PÜ BH 2010/330
PÜ BH 2010/330
2010.12.01.
A követelés engedményezésének érvénytelensége nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére [Pp. 369. § a) pont].
Az I. rendű felperes az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés szerint 1,2 millió forint kölcsönt vett fel a D. Bank Rt.-től (a továbbiakban: Bank Rt.), a jogügylettel kapcsolatban a II-III. rendű felperesek készfizető kezességet vállaltak. A kölcsön visszafizetésének határideje 1993. augusztus 31. napja volt, az ügyleti kamat mértéke 36%. Mivel a felperesek nem kezdték meg a törlesztést, a Bank Rt. 1995-ben a közjegyzői okirat záradékolásának útján végrehajtás indított ellenük. Az I. Kft. 1995. március 20-án megvásárolta a követelést, majd 2001. május 2-án az alperesre engedményezte azt. A végrehajtást foganatosító bíróság mindkét esetben jogerős végzéssel állapította meg a jogutódlást.
A felperesek 2006-ban a követelés elévülésére hivatkozással pert indítottak a végrehajtás megszüntetése iránt; keresetüket azonban a bíróság 2006. december 14. napján jogerőre emelkedett ítéletével elutasította.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (a továbbiakban: PSZÁF) 2007. augusztus 8-án meghozott határozatában megállapította, hogy az alperes engedély nélkül, üzletszerűen és ellenérték fejében, nyereség illetve vagyonszerzés céljával vásárolt követeléseket – többek között a perbeli követelést is – és eltiltotta az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatás folytatásától.
A felperesek ilyen előzmények után 2008 márciusában indították meg a jelen pert. Többször módosított a Pp. 369. § a) pontjára alapított keresetükben azzal az indokkal kérték a végrehajtási eljárások megszüntetését, hogy a 2001. május 2-ai engedményezési szerződés – a PSZÁF határozatára is figyelemmel – jogszabályba ütközik, semmis, és emiatt az alperesnek velük szemben követelése nem áll fenn. (Keresetük indokaként megismételték a végrehajtási jog elévülésére vonatkozó álláspontjukat is, azonban ezt a felülvizsgálati kérelem nem érintette.)
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint a PSZÁF csak a jövőre nézve tiltotta el a pénzügyi szolgáltató tevékenységtől, azonban a felperesek egyébként sem hivatkozhatnak az engedményezés érvénytelenségére, mert ez nem befolyásolja fizetési kötelezettségüket.
Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a keresetet; a másodfokon eljárt bíróság az ítélet fellebbezett rendelkezését részben, mégpedig az elsőfokú eljárással kapcsolatos költség és illeték vonatkozásában változtatta meg, egyebekben helybenhagyta.
A jogerős ítélet indokolása szerint a Pp. 369. § a) pontjának megfelelően a végrehajtás megszüntetése iránt indított perben az adósnak azt kell igazolnia, hogy a követelés érvényesen nem jött létre illetve létre sem jött, viszont a jelen ügyben a követelés a felperesek és a Bank Rt. között létrejött kölcsönszerződésen alapul, amelynek érvénytelenségére maguk a felperesek sem hivatkoztak. A felperesek végrehajtási eljárásban, a jogutódlás megállapítása kapcsán nem jelezték az engedményezés érvénytelenségét, így a jogutódlást megállapító végzés jogerőre emelkedett, vitatására a jelen perben nincsen lehetőség. Kihangsúlyozta a másodfokon eljárt bíróság, hogy a végrehajtás megszüntetése iránti perben a bíróság a Pp. 368. §-ában valamint a 369. §-ában előírt feltételek megvalósulását vizsgálhatja; a végrehajtást kérő személyében bekövetkezett változás nem érinti a végrehajtás alapjául szolgáló követelés érvényességét, ezért emiatt nincsen mód a végrehajtás megszüntetésére. Mindezeket követően csupán megjegyezte a másodfokon eljárt bíróság, hogy a felperesek nem rendelkeznek perbeli legitimációval az engedményezési szerződés érvénytelenségét illetően, mert az csak az engedményezés alanyaira hat ki, nem érinti a felperesek fizetési kötelezettségét, így nincsen olyan jogvédte érdekük, amely perbeli legitimációjukat megalapozná; az engedményező egyébként sem áll perben és perbevonására nincsen lehetőség. Végül utalt arra is a másodfokon eljárt bíróság, hogy a más jogágak kötelező szabályait sértő szerződés a polgári jog szempontjából akkor lenne érvénytelen, ha a másik jogági törvény ezt kifejezetten kimondaná, vagy a szerződés érvényességét ne kívánná megengedni, de ilyen szankciót a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) nem fűz a jogosulatlan pénzügyi tevékenység körében kötött szerződésekhez; az ezzel kapcsolatos bűncselekmény miatt az alperes elítélése nem eredményezi a szerződés polgári jogi semmisségét.
A jogerős ítélet ellen – hatályon kívül helyezése és elsősorban a keresetnek helyt adó ítélet meghozatala, másodsorban az „ügyben eljárt bíróság” új eljárásra utasítása végett – az I-II-III. rendű felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Okfejtésük szerint a „követelés” valóban létrejött, azonban „a végrehajtási eljárásbeli követelés” nem, hiszen az alperes jogosultságának alapja – az engedményezési szerződés – jogszabályba, mégpedig a Hpt.-be ütközik illetve bűncselekmény eredményeként jött létre. Az alperes az évi 36+6% kamat realizálására törekszik, visszautasítja a teljesítési szándékot. A jogerős ítélet indokolása nem ad választ a Hpt. és a Ptk. viszonyára: nem jelöli meg, hogy a Hpt. melyik jogágba tartozik, és e jogág mely szabályai írják felül a Ptk. semmisségre vonatkozó rendelkezéseit. Tény, hogy az engedményezés időpontjában az alperes nem rendelkezett a PSZÁF engedélyével, emiatt az engedményezés jogszabályba ütközött, így semmis; perbeli legitimációjukat pedig jogvédte érdekük alapozza meg. Jelentőséget tulajdonítottak annak is, hogy az alperest időközben jogerősen elítélték, hiszen a büntető bírósági ítélet jogerőre emelkedésekor az engedményezési szerződés semmisségét „a bíróságnak meg kell állapítania”. Végül megjegyezték, hogy semmis szerződés esetén az eredeti állapot helyreállításához szükségtelen a korábbi jogosult perbenállása.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nyújtott be, amely a jogerős ítélet hatályban tartására és költségeinek megtérítésére, valamint a felfüggesztett végrehajtás folytatására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Ptk. 328. §-ának (1) bekezdésének megfelelően az engedményezés megállapodás a követelés átruházásáról a követelés jogosultja, mint engedményező és az engedményes között, amely megállapodás eredményeként megváltozik a jogosult személye. A Ptk. 328. § (3) bekezdése szerint a kötelezettet értesíteni kell az engedményezésről, mégpedig annak érdekében, hogy ne legyen kétsége atekintetben, kinek a kezéhez kell teljesítenie. Az értesítést követően a kötelezett Ptk. 328. § (4) bekezdése értelmében csak az új jogosultnak (azaz az engedményesnek) teljesíthet.
Amennyiben per indul az engedményezés érvénytelenségének megállapítására, mindaddig, amíg a bíróság jogerős ítéletében meg nem állapítja az engedményezés érvénytelenségét, a kötelezett joghatályosan továbbra is csak az engedményes javára teljesíthet [esetleg a Ptk. 287. § (1) bekezdésének megfelelően a kötelezettséget bírósági letétbehelyezéssel is teljesítheti]. Ha a bíróság a perben megállapítja az engedményezési szerződés érvénytelenségét, a megállapítás az engedményezési szerződés alanyainak a jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményét a köztük fennálló jogviszonyban kell levonni, az engedményezés érvénytelenségének a megállapítása semmilyen módon nem befolyásolja a kötelezett fizetési kötelezettségét (a Legfelsőbb Bíróság határozatainak hivatalos gyűjteménye 2003/1. számú kötetében 868. számon közzétett elvi határozat).
Az adott esetben a felperesek ellen végrehajtási eljárások indultak, így a felperesek keresetükben ezek megszüntetését kérték, az engedményezés érvénytelenségére hivatkozással. A végrehajtás megszüntetése iránti perben – a jogerős ítélet indokolásában már idézett – Pp. 369. §-a a) pontjának megfelelően azonban a felperesek (azaz a végrehajtási eljárás adósai) az adott per kereteire tekintettel csak akkor kérhetnék alappal az ellenük indult végrehajtás megszüntetését, ha a végrehajtani kívánt követelés érvényesen nem jött volna létre; ezt pedig a felperesek maguk sem állították.
Helytálló ezért a másodfokon eljárt bíróság álláspontja abban, hogy a végrehajtani kívánt követelést az 1992. szeptember 7. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapítja meg, amelynek érvénytelenségére a felperesek nem hivatkoztak, az engedményezési szerződés érvénytelensége viszont nem hat ki a végrehajtás alapját képező jogviszony – tehát a kölcsönszerződés – érvényességére, s ilyen módon nem ad alapot a végrehajtás megszüntetésére.
A felperesek tehát a végrehajtás megszüntetésére irányuló perek indítása feltételeinek eltérést nem engedő törvényi szabályozása következtében nem szabadulhatnak az ellenük indított végrehajtás alól a követelés engedményezésének érvénytelensége kapcsán, akkor sem, ha az engedményezés jogszabályba ütközik, s ezáltal a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján semmis, illetve akkor sem, ha az engedményezés jogosulatlan banki tevékenységet jelent, amely miatt bíróság az alperes büntetőjogi felelősségét jogerősen megállapította. Az előbbiekben kifejtettek miatt a végrehajtás megszüntetése szempontjából annak sincsen jogi jelentősége, hogy az engedményezés mely jogterület mely rendelkezésébe ütközik, és annak sem, hogy az engedményezés érvénytelenségének megállapítása iránti perben (amely nem a jelen per) mely személyeknek kellene perben állniuk.
Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet nem jogszabálysértő, hanem megfelel a Pp. 369. § a) pontja helyes értelmezésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálattal támadott határozatot a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. I. 21.764/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás