BÜ BH 2010/33
BÜ BH 2010/33
2010.02.01.
I. Fontosabb ügyben eljáró más hivatalos személyként követi el a vesztegetést a polgármesteri hivatal okmány irodájában dolgozó ügyintéző, aki jogtalan előnyért vizsga letétele nélkül jegyez be valótlan adatokat az országos közhitelű Közúti Közlekedési Nyilvántartás számítógépes nyilvántartási rendszerébe [Btk. 250. § (1) bek., (2) bek. b) pont].
II. Az üzletszerűség megállapítása szempontjából a hivatali vesztegetés, a hivatali visszaélés, a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, a közokirat-hamisítás, valamint a sikkasztás hasonló jellegűek, ha a bűncselekményeket a hivatalos személy rendszeres haszonszerzésre törekedve a hivatásából folyó kötelességeinek a megszegésével valósítja meg [Btk. 137. § 9. pont, 225. §, 250. § (1) bek., 275. §, 300/C. § (2) bek. a) pont, 317. §].
A megyei bíróság a 2007. április hó 10. napján kihirdetett ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki
5 rb. hivatalos személy által, fontosabb ügyben, kötelességszegéssel, üzletszerűen elkövetett vesztegetés bűntetté-ben,
73 rb. – három esetben folytatólagosan elkövetett – hivatali visszaélés bűntettében és folytatólagosan, üzletszerűen, nagyobb értékre elkövetett sikkasztás bűntettében.
Ezért őt – halmazati büntetésül – 3 év börtönre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte és 245 000 forint vagyonelkobzást alkalmazott.
A megállapított tényállás lényege a következő:
Az I. r. terhelt 2000. november 1. napján gyakornokként került a megyei jogú városi polgármesteri hivatal hatósági és ügyfélszolgálati főosztály okmányosztálya (a továbbiakban: Okmányiroda) állományába. Az előírt közlekedésigazgatási ügyintézői tanfolyam elvégzését követően 2001. január 1. napjától járművezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői munkát végzett, majd egy hónap után, 2001. február 1. napjától 2003. február 28. napjáig gépjárművek forgalmi engedélyeivel foglalkozott. Végül 2003. március 1. napjától 2003. október 20. napjáig a szolgálati jogviszonya megszűnéséig, ismét járművezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői munkakörbe került.
Az I. r. terhelt a nyilvántartási rendszer ellenőrzési hiányosságait kihasználva a vezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézői jogosultsága megszűnését követően, 2002. december 17-e és 2003. február 17-e között, haszonszerzésre törekedve, elvesztés vagy csere jogcímén, alkalmanként huszonötezer és kilencvenezer forint közötti anyagi ellenszolgáltatás fejében, vizsga letétele nélkül jegyzett be az országos közhitelű számítástechnikai nyilvántartási rendszerbe a már meglévőn kívül újabb járműkategóriára jogosító fiktív adatokat, amellyel összefüggésben valótlan tartalmú járművezetői engedélyek kerültek kiadásra.
Az I. r. terhelt a gépjármű ügyintézői munkakörben történt munkavégzése során (2001. február 1. és 2003. március 1. napja között) több esetben – az előírástól eltérően – a gépjármű tulajdonjogának átírását a szükséges illeték befizetése nélkül végezte el. A vagyonátruházási illetéket az ügyféllel nem postai úton fizettette be, hanem az ügyféltől hozzávetőlegesen a vagyonátruházási illeték összegének megfelelő készpénzt vett át és ezzel a pénzzel sajátjaként rendelkezett.
Az I. r. terhelt gépjárművek vagyonátruházási illetékével kapcsolatos gyakorlatát 2003. március 1. napját követően is folytatta, amikor már csupán vezetői engedélyekkel kapcsolatos ügyintézésre volt jogosultsága.
Ezen időszakban az I. r. terhelt ismerősei, valamint az általa korábban ügyfélként megismert, gépjármű-értékesítő tevékenységet folytató és ezzel összefüggésben rendszeresen átíratást is vállaló cégek képviselői részére végzett továbbra is gépjármű-ügyintézést, illetve biztosított számukra soronkívüliséget. Elsősorban tulajdonos-változást regisztrált, de forgalmi engedélyek és rendszámok cseréjét, valamint kiadását, üzembentartói minőség bejegyzését, valamint járművek lízingbe vételét is intézte. Az általa elvétve kitöltött ún. kérelmi lapokat és háttéranyagukat továbbítás végett nem adta le, hanem azokat vagy a szemétbe dobta, vagy irodája szekrénye mögé rejtette, az általa saját kezűleg vezetett (a kiadott okmányok számát, a kiállítás időpontját, a tulajdonosok nevét tartalmazó) felhasználási ívvel együtt.
Az I. r. terhelt azzal a magatartásával, hogy az általa szabálytalanul készpénzben átvett, rábízott vagyonátruházási illeték összegét nem fizette be az illetékhivatal részére, ennek bevételét 379 567 forinttal csökkentette, azaz ilyen összegű kárt okozott, amely nem térült meg.
A másodfokon eljárt ítélőtábla a 2007. november hó 20. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terheltre vonatkozó részében akként változtatta meg, hogy a közokirat-hamisítás bűntettét 5 rb. hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, egyebekben helybenhagyta.
A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt és védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 416. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján.
A felülvizsgálati indítvány szerint a vesztegetési cselekményeket súlyosabban minősítő üzletszerűség, valamint a fontosabb ügyekben eljáró hivatalos személyi minőség nem állapítható meg. Hivatali kötelességszegés hiányában a 73 rb. hivatali visszaélés bűntette sem valósult meg, ezért a bűnösség törvénysértő megállapítása, illetve a téves minősítés folytán az I. r. terhelttel szemben lényegesen enyhébb büntetés kiszabása indokolt.
A Legfőbb Ügyészség átirata szerint a jogerős ítélet anyagi jogszabálysértés nélkül állapította meg az I. r. terhelt bűnösségét 73 rb. hivatali visszaélés bűntettében. A terhelt a hivatali kötelességét sértette meg, amikor az előzetesen lerovandó illeték megfizetése nélkül végezte a járművekkel kapcsolatos nyilvántartási ügyintézést. Az I. r. terhelt a hatáskörét is túllépte, amikor olyan a tevékenységet végzett, amelyre már nem volt jogosult. A jogtalan hátrányt, illetve a jogtalan előnyt a terhelten kívüli szervezet szenvedte el, illetve a terhelten kívüli személyek élvezték.
Az 5 rb. vesztegetés bűntettének minősítésekor nem tévedtek az eljárt bíróságok, amikor az üzletszerűséget, valamint a fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személyként történt elkövetést, mint minősítő körülményeket megállapították.
A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt, és a megtámadott határozatot – a Be. 426. §-a alapján – az I. r. terheltre vonatkozó részében a hatályában tartsa fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta.
A hivatalos személy által elkövetett (passzív) vesztegetés tényét a vádlott és a védő sem vitatta, megállapítását a Legfelsőbb Bíróság is törvényesnek találta. Ugyanakkor a vizsgált minősített eset körében a bíróságok álláspontja között látszólagos ellentmondást észlelt.
Az elsőfokú bíróság a Btk. 250. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján minősítette súlyosabban a terhelt cselekményét. E minősített eset akkor állapítható meg, ha a bűncselekményt más – nem a (2) bekezdés a) pontja alá tartozó – hivatalos személy fontosabb ügyben követi el.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a terhelt olyan, a gépjárművezetői jogosultság tényének igazolására szolgáló, illetve a gépjármű igazgatás körébe tartozó közokiratokat készített, amelyek az állampolgárok jogait és kötelezettségeit jelentős mértékben befolyásolják.
A gépjárművezetői jogosultság számítógépes adatbázisban történő rögzítésére kizárólag a feltételek igazolását követen kerülhet sor. Erről az ügyintézőnek nem csak meg kell győződnie, de az orvosi-, valamint a vizsgaigazolásokat a kérelmező adatlapjával együtt köteles továbbítani a papíralapú kézi okmánytár részére.
Az így regisztrált adatok országos, közhitelű nyilvántartásba kerülnek, s a helytállóságukat utóbb nem ellenőrzik. Ebből adódóan a nyilvántartás adataiból későbbi időpontban dolgozó ügyintéző – feltételezve, hogy az adatot rögzítő munkatársa a reá vonatkozó szabályok megtartásával járt el, – a korábban bejegyzett adatokat olyan tényként fogadja el, amelynek ismételt igazolását sem az ügyféltől nem várja el, sem maga nem végzi el. Emiatt – rendkívüli esemény kivételével – a bejegyzés tartalmának ellenőrzésére nem kerül sor. Így egyszeri fiktív bejegyzés gyakorlatilag korlátlan számú valótlan tartalmú okirat reprodukálását biztosítja, s ezzel a számítástechnikai rendszerben tárolt adatok hitelességét lerontja.
A másodfokon eljárt ítélőtábla e kérdéssel kapcsolatban azt rögzítette, hogy fontosabb ügyekben intézkedésre az a hivatalos személy jogosult, aki az állampolgárok jogait vagy jogos érdekeit jelentős mértékben befolyásoló döntéseket hoz, illetve ilyen döntéseket önállóan előkészít. Az I. r. terhelt a kérdéses időszakban önálló ügyintézőként végezte a gépjárművezetői engedélyekkel kapcsolatos eljárást. Ennek során anyagi ellenszolgáltatás fejében olyan kategóriákat vitt be a központi nyilvántartás rendszerébe, amelyek alapján a kiállított jogosítvány olyan járművek vezetésére jogosította annak tulajdonosát, amelyre soha nem tett vizsgát.
A közlekedésben való részvétel veszélyekkel jár és szabályainak a megszegése súlyos következményeket vonhat maga után, ezért szükséges szigorú vizsgához kötni az abban való részvételt. Az I. r. terhelt a cselekményével a közúti közlekedésben jóhiszeműen résztvevő nagyszámú személy életét, testi épségét tette ki veszélynek. A gépjárművezetői engedély kiadása, s az abban szereplő kategóriák megállapítása az állampolgárok jogait alapvetően érintő ténykedés, és a terhelt ebben önálló döntési jogosultsággal rendelkezett.
A másodfokú bíróság tehát – részben eltérően az elsőfokú bíróságtól – olyan – ,,fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott'' – hivatalos személyként határozta meg az I. r. terheltet, amely minőség már nem a Btk. 250. §-a (2) bekezdésének b) pontja, hanem annak a) pontja alapján minősíti súlyosabban a passzív vesztegető cselekményét. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság minősítését nem változtatta meg.
A védő a felülvizsgálati indítványában valójában e másodfokú értékelést támadta, amikor több döntéssel is alátámasztva vitatta, hogy az I. r. terhelt fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy volna.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság álláspontja a helyes és ezért e körben a felülvizsgálati indítvány érveivel is egyetértett.
Az ítélkezési gyakorlat szerint ,,fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott'' az a hivatalos személy, akinek a hatásköre kizárólag vagy túlnyomórészt az állampolgárok jogait vagy jogos érdekeit jelentős mértékben befolyásoló döntések meghozatala vagy ilyen döntések önálló előkészítése. Feltétlenül ide tartoznak a Btk. 137. § 1. pontjának a), e), g), h) és i) alpontjában megjelölt hivatalos személyek. A bírói gyakorlat még ide sorolja – egyebek mellett – az önkormányzati lakás kiutalására jogosult személyt, a bűnügyi nyomozót, az idegenrendészeti ügyben érdemi döntés meghozatalára jogosult személyt.
Az eset körülményei szerint kell elbírálni, hogy a (2) bekezdés a) pontja alá nem eső hivatalos személy a konkrét esetben ,,fontosabb ügyben'' jár-e el. Más hivatalos személy akkor jár el fontosabb ügyben, ha az ügy sajátosságai ezt megalapozzák. Ténykedésének lényege, hogy a hatásköre jellemzően nem ölel fel ,,fontosabb'' ügyet, csak adott helyzetben.
Az I. r. terhelt valóban nem volt fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személy. Tulajdonképpen ugyanolyan ügyintéző volt, mint bármely település polgármesteri hivatalának okmányirodájában dolgozó bármelyik ügyintéző.
Hatáskörét a speciális beosztásában, azaz a közlekedési igazgatás területén is a legkülönbözőbb feladatok ellátása képezte, amelyek alapvetően olyan tömegfeladatok, amelyek fontosabb ügyeknek az ítélkezési gyakorlat szerint nem tekinthetőek. Ezeket a feladatokat az ítélet a tényállás bevezető részében részletesen be is mutatta.
Ugyanakkor feladatát képezte, hogy a Közúti Közlekedési Nyilvántartásba önállóan rögzítsen, változtasson vagy abból töröljön adatokat.
A közúti közlekedési nyilvántartásról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény 1. §-ának (2) bekezdése szerint a közúti közlekedési nyilvántartás célja azon adatok kezelése, amelyek a tulajdon védelméhez, a közúti közlekedés biztonságának elősegítéséhez és a hatósági okmányok közhitelességének biztosításához fűződő egyéni és közérdek érvényesítéséhez szükségesek.
E rendelkezésre figyelemmel helyesen állapította meg az első- és a másodfokú bíróság, hogy a – ma már a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEKKH) által vezetett – Közúti Közlekedési Nyilvántartás közhiteles nyilvántartás.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy az I. r. terhelt mindazokban az esetekben amikor önállóan, a saját hatáskörében eljárva az adott járműkategóriára vizsga letétele nélkül jegyzett be az országos közhitelű nyilvántartási rendszerbe fiktív adatokat nem a Btk. 250. § (2) bekezdés a) pontja szerinti fontosabb ügyekben intézkedésre hivatott hivatalos személyként, hanem a (2) bekezdés b) pontja szerint más hivatalos személyként fontosabb ügyben járt el.
A Btk. 137. §-ának 9. pontja szerint üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik.
A Legfelsőbb Bíróság BK 109. számú állásfoglalás szerint a rendszeres haszonszerzésre törekvés megállapítása szempontjából a hasonló jellegű bűncselekményeket egymással összefüggésben kell értékelni, függetlenül attól, hogy az együttesen elbírált valamennyi bűncselekménynek minősített esete-e az üzletszerű elkövetés.
Az együttesen elbírálásra kerülő bűncselekmények jelleghasonlóságának a megállapítása szempontjából a rendszeres haszonszerzésre törekvés mellett figyelembe jön a törvényi tényállások hasonlósága, mely rendszerint a jogvédte érdekek, az elkövetési magatartás és az elkövetési mód összevetése alapján állapítható meg. Ennél eligazító lehet a különböző bűncselekményeknek a Btk. Különös Részében való rendszertani elhelyezése, de a jelleghasonlóság megállapítása nem korlátozható kizárólag erre, mivel a törvény az azonos érdekeket eltérő módon és különböző célokból részesíti büntetőjogi védelemben.
Az említett általános elvek szem előtt tartásával a Legfelsőbb Bíróság az üzletszerű elkövetés megállapítása szempontjából meghatározta azokat a bűncselekmény-csoportokat, amelyek általában hasonló jellegűeknek tekinthetők, majd rögzítette, hogy az előbbieken túlmenően is vannak olyan bűncselekmények, amelyek hasonló jellegük miatt az együttes elbírálás során megalapozhatják az üzletszerű elkövetés megállapítását. Ezekről kimerítő felsorolás nem adható, hanem mindenkor az elkövetés konkrét körülményei alapján kell eldönteni, hogy az előzőekben kifejtett feltételek fennállnak-e.
A felülvizsgálat tárgyát képező jogerős ügydöntő határozat meghozatalát követően a Legfelsőbb Bíróság az 5/2007. BJE. számú határozatával ugyan hatályon kívül helyezte a BK 109. számú állásfoglalást, de ezt követően a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiuma meghozta a hatályon kívül helyezett BK 109. számú állásfoglalás felülvizsgálatáról szóló BKv. 39. számú véleményét, amelynek a jelen ügyben csupán annyiban van jelentősége, hogy a Legfelsőbb Bíróság a BK 109. számú állásfoglalás nyomán kialakult gyakorlatát lényegében továbbra is irányadónak tekinti.
Az eljárt bíróságok a Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlatával egyezően állapították meg az üzletszerűséget mind a vesztegetés, mind a sikkasztás körében.
A terhelt terhére megállapított és az üzletszerűséget megalapozó bűncselekmények elkövetésére nem csupán a 2002. december 17-e és 2003. február 17. napja között került sor – amint arra felülvizsgálati indítványában a védő hivatkozott –, hanem már azt megelőzően, 2002. szeptember hó 7. napjától és azt követően 2003. szeptember 30-ig, tehát legalább egy éven keresztül.
Valamennyi, a terhelt terhére rótt bűncselekmény, s nem csupán az 5 rb. passzív hivatali vesztegetés elkövetésére a terheltet a rendszeres haszonszerzés célzata vezérelte.
A terhelt tevékenységének szabályait és kereteit meghatározó hivatali kötelességek sorozatos, rendszeres és azonos célok érdekében történő megszegése – ezen keresztül a hivatali apparátus törvényes működésébe vetett bizalom közvetlen vagy közvetett megsértése vagy veszélyeztetése – az adott esetben nem csupán a hivatali vesztegetést és hivatali visszaélést teszi hasonló jellegűvé, hanem a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekménnyel együtt a hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítást, valamint a sikkasztást is. Valamennyi, a terhelt terhére megállapított bűncselekmény elkövetési magatartása a hivatásából folyó kötelességeinek a megszegésével valósult meg.
Mindezek folytán törvényesen minősítették az eljárt bíróságok az I. r. terhelt vesztegetési és sikkasztási cselekményeit üzletszerűen elkövetettnek.
Az eljárt bíróságok igen részletesen indokolták, hogy az I. r. terhelt mely kötelességeinek a megszegésével valósította meg a Btk. 225. §-ában meghatározott bűncselekmény elkövetési magatartásait. Az irányadó tényállás alapján valójában az állapítható meg, hogy hivatali kötelességeit számtalan területen, többszörösen, a tényállásban rögzített valamennyi ügyben sorozatosan megszegte. Mindez a jogtalan előnyszerzés célzatával társult, ezért – a felülvizsgálati indítványában foglaltaktól eltérően – törvényesen minősítették az eljárt bíróságok a terhelt e cselekményeit 73 rb. – három esetben folytatólagosan elkövetett – hivatali visszaélés bűntettének.
A Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen akkor van helye, ha a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki, vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak.
A vesztegetés bűntettének a másodfokú bíróság részéről történő részbeni törvénysértő minősítése a felülvizsgált ügyben nem eredményezte törvénysértő büntetés kiszabását, ennél fogva a felülvizsgálat keretében a jogerősen kiszabott büntetés enyhítésére sem nyílt lehetősége a Legfelsőbb Bíróságnak.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat – a Be. 426. §-a alapján – hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. II. 74/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás