BÜ BH 2010/322
BÜ BH 2010/322
2010.12.01.
A bírósági szakban folyamatban levő büntetőeljárásban az eljáró bíróság annak az ügyészi nyilatkozatnak, illetőleg e nyilatkozat azon részének a fordítói költségét köteles előlegezni, amely a magyar nyelvet nem ismerő vádlottat az eljárásban szereplő más vádlottakkal való kapcsolatát is tekintetbe véve érinti [Be. 9. § (1), (3) bek., 105. § (6) bek., 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM sz. r. 1. §].
Az ítélőtábla végzésével a B. C. H. Kft. fordítói díjának megállapítását és utalványozását mellőzte, egyben a 850 000 forint költséget tartalmazó számlát a díj megállapítása és utalványozása végett megküldte a fellebbviteli főügyészségnek.
Végzésének indokolásában azt fejtette ki, hogy miután a fordítási díj a másodfokú bíróság mellett működő ügyész indítványának arab nyelvre történő fordítása kapcsán merült fel, s a tolmácsot a fellebbviteli főügyészség rendelte ki, a Be. 9. §-ának (3) bekezdéséből, és a Be. 105. § (6) bekezdésének nyelvtani értelmezéséből is az következik, hogy a kérdéses díjat elsődlegesen a kirendelő állapítja meg és utalványozza.
A Be. 105. § (6) bekezdését elemezve arra a felismerésre jutott, hogy az abban megjelölt hatóságok díj megállapítási hatásköre „másodlagosnak” mondható. Azzal érvelt, hogy az iratoknak a fellebbezések elbírálására történő felterjesztését követően az eljárás az elsőfokú bíróság előtt már nincs, a másodfokú bíróságon pedig még nincs folyamatban, mivel ez utóbbi bíróságon – az ügyviteli szabályok szerint – a felterjesztő lap a kezdőirat. A két időpont között az eljárás „a másodfokú bíróság mellett működő ügyész mint hatóság előtt folyt”. Ebből pedig szintén az következik, hogy a Be. 105. § (6) bekezdésének második mondata alapján is a tolmácsdíj megállapítása a fellebbviteli főügyészség feladata.
Az ítélőtábla jogi okfejtése szerint ez az értelmezés összhangban áll a vádemelés kapcsán eddig is folytatott gyakorlattal, és minthogy „a jelen speciális kérdés eldöntése kapcsán nincs jogszabályi alapja a rendkívüli és a rendes jogorvoslati eljárás közötti különbségtételnek; így a BKv. 80. véleményben kifejtettek a rendes jogorvoslat során, a másodfokú felülbírálati eljárást megelőző ügyészi indítvány tekintetében is megfelelően irányadóak”.
A végzés ellen, annak hatályon kívül helyezése érdekében a fellebbviteli főügyész jelentett be fellebbezést, amelyben az ítélőtábla jogértelmezését alapvetően tévesnek tartotta.
A Legfőbb Ügyészség nyilatkozatában a fellebbezést fenntartotta. Rámutatott, hogy a végzésben felhívott jogszabályok helyes értelme alapján az ügyészi indítvány lefordításáról az ügyész, míg a fordítói díj megállapításáról és előlegezéséről a másodfokú bíróság köteles gondoskodni. Az a körülmény ugyanis, hogy fellebbezés esetén az iratok felterjesztése a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján történik, nem szakítja meg a bírósági eljárás folytonosságát, és nem eredményez egy közbülső, a vádemelés előtti eljárással azonos jellegű eljárási periódust.
A támadott végzés indokolásával ellentétben a Be. 105. § (6) bekezdésének második mondatában a „kirendelő” és az „eljárást folytató” hatóság közötti kapcsolat nem sorrendiséget jelent, hanem a szakértő (tolmács) díjának a megállapítására hatáskörrel rendelkező hatóságot jelöli meg. Elfogadhatatlannak tartotta a szóban levő jogkérdés eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság BKv. 80. számú véleményére történő hivatkozást is.
A fellebbezés részben, az alábbiak szerint alapos.
Az ítélőtábla a vonatkozó jogszabályok téves értelmezésével és a fentebb megjelölt kollégiumi véleményt is félreértve jutott arra az álláspontra, miszerint a tolmácsdíj megállapítása és utalványozása a fellebbviteli ügyészség kötelezettsége.
A Be. 9. §-ában meghatározott anyanyelv használati jog biztosítása érdekében a Be. 9. §-ának (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy annak a határozatnak és más hivatalos iratnak a lefordításáról, amelyet e törvény szerint kézbesíteni kell, az a bíróság, ügyész, illetőleg nyomozó hatóság gondoskodik, amelyik a határozatot meghozta, illetőleg a hivatalos iratot kibocsátotta.
A büntetőeljárási törvénynek a szakértőre vonatkozó rendelkezései a – Be. 114. §-ának (3) bekezdése alapján – a tolmácsra és a szakfordítóra is irányadók.
A Be. 105. §-ának (6) bekezdése szerint a szakértő díját a kirendelő, illetőleg az a bíróság, ügyész, vagy nyomozó hatóság állapítja meg, amely előtt az eljárás folyik.
A büntetőeljárás rendszeréből következően az ún. rendes eljárás bírósági szakasza a vádemeléssel kezdődik és az ügydöntő határozat jogerőre emelkedéséig tart, függetlenül attól, hogy az eljárás első-, másod-, vagy harmadfokon van folyamatban, vagy esetleg az ügydöntő határozat hatályon kívül helyezése miatt az első-, illetve a másodfokú eljárás megismétlésére kerül sor. A bírósági eljárásnak – a büntetőeljárási törvényből következő – folytonosságát nem érintik az ügyviteli szabályok; nevezetesen az, hogy mely bíróság előtt mit kell kezdőiratnak tekinteni, vagy adott esetben az ügyet mikor kell új ügyszámra lajstromozni.
Ellentétben tehát az ítélőtábla által elfoglalt állásponttal, a vádemelést követően az ügy változatlanul a bíróság előtt van folyamatban akkor is, ha annak iratait valamely kérdésben történő indítványtétel végett a bíróság az ügyésznek megküldi, vagy azokat az elsőfokú tanács elnöke – a Be. 341. § (2) bekezdésében írtaknak megfelelően – a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján terjeszti fel a fellebbezés elbírálása érdekében.
Az eljárási törvénynek ez utóbbi rendelkezése – pergazdaságossági szempontok szem előtt tartásával – csak az ügyész jogának érvényesülését biztosítja. Az ügyészt ugyanis indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt, [Be. 28. § (7) bekezdése], ettől még azonban az ügy nem kerül át ügyészi hatáskörbe.
Mindebből következően a Be. 105. § (6) bekezdésének második mondata sem értelmezhető másként, minthogy az eljárás változatlanul „a bíróság” előtt folyik az ügyészi indítvány elkészítésére nyitva álló határidő tartama alatt is, és a tolmácsdíj megállapításáról, utalványozásáról szóló döntés meghozatala is a bíróság hatáskörébe tartozik.
Az már más kérdés, hogy a másodfokú bíróság akkor kerül döntési helyzetbe, amikor a periratok hozzá megérkeznek.
A fellebbviteli főügyészség a Be. 9. §-ának (3) bekezdésében írtak szerint járt el, amikor az indítványát az ügyben fellebbezéssel érintett vádlott anyanyelvére lefordíttatta, mivel a szóban lévő iratot az eljárási szabályok szerint kézbesíteni kell. A kézbesítésről viszont már a másodfokú bíróság tanácsának elnöke intézkedik. [Be. 358. § (1) bekezdés d) pontja]
Az itt hivatkozott eljárásjogi szabály is jelzi, hogy a Be. 9. § (3) bekezdésében írt „gondoskodás” nem feltétlenül foglalja magában a kézbesítési kötelezettséget, miként a fordítói díj megállapítására, előlegezésére vonatkozó kötelezettséget sem; ezek az eljárás egyes szakaszaitól függően ugyan egybeeshetnek, de el is válhatnak egymástól. A bűnügyi költségek előlegezéséről szóló 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM együttes rendelet 1. §-ának (1) bekezdése a büntetőeljárás egyes szakaszaihoz igazodva lényegében arra nézve tartalmaz szabályokat, hogy a bűnügyi költség megállapítása, előlegezése mely hatóság hatáskörébe tartozik.
A rendelet értelmében az eljárás nyomozati szakaszában a nyomozó hatóság [a) pont], a nyomozási bíró és az ügyész eljárásában az ügyészség [b) pont], míg a vádemelést követően a bíróság előlegezi [c) pont] a bűnügyi költséget.
A Be. 9. § (3) bekezdésének és a végrehajtási rendelet szabályainak egybevetéséből is az tűnik ki, hogy bár a másodfokú ügyészi indítvány idegen nyelvre történő fordításáról az ügyész „gondoskodik”, az azzal kapcsolatos díj megállapítása mégsem az ő, hanem a bíróság hatáskörébe tartozik. Az ugyanis aligha vitatható, hogy az eljárás a „vádemelést követően” van folyamatban akkor is, ha az ügydöntő határozat ellen bejelentett fellebbezéseket kell másod- vagy harmadfokon elbírálni.
Itt jegyzendő meg: tévesen vont párhuzamot az ítélőtábla a vádemelés és a másodfokú ügyészi indítvány között, hiszen a rendes bírósági eljárás éppen a vádemeléssel indul meg; míg a másodfokú ügyészi indítvánnyal – függetlenül attól, hogy más ügyszámon – csupán folytatódik mindaddig, amíg a jogerős ügydöntő határozat meg nem születik.
Nem helytálló a sérelmezett végzésnek a Legfelsőbb Bíróság BKv. 80. számú kollégiumi véleményére történő hivatkozása sem.
Elkerülte az ítélőtábla figyelmét az a lényeges körülmény, miszerint a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amelyre a rendes eljárástól eltérő, külön eljárási szabályok vonatkoznak.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az ügyész a terhelt terhére, javára egyaránt felülvizsgálati indítványt nyújthat be. [Be. 417. § (1) bekezdésének I/a. és II/a. pontja] Ebben az esetben a rendkívüli jogorvoslati eljárás az ügyészi indítvánnyal veszi kezdetét. A felülvizsgálati indítvány benyújtása azonban önmagában az azzal támadott ügydöntő határozat jogerejét még nem oldja fel, így a megindult felülvizsgálati eljárás a 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM rendelet 1. §-a (1) bekezdésének c) pontja alkalmazhatósága szempontjából „vádemelést követően” megindult büntetőeljárásnak nem tekinthető. A kollégiumi véleményben kifejtettek kizárólag erre az esetre irányadók, azok az ún. rendes bírósági eljárásra nem vonatkoztathatók.
A Be. – a fentebb már idézett – 9. §-a (1) bekezdésével összevetett (3) bekezdésének helyes értelme az, hogy a több terhelt ellen több bűncselekmény miatt folyó büntetőeljárásban, amennyiben a magyar nyelvet nem ismerő terhelttel szemben jól elkülöníthető egyes bűncselekmények miatt emeltek vádat, a határozatnak és/vagy kézbesítendő más iratnak csak azt a részét kell a magyar nyelvet nem ismerő terhelt anyanyelvére, vagy az általa ismert más nyelvre lefordítani, amely reá vonatkozik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a Be. 9. §-ának (1) bekezdésében írt követelmény nem sérül akkor, ha hivatalos iratnak (határozatnak) azt a részét nem fordítják le, amely a magyar nyelvet nem ismerő vádlottat az eljárásban szereplő más terheltekkel való kapcsolatát tekintve sem érinti.
Ehhez képest a 21/2003. (VI. 24.) IM-PM-BM számú rendelet sem értelmezhető másként, mint a bűnügyi költség részeként a fordítási költség előlegezésének – a vádemelést követően a bíróságot terhelő – kötelezettsége a hivatalos iratnak azon részére eső költségre vagy költséghányadra vonatkozik, amelynek lefordítása a magyar nyelv nem tudása miatt szükségessé válik. Egyéb – ezt meghaladó – költség előlegezésére az iménti rendelkezés alapján a bíróság nem köteles. Amennyiben ilyen (a szükséges fordítást meghaladó) költség merül fel, azt annak a szervnek kell előlegeznie, amelynek rendelkezése folytán a szükségtelen fordításra sor került.
A végzés felülbírálatára az ítélőtábla – a folyamatban levő másodfokú eljárásra tekintettel – csak résziratot terjesztett fel. A résziratok között nem lelhető fel a fellebbviteli főügyészségnek az az indítványa, amelynek a lefordításáról e szerv gondoskodott. A fordítást elrendelő határozatból azonban megállapítható, hogy a szóban lévő másodfokú ügyészi indítvány egészének a lefordítását rendelték el. Ugyanakkor a fellebbezésekkel támadott elsőfokú ítéletből megállapítható az is, hogy az ügyben szereplő magyar nyelvet nem ismerő V. r. vádlott cselekménye az ítéletben megállapított tényállásnak csak egy kisebb részét érinti. Ebből pedig valószínűsíthető, hogy a fellebbviteli főügyészség a több vádlott terhére bejelentett ügyészi fellebbezést fenntartó indítványa is csak részben érinti az V. r. terheltet, és a fent kifejtettek figyelembevételével csak ebben a részében volt lefordítandó az V. r. terhelt anyanyelvére; a szír-arab nyelvre; tehát a fellebbviteli főügyészség indítványa egészének a lefordítása szükségtelen költséget eredményezhetett.
Mindezekre figyelemmel tévedett az ítélőtábla, amikor a fordítói díj teljes összegének megállapítására és előlegezésére a fellebbviteli főügyészséget kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság ezért – a Be. 384. §-a szerinti tanácsülésen eljárva – a Be. 375. § (1) bekezdése alapján a végzését hatályon kívül helyezte és – a kialakult gyakorlatot követve (Bkf. III. 1038/2004/2., Bkf. II. 1107/2004/2.) az ítélőtáblát új eljárás lefolytatására utasította. Az új eljárásban tisztázni kell, a másodfokú ügyészi indítvány mely része érintette az V. r. terheltet, ehhez képest a fordító által megküldött számlában szereplő fordítói díj egész összegéből erre mekkora díj-részlet esik, majd ennek és az előzőekben írtak figyelembevételével kell a fordítói díj előlegezéséről intézkedni.
(Legf. Bír. Bkf. I. 147/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás