságrendezési Bizottság augusztus 4-én megtartott üléséről készült jegyzőkönyvben foglaltakkal egybevetett tanúvallomások alapján nem látta az ítélőtábla alátámasztottnak azt a felperesi állítást, mely szerint, ha az alperes az erre vonatkozó képviselői indítványt követő 15 napon belül összehívta volna a testületi ülést, nem került volna sor a vagyon hitelezők közötti bíróság általi felosztására.
Nem bizonyította a felperes azt sem, hogy milyen egyezség jött volna létre az önkormányzat és a hitelezők között, és ehhez képest a vagyon bírósági felosztása hátrányosabb következménnyel járt volna.
Az ítélőtábla rámutatott arra, hogy a 2008. január 8-án megindult adósságrendezési eljárásra az Artv. 25. § (5) bekezdésében foglalt 210 napos – az egyezségre előírt – határidő augusztus 6-án eltelt.
A jegyzőkönyv, illetve tanúvallomások tanúsága szerint 2008. június 26-án a bizottság még csak az egyezségi javaslat előkészítéséről tárgyalt.
Az útfelújítási szerződésekkel kapcsolatban megállapította az ítélőtábla, hogy azok előző polgármesteri ciklusban kerültek aláírásra, a jelenlegi, 2006. október 1-jével kezdődő önkormányzati ciklusban keletkezett polgármesteri megbízatás megszüntetésére alapul nem szolgálhatnak.
A kereset 4. pontjára nézve azt állapította meg, hogy a két munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésével összefüggő 1/2008. (II. 21.) számú képviselő-testületi határozattal kapcsolatos alperesi állítást – mely szerint a határozatban foglalt konkrét személyeket is megnevező kötelezettségéről csak jóval később, március 13-án szerzett tudomást – a felperes okirattal nem tudta cáfolni.
A ítélőtábla szerint a felperesi kereseti előadás alapján nem volt megállapítható, hogy a két fő munkavállalót a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: MT) rendelkezései értelmében pontosan milyen összegű díjazás illette volna meg, illetve, hogy melyik volt az a legkorábbi időpont, amelyre nézve a munkaviszonyuk felmondása törvénysértés nélkül megszüntethető volt; ehhez képes a ítélőtábla szerint nem vonható le következtetés arra sem, hogy miben állt az alperes késedelme.
Nem bizonyította a felperes azt sem, hogy a két munkavállaló által fizetési meghagyásban érvényesített igénynek megfelelő összeget a válság-költségvetés tartalmazta, illetve, hogy annak utalványozására a pénzügyi gondnok a törvény előírásainak megfelelően az ellenjegyzést megadta.
A létszámcsökkentéssel kapcsolatos támogatás iránti pályázattal összefüggésben az alperes védekezésével szemben (miszerint a pályázat határidőben és hiánytalanul nem készült el) a felperes nem tudta igazolni azt, hogy az kizárólag az alperes aláírásának hiányában nem került benyújtásra.
Az 5. pontban felvetett – a C. Zrt. világítás-korszerűsítési szerződésével kapcsolatos – szerződéskötés, illetve teljesítés-igazolás szintén a korábbi polgármesteri ciklusra esik, ezért azt az ítélőtábla nem vette figyelembe.
Mivel a kereset 7. és 8. pontjában foglalt tényállításokra nézve a bíróság jogi következtetést nem vont le, ezekre az elsőfokú ítélet megállapítást nem tartalmaz, az ítéletet pedig a felperes fellebbezéssel nem támadta, ezért az ítélőtábla e kérdésekről nem határozott.
Az ítélőtábla jogerős ítéletével szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben – a jogerős ítélet megváltoztatása mellett – kereseti kérelmének helyt adó, az elsőfokú ítélettel tartalmában egyező, új határozat meghozatalát kérte. Jogszabálysértésként az Ötv. 33/C. §-ának rendelkezéseit jelölte meg. Álláspontja szerint a jogerős ítélet nem megfelelően értelmezte e törvényi rendelkezés tartalmát, a másodfokú bíróság nem megalapozott, iratellenes és jogszabálysértő ítéletet hozott.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes ismételten részletesen kifejtette – a véleménye szerint – az alperes által elkövetett törvénysértő intézkedéseket, illetve mulasztásokat.
Rámutatott, hogy ezúton az alperes az Ötv., illetve az adósságrendezési törvény több rendelkezését megsértette, az önkormányzatnak súlyos hátrányt okozott, adott esetben a munkavállalók végkielégítésének késedelmes utalványozása folytán még anyagi kár is keletkezett. Hivatkozott arra, hogy az önkormányzati SZMSZ 6. § (2) bekezdése, illetve 24. § (1) bekezdése alapján a felperes kénytelen volt a pénzügyi bizottságot kijelölni a polgármesteri feladatok ellátására, tekintettel arra, hogy alpolgármester az önkormányzatnál nincsen.
Megítélése szerint az eljárás során bizonyítást nyert, hogy a polgármesteri tisztség megszüntetése indokolt volt, az elkövetett mulasztások és törvénysértések sorozatosak és súlyosak voltak, melyek nem kicsinyíthetők le kisebb súlyú szabálysértésekké. Az okozott hátrányok nem csak vagyoni jellegűek voltak, az alperes magatartása alkalmas volt a polgármesterbe vetett közbizalom megingatására, átértékelésére. A képviselő-testülettel együttműködésre képtelen, a jegyzői, pénzügyi gondnoki felhívások, figyelmeztetések ellenére a testület határozataival szembehelyezkedő, és jogszabályi kötelezettségeit nem teljesítő polgármester tisztségének megszüntetése, az Ötv. 33/C. § helyes alkalmazása alapján indokolt volt.
A felülvizsgálati kérelemmel szemben az alperes terjesztett elő ellenkérelmet, melyben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Álláspontja szerint az ítélőtábla jogerős ítélete nem jogszabálysértő, a jogszabályoknak megfelel, és meghozatala során nem történt az ügy érdemi elbírálásra is kiható eljárási szabálysértés.
Állította, hogy a másodfokú bíróság – az alperesi fellebbezésben foglaltakat figyelembe véve – a Pp. 206. § (1) bekezdése alapján, a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján helyesen állapította meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálta el.
Vitatta a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem joghatályosságát, tekintettel arra, hogy a képviselő-testület a felülvizsgálati kérelem benyújtására sem a jegyzőt, sem a Pénzügyi Bizottság Elnökét nem hatalmazta fel.
Az egyes törvénysértésekkel kapcsolatban – korábbi álláspontját ismételve – állította, hogy lényeges és súlyos mulasztások az alperest nem terhelték, a közmeghallgatás összehívására röviddel 2008. év után, 2009. január 15-én került sor; 2006-ban számos fórumot tartottak, mert választási év volt; az adósságrendezési eljárás szabályait nem szegte meg, ugyanígy nem okozott súlyos hátrányt az önkormányzatnak az, hogy a rendkívüli ülés összehívását nem a törvényben írt 15 napon belülre, hanem azt követően tette meg, tekintettel arra, hogy a folyamatban lévő egyezségi eljárás, illetve az egyezség előkészítése nem indokolta a korábbi képviselő-testületi ülés megtartását.
A két munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésével összefüggésben arra mutatott rá, hogy a törvényes – a Munka Törvénykönyvének megfelelő – felmondási határidőt kívánta betartani, illetve gondoskodni kívánt a megszüntetés folytán ellátatlanul maradt feladatok megoldásáról.
A felperes az ellenkérelemmel összefüggésben részletes észrevételeket terjesztett elő, rámutatva, hogy perbeli legitimációja nem megkérdőjelezhető, tekintettel arra, hogy a képviselő-testület 6:0 arányban szavazta meg a perindításról rendelkező 19/2009. (VI. 29.) számú határozatát.
A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatos felhatalmazásra nézve előadta, hogy a képviselő-testület döntése az eljárás teljes lefolytatására vonatkozik, melyet a Pénzügyi Bizottság Elnöke is megerősített.
Csatolta az önkormányzat jegyzőjének részletes összefoglalóját, továbbá hivatkozott a Legfelsőbb Bíróságnak egy másik önkormányzat ügyében hozott felülvizsgálati döntésére.
A felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság tárgyaláson bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. §-a szerinti felülvizsgálati eljárás során a felülvizsgálni kért jogerős határozatot kizárólag a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértés tekintetében bírálhatja felül.
A felülvizsgálati kérelemben a felperes az Ötv. 33/C. §-ában rögzített – a polgármesteri tisztség megszüntetésével kapcsolatos – képviselő-testületi keresetindításra vonatkozó szabályokat jelölte meg.
Így a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy e törvényi rendelkezések helyes alkalmazásával jutott-e az ítélőtábla arra a döntésre, mellyel a Megyei Bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra kíván rámutatni, hogy az ítélőtáblával egyező módon ítélte meg a polgármester 2006. október 1-jei előtti tisztségéből fakadó kötelezettségszegések, illetve mulasztások kérdését.
Amint a KGD 1998. 218 számon közzétett eseti döntésében is rámutatott a Legfelsőbb Bíróság, a polgármesteri tisztség a választással jön létre, a tisztség megszüntetésére irányuló eljárásban csak a tisztség létrejötte utáni tevékenység vehető figyelembe az Ötv. 33/C. § (akkor 33/B. §) (1) bekezdése alkalmazásával; így a felperes keresetében hivatkozott jogszabálysértések közül csak a 2006. október 1-je után elkövetetteket lehetett figyelembe venni.
Mindezek alapján az Ötv. 33/C. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés helyes értelmezésével tekintette az ítélőtábla a C. Zrt.-vel megkötött szerződést, továbbá az építési, útfelújítási szerződés, a műszaki ellenőri szerződés kérdését olyannak, mint amelyet a 2006. október 1-je után keletkezett polgármesteri tisztség megszüntetésével összefüggésben nem lehetett figyelembe venni.
A Legfelsőbb Bíróság – az ítélőtáblával egyezően – azt találta megállapíthatónak, hogy a perbeli esetben az alperes polgármester csak kisebb súlyú, esetenkénti – tehát nem sorozatos – szabályszegéseket és mulasztásokat követett el, ilyenek meglétét bizonyította kétséget kizáróan a felperes.
Az adósságrendezési törvénnyel összefüggő felperesi előadással kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a törvény 13. § (2) bekezdés e) pontja szerint a polgármester az adósságrendezés megindításának időpontját követő 30 napon belül a pénzügyi gondnoknak átadja a helyi önkormányzat vagyonára vonatkozó, az adósságrendezési eljárás kezdő időpontját megelőző egy éven belül, és azóta kötött szerződéseket, illetve a vagyont érintő – bármely időpontban tett – kötelezettségvállaló nyilatkozatokat.
E rendelkezés helyes értelmezése szerint az adósságrendezési eljárás kezdő időpontját megelőző egy éven belül, és azóta kötött szerződéseket volt köteles átadni a polgármester a pénzügyi gondnoknak, mely rendelkezés nem terjed ki a 2006-ban – tehát több, mint két évvel az eljárás megindítása előtt – a C. Rt.-vel kötött szerződésekre.
Arra is rá kíván mutatni a Legfelsőbb Bíróság, hogy a polgármesternek a helyi önkormányzati rendszerben hatáskörei, feladatkörei és jogállása folytán betöltött pozíciója a képviselő-testület elnökeként, valamint a polgármesteri hivatal irányítójaként kifejtett tevékenységével jellemezhető.
Bár a polgármesteri foglalkoztatási jogviszony a Ptv. 1. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület és a polgármester között választással létrejövő, sajátos közszolgálati jogviszony, egyértelműen megállapítható, hogy a polgármester nem köztisztviselő, nem munkavállalója a képviselő-testületnek.
E rendelkezések fényében értékelte a Legfelsőbb Bíróság a két munkavállaló munkaviszonyának megszüntetésével kapcsolatos alperesi mulasztásokat.
A Legfelsőbb Bíróságnak nem állt rendelkezésére az 1/2008. (II. 21.) számú képviselő-testületi határozat, így megállapítani azt nem tudta, hogy abban név szerint szerepelnek-e az érintett munkavállalók. Azonban a képviselő-testület által, az Ötv. 36. § (1) bekezdése alapján határozatlan időre kinevezett jegyző – mint a 36. § (2) bekezdés szerint a polgármesteri hivatal vezetője – köteles a polgármester döntéseit előkészíteni, illetve gondoskodni azok végrehajtásáról.
Amennyiben a képviselő-testület határozatának végrehajtójaként a polgármester kerül megjelölésre, nem a polgármester köteles az ehhez szükséges iratoknak, munkaügyi nyilatkozatoknak az elkészítésére. A polgármesternek a felmondások gyakorlásával összefüggő törvénysértő mulasztása egyértelműen akkor lett volna megállapítható, ha számára ezen indok aláírásra szánt példányát a jegyző, vagy a hivatal más köztisztviselője átadja.
Az ítélőtábla helyesen mutatott rá, hogy ilyet a perben a felperes nem tudott igazolni. Ugyancsak nem tudott a felperes a perben felmutatni létszámcsökkentési pályázattal kapcsolatban a jegyző által ellenjegyzett, gazdasági ügyintéző által aláírt, és csak a polgármester aláírására váró, megfelelő nyomtatványt. A polgármester számára egyetlen törvényi szabály sem írja elő azt, hogy maga lenne köteles elkészíteni egy önkormányzati pályázatnak, illetve létszámcsökkentési támogatás iránti kérelemnek a nyomtatványát.
A képviselő-testület rendkívüli ülésének összehívásával kapcsolatban megállapítható volt, hogy azt a polgármester nem hívta össze 15 napon belülre. Ez a mulasztása azonban azért nem volt komoly és jelentősen törvénysértő, mert a folyamatban lévő adósságrendezési eljárás, illetve az annak során szükségszerűen kialakítandó egyezség lehetséges időpontjára és tartalmára figyelemmel volt a polgármester, az ülés időpontjának meghatározásakor.
A polgármester mulasztását valóban nem menti az, hogy a kezdeményezett rendkívüli ülésnek nem lett volna tétje, ő ettől függetlenül köteles lett volna azt összehívni. Azonban ez a mulasztása – tekintettel arra, hogy az Ötv. más rendelkezései alapján a közigazgatási hivatal vezetője el tudja hárítani az össze nem hívásból eredő hátrányos helyzetet – nem tekinthető olyan súlyosnak, mely alapján a polgármesteri tisztség megszüntethető lett volna.
Szintén megállapítható volt az, hogy 2008. évben a polgármester nem hívott össze közmeghallgatást. A felperes azonban – a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint – nem tudott egyetlen olyan adatot, tényt, információt csatolni vagy felmutatni, mely arra utalt volna, hogy a képviselő-testület tagjai, vagy akár a jegyző 2008. év folyamán jelezték volna a polgármesternek, hogy az év vége közeledtével közmeghallgatást kell összehívni. Természetesen a közmeghallgatás 2009. január 15-ére történő összehívása nem menti ki ezt a mulasztást, de súlyát, jelentőségét csökkenti az, hogy a polgármesteri hivatalt vezető, és az önkormányzati döntések előkészítéséért törvény alapján felelős jegyző nem tett semmilyen javaslatot, vagy intézkedést e tekintetben. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a polgármester helyett a jegyző, illetve a képviselő-testület tagjai lennének felelősek a polgármester által elkövetett mulasztásokért.
Arra kíván a Legfelsőbb Bíróság mindössze rámutatni, hogy a polgármester döntéseit, intézkedéseit a jegyző köteles előkészíteni. A polgármesteri mulasztás akkor következik be, ha az előkészített – és számára aláírásra átadott – iratot, nyilatkozatot, szerződést a polgármester nem írja alá.
Az, hogy a jegyző levélben felhívta a polgármestert arra, hogy meg kell szüntetnie két munkavállaló munkaviszonyát, nem volt alkalmas arra, hogy az alapján a polgármester a munkaviszonyt megszüntesse; ehhez kész munkaügyi jognyilatkozatot kellett volna a jegyzőnek a polgármester elé tárnia.
A képviselő-testület és a polgármester közötti együttműködés – melyre az ítélőtábla ítéletének 13. oldalán hivatkozott – nem jelenti azt, hogy a képviselő-testületet a polgármesterrel azonos felelősség terhelné a polgármesteri mulasztásokkal kapcsolatban.
A Legfelsőbb Bíróság az ítélőtáblától eltérően ítéli meg a képviselő-testület és a polgármester közötti viszonyt; azt irányítási jogviszonyként a képviselő-testület mint irányító, és a polgármester mint irányított (mint a testület szerve) közötti viszonyként fogja fel.
Mivel a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. IV. 37.329/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás