PÜ BH 2010/328
PÜ BH 2010/328
2010.12.01.
Ha a filmgyár a szerző hozzájárulása nélkül engedélyezi harmadik személynek a rajzfilmfigura másodlagos hasznosítási jogát, és a hasznosító a szerző tiltakozása miatt kénytelen e gazdasági tevékenységet abbahagyni, az ebből eredő elmaradt vagyoni előnyét kárként nem érvényesítheti, mert a jogosulatlan gazdasági tevékenységből elért vagyoni előny jogszerűtlen [Ptk. 339., 355. §, 1999. évi LXXVI. tv. 94. §].
Az ügyben releváns tényállás szerint 2000. február 15-én az I. Kft. alperessel (névváltozás folytán jelenleg: M. Kft.) keretmegállapodást kötött, amelynek alapján 2000. július 19-én létrejött „licencszerződés” szerint a P. ft. eladó díjazás ellenében átengedte az I. Kft.-nek, mint vevőnek a szerződésben megjelölt rajzfilmek, köztük a „Kockás fülű nyúl” eredeti verzióinak másodlagos jogai közül a plüss, textil- és textiljellegű játékfigurák egy gyártó részére történő gyártási és forgalomba hozatali jogát, három év + hat hónapos időtartamra.
2000. július 12-én az I. Kft. felhasználói szerződést kötött a C. Bt.-vel, amelyben feljogosította a szerződés mellékletében meghatározott animációs rajzfilmek figuráinak kereskedelmi célú felhasználására, azok háromdimenziós textilből, illetve más hasonló anyagból készült játékfiguráinak előállítására és forgalmazására. A felek a szerződésben rögzítették, hogy a felhasználó díjelőleg címén, filmcímenként 300 000 forint + áfa jogdíjat fizet meg az engedélyező részére. Az I. Kft. a szerződésben jogszavatosságot vállalt, és hozzájárult ahhoz, hogy a felhasználó a jogot a C. Kft. részére átadja.
A C. Bt. és a C. Kft. 2000. október 30-án állapodott meg a felhasználói jogok átruházásáról. A szerződés alapján a C. Kft. 2000-ben megkezdte a „Kockás fülű nyúl” plüssfigurájának gyártását és forgalmazását.
2001-ben M. V., a rajzfilm forgatókönyvírója felszólította a C. Kft.-t, hogy hagyjon fel e tevékenységgel, mivel az általa történő felhasználás jogszerűtlen. Ennek a C. Kft. eleget tett.
2005. augusztus 15-én az I. Kft. végelszámolással megszűnt.
2006. január 20-án a C. Kft. a felperessel engedményezési szerződést kötött, amelyben a felperesre ruházta a vagyoni jogok megszerzésének elmaradásából eredő kártérítési követelését.
A felperes az engedményezési szerződés alapján előterjesztett keresetében a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján, 9 300 000 forint tőke és annak 2003. július 12. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A kár összege az I. Kft.-nek kifizetett 300.000 forintos szerzői jogdíjból és 9 000 000 forint elmaradt haszonból tevődött össze.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 558 000 forint kereseti illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 180 000 forint perköltséget.
Megállapította: az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a felperes követelése elévült, ugyanis a felhasználási szerződés 2000. július 12-én jött létre, a jogosulatlan felhasználásról a felperesi jogelőd 2001-ben szerzett tudomást, az alperes 2005. július 11-én vette át a felperes felszólító levelét. Így a Ptk. 324. § (1) bekezdése, valamint a 360. § (1) bekezdése alapján a felperes bírói úton érvényesíthette követelését.
Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy bár a Ptk. 318. § (1) bekezdése alapján a felperesi jogelőd kárigényét érvényesíthette volna az I. Kft.-vel szemben, azonban ezt nem tette meg. Megállapította, hogy az I. Kft. és az alperes között létrejött 2000. február 15-i keretmegállapodás és 2000. július 19-i licencszerződés megtámadására, azzal összefüggő bármilyen igényérvényesítésre nem került sor. Az alperes tehát helytállóan hivatkozott arra, hogy jogellenes magatartás hiányában vele szemben, ilyen módon közvetett kárigény érvényesítésére nincs lehetőség. A felperestől az adott helyzetben a kárenyhítés, kárcsökkentési kötelezettség körében az elvárható magatartás az lett volna, ha a vele szerződő féllel szemben igényérvényesítéssel fellép. Amennyiben a tényleges szerződésszegés megállapításra kerül, de követelése utóbb behajthatatlan a jogutód nélküli megszűnésre tekintettel, akkor felmerülhetett volna az alperes helytállási kötelezettsége. Mindezek alapján az alperes szerződésen kívüli kártérítés jogcímén történő marasztalására nem volt lehetőség. Jogalap hiányában pedig az összegszerűséget nem vizsgálta az elsőfokú bíróság.
A perköltség viseléséről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90 000 forint másodfokú perköltséget. A felperes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 558 000 forint fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.
A jogerős ítélet kifejtette, hogy mivel az I. Kft. nem létező vagyoni jogokat ruházott át a Bt.-re, amelytől azokat a Kft. sem szerezte meg, így az egyetlen alkalmazható jogkövetkezmény a szerződésszegésből eredő kártérítés lehetett volna. A felperesi jogelőd igényét – bár arra lehetősége volt – az I. Kft.-vel szemben nem érvényesítette, ezért eredményesen nem fordulhat szerződésen kívüli kártérítésért az alperessel szemben. Erre figyelemmel a kártérítési felelősség feltételeinek fennállását nem kellett vizsgálni. A jogerős ítélet szerint annak nem volt jelentősége, hogy az I. Kft.-vel szemben milyen eredménnyel járt volna a keresetindítás, de annak sem, hogy az I. Kft. mennyiben volt jóhiszemű.
A közös károkozásra vonatkozó felperesi okfejtést sem osztotta a másodfokú bíróság, az Szjt. 46. § (3) bekezdése ugyanis nem alkalmazható a jelen tényállásra, mivel az a felhasználási szerződés teljesítéséért való egyetemleges felelősségre vonatkozik. Utalt arra is, hogy az engedményezési szerződés, illetve a perben csak másolatban csatolt szerződések aggályosak.
A fellebbezési költségről a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint határozott.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak megváltoztatását és az alperes 9 300 000 forint kártérítés és kamatai megfizetésére kötelezését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a felperes jogosult kártérítési igényével az alperessel szemben fellépni, mert az alperes jogellenes és felróható magatartása, valamint a felperesi jogelőd kára között fennáll az ok-okozati összefüggés. Amennyiben az alperes nem állította volna az I. Kft.-nek, hogy rendelkezik a rajzfilm valamennyi vagyoni jogával, és nem ruházta volna át a jogokat az I. Kft.-re, abban az esetben ez utóbbi Kft. nem kötött volna felhasználási szerződést a C. Bt.-vel. Tehát az alperes jogellenes magatartása nélkül a kár nem következett volna be. A felperes szerint az I. Kft. alappal volt abban a hiszemben, hogy jogszerűen ruházza át a felhasználási jogokat, mivel neki az alperes szavatolta, hogy rendelkezik a vagyoni jogokkal. Erre tekintettel az I. Kft.-vel szembeni igényérvényesítés nem járt volna sikerrel, ennek elmaradása tehát nem róható fel a felperesi jogelődnek és nem zárhatja ki az alperessel szembeni igényérvényesítési jogot. Hivatkozott a Ptk. 344. § (1) bekezdésében foglaltakra, melynek alapján az alperes és az I. Kft. felelőssége egyetemleges, mivel közösen okozták a kárt. A kereset megindításakor a felperes már nem tudta követelését az I. Kft.-vel szemben érvényesíteni, mert a jogi személy megszűnt. A szerződéses partner hiányában kizárólag szerződésen kívül okozott kár jogcímén tudott a közvetett károkozóval szemben igényt támasztani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A felperes keresetében kártérítés iránti igényt érvényesített az alperessel szemben, mert az alperes nem volt jogosult olyan másodlagos jogok értékesítésére, amelyeket a vele szerződő fél továbbértékesített a felperes jogelődjének.
A polgári jogi kártérítési felelősség szerződéses jogviszony keretében szerződésszegéssel és szerződésen kívül okozott kárért állhat fenn.
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 16. § (1) bekezdése értelmében a szerzői jogi védelem alapján a szerzőnek kizárólagos joga van a mű anyagi formában és nem anyagi formában történő bármilyen felhasználására és minden egyes felhasználás engedélyezésére. A (6) bekezdés szerint jogosulatlan a felhasználás különösen akkor, ha arra törvény vagy az arra jogosult szerződéssel engedélyt nem ad, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet.
A perbeli esetben a felek által sem vitatottan, a felhasználás tárgyában érvényes szerződés nem jött létre, mivel az egyik szerző nem adott engedélyt a felhasználásra. Ebből következően a szerződésszegéssel okozott kártérítés (Ptk. 318. §) szabályai nem alkalmazhatóak. Ezen túlmenően a felperes jogelődje és az alperes egymással semmiféle szerződést nem kötött, így a szerződésszegésre alapított kárigény az alperessel szemben ez okból is kizárt.
Érvényes, illetve a felek között létrejött szerződés hiányában a kártérítési felelősség alapjául a Ptk. 339. §-a szolgálhat.
A Ptk. 339. § (1) bekezdése értelmében, aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
A Ptk. 355. § (1) bekezdés alapján a kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.
A Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint kártérítés címén a károkozó körülmény folytán a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést és az elmaradt vagyoni előnyt, továbbá azt a kárpótlást vagy költséget kell megtéríteni, amely a károsultat ért vagyoni és nem vagyoni hátrány csökkentéséhez vagy kiküszöböléséhez szükséges.
E rendelkezések alapján a perben a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenes magatartásával releváns okozati összefüggésben, perben érvényesíthető kára merült fel.
A peradatokból kitűnően az alperes nem volt jogosult a perbeli rajzfilmmel kapcsolatos másodlagos jogok, így a „kockás fülű nyúl” figurájának legyártására és forgalmazására vonatkozó jogok átengedésére. Mivel a károkért való felelősség szempontjából jogellenes minden olyan magatartás, ami károsodásra vezet, ezért az alperes jogellenes magatartása folytán kártérítési felelőssége elvileg fennállhat mindazokkal szemben, akik e tevékenységgel okozati összefüggésben kárt szenvedtek. A felperes és az alperes közötti szerződés hiánya tehát az alperes kártérítő felelősségét önmagában nem zárja ki.
Azonban a felperesnek nincsen az alperes jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló, érvényesíthető kára.
A felperes kártérítési igénye egyrészt az I. Kft.-nek kifizetett 300 000 forint szerzői díjból állt. Megállapítható, hogy szerződése alapján ezt az összeget a C. Bt. fizette meg. A C. Bt. a Kft.-vel kötött szerződésével csupán a felhasználási szerződésből eredő vagyoni jogait ruházta át, egyéb jogokat nem. Ebből következően a szerzői díjként teljesített összeg nem a Kft.-nél merült fel kárként, ezért a felperes azt nem érvényesítheti. A C. Bt. és a Kft. között 2000. október 30-án létrejött szerződés pedig nem igazolja, hogy a Kft a szerződés 4. pontjában meghatározott díjelőleget ténylegesen megfizette a C. Bt.-nek.
Emellett a felperes a gyártás abbahagyása miatt, a szerződés szerinti 3 évre számított 9 000 000 forint, elmaradt haszon megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
A Ptk. 355. § (4) bekezdése alapján elmaradt vagyoni előny iránti igény azonban csak jogszerű tevékenységre alapítható.
A gazdasági tevékenységet vagy bármilyen más hasznot hajtó tevékenységet folytató személy, ha e tevékenységet más jogellenes felróható magatartása miatt kénytelen abbahagyni, a tevékenység abbahagyásából eredő elmaradt hasznát, azaz a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerint igényelhető elmaradt vagyoni előnyét kizárólag akkor érvényesítheti kárként, ha az általa folytatott gazdasági vagy egyéb hasznot hajtó tevékenység jogszerű tevékenység volt, így az abból elért haszon is jogszerű haszonnak minősült.
A szerző személyhez fűződő és vagyoni jogait sértette az, hogy a felperes jogelődje a művet a szerző hozzájárulása nélkül hasznosította. E jogellenes felhasználás ellen a szerző az Szjt. 94. §-a alapján a felperes jogelődjével szemben is felléphetett és – egyebek mellett – az Szjt. 94. § (1) bekezdés e) pontja alapján követelhette volna a jogsértéssel elért vagyoni előny visszatérítését. A felperes jogelődje tehát a jogosulatlan felhasználással elért vagyoni előnyt jogosulatlanul szerezte volna meg, amit adott esetben meg sem tarthatott volna. Az ilyen jogosulatlan tevékenység eredményeként elveszett vagyoni előny megtérítésére, miután az jogszerűen felmerült kárnak nem minősíthető, a károsult nem is tarthat igényt. Ezért a károkozóra áthárítható jogszerű kár hiányában kellett a felperes elmaradt vagyoni előny megtérítése iránti igényét elutasítani.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése szerint hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. IV. 20.303/2010.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás