BÜ BH 2010/321
BÜ BH 2010/321
2010.12.01.
Bűnsegédként elköveti a hitelsértés vétségét, illetőleg e bűncselekmény kísérletét az a gépkocsi-kereskedő, aki az eladótól a személygépkocsit – a piaci értékét az általa eladott másik gépkocsi árába is beszámítva – annak ismeretében veszi át továbbértékesítésre, hogy erre korábban a hitelt nyújtó pénzintézet az eladóval szembeni kölcsönkövetelése biztosítására vételi jogot és elidegenítési és terhelési tilalmat kötött ki [Btk. 330. §, 16. §].
A városi bíróság a 2008. június 6. napján meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. terhelteket a Btk. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségének kísérletében mondta ki bűnösnek, melyet az I. r. terhelt tettesként, a II. r. terhelt bűnsegédként követett el, s ezért a terhelteket egyezően 1 évre próbára bocsátotta.
Az ítélet ellen a II. r. terhelt és védője felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.
A védelmi fellebbezéseket elbírálva a megyei bíróság a 2008. november 19. napján meghozott végzésével az elsőfokú ítéletet a II. r. terhelt vonatkozásában helybenhagyta.
A másodfokú bíróság által nem érintett történeti tényállás a következőket tartalmazza.
Az I. r. terhelt 2004. június 28-án megvásárolt egy Opel Astra típusú személygépkocsit 1 350 000 forintért, amelyre a KH. P. Zrt.-vel kötött kölcsönszerződéssel 945 000 forint kölcsönt vett fel.
A kölcsönszerződés megkötésekor a Zrt. vételi jogot kötött ki a gépkocsira, e szerződés 1. pontja szerint a járművön a K. Zrt. javára elidegenítési és terhelési tilalom áll fenn.
A Zrt. kérte az illetékes okmányirodát a vételi jognak, valamint az elidegenítési és terhelési tilalomnak a forgalmi engedélybe történő bejegyzésére. A 2004. július 27-én kiállított forgalmi engedélybe tulajdonosként az I. r. terhelt került bejegyzésre.
Az I. r. terhelt a törlesztő részleteket 2006. március végéig rendszeresen fizette; ekkor azonban késedelembe került, az áprilisban esedékes részletet 2006. június 13-án, a májusi részletet 2006. július 7-én fizette be.
2006 májusában az I. r. terhelt elhatározta, hogy az Opel Astra gépkocsit korszerűbbre cseréli. Ezért férjével együtt T.-ra mentek, ahol a II. r. terhelt ügyvezetése alatt álló gépkocsikereskedő M. C. Kft. telephelyét keresték fel. Ott megállapodtak abban, hogy a kft.-től megvásárolnak egy VW Polo típusú gépkocsit oly módon, hogy annak vételárába a II. r. terhelt az Opel Astra gépkocsi árát beszámítja.
Megegyeztek abban is, hogy az I. r. terhelt 300 000 forint készpénzt fizet a VW Polo megvásárlásakor. A megegyezésnek megfelelően a 2006. június 15-én kelt adásvételi szerződéssel az I. r. terhelt megvette a M. C. Kft.-től a VW Polo gépkocsit, amelyre a C. Banktól 1 160 000 forint kölcsönt vett fel a 2006. július 12-én kelt kölcsönszerződés alapján.
Az Opel Astra gépkocsit az I. r. terhelt pontosan meg nem állapítható napon a II. r. terhelt által vezetett autókereskedésben hagyta, majd 2006. június 26-án adásvételi szerződést kötött az I. r. terhelt a M. C. Kft.-vel az Opel Astra megvásárlásáról.
Ezt az adásvételi szerződést az I. rendű terhelt aláírta, a M. C. Kft. a bélyegzőjével látta el, azonban a II. r. terhelt aláírása a szerződésen nem szerepelt.
A II r. terhelt tisztában volt azzal, hogy az Opel Astra gépkocsit még hitel terheli, melynek fedezetéül maga a gépjármű szolgál. Ennek ellenére az általa vezetett kft. a gépkocsit megvásárolta, azonban az azon fennálló hiteltartozást sem az I. r., sem a II. r. terhelt nem rendezte a továbbiakban.
A K. P. Zrt. 2006. szeptember 12-én az I. r. terhelttel kötött szerződést felmondta. Jelezte, hogy a vételi jogát érvényesíti, azonban ennek érvényt szerezni nem tudott, mivel az I. r. terhelt a gépkocsit a fentiek szerint értékesítette; ezzel a hitel fedezetét elvonta, a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését meghiúsította.
A II. r. terhelt az I. r. terhelt ezen tevékenységéhez segítséget nyújtott a gépjármű megvásárlásával.
Az Opel Astra gépkocsit a nyomozó hatóság 2007. február 27-én a kft. telephelyén lefoglalta a forgalmi engedélyével együtt, majd azt a behajtó cég képviselőjének 2007. július 9-én kiadta, így a K. P. Zrt. kára megtérült.
A II. r. terhelt meghatalmazott védője a felmentést célzó felülvizsgálati indítványát a Be. 416. § (1) bekezdés a) pontjára alapozta. Ennek igen részletes indokolásában a védő – lényegében már a fellebbezésben is előadott érveket megismételve – arra hivatkozott, a terhelt bűnösségének megállapítása anyagi jogi szabályt sért, mert a tényállásban írt adásvételi szerződés polgári jogi szabályai szerint nem jött létre. Az átruházás jogcímének érvénytelensége a M. C. Kft. tulajdonszerzését kizárta; a szerződés nem volt érvényes, mivel a terheltek akaratnyilatkozatának egyezősége a szerződés lényeges tartalmában, a vételárban nem állapítható meg. Emellett a szerződés a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezéseinek sem felelt meg, hiszen a kft. képviseletére egyedül és önállóan csak a II. r. terhelt volt jogosult, az aláírása a szerződésen nem szerepel.
A büntető anyagi jogi szabályokat idézve az indítvány arra is utalt, hogy a II. r. terhelt az Opel Astra gépkocsit nem rejtette el a pénzintézet elől, sőt a hitelzárási ajánlat felől is érdeklődött. A gépkocsit nem adta el, nem terhelte meg, semmilyen módon nem vonta el a kielégítés alól. A hitelsértés vétsége pedig csak aktív magatartással követhető el, melyet az indítványban hivatkozott büntető eseti döntések is igazolnak.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a védői érveket tévesnek, a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A Be. 425. §-a szerint megtartott nyilvános ülésen a védő a felülvizsgálati indítványát fenntartotta.
Hangsúlyozta, hogy a hazai gépjármű szalonokban folytatott gyakorlat szerint a szalonok hitellel terhelt gépjárműveket „minden további nélkül” átvesznek általában bizományosi konstrukcióban továbbértékesítési céllal, miközben a törlesztés továbbra is akadálytalanul történik. A jelen esetben is a szerződő felek akarata egy eladási bizomány létrejöttére irányult, amelyhez a hitelező hozzájárulására nem volt szükség. A bank, illetve az annak megbízásából eljáró végrehajtó, tisztában volt az Opel Astra gépkocsi hollétével, azt bármikor elvihette volna a telepről, annak kiadását senki nem akadályozta volna meg. A hitel fedezetének elvonása, még kevésbé a hitel fedezetből való kielégítésének a meghiúsítása emiatt sem történhetett meg. A II. r. terhelt cselekményéből hiányzott a társadalomra veszélyesség, így a felmentése ez okból is indokolt.
A legfőbb ügyész képviselője az írásbeli nyilatkozatával egyező tartalommal szólalt fel; kiemelte, hogy a II. r. terhelt tényállásbeli magatartásával a terhére rótt bűncselekményt társtettesként valósította meg.
A II. r. terhelt a nyilvános ülésen arra hivatkozott, hogy az Opel Astra személygépkocsira nézve semmilyen elvonás, eltitkolás a részéről nem történt. A behajtó cég képviselői több ízben is kint jártak a telephelyén; pontosan tudták hol van a gépkocsi, de nem akarták elvinni, s csak a harmadik alkalommal értesítették a rendőrséget. A gépkocsin egyébként éppen annyi hitel volt, mint amennyit az autó ért. Manapság Magyarországon kb. nyolcvan százalékban hitellel terhelt autók kerülnek be az autókereskedésekbe, s amikor megvan a vevő, akkor ő törleszti tovább a részleteket. Egyébiránt az autót nem is tudta volna eladni, mert a törzskönyvbe az elidegenítési és terhelési tilalom be volt jegyezve.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a következők miatt nem találta alaposnak.
Előre bocsátja, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre külön eljárási szabályok vonatkoznak. E külön szabályok értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ügydöntő határozatban megállapított tényálláshoz kötve van. Azt, hogy történt-e az adott esetben büntető anyagi jogi jogsértés, kizárólag az ítéletben rögzített tények alapul vételével vizsgálhatja még akkor is, ha netán a tényállás hiányos, vagy egyébként megalapozatlan [Be. 423. § (1) bekezdése].
A tényállás lényeges hibáinak orvoslására ugyanis másik rendkívüli jogorvoslat, a perújítás szolgál.
A Btk. 330. §-ában meghatározott hitelsértés vétségét az követi el „aki a hitel fedezetét egészben, vagy részben elvonja, vagy a hitelezőnek a fedezetből való kielégítését más módon meghiúsítja”.
A hitelsértés vétségének jogi tárgya: a vagyoni viszonyok fennálló rendje, és ezen belül a hitelezők érdekeinek védelme. A bűncselekmény elkövetési tárgya kölcsönre vásárolt gépkocsi esetén maga a gépkocsi, ha arra vételi jogot alapítottak és ennek biztosítására elidegenítési és terhelési tilalmat kötöttek ki. Ilyen esetekben ugyanis az elidegenítési és terhelési tilalom biztosítja, hogy a hitelszerződésben meghatározott kötelezettségek nem teljesítése esetén a sértett bank számára a kölcsönszerződés fedezete – a gépkocsi – megfelelő kielégítési alapot szolgáltasson.
A fentebb idézett törvényi tényállás megfogalmazásából következően a „fedezetelvonás” minden olyan magatartással megvalósulhat, amely alkalmas a fedezetből való kielégítés meghiúsítására.
Az elkövetési magatartásnak tehát – szemben a védői érveléssel – nem törvényi előfeltétele valamely, a polgári jogban nevesített szerződés érvényes létrejötte. Megvalósítható akár színlelt szerződéssel, de a fedezetet képező vagyontárgy egyszerű elrejtésével, eltitkolásával is.
A hitelsértés vétségének tettese az lehet, akinek a hitelét a fedezet biztosítja.
Az irányadó tényállás lényege szerint az I. r. terhelt az Opel Astra személygépkocsi megvásárlásához a sértettől hitelt vett fel, amelynek fedezetéül a megvásárolt gépkocsi szolgált.
A szóban lévő gépkocsit az elidegenítési és terhelési tilalom ellenére az I. r. terhelt el akarta adni. Ennek érdekében a II. r. terhelttel megegyeztek abban, hogy a II. rendű terhelt a tőle megvásárolt másik gépkocsi vételárába az Opel Astra gépkocsit beszámítja.
A II. r. terhelt tisztában volt azzal, hogy a gépkocsit olyan hitel terheli, amelynek fedezetéül maga a gépjármű szolgál, ennek ellenére az I. r. terhelttől átvette és – a másodfokú ítélet megállapítása szerint – a saját telephelyén, ármegjelöléssel eladásra kínálta. Ezzel a cselekményével pedig szándékosan segítséget nyújtott az I. r. terheltnek a fedezet elvonását megkísérlő tettesi magatartásához.
Erre figyelemmel a II. r. terhelt büntetőjogi felelősségének a megállapítására a büntető anyagi jogi szabályok sérelme nélkül került sor.
Itt jegyzendő meg, hogy a cselekmény jogi megítélésén az sem változtatna, ha a II. r. terhelt – mint ahogy azt az eljárás során végig, és a Legfelsőbb Bíróság előtt is hangoztatta –, az irányadó tényállástól eltérően nem adásvételi, hanem továbbértékesítést célzó bizományosi szerződést kötött volna az I. r. terhelttel.
Nem osztotta a Legfelsőbb Bíróság a védőnek azt az álláspontját sem, amely szerint a II. r. terhelt cselekménye nélkülözte a társadalomra veszélyességet.
A bűncselekménynek a Btk. 10. §-ában meghatározott fogalmából következik, hogy minden, a Btk. Különös Részében szereplő törvényi tényállást megvalósító magatartás társadalomra veszélyes is. Kétségtelen, hogy a jogalkalmazás során a konkrét cselekmény konkrét társadalomra veszélyességének a mértékét minden esetben vizsgálni kell, azonban annak megállapítása, miszerint a törvényi tényállást kimerítő cselekmény nem is bűncselekmény, mert nélkülözte a társadalomra veszélyességet, csak kivételes lehet. Az irányadó tényállásban nincs olyan speciális adat, amely erre a következtetésre alapul szolgálhatna. Az a körülmény, amelyre a védő és a terhelt egyaránt hivatkozott, nevezetesen, hogy az autókereskedések többsége az elbírált esethez hasonló, jogilag nem megengedett gyakorlatot folytat; a társadalomra veszélyesség hiányának megállapítására nyilvánvalóan nem adhat alapot.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, hanem a megtámadott határozatokat a Be. 426. §-a alapján a hatályukban fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. I. 821/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás