PÜ BH 2010/38
PÜ BH 2010/38
2010.02.01.
A bíróság kártérítési felelőssége fennáll, ha a bűncselekményre vonatkozó anyagi jogszabály megváltozását nem ismerve állapította meg a – végül felmentett – károsult büntetőjogi felelősségét (Ptk. 339. és 349. §, Btk. 2. és 177/A. §).
A felperes az I. r. alperessel (a továbbiakban: alperes) szemben a módosított keresetét 2 747 476 forint vagyoni és 5 000 000 nem vagyoni kár megtérítése, továbbá elégtételre irányuló meghatározott tartalmú nyilatkozat közzététele iránt terjesztette elő.
A kereset ténybeli alapjaként előadta, hogy az ügyészség az akkor hatályos Btk. 177/A. § (1) bekezdés b) pontjába ütköző jogosulatlan adatkezelés vétsége miatt emelt ellene vádat. Az elsőfokú bíróság a bűnösséget hétrendbeli vétségben megállapította, és megrovásban részesítette. Az ítélet ellen fellebbezést nyújtott be, a másodfokú bíróság helybenhagyó végzést hozott. A jogerős határozat ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmét elbíráló Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú határozatot hatályon kívül helyezte, és az ellene emelt vád alól felmentette. A felülvizsgálati ítélet a bíróságok többszörös anyagi jogszabály sértését állapította meg. Az indokolás szerint az eljárás tartama alatt a cselekmény megítélését alapvetően befolyásoló jogszabályváltozásokat sem az első, sem pedig a másodfokú bíróság nem észlelte. Nem vette számba, hogy 2003. évi II. törvény 11. §-ának (1) bekezdése módosította a vétség elnevezését, törvényi tényállását, és elkövetési magatartásait. Az új törvény ismeretének hiányában nem alkalmazta a Btk. 2. §-át annak eldöntése érdekében, hogy a terheltre nézve melyik anyagi jogszabály alkalmazása eredményezné kedvezőbb döntés meghozatalát. A korábbi törvény a terheltre nézve egyértelműen kedvezőtlenebb volt, mert az új rendelkezések a személyes adatok jogtalan nyilvánosságra hozatalát egyáltalán nem rendelték büntetni, a vád tárgyává tett magatartás tehát egyik új tényállás elemei közé sem illeszthető. Ebből eredően már a vádirati tényállás sem rögzített olyan magatartást, amely az új anyagi jogi szabályok szerint elkövetési magatartást valósított volna meg. Az új szabályozás önmagában azért is kedvezőbb a terhelt számára, mert eredmény-bűncselekményt rögzít, azaz az előző szabályozáshoz képest a tényállás részévé tette a jelentős érdeksérelem bekövetkezését.
A felperes érvelése szerint az alperes súlyos jogalkalmazási tévedése a Ptk. 339. és 349. §-a szerint kártérítési felelősségét, valamint a személyhez fűződő jog megsértése miatti felelősségét megalapozza.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatta a jogalap fennállását, és a kárigény összegszerűségét is.
Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott. A határozat indokolásában megállapította, hogy az alperes felróhatóan nem ismerte fel az anyagi jogszabály megváltozását, és azt, hogy emiatt esetlegesen alkalmaznia kellene a Btk. 2. §-át. Az új jogszabály alkalmazhatósága azonban jogértelmezést és mérlegelést igényelt volna, a jogalkalmazási hiba tehát az adott esetben kárfelelősséget nem alapoz meg.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperes által előterjesztett fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság helybenhagyó döntést hozott. A jogerős ítélet indokolásában részletesen ismertette a vonatkozó büntető anyagi jogi szabályokat, a törvény módosításához vezető folyamatot, és a felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet indokolását. Egyetértett az elsőfokú bíróság azon következtetésével, hogy az alperes súlyos jogalkalmazási hibát vétett. Kifejtette azonban, hogy az új törvényi tényállás nem egyértelmű atekintetben, hogy a keret jellegű tényállást mely konkrét magatartások tölti ki tartalommal. Vitathatatlan és egyértelmű büntető jogi szabályozás arra nézve nincs, hogy valamely személyes adat nyilvánosságra hozatala valóban kikerült-e az elkövetési magatartások köréből. A Legfelsőbb Bíróság ítéletének szerkezete és indokolása azt tükrözi, hogy a jogszabály értelmezésével jutott olyan következtetésre, miszerint a nyilvánosságra hozatal már nem szankcionálható. A jogi szabályozási környezetre tekintettel ellenben nem zárható ki eltérő értelmezés lehetősége sem. A jelentős érdeksérelem megítélése pedig a bírósági mérlegelési jogköre, ezért nem állítható, hogy a Btk. 2. §-ának alkalmazása mellett az alperes azonos jogértelmezésre jutott volna, és ezáltal nem került volna sor a felperes elítélésére.
A jogerős ítélet ellen a módosított keresetnek megfelelő új határozat meghozatala érdekében a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. A kérelem indokolása szerint helyesen állapította meg a jogerős ítélet a súlyos jogalkalmazási tévedés megtörténtét. Logikai hibát vétett azonban azzal, hogy az okozati összefüggés hiányára következtetett. A felülvizsgálati eljárásban hozott ítélet egyértelmű, kétséget kizáró álláspontot tartalmaz, és még csak nem is utal arra, hogy az új jogszabály értelmezése kétséges lenne. Ebből pedig csak az a következtetés vonható le, hogy az alperes sem hozhatott volna bűnösséget megállapító döntést, a hatályos jogszabály ismeretének hiányából eredő súlyos jogalkalmazási tévedés tehát az alperes felelősségét megalapozza, a jogerős ítélet nem felel meg a bíróság által alkalmazott jogszabályoknak.
A Pp. 270. §-ának (2) bekezdése szerint a fél a jogerős ítélet vagy az ügy érdemében hozott jogerős végzés felülvizsgálatát a Legfelsőbb Bíróságtól jogszabálysértésre hivatkozással kérheti.
A felülvizsgálati eljárás eredményeként a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az I. r. alperessel szembeni keresetet elutasító döntés az alábbi indokok miatt nem felel meg a jogszabályoknak.
A bíróságok a jogalap körében a szükséges bizonyítást lefolytatták, a tényállás e tekintetben megalapozott, és ezáltal a felülvizsgálati eljárásban is irányadó volt.
A jogerős ítélet indokolása helyesen hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes felelősségét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése és 349. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján kell elbírálni. A kárfelelősség általános szabályának együttes feltételeit vizsgálva megalapozottan minősítette az I. r. alperes magatartását kirívóan súlyos jogalkalmazási hibának. A keresetet elutasító döntést arra alapította, hogy a felróható magatartás és a kár közötti okozati összefüggés nem állapítható meg. A felülvizsgálati kérelem ezt a következtetést támadta, a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint megalapozottan.
Az eljárásban beszerzett bizonyítékok közül döntő jelentőségű a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete, figyelemmel arra, hogy az új büntető tényállások értelmezésére, és ezzel összefüggésben az időbeli hatályra vonatkozó rendelkezés alkalmazására e határozat ad egyértelmű eligazítást. Nem vitás, hogy a jogalkalmazói tevékenység alapja a jogszabály értelmezése. Az adott esetben azonban pusztán a nyelvtani értelmezés, a két jogszabály összevetése elegendő volt annak megállapításához, hogy a vádban megjelölt elkövetési magatartást az új rendelkezés nem tartalmazza, tehát nem valósíthat meg bűncselekményt. A felülvizsgálati határozat azonban arra is kitér, hogy az új tényállás eredmény-bűncselekmény. Ennek a ténynek viszont a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint döntő jelentősége van a jogvita mikénti eldöntése szempontjából. Azt eredményezi, hogy még annak az érvelésnek az elfogadása sem mentesítené az alperest, hogy az új tényállás elkövetési magatartásai közül nem zárható ki a nyilvánosságra hozatal.
A Legfelsőbb Bíróság azzal a megállapítással egyetért, hogy az adott bűncselekményhez megkívánt eredmény bekövetkezésének megítélése (jelentős érdeksérelem bekövetkezése) bírói mérlegelés tárgya. Csakhogy a felülvizsgálati ítélet azt is rögzíti, hogy a vád alapjául szolgáló vádirat erre vonatkozóan utalást sem tartalmazott. Az új jogszabály ismeretében tehát a bíróságnak nem lett volna mit mérlegelnie, ezért okszerűtlen az a következtetés, hogy nem lett volna kizárt a felperes bűnösségét megállapító határozat meghozatala. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja tehát az, hogy az alperes kártérítési felelősségének jogalapja fennáll.
Az érdemi döntéshez szükséges adatok azonban nem állnak rendelkezésre, illetőleg e tekintettben sem az első-, sem a másodfokú bíróság a szükséges bizonyítást nem folytatta le, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az I. r. alperes vonatkozásában az elsőfokú ítéletre is kiterjedően a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat hozatalára.
(Legf. Bír. Pfv. V. 21.096/2009.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás