PÜ BH 2010/39
PÜ BH 2010/39
2010.02.01.
Jogalap nélküli gazdagodásra alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti (Ptk. 361. §, Csjt. 30. §).
A felperesek házastársak. Házassági életközösségük fennállása alatt 2006-ban a II. r. felperes és a II. r. alperes között szerelmi kapcsolat alakult ki. A II. r. felperes és a II. r. alperes elhatározták, hogy közösen vásárolnak egy családi házat. Annak érdekében, hogy az ingatlan tulajdonjogából az I. r. felperes ne részesüljön, az ingatlan tulajdonosaként az adásvételi szerződésben a II. r. alperes kerül tulajdonosként feltüntetésre. A 2006. június 9-én megkötött adásvételi szerződés alapján a III. r. alperes 15 500 000 forint vételárért eladta a II. r. alperesnek a K., P. u. 15. szám alatti hétvégi ház és udvar megjelölésű ingatlant. A szerződés aláírásával egyidejűleg 2 000 000 forint foglaló került megfizetésre; a fennmaradó hátralékból a vevő 7 000 000 forintot 2006. június 23-áig, 6 500 000 forintot pedig 2006. július 28-áig volt köteles megfizetni. Az eladó vállalta a szerződés szükségszerű módosítását, amennyiben a későbbiekben a vevő személyében változás áll be.
A szerződés második, 7 000 000 forintos vételárrészlete hiánytalanul megfizetésre került. A szerződést 2006. július 28-án módosították, ennek értelmében az I. r. alperes állagvevővé, a II. r. felperes és a II. r. alperes pedig haszonélvezeti vevőkké váltak. Rögzítették, hogy az adásvételi szerződés alapján átvett vételárrészlet a szerződés módosítása alapján elszámolásra kerül, így a szerződés módosítása alkalmával kizárólag a fennmaradó vételárrészlet kerül kifizetésre. A szerződés aláírásával egyidejűleg a vevők összesen 6 500 000 forintot fizettek meg a III. r. alperes részére. A III. r. alperes hozzájárult az I. r. alperes tulajdonjoga és a II. r. felperes, valamint a II. r. alperes 1/2–1/2 arányú haszonélvezeti joga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez.
A II. r. felperes és a II. r. alperes kapcsolata az adásvételi szerződés megkötését követően megromlott és a felperesek az életközösséget helyreállították.
A felperesek keresetükben a Ptk. 210. §-ának (3) bekezdése alapján a szerződés érvénytelenségének a megállapítását kérték arra hivatkozva, hogy a felek a szerződéskötéskor kapcsolatuk tartósságát illetően ugyanabban a téves feltevésben voltak, ezért a szerződést jogosultak megtámadni. Előadták, hogy a szerződés jóerkölcsbe ütköző, mert 14 700 000 forintot a II. r. felperes a házastársi közös vagyonból fizetett meg. Kérték annak megállapítását, hogy a II. r. felperes által kifizetett pénzből vásárolt ingatlan a felperesek tulajdona; 1/2 részben tulajdonosa a II. r. felperes, míg 1/2 részben az I. r. felperes szerzett ingatlan-nyilvántartáson kívüli tulajdonjogot. Tulajdonjoguk megállapításával egyidejűleg vállalták, hogy az I. r. alperes részére 1 300 000 forintot megfizetnek. Az elsődleges kereseti kérelmük elutasítása esetére vagylagosan azt kérték, hogy a bíróság kötelezze az I. és II. r. alpereseket 14 700 000 forint egyetemleges megfizetésére a Ptk. 361. § (1) bekezdése szerinti jogalap nélküli gazdagodás jogcímén, mert az I. r. alperes úgy szerzett tulajdont, hogy a vételárat nem ő fizette ki.
Az I. és II. r. alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult; a III. r. alperes ellenkérelmet, érdemi védekezést nem terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a II. r. felperes és a II. r. alperes szerződéskötési akaratát létrehozó közös feltevés a III. r. alperesre is kihatóan a szerződés tartalmát nem érintette. A perbeli adásvételi szerződés olyan jogügylet, amelynek sem a célja, sem a tartalma nem sérti a jóerkölcsöt. Megállapította a továbbiakban, hogy az I. és a II. r. alperesek nem jogalap nélkül, hanem a perbeli adásvételi szerződés alapján szereztek tulajdonjogot, illetve haszonélvezeti jogot. Szerződő fél volt a II. r. felperes is, aki a szerződés aláírásával kifejezte arra irányuló akaratát, hogy a vételárhoz történő hozzájárulása ellenében haszonélvezeti jogot szerezzen. Mivel a felek jogviszonyát írásbafoglalt szerződés szabályozza, az ezzel kapcsolatosan jogot szerző felek nem jogalap nélkül, hanem a szerződés alapján jutottak hozzá a gazdagodásukhoz, ezért az e címen előterjesztett kereset is alaptalan. Az indokolás szerint a kereset jogalap hiánya miatti elutasítása folytán nincs jelentősége annak, hogy a II. r. felperes valójában milyen összeget adott a vételárhoz, ezért ebben a kérdésben nem foglalt állást.
Az elsőfokú ítélet ellen a felperesek terjesztettek elő fellebbezést, amelyben annak megváltoztatását és az I. és II. r. alpereseket 14 700 000 forint megfizetésére kérték kötelezni jogalap nélküli gazdagodás jogcímén.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítélet indokolása szerint a jogalap nélküli gazdagodás szabályai addig nem alkalmazhatóak, míg a követelésnek más jogalapja van. Az erre alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szembeni igényét nem érvényesítheti. A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésére is hivatkozva kifejtette, hogy a jogalap nélküli gazdagodás nem a szerződés megkötésével következett be, hanem a II. r. felperes és az I. r. és II. r. alperesek egymásközti jogviszonyában. Az adásvételi szerződéssel létrejött jogviszony, valamint a II. r. felperes és az I. r. és II. r. alperesek közötti jogviszony nem különíthető el egészében, mert a II. r. felperes által rendelkezésre bocsátott pénznek a III. r. alperes részére történt kifizetése fejében a szerződő fél az ingatlanon vagyoni értékű jogot, holtig tartó haszonélvezetet vásárolt, amivel az I. r. és II. r. alperesek nem gazdagodhattak. Hivatkozott a 2006. július 28-án kelt adásvételi szerződést módosító okiratra, amelyben a II. r. felperes és az I–II. r. alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a köztük létrejött pénzügyi megállapodás eredménye a szerződésmódosításnak megfelelő jogszerzés, továbbá az átvett, illetve átadott vételárrészlet jelen módosítás alapján elszámolásra kerül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a II. r. felperes és az I–II. r. alperesek teljes bizonyítóerejű magánokiratban foglalt nyilatkozata a Ptk.-ban nem nevesített megállapodás, amelynek eredményeként az adásvételi szerződést módosították.
Hivatkozott a felperesek keresetében foglalt nyilatkozatra, amely szerint a szerződésmódosítást a vevői oldalon felmerült az az ügyleti akarat motiválta, hogy a felek rájöttek arra, a haszonélvezeti jog személyhez fűződik, nem örökölhető, nem forgalomképes, így tökéletes megoldásnak tűnt. Ezek a körülmények pedig a jogalap nélküli gazdagodás szabályainak alkalmazását kizárják.
A továbbiakban megállapította, hogy a létrejött jogviszony tartalma az eljárás során nem került feltárásra, mert a felperesek eltérő jogi álláspontjuk folytán éppen a jogcím hiányára hivatkoztak. A Pp. 3. § (3) bekezdésének felhívásával megállapította, hogy a tájékoztatási kötelezettség nem terjed ki a kereseti kérelem jogcímének megjelölésére.
A felperesek között a perbeli időszakban házassági vagyonközösség állt fen, így a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdéséből következően a II. r. felperes által kötött szerződést az I. r. felperes hozzájárulásával megkötöttnek kell tekinteni; a szerzett jogosultságot a házastársi vagyonközösség körében lehet elszámolni. Egyetértett az elsőfokú bíróság indokolásban foglaltakkal, amely az erkölcsi kérdésekre is kitért, mert a felperesek maguk hivatkoztak a II. r. felperes és a II. r. alperes jóerkölcsbe ütköző magatartására.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása, másodlagosan az ítéletek megváltoztatása és az I–II. r. alpereseket 14 700 000 forint megfizetésére kötelező határozat meghozatala iránt a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. Ebben kifejtették, hogy a perben eljárt bíróságok ítéletei iratellenesek, téves következtetésen alapulóak és ezért jogszabálysértők. Hivatkoztak a jogerős ítélet megállapítására, amely szerint azért nem alkalmazható a jogalap nélküli gazdagodás, mert a II. r. felperes az ingatlanon vagyoni értékű jogot, haszonélvezeti jogot vásárolt; ebből következően az alperesek nem gazdagodhattak. Sérelmezték ezt az álláspontot és hivatkoztak arra, hogy a II. r. felperes haszonélvezeti joga nem kizárólagos, az 1/2 részben illeti meg, míg a másik 1/2 rész haszonélvezeti jogosultja a II. r. alperes, amelyből adódóan a haszonélvezeti jog értéke alig néhány millió forint, ami köszönő viszonyban sincs azzal a 14 700 000 forinttal, amelyet kifizettek az ingatlan vételárába. Ez az okfejtés azért sem fogadható el, mert a II. r. felperes 1/2 haszonélvezeti jogot szerzett, így e jog értékét el lehetett volna számolni. A jogalap nélküli gazdagodás ebben az esetben is fennáll, mert az 1/2 haszonélvezeti jog értékét a ténylegesen kifizetett vételár nagyságrendileg meghaladja.
Hivatkoztak arra, hogy a jogalap nélküli gazdagodás alkalmazható akkor, ha a felek vagyoni viszonyaiban bekövetkezett jogilag nem indokolt vagyoni eltolódás állapítható meg és a felek között speciális kötelmi viszony nincs. Állították, hogy a II. r. felperest ajándékozási és kölcsönadási szándék, illetőleg szerződés nem vezette, ezért el kellett volna számolni a vételár tekintetében. Álláspontjuk szerint a vagyoni előnynek oksági kapcsolatban kell állnia a másik fél veszteségével és az alaptalan gazdagodás feltétele, hogy az egyik fél a másik fél rovására vagyoni előnyhöz jusson. Megdöbbentőnek tartották, hogy ,,erkölcsjogokra'' hivatkozva hozta meg mindkétfokú bíróság szubjektív döntését és semmibe vették azt, hogy 14 700 000 forintot a II. r. felperes a házastársi közös vagyonból kifizetett az I. és a II. r. alpereseknek. Előadták: nonszensz és érthetetlen, hogy a perben eljárt bíróságok miként dönthettek úgy, hogy semmilyen elszámolást nem eszközöltek a felek között. Álláspontjuk szerint a döntés olyan helyzetet legalizál, amely az alperesi oldalon jogalap nélküli vagyonszerzést eredményez. Hivatkoztak arra, hogy az I. r. és a II. r. alperesek 7 000 000 forint megfizetését elismerték, ennek ellenére ebben a kérdésben sem döntött a bíróság, pedig a jogalap egyértelműen fennáll.
Az I–II. r. alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Jogerős ítéletében a bíróság a felperesek keresetének elbírálása szempontjából irányadó tényállást helyesen állapította meg és az abból levont jogi következtetések is helytállóak.
A jelen perben az volt a vitás, hogy az I–II. r. alperesek jogalap nélkül gazdagodtak-e a felperesek terhére. Ez nem volt megállapítható. A bíróság jogerős ítéletében helytállóan mutatott rá arra, hogy a Ptk. 361. §-ában szabályozott jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapított követelés csak akkor tekinthető alaposnak, ha a jogosult más jogcímen a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítheti.
Az I–II. r. alperesek elismerése folytán az tény, hogy a II. r. felperes a vételárhoz a szerzett jogosultság értékénél nagyobb összeggel járult hozzá. Ennek ellenére a felperesek követelése azért nem megalapozott, mert követelésük jogalapja nem áll fenn.
A perbeli jogügylettel kapcsolatban a felek között több jogviszony keletkezett. Az egyik jogviszony a vevők, a II. r. felperes és az I–II. r. alperesek és az eladó, a III. r. alperes között áll fenn. Ebben a jogviszonyban kell értékelni az I. r. felperes hozzájárulását az adásvételi szerződéshez. A peradatokból nem állapítható meg, de az I. r. felperes sem hivatkozott arra, hogy a III. r. alperes tudott, vagy a körülményekből tudnia kellett arról, hogy az I. r. felperes az ügylethez nem járult hozzá. Ilyen módon a II. r. felperes által kötött szerződést az I. r. felperes hozzájárulásával megkötöttnek kell tekinteni. A jogerős ítéletben helyesen hivatkozott a Csjt. 30. § (2) bekezdésében foglaltakra.
A további jogviszony a 2006. július 28-án kelt adásvételi szerződést módosító megállapodás szerint a vevők közötti jogviszony, amelyben a vevők megállapodással rendezték jogszerzésüket. Ehhez már nem kellett az I. r. felperes hozzájárulása, mert az I. r. felperes részéről az első jogviszony keretében a hozzájárulás megtörtént.
A II. r. felperes, mint a jogügylet alanya ezt az utóbbi megállapodást támadhatta volna meg.
Az esetleges gazdagodás nem jogalap nélküli, az a II. r. felperes és az I–II. r. alperesek megállapodásán alapul, ezért a felperesek eredménytelenül terjesztették elő keresetüket a jogalap nélküli gazdagodás jogcímére alapítottan az alperesekkel szemben.
A bíróság jogerős ítéletében azt is helyesen állapította meg, hogy a jogviszony tartalma azért nem került feltárásra, mert a felperesek – eltérő jogi álláspontjuk folytán – éppen a jogcím hiányára hivatkoztak. Ezért nem kerülhetett elszámolásra az I–II. r. alperesek által elismert 7 000 000 forint felperesi hozzájárulás sem.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a mindenben helytálló jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Pfv. II. 21.853/2008.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás